A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 12. szám - Birák mint lapszerkeztők. [Hozzászólás Róth Pál: Bírák mint lapszerkesztők című cikkéhez. A Jog, 1905. 11. sz. 81. p.] - A természet elleni fajtalanság büntethetőségéről

90 A JOG a szerint, amint ez a védelem részéről vagy a lelkiismeret sugallata szerint szükségesnek látszik. A mikor a büntetőtörvények készültek, a sodornia sensu strictori-t máskép ítélték meg az orvosok is, ez alapon a biróság is, s az államok, mint a tiszta erkölcs megvédői bűnténynek minősitették. Azóta a psychiatria, különösen az utolsó 10 évben haladt s ma már elfogadható magyarázatát adják számos oly jelenségnek, amit régente általánosságban, talán analógiával magyaráztak. Ez okból ma már, miután módunkban áll, nemcsak subjective kell a tettest tekinteni, hanem objective az elkövetett bűncselekményt is. Nincs eldöntve azzal a kérdés, hogy a paederastát megbüntetjük, mert leggyakoribb eset az, hogy psychopathologiai megfigyelés alá kell venni a tettest. Ha a biróság megfigyeltette, hogy a tettes elmebajos, — az természetesen elmegyógyintézetben helyezendő el, ha pedig erkölcsi tultengésről van szó, ám — helyesen, büntettessék. Invcrsio normális eszű embernél nincs, ez kóros állapot. Figyeljük meg, hogy a vádlottak legnagyobb része mivel védekezik : «nem tudom miért tettem» s ha tovább kutatunk, meggyőződhetünk arról, hogy a vádlottnak ez egy, talán a gyermekkorba visszanyuló,velesziiletett hajlama. Ha urningról szólunk, a bíróságnak múlhatatlan kötelessége az orvosszakértőt meghallgatni, mert az urning egy a természettől hibásan teremtett lény, aki nemi cselekedeteiben nem beszámítható. De lege lata, ha a paederasták büntethetők volnának is, mint az úgynevezett igazi paederasták, az urningokra nem szabható ugyanaz a mérték. A paederastia büntethetőségét minden modern büntető törvénykönyvből ki kell törölni; eltekintve attól, a már teljesen tisztázott véleménytől, hogy a paederastia korcs lelki hajlamból keletkezik, továbbá csak orvos különböztetheti meg azt, hogy erkölcsi túltengés, vagy veleszületett elmebaj van jelen, — továbbá az urningoknál rendszerint az inversio uralkodik, akik még talán természetesnek veszik nőies ösztönüknél fogva a homosexualitast, — a paederasták büntetésével nem javul állapotuk, hajlamuknak nem képesek ellentállni, bármily hosszú szabadságvesztés büntetés dacára sem. Elijesztésről szó sem lehet. Hollandia és az l^Si)-iki olasz büntető-törvénykönyv, különösen ez utóbbi a 338. §-ban kimondja, hogy csak akkor büntettetik a természet elleni fajtalanság, ha a közszemérmet vagy erőszak alkalmazásával a személyes szabadságot sérti. Erről a magyar btk. külön szól 248. teában. Az olasz és hollandi törvények nem büntetik tehát önmagában a paederastiát, hanem csakis a közszemérem és a személyes szabadság megsértése ellen elkövetett halmazat esetében. Az, aki paederastával összeáll, bár feljelentik, nem büntettetik Ebben már a modern törvényhozás szelleme érvényesül. Az 1810. évi francia Code Penal 33 X i?-a szerint: Mindenki, aki a szemérmet nyilvánosan sérti, három hónaptól egy évig terjedhető fogsággal és Ki—200 franknyi pénzbüntetéssel büntettetik. Liszt Ferenc szerint: Wir wollen, dass der Tháter bestraft werde wegen der durch seine That dokumentirten verbrecherischen Gesinmung und nach Maassgabe derselben . . . wegen dem durch seine That documentirten verbrecherischen Sinn, — tehát azt mondja, hogy a tettben nyilvánuló biinvs szándék miatt, ennélfogva nekünk a hajlamra tekintettel kell lennünk. Volt már számtalan eset, hogy gyilkosság vádja és következményei alól felmentették a vádlottat, mert a tett és az akarat nem volt összefüggésben. Szándékát egy korcs hajlam vezérelte s elkövette az úgynevezett «kéj gyilkosságot)). Minden tettnél nézendő a szándék, a gondatlanság s a beszámithatóság. Az orvos feladata az, hogy vizsgálja meg az elmeállapotot. Elmebajos-e az illető vagy sem. Ezt el kell fogadnia a bírónak, mert feltette a kérdést. Hogy aztán az illető beszámítható e vagy sem, esetleg egy kérdésbe lehet foglalni, mely a bírói cognitio tárgya lesz, s a biró belátása és lelkiismerete szerint alkalmazza vagy mellőzi a btk. 76. §-át. Minden eset egy speciális casus, — minden esetben meg kellene vizsgáltatni a paederastát. Brouardel szerint nem létezhetnék két identikus eset. Az, amit a modern jogászok hoznak fel, — a korlátolt beszámithatóság kérdése, — e helyütt, sőt seholsem érvényesülhet. Vagy elmebeteg az illető, vagy nem. Az, aki cselekménye elkövetésekor beszámíthatatlan, avagy elmebaj, idegbetegség, vagy részegség eredménye, az orvos minden esetben megmondhatja, hogy a tett elkövetésekor normális volt-e vagy sem. Laufcnauer Károly helyesen fejtette ki, hogy miként Franciaországban, itt is felállítandó egy imbecillis-intézet, a hova a megfigyelendő vizsgálati foglyok, továbbá a bűncselekmény miatt elmebajosként internált egyének elhelyezendők. A ki megfigyelte a paederastákat a vádlottak padján, láthatta az apathiat, mely a vádlottakon erőt vesz, láthatta a uagy mérvű depressiot az arcon; szűkszavúak, röstelik tettüket, alig védekeznek. Az ilyen vádlottak nem büntethetők, hanem gyógyitandók, azok nem szabadságvesztés büntetésre itélendők, hanem hosszabb ideig intézetben isolálandók. A paederastákat kell pathologice tekinteni, s ne essünk tulságba, hogy azt mondjuk, vizsgáljuk antropológiai szempontból. Sokan mondották, hogy ha valamennyi paederastát intézetbe kellene elhelyezni, physikai hely sincs, s nem is lehet. Erre válaszom következő, — ha van hely a fogházakban és börtönökben, az ily intézetben is kell elég helynek lennie. Több nem volna internálható, mint a mennyi a vádlottak padjára kerül ; azt pedig állithatjuk, hogy több nem büntethető, illetőleg nem helyezhető el intézetbe, mint a mennyi feljelentés tétetett és épp Oly bizonyos, hogy ha valamennyi tolvaj vagy gyilkosról tudomása volna a bíróságnak a börtönök megtelnének s az ujak is kevesek volnának. Helyesen mondja dr. Illés Károly, hogy a jogászok a szakértőkkel együtt vannak hivatva a biróság elé került kétes elmeállapotú egyének sorsa felett dönteni. A döntő szó a bíróságé. Glaser szerint az orvos a beszámithatóság kérdésében is megkérdezendő. Ez szerintem helytelen, mert, ha a biróság feltette a kérdést, — miután ezt szükségesnek látta, — hogy ép elmével vagy elmezavarban cselekedett-e vádlott"s hogy ennélfogva beszámitható-e neki a terhére rótt bűncselekmény vagy nem, a szakértőnek felelnie kell s ilyenkor már a bírói cognitio ösvényén jár, holott a biró a vélemény tekintetbe vételével ítél, A beszámítás büntetőjogi felelősség kérdése, ebben jog rejlik, tehát az elme-orvos csakis a baj jelenlétét vagy rendes, ép elmét constatálhat. Itt is, mint egyéb bűncselekménynél, az orvos az akarat, szabad elhatározásképesség kérdésében sem mondhat véleményt, illetve ez irányban sem volna szabad az orvos szakértőhöz kérdést intézni. A biró gyakran a beszámithatóság kérdésében nem fogadja el az orvos véleményét s e tekintetben a kérdés fölösleges volt. A természet elleni fajtalanságnál tehát, miként fent emiitettem, csak az a kérdés, hogy perveisióról vagy perversitásról van-e szó s az illető nrning-e vagy sem. Ditrieh német orvosszakértő azt mondja a «Paederastie» cimü cikkében, hogy igen nagy kérdés, hogy a paederastia miatt a biróság elé állított egyéneket nem kellene-e mind megfigyelés alá helyezni. Az orvosnak kiadandók a kérdésekkel együtt az iratok, mert számtalan oly körülmény fontos az orvosnak, ami a biró szemében irreleváns. Hogy a biróság nem rendeli el s az ügyészség nem indítványozza vádlott elmeállapotának megfigyelését, annak két oka van u. rh. a nagy költség s a complicalL eljárás. Ezeknek pedig az igazság kiderítése céljából nem szabad akadálynak lenni, mert a bíróságnak költség-kímélés nélkül kell eljárni Az állam a.c igazságszolgáltatást nem tekintheti egy gazdasági tényezőnek, mint a postát, a hol a közszükségleten kívül a nyereség is tekintetbe vétetik, hanem az igazságszolgáltatás alapossága tekintetében a ráfizetéstől s a nagy tehertől sem szabad elzárkózni s a bűnügyi költségek megtakarítása tekintetében kiadandó ministeri rendelet helytelen, mert a biró sohasem fog fölösleges költséget okozni akkor, amikor mellette van az ügyészség. A vádlott vagyoni visszonyai igen gyakran nagy szerepet játszók e téren. J. József esetében az elmegyógyintézetbe helyezés megmentette a büntetéstől őt. A jómódú vádlott védője indítványára a legtöbb esetben az ügyészség indítványozza s a biró elfogja rendelni az orvosz-szakértő meghallgatását, mert viselik a költséget, illetve megtérítik. A szegény sorsú vádlott, aki védőt sem fogadhat, hogy kérhetné, tán nem is tudja, hogy kérheti megfigyeltetését s így a szegény ember hátrányban van a vagyonossal szemben, már e miatt is. Az orvos sohasem mondja ki, hogy res iudicata nála a paederastia, hanem az eset neki mindig uj, individuális. Az orvos soha sem lépheti át körét, ha a biróság ügyel a kérdés feltevésnél, nem kell féltékenykednünk az orvosszakértő működésére, nem az viszi a főszerepet a bünperekben sem, — az orvos a biróság közege, segédeszköze, amelylyel az ítéletet igazságossá teheti. A jövő büntetőjoga biztosan elismeri ez elveket, kitörli a codexekből a büntethetőséget, s csak azon szűk körben ad befolyást a criminalitásnak, ha halmazat esetében más büncselekménynyel párosul. Tudom jól, hogy e cikkem ma még kevés pártfogóra talál s az úgynevezett «ma lehetetlen kérdések* közzé tartozik. Ámde, ha a birói kar, s általában a jogászok és elmegyógyászok áttal megindított mozgalom újra életet nyer, ha Laufcnauer,