A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 11. szám - Igazítani valók a végrehajtási eljárás köréből

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 11. számához. Budapest, 1905. március 12 Köztörvényi ügyekben. Jogszabály, hogy az óvadék csak a vétkes cselekmény, vagy mulasztás által okozott kár biztosítására szolgál. A kötbérnek a ptkv. 1,335. íj ában meghatározott rendelkezéséből kétségtelen, hogy az csak vétkes nemteljesités esetén követelhető. Az ajánlati feltételek az a rendelkezése, mely szerint azon esetre, ha vállalkozó az elöszabott feltételeknek meg nem felel, alperesnek jogában áll a bánatpénzül szolgált zálogleveleket megtartani, helyesen és jogilag nem értelmezhető ugy, hogy a záloglevelek a szerződés a vétlen nemteljesitése esetében is alperest illetik meg, mert ez az értelmezés az optk. 911. §-a rendelkezésével volna ellentétben, amennyiben csak az tartozik bánatpénzt fizetni, aki a szerződés teljesitésében saját vétke által ak adályoztatik. A brassói kir. törvényszék ( 1902. október 15.-én 6,554/902. polg. szám) alatt Harmatit Lajos ügyvéd által képviselt X. J. kátóji lakos felperesnek, Reich Ágoston ügyvéd által képviselt B. város közönsége alperes ellen.31,800 kor. névértékű záloglevél kiadása s jár. iránt indított rendes perében következően ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével, alperest pedig viszontkeresetével elutasítja; végrehajtás terhével kötelezi azonban felperest, hogy 505 kor. 90 fillér perköltséget alperesnek 15 nap alatt megfizessen. Indokok: A viszonválaszirathoz 8) alatt becsatolt eredeti okirat szerint a pesti magyar kereskedelmi bank a per tárgya zálogleveleket M. J. helyett tulajdonjogának fenntartásával, de annak kijelentése mellett tette le alperesnél, — hogy ezen tulajdonjog fenntartása semmi irányban sem érintheti azokat a jogokat, melyek alperest ezen záloglevelek tekintetében M. J. vállalkozóval szemben a vállalati szerződés értelmében megilletik. A peres felek által valódiságára nem kifogásolt s a felperes jogelőde és alperes között, a letett értékpapírok tekintetében fennálló jogvisszonyt szabályozó ezen okirat ezen rendelkezéséből kétségtelen tehát, hogy felperes jogelődének a fenntartott tulajdonjogából kifolyólag a kérdéses záloglevelekhez joga csak akkor nyílik,ha azok iránt, — a vállalati szerződés értelmében, — alperesnek a vállalkozóval szemben minden joga megszűnt. Annak a kereseti és viszontkereseti kérdésnek az elbírálása tehát, hogy alperes a zálogleveleket felperesnek, mint a pesti magyar kereskedelmi bank jogutódjának, kiadni köteles-e, vagy hogy azokat megtartani jogosult, elválaszthatlanul függ össze azzal az eldöntendő alapkérdéssel, hogy alperesnek a vállalati szerződés értelmében a vállalkozóval szemben a letett záloglevelekre nézve van-e még jog vagy nincs; ennek alapját pedig viszont annak előzetes eldöntése képezi, hogy a vállalkozóra vonatkozólag az ajánlati tárgyalási feltételek 11. pontjában irt következmények beálltának kimondása jogosult-e, illetve, hogy a vállalkozót ezen feltételek be nem tartásáért felelősség mennyiben terheli. Minthogv pedig ezen, első sorban a vállalkozó és alperesre tartozó és a vállalkozónak alperes irányában esetleg fennállható jogaira és kötelezettségeire is kiható kérdések elbírálása csakis a vállalkozó perben állása mellett történhetik; M. [. vállalkozó pedig perben nem áll: a kir. törvényszék ez okból felperest keresetével, alperest pedig viszontkeresetévcl elutasitandónak találta. Ami pedig a perköltségekre vonatkozó rendelkezést illeti, ezekben a kir. törvényszék felperest az 1808. évi 54. t.-c. "251. §-a alapján marasztalandónak azért találta, mert felperes pervesztessé vált és mert az a körülmény, hogy alperes a felperes részéről külön védekezést különben sem igénylő viszonykeresetével elutasittatott: a kir. törvényszék által szabálytalannak talált percsitéssel okozott költségek viselése alól őt fel nem mentheti A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1902. évi november hó 25-én 3,470 1902. P. szám alatt) következően ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, ezt a pert az M. I. perben állása nélkül is clbii álhatónak mondja ki és ennélfogva'a kir. törvényszéket a kereset és viszontkereset elbírálására és a perköltségre' is kiterjedő uj Ítélethozatalra utasítja. Indokok: A peres felek között nem vitás tényállás szerint felperes a 31,800 korona értékű azokat a zálogleveleket követeli vissza, melyeket M. J. vállalkozó helyett az alperes és M. J, között kötött vállalati szerződés alapján alperesnek átadott. A visszakövetelés alapját felperes abban határozza meg. hogy a záloglevelek a vállalat biztositékát képezték és minthogy megtartásának célja és ezzel joga már megszűnt, az a letevőnek és — minthogy a letevő jogát felperes megszerezte. — felperesnek visszaadandó. A viszonválaszirathoz 8. szám alatt csatolt levélből kitűnik. hogy a 31,800 korona értékű zálogleveleket felperes jogelőde a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank .Ál. J vállalkozó helyett a vállalati szerződés céljaira, de tulajdonjogának fenntartása mellett adta át alperesnek. A záloglevelek rendeltetéséből nyilvánvaló ugyan, hogy azok kiadásának, illetőleg visszadásának kérdése az M. J. és az alperes város közötti jogvisszony elbírálásával függ össze, de minthogy a Pesti Magyar kereskedelmi Bank tulajdonjogát e záloglevelekre fentartotta, az is nyilvánvaló, hogy azok iránt felperes mint a letevő bank jogutóda alperessel szemben közvetlen jogvisszonyban áll és amennyiben kimutatni tudja, hogy a visszakövetelés feltételei fennforognak, e jogát alperessel szemben érvényesítheti. Való ugyan, hogy a követelés jogosultságának el nem ismerése folytán, elbírálás tárgyát képezi a záloglevelek rendeltetése, célja és az a jogvisszony is a peres felek kifogásainak keretében, amely alperes és vállalkozója M. J. között fennforog : de az eldöntendő kérdést a záloglevelek visszaadásának kérdése képezi, amihez felperes alperessel s/.emben igényt támasztott; e kérdés pedig M. J. perben állása nélkül is elbírálható, mert egyfelől ebben a perben a vitás kérdés csak a felek által felhozott vitás kérdések alapján nyervén eldöntést, az e perben hozandó ítélet M. J.-re, ki perben nem áll, ki nem hat, jogait sem nem érinti, sem el nem dönti. másfelől pedig az a visszony, mely alperes és vállalkozója között van, a peres felek jogi álláspontjának megvilágítása végeit jelen perben is feltüntethető, a nélkül, hogy e felett alperes és vállalkozója között külön per lefolytatása volna szükséges. Ennek alapján a kir. törvényszék a per eldöntését nem jogos alapon tagadta meg. A brassói kir. törvényszék (1903. május hó 13-án 3,504 903. polg. szám alatt) következően ítélt Alperes köteles a pesti magyar kereskedelmi-bank által neki M. J. vállalkozó helyett átadott 31,800 kor. névértékű 4" „ pesti magyar kereskedelmi bank-féle zá'oglevelct felperesnek 15 nap alatt kiadni; ellenesetben további 15 nap alatt 31,800 korona tekét és ennek 1899. évi december 1-tól járó 5% kamatait, felperesnek végrehajtás terhe mellett megfizetni. A kir. törvényszék alperest viszontkeresetévcl elutasítja ; a perköltséget azonban peres-felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok.' A mint az a kir. Ítélőtáblának ezen per ujabbi elbírálását elrendelő 3,470/002 polg. számú jogerős ítéletéből, illetve ítéletének indokaiból is kitűnik, azt a jogviszonyt, mely a kérdéses záloglevelekre vonatkozólag alperes és a vállalkozó M, J. között létesíttetett a viszonválaszirathoz H. a'att csatolt okirat szabályozta. Szabályozta pedig akképen hogy a kérdéses záloglevelek M. J. vállalkozó helyett, a vállalati szerződés céljaira ugyan, de a pesti magyar kereskedelmi bank tulajdonjogának fenntartásával adattak át alperesnek. A záloglevelek ezen rendelkezéséből, valamint a fent jelzett okmány rendelkezéseiből kétségtelen, hogy a felperes jogelőde azokat egyenesen alperessel szemben kötötte le és igy azoki a nézve vele szemben közvetlen jogvisszonyba lépett, miből folyóan kétségtelen az is, hogy a midőn a zálogleveleknek a 8. alatti okiratban jelzett rendelkezése megszűr.!, azokat alperestől közvetlenül maga a letevő követelheti vissza. E szerint, minthogy a becsatolt cégjegyzékkivonattal és a kihallgatott tanuk vallomásával a valódiságára bizonyított engedményokirat szerint a letevő pesti magyar kereskedelmi bank ezen záloglevelek iránt fennálló jogát felperesnek engedményezte, s minthogy továbbá a ptkv. 1,392. és 1,393. 4J-ai az engedményezés érvényességét az engedményezett tárgy átadásához nem kötik ; az engedménynek felperes által történt elfogadása pedig már magában az engedmény alapján történt perindítás fémében kétségtelenül benne rejlik (ptkv. ti.",.'i. — felperesnek a kérdéses zálogleveleket, amennyiben azoknak rendeltetése megszűnt, alperestől visszakövetelni a ptkv. 1,394. S-a értelmében joga van. A felperes perelhetési jogosultságának hiányára tett alperesi kifogásokra vonatkozó ezen indokoknak, valamint annak elő ebocsátása mellett, hogy az anyagi magánjog szabáhai szerint itélt dologról csak akkor van szó, ha valamely jogvisszonv ugyanazon felek között jogerős bírói Ítélettel döntetett el és igy azon körülményből kifolyóan, hogy a kérdéses zálogleveleknek alperes javára való esedékessége tárgyában a közigazgatási hatóságok már határoztak, az itélt dolog kifogása sikerrel nem érvényesithető. A kir. törvényszék az ügy érdemében a viszonválaszirathoz 11. alatt becsatolt mellékletből megállapítja, hot v