A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 11. szám - Igazítani valók a végrehajtási eljárás köréből

88 A JOG határozata. B.-N. vármegye alispánjának. L. J. szász-máthéi lakos panaszkérvénye tárgyában értesitem alispán urat, hogy V. község elöljáróságának L. J. elleni határkiigazitási ügyében a b—1 járás főszolgabirájának határozatát, melylyel a két külön törvényhatóság határán levő V. és Sz. községek vitás határvonalát megállapította, L. J. szász-máthéi lakos felfolyamodása folytán felülvizsgálat alá vettem és ennek eredményéhez képest azt az alispáni végzéssel együtt megsemmisítem, uj eljárást s határozathozatalt rendelek el, s annak megtartásával, illetőleg hozatalával SzolnokDoboka vármegye kékesi járásánák főszolgabíróját bízom meg. Megsemmisítendő volt az idézett határozat és végzés, mert a több község, járás vagy törvényhatóság közös pontjain felmerülő határjelzési kérdéseknél követendő eljárás szabályozása tárgyában 65,848/97. sz. a kiadott körrendeletem 3. pontja értelmében, ha a birtok több törvényhatóságéval közös, az eljárásra illetékes hatóság delegálása hatáskörömbe tartozik. Ezen határozatomról az érdekeltek megfelelően értesitendők azzal, hogy az uj tárgyalásra leendő megidéztetésükről gondoskodtam. Jegyzői magánmunkálatok díjazás melletti teljesítésére, a belügyminiszternek egy legújabban kelt határozata szerint, a rendezett tanácsú városok jegyzői épp ugy jogosultak, mint a kisés nagyközségek jegyzői. Szükséges azonban, hogy az illető város ezt törvényhatóságilag jóváhagyott szabályrendelettel a maga alkalmazottainak megengedje. Iparkihágási ügyben tettesen kivül a bűnsegéd is büntetendő. A m. kir. kereskedelemügyi minister 1904. évi 48,709. sz. határozata. Az elsőfokú iparhatósági ítéletet részben megváltoztató másodfokú iparhatósági ítélet, mely szerint a mészáros-ipar jogosulatlan gyakorlása által elkövetett s az 1884. évi XVII. t.-c. 4. §-ába ütköző kihágás miatt L. I. sz—i lakos, mint tettes, 50 kor., K. A. sz—i lakos pedig, mint bűnsegéd, 30 kor. pénzbüntetéssel, illetve behajthatatlanság esetén megfelelő elzárással büntettetnek s egyetemlegesen köteleztetnek 13 kor. eljárási költség megfizetésére, L. I.-nak K. A.-nál segédi minőségben eltöltött ideje a képesítés szempontjából figyelmen kivül hagyandónak jelentetik ki s ezenfelül a közöttük létrejött tanonc-szerződés és a L. I. részére kiadott munkakönyv érvénytelennek nyilvánittatik, végül L. I. a mészáros-ipar további folytatásától szigorú pénzbüntetés terhe alatt eltiltatik, ellenben panaszlottak az elsőfokú iparhatósági Ítéletben a följelentő részére megállapított 10 kor. eljárási költség megfizetésének kötelezettsége alól felmentetnek, panaszlottak részéről a törvényes határidőben beadott felfolyamodás következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági ítéletet meg nem fe'lebbezett azon részében, melyben a panaszlottak följelentő javára megállapított 10 kor. eljárási költség megfizetése alól fölmertetnek, érintetlenül hagyom, megfelebbezett egyéb részeiben pedig a felhozott indokoknál fogva azzal a kiegészítéssel hagyom helyben, hogy ugy a tanonc-szerződés, mint a munkakönyv megsemmisítése az iparhatóságnál az azokról vezetett lajstrom illető tételszáma alatt feljegyzendő s egyúttal megjegyzem, hogy L. I. a mészáros-ipar gyakorlásától való eltiltása csak azon időre vonatkozik, amig az ipar önálló üzésére előirt törvényszerű feltételeknek eleget nem tesz. Vadászkutyáknak jogtalan lelövése miatt tett feljelentés elbirálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminster 1904. évi 4,699. sz. határozata. B. vármegye közönségének. E. András és Z. István rendőrök ellen az 1879. évi XL. t.-c. 120. §-a alapján folyamatba tett kihágási ügy, panaszos Z. Ignác felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú határozat hozatott: A vármegye alispánja által 1904. évi 20,942. kih. sz. alatt a b —i járás főszolgabirája elsőfokú ítéletének módosításával hozott másodfokú felmentő Ítélet az elsőfokú ítélettel, valamint az egész eljárással együtt hatáskör hiánya miatt hivatalból megsemmisíttetik s az összes iratok az 1878. évi V. törvénycikk 478. §-ának elbirálása végett az illetékes királyi bírósághoz áttétetni rendeltetnek. A szóban levő ügyben ugyanis Z. Ignác, panaszkérvén) ében a rendőrök azon cselekményét, hogy fiatal vadászkutyáját lelőtték, megtorolni kéri; felebbezésében pedig a rendőrök ezen eljárását jogtalannak és a főszolgabíró írásbeli figyelmeztető utasítása ellenére történtnek jelzi. Miután ezek szerint a btkv. 418. §-ában körülirt idegen ingó dolog jogtalan megsemmisítése által elkövetett vétség tényálladéka látszik fennforogni : fenti módon kellett határozni. Az örökösödési ügyekben eljáró községi, illetve körjegyzők a leltári bélyegilleték lerovására személyesen nem kötelezhetők. A m. kir. közigazgatási biróságnak 1903. évi 31,285. P. sz. határozata: Ő Felsége a király nevében a m. kir.. közigazgatási bíróság G. István m—i lakosnak bélyegilletékügyét, melyben az i — i m. kir. adóhivatalnál terhére 1902. évi kj. 666., 667. és 668. tételszám alatt előirt 4 kor. 32 Ml, 2 kor. 16 ML és 2 kor. 16 fill. bélyegilletéknek terhéről való törlése iránt beadott felebbezését a kir. pénzügyigazgatóság 1903. évi okt. hó 27. napján 24,262. sz. alatt kelt végzésével elintézte,_ügyfél_ által beadott panasz folytán 1904. évi május hó 13. napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt adva, panaszost a fejezetben említett bélyegilletékeknek a megfizetésére való kötelezettség alól felmenti. Indokok: Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. t.-c. értelmében az örökösödési ügyekben a községi, illetve körjegyzők a halálesetek felvétele és bejelentése, továbbá a hagyaték szükségesnek mutatkozó előleges biztosítása iránt és egyéb teendőkre nézve, mint bírói megbízottak járnak el; sőt az idézett törvénycikk 37. §-ának értelmében a leltározást kis- és nagyközségekben azok teljesítik s a bélyeg- és jogilletéki szabályokban olyan rendelkezés nincs, melynek alapján mint bírói megbízottak, a leltári bélyegilleték lerovására személyesen kötelezhetők lennének. A baleset után beállott bajokért csak annyiban felel a vasút, amennyiben e bajok a balesetre vezethetők vissza. Egy munkást a műhelyben baleset ért. A vasút fedezte a kórházi költségeket s midőn a munkást régi keresetképességével a kórházból elbocsátották, újra felvette őt szolgálatába. Utóbb a munkásnak az a rögeszméje támadt, hogy a baleset folytán sohasem fog rendesen dolgozni tudni, sohasem tanul meg újra járni és örökké fekvő beteg lesz. Rögeszméje melancholiává fejlődött, melyben vonakodott táplálkozni és így éhenhalt. Az örökösöknek arra alapított kártérítési igényét, hogy a halált közvetve a baleset okozta, a német Reichtsgericht elutasította. Az orvosszakértők ugyanis egyetértettek abban, hogy az elmebaj nem közvetlen következménye volt a balesetnek, de közvetett folyományának sem tarthatni. A sérült elmebaja kétségtelenül jelentékenyen utóbb támadt, mintsem a kórházból elbocsátották. Nincs kellően valószínűsítve, hogy elmebaja kifejlődésére kórházi tartózkodása befolyással volt, mert kétségtelenül munkaképes volt, mikor a kórházból kijött. Ha mégis tétlenkedett és betegként ágyba feküdt, bár erre oka tényleg nem volt és igy tétlenségében az állapota felől való töprengésbe annyira bemélyedt, hogy melancholikussá lett és ebbe belehalt: itt már nem lehet baleset közvetlen, vagy közvetett folyományáról szó. Elmebaját, halálát a sérült a balesettől nem feltételezett helytelen viselkedésével önmaga okozta. Egy porosz bíróság ítélete. A fél megtagadja a díjfizetést azon a címen, hogy annak magassága nemkülönben a biztosító intézet minémüsége iránt — kölcsönösségen alapuló volt — az ügynök részéről hamis adatokat kapott. Bebizonyulván azonban, hogy a fél a biztosítási feltételeket, nemkülönben a nyomtatott díjszabályokat a biztosítás kötésekor megkapta, amelyekből a kifogás tárgyává tett mindkét körülmény kitűnik, tekintve továbbá, hogy az ügynök ezen minden iránt felvilágosítást tartalmazó irományok átadásával közlési kötelezettségének eleget tett s tovább szóbeli felvilágosításra nem köteles, a fél a dij megfiztésébeni elmai asztaltatott. Ha a baleset a munkaadó és a munkás hibája nélkül következett be, akkor az véletlen esetnek tekintendő, a melynek következményét az viseli, a kit a véletlen baleset ért. Egy vasúti munkás a műhelyben többedmagával egy nagy sulyu kazán felállításával foglalkozott és e közben ez a kazán megbillenve, a felperes jobb lábának két ujját megsértette. Kártérítés miatt erre beperelte a vasutat, de ugy az elsőbiróság, mind a másodbiróság felperest elutasította. Az ügy a Kúriához kerülvén, az 302/904 sz. döntésével felperest szintén elutasította. Indokok: Sem az elsőbiróságnak a felebbezési bíróság részéről elfogadott tényállásában, sem a felebbezési biróság ítéletében meg nem állapíttatott oly ténykörülmény, a melyből jogilag azt lehetne következtetni, hogy a baleset okozója a munkaadó vasút valamely cselekménye vagy mulasztása volna. Már pedig az állandó birói gyakorlattal megállapított jogszabály az, hogy a munkaadó gyáros vagy iparos csak akkor kötelezhető a munkását ért baleset miatt káriéritésre, ha a baleset a munkaadónak vagy megbízottjának cselekvése vagy mulasztási ténye által idéztetett elő, különösen pedig, ha elmulasztja megtenni azokat az óvintézkedéseket, amelyek az 1903. évi XXVIII. t.-c. 1. §-a szerint az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének biztosítása érdekében szükségeseknek jelöltettek meg. Egymagában az, hogy a munkást a baleset a munkaadónál való alkalmazása ideje alatt és a munkaadó által neki kijelölt munka közben érte, és hogy a munka nehéz és közönséges veszélylyel járó volt, a balesetet ért munkást a munkaadó ellen kártérítésre nem jogosítja, mert ha a baleset a munkaadó és a munkás hibája nélkül következett be, akkor az véletlen esetnek tekintendő, amelynek következményét az viseli, akit a véletlen baleset ért és mert a közönséges veszélylyel járó munkánál magának a munkásnak is közönséges gondossággal kell eljárnia a veszély kikerülése szempontjából. Dr. juris ügyvéd, egyévi közjegyzői praxissal, állandó helyettesnek ajánlkozik. Cime a kiadóhivatalban. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. NYOMDÁJA BUDAPESTEN.