A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 11. szám - A hagyatéki ingatlanok értékének megállapítása

84 A JOG gásának elenyészte a felebbezési bíróság ítéletének meghozataláig veendő figyelembe. Téves mind a két felfogás főleg azért, mert miként kifejtettem, a kúriai döntvényben kifejezett helyes elvet átvette és törvényileg szentesitette a sommás eljárási törvény; nem kell a kúriai döntvényt sem szószerint fentartani, sem kiterjesztőleg magyarázni, hanem a sommás eljárási törvényt kell helyesen alkalmazni. De ezenkívül a kúriai döntvényt a felebbezési bíróság ítéletének meghozataláig kiterjesztőleg magyarázó felfogás még azért is téves, mert az időelőttiségi kifogásnak elenyészte - bár kivételesen — még a felülvizsgálati eljárásban is megállapítható, amennyiben nincs kizárva, sőt meg van a lehetősége annak is, hogy az időelőttiségi kifogás elenyészte a felebbezési bíróság ítéletének meghozatala után is figyelembe vétessék; nevezetesen: A sommás eljárási törvény 197., 198., 200., 204. §§-nak egybevetéséből nyilvánvaló, hogy oly esetben, amidőn a tényállás azon az alapon van megtámadva, hogy az valamely eljárási szabály mellőzésével, vagy nem helyes alkalmazásával lett megállapítva, a felülvizsgálati eljárásban is hozhatók fel uj tények és bizonyítékok (nóvumok), amelyekre a felek meghallgatása után a bizonyitásfelvételt maga a felülvizsgálati bíróság rendeli el, és azok alapján a tényállást maga a felülvizsgálati bíróság állapítja meg; már most ha ezek az uj tények és bizonyítékok az időelőttiség tényének elenyésztét tárgyazzák és igazolják ; akkor a felülvizsgálati bíróság ezt tényállásul fogja megállapítani, és ez alapon fogja az ügyet érdemileg elbírálni; és ha az időelőttiségi kifogás hatálya a teljesítési határidő és feltétel bekövetkezése folytán elenyészett, a követelést a felülvizsgálati bíróság fogja megítélni. Mindezt a sommás eljárási törvény rendelkezései alapján teendi meg a felülvizsgálati bíróság, mert ez irányban ő maga közvetlenül, szóbeli eljárás és a felek meghallgatása mellett jár el. íme tehát, hogy még a felebbezési bíróság ítéletének meghozatala után, a felülvizsgálati eljárásban sincs kizárva az időelőttiségi kifogás elenyésztánek megállapítása, annak dacára, hogy a felülvizsgálat lényegileg csakis a jogkérdésre korlátozott fellebezés jellegével bir. És erre a kúriai döntvényt kiterjesztőleg magyarázó vélemény legfeljebb azt mondhatja, hogy : a most felhozott döntő érv mellette bizonyít, mert ez az érv azt igazolja, hogy a kúriai döntvényt még kiterjesztőbben, t. i. ugy kell értelmezni, hogy az időelőttiségi kifogás elenyésztét nemcsak a felebbezési bíró ság, hanem a felülvizsgálati, mint utolsó fokú biróság ítéletének meghozataláig, vagyis a peres eljárás végleg befejezéséig kell kiterjeszteni; holott ez szintén téves állítás azért, mert nem a döntvény értelmezését kell kiterjeszteni, hanem a törvény rendelkezését kell helyesen alkalmazni! Befejezésül még egy körülmény: Ne féltsük a Kúria nimbusát és tekintélyét! Az a tény, hogy a 32. számú döntvény immár hatályát vesztette — a miként ez a Kúria más döntvényeivel is megtörtént már —, nemcsak nem érinti a Kúria nimbusát és tekintélyét, hanem ellenkezőleg emeli ; mert a döntvényben kifejezett helyes anyagi jogelvet utóbb a törvény szentesitette, ami a Kúria általános tekintélyét közmeggyőződéssé, — a hatályvesztett döntvénynek történeti becsét pedig classicussá teszi! A hagyatéki ingatlanok értékének megállapítása. Irta BEKKER ISTVÁN dr., budapesti kir. közjegyző-helyettes. Birtokváltozás esetén, jelesen: adás-vétel, csere, ajándékozás, árverés, hagyatéki eljárás során az ingatlanok értékelésénél követendő eljárást az 1881. évi LX. t.-c. 148. §-a és az 1887. évi XLV. t.-c. 1—9. §-ai szabályozzák. E törvényekhez sorakozik az 1894. évi XVI. t.-c. 42. ^-a, amely különben csak a hagyatéki ingatlanok mikénti értékelését tárgyazza. A törvények között az ingatlanok értékének megállapítása tekintetében lényeges különbség van, sőt az 1894. évi XVI. t.-c. 42. és 128. §-a az előbbi törvényeknek a hagyatéki ingatlanok értékelésére vonatkozó intézkedéseit hatályon kivül helyezi. Lássuk e törvényeket egyenkint : Az 1881. LX. t.-c. 148. §-a. Az 1881. évi LX. t.-c. a végrehajtási eljárást tárgyazza. Ennek 148. §-a kimondja, hogy az ingatlanok értéke árverés esetén a szőlőknél és házosztályadó alatt álló ingatlanoknál az előző évi államadó kétszázszoros, a házbéradó és földadó alá eső más ingatlanoknál az előző évi államadó százszoros összegében állapítandó meg. Az ingatlanoknak ekképpen való megbecslését a peres eljárás, a sommás eljárásról szóló 1893 évi XVIII. t.-c. és ' azonkívül a hagyatéki eljárást tárgyazó 1894. évi XVI. t.-c. 42. §-a is magáévá tette, az utóbbi törvény mindamellett azzal," hogy a hagyatéki ingatlanok a hivatolt szakasz alapján csak az esetben állapitandók meg, hogyha az érdekeltek az ingatlanokra vonatkozólag becslést nem kívánnak. Az e szakasz alapján megállapítandó érték tulmagas lévén, a pénzügyi kormányzat az ingatlannak értékét szabatosabban, az igazságnak megfelelően akarta megállapítani és életbeléptette az 1887. évi XLV. törvénycikket. Az 1887. évi XL V. t.-c. E törvény 4. szakasza az ingatlanok értékelésére uj kulcsot állapit meg, amely szerint az ingatlan értéke: 1. földbirtoknál: Az 1881. évi XL. t.-c. értelmében megállapított kataszteri jövedelemnek húszszoros összege; 2. házbéradó alá tartozó házaknál: a megelőző évben a házbéradó alapjául vett tiszta jövedelemnek : a) Budapest fővárosában 16-szoros, b) Budapest főváros ó-budai részében, valamint az 1868. évi XXII. t.-c. 4. §-a értelmében az általános házbéradó alá tartozó városokban és községekben 15-szörös összege, c) másutt 12-szeres összege; 3. házosztály alá tartozó házaknál: a megelőző évre kivetett házosztályadó a földtehermentesitési járulékokkal együtt 60-szoros összege ; 4. részben házbéradó, részben házosztályadó alá tartozó házaknál az előző pontok szerint meghatározandó értékek együttes összege. Az itt elősorolt kulcsok szerint megállapítandó érték jóval kisebb, mint az 1881 : LX. t.-c. 148. §-a alapján eszközlendő becslés alapján előálló érték. Lássuk példákban: 1. a Budapest székes főváros pesti részének 5,116. sz. tkvi betétében 5,076. hr. sz. a. felvett ház tiszta házbérjövedelme 28,318 K. 40 f., házbéradója 6,230 K. 05 f. Ezen ingatlan értéke lesz az 1881. évi LX. t.-c. 148. §-a alapján 623,005 K., az 1887. évi XLV. t.-c. 4. §-ának 2. főalpontja szerint 453,094 K., a különbség 17,991 K., vagyis 27% ; 2. a kismarjai 1. sz. tkvi betétben 2,822—2,986. hr. számok alatt felvett ingatlanok évi földadója 3,681 K. 58 f., kataszteri tiszta jövedelme 14,437 K. 56 f. Ezen ingatlan értéke 368,158 K., illetve 288,761 K, a különbség 79,407 K. vagyis 21%. E példák szerint a kétféle eszközlendő értékelés között a különbség 20—30% és ez a különbség Budapest kivételével az egész országban átlagosnak mondható. Legnagyobb a különbség a budapesti házak tekintetében. Ugyancsak az 1887. évi XLV. t.-c. 4. §-a kimondja, hogy a fent irt kulcs szerint kijövő érték a törvényszerű legkisebb érték, melyen alul az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték összegét felvenni nem szabad. A hagyatéki eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.-c. 42. §-a a hagyatéki ingatlanok becslésére vonatkozólag külön rendelkezést állit fel olyképpen, hogy az érdekelteknek jogot ad a hagyatéki ingatlanokat megbecsülteim, s a hagyatéki leltárba az ingatlan értékét a valódi forgalmi értékben felvétetni. Ha a felek Decslést nem kívánnak, a becsár az 1881. évi LX. t.-c. 148. §-a szerint állapítandó meg. Ez részben előnyös, mert a feleknek jogot ad a valódi érték kimutatására, részben hátrányos, mert a becslés mellőzése esetén a magasabb értékelési kulcsot irja elő. A hivatolt törvényszakaszt a pénzügyi hatóságok és a közigazgatási biróság a kincstár javára, a felek pedig a maguk javára értelmezték. A kincstár képviselői azt mondják, hogy elismerik azt, hogy a feleknek joguk van becslést kívánni, de a becslés alapján megállapítandó érték az 1887. évi XLV. t.-c. 4. §-ának irt törvényszerű legkisebb értéknél kisebb nem lehet, s hogyha az ingatlan értéke ennél kisebb összegben állapíttatnék meg, nekik anyagi felelősségei járó kötelezettségeik következtében kötelességük az illetéket a fenthivatolt minimális érték alapján kivetni még akkor is, hogyha biztos tudomásuk volna arról, hogy az ingatlan valódi forgalmi értéke a fenti kulcs szerint <j "kijövő értéknél sokkal kisebb. A pénzügyi hatóságoknak ebbeli gyakorlata téves, mert a már hivatolt 1894. XVI. t.-c. 128. §-át nem veszik figyelembe. i