A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 10. szám - A 77. számú polgári döntvény

A JÜ 39 április hó 12-én történt beiktatása alkalmával szállította le. Az ügyvédi dijakra vonatkozóan tett intézkedés az 1808. évi LIV. t.-c. 252. § án alapszik. A szegedi kir. ítélőtábla (1903. évi december hó 2-án 4,28.*; 1903. polg. szám alatt) következő Ítéletet hozott: Az clsőbiróság ítélete oly értelemben, hogy az itélet hozatal a per főtárgyára és a 22,920 1902 pszámu sommás végzéssel megállapított járulékokra nézve mellőztetik, egyebekben hclybenhagyatik. Indokok. Minthogy a felperes keresetét a tőkeköveteléssel és a 22$20 1902. pszámu sommás végzésben megállapított járulékokkal végiratában leszállította, helyesen mellőzte a kir. törvényszék mindezek tekintetében az ítélethozatalt annak megállapítása mellett, hogy a sommás végzés immár hatályát vesztette. Az elsőbíróság ítéletének az a része, amely szerint a felperes azzal a kérelmével, hogy az alperesek a II. rendű alperes ellen foganatosított biztosítási végrehajtással felmerült 10 korona költség megfizetésére köteleztessenek, elutasiltatott, vonatkozó indokolása alapján hag\alott helyben, annak a megjegyzésével, hogy ezen költség viselése kérdésének az eldöntése az 1881. évi LX. t.-cikk 230. i?-a szerint ebben a perben helyt foghatott. Az óváslevél tartalmával szemben ellenbizonyítás a váltóper keretében helyt foghat ugyan, a jelen esetben azonban helyesen mellőzte az elsőbíróság az alperesek részéről az óvás tartalma valótlanságának bizonyítása végett felhívott tanuk kihallgatását, mert azok a körülmények, amelyeket az alperesek tanukkal bizonyítani kívánnak, nem volnának alkalmasak annak a megállapítására, hogy valótlan az óvásnak az a tartalma, hogy a kir. közjegyző az óvásban említett helyen és időben megjelent, az elfogadót azonban akkor ott nem találta. A C) alattival az van bizonyítva, hogy a váltíjnak az óvás felvételekor volt birtokosa értesítette az óvásról a maga előzőjét, az Egyesült budapesti fővárosi takarékpénztárt, az F) d) alattival pedig az van tanúsítva, hogy a felperes az óvásról a maga előzőjét: T. Gyulát értesítette. Ezekből az okokból és ezekkel ellentétben nem álló saját vonatkozó indokaiból az elsőbiróság ítéletének azt a részét, a mely szerint a kifogásokkal és az azok következtében megtartott tárgyalásokkal felmerült perköltség a peres felek közt kölcsönösen megszüntettetett, helyben kellett hagyni, annál is inkább, mert a per főtárgyára és a sommás végzéssel megállapított járulékokra nézve pernyertesnek tekintendő felperes a prts. 251. í?-a értelmében az alperesek javára perköltségben nem marasztalható, és mert másrészt felperes azáltal, hogy keresetét csak a végiratban szállította le, okot szolgáltatott arra, hogy az alperesek a per főtárgya tekintetében még a viszonválaszban is védekezni kénvszerültek. A m. kir. Kúria (1904. évi december hó 29-én 1(18 l'.MM. Y. szám alatt) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok : A másodbiróság Ítelete a perköltség kölcsönös megszüntetésére vonatkozó részében a benne megfelelően felhozott saját indokaiból, a per főtárgyára, vagyis a leszállított 131) korona tőkére nézve pedig azért hagyatott helyben, mert a biztosítási költségek, következőleg a biztosítási végrehajtás foganatosításának költségei is, azt a személyt, aki ellen a biztosítás foganatosíttatott, a fennforgó esetben II. rendű alperest, az 1881. évi LX. t.-c. 230. >?-a értelmében csak akkor terhelik, ha az, vagyis a biztosítási végrehajtást szenvedett személy a biztosított követelés behajtása iránt indított perben, a perköltségben elmarasztaltaik. Ez az eset azonban itt fenn nem forog, mert a biztosított követelés behajtása iránt folyamatba tett ebben a perben a másodbiróság Ítéletének itt elfogadott vonatkozó helyes indokainál fogva a perköltséget kölcsönösen kellett megszüntetni és így alpereseket a szóban levő biztosítási költség egyáltalán, tehát még a végrehajtást szenvedett 11-od rendű alperest sem terhelheti. A csődtörvény 27. ij-ának 1. pontjára alapitott megtámadásnak alapfeltétele, hogy maga az ügylet legyen kárositó. Maga az ügylet ezáltal sem lesz megkárosítóvá, ha az eladó a kapott ellenértéket nem szolgáltatta a csődtömegbe. Nem tekintendő megkárosítónak az ügylet, amelynél az áruk a beszerzési ár feléért adattak el, midőn az eladási ár és a forgalmi érték közt nincs feltűnő aránytalanság, mert nem az a döntő, hogy az eladott áruk beszerzési ára annak idején mennyire rúgott, hanem az a döntő, hogy az áruknak az eladás idejében mennyi volt a rendes kereskedelmi értéke, mert az áru (bútori forgalmi értéke az üzletvisszonyok alakulása szerint, a kereslet és kínálat törvényeihez mérten, továbbá a divat változására, a raktározás tartama alatt beállható megromlásra való tekintettel lényeges változásnak lehet kitéve. (A m. kir. Kúria 1904 december 21. 1.705'903. sz. a.) A bevásárlási könyvecske, amely rendszerint a vásárló birtokában van, s amelybe a kiszolgáltatott árukat az eladó vezeti be, az eladó és vevő, illetve utóbbinak a könyvet használó meghatalmazottja között közös okiratnak tekintendő. Az alkereset folytán felmerült költség tekintetében a főügyben hozandó véghatározatban teendő intézkedés. (A m, kir. Kúria 1904 december 29. 1,646/904. sz. a.) A peres feleknek valamely tárgyalási határnapon való meg nem jelenése esetében az iratoknak irattárba tétele által a keresettel félbeszakított elévülési idő ismét kezdetét veszi. Ha az iratoknak irattárba tételétől az ügy újból való folyamatba tételének kérelmezéséig több mint 3 hó telt el, a váltótörvény 85. g-a értelmében a váltó kibocsátója elleni visszkereseti jog elévült. A sommás eljárási törvény 52. ^ anak amaz intézkedése hogy a per az elmulasztott tárgyalástól szamitandó 3 év elteltével tekinthető csak megszűntnek, mint eljárási szabály az anyagi váltójogban megállapított elévülési szabályokat egyáltalán nem érintheti. (A m. kir. Kúria 1904 szeptember 22. 1/12 903. sz. a.) Ha a biztosító a dijnyugtákat elküldte is a biztosítottnak és annak értékét könyveiben a biztosított számlájára irta is, ezzel még kockázatot nem viselt és igy az első év utáni dijat sem követelheti. (A m. kir. Kúria 1905 dec. 28. 6.528. sz. a. i A szövetkezetnek részvénytársasággá való átalakulása, mint a szövetkezet és annak tagjai közt létrejött alapszerződés megváltoztatása nem tartozik a közgyűlés hatáskörébe, amiért s a közgyűlésen a jelen volt szövetkezeti tagok által a közgyűlés hatáskörének túllépésével egyhangúlag elhatározott átalakulás és ennek folytán a megalakult részvénytársaság által alkotott uj alapszabályok azon szövetkezeti tagokra, akik a közgyűlésen jelen nem voltak s az ott hozott határozatokhoz hozzá nem járultak, nem kötelező. iA m. kir.Kúria 1904 december 14. 877 904. sz. a.i _____ Nincs helye annak, hogy ugyanazon felek közt egy és ugyanazon követelés köztörvényi és váltói peruton, tehát két uton, érvényesíttessék. Felperes a sommás bíróság előtt már érvényesített követelését az annak fedezetére kiállított valto alapján váltói uton csak ugy érvényesíthetné, ha a még folyamatban levő sommás pert beszüntette volna. (A m. kir. Kúria 1904 december 22. 346 1904. sz. a.) A kifogásoknak hely adatott, mert a tanuk vallomásával beigazolást nyert, hogy alperes a váltó aláírásakor nagyfokú ittassága folytán cselekvőképességében annyira korlátolt volt, hogy érvényes váltónyilatkozatot nem tehetett. (A m. kir. Kúria 19üí december 20. 72/1904. sz. a.) A kereskedelmi törvény 305. S-ának 2. bekezdése értelmében a kezizalog előleges eladásának elrendelése az ados meghallgatása nélkül a hitelező veszélyére és költségére történik és erről a harmadik bekezdés értelmében nem a bíróság, hanem a hitelező értesiti adóst. Ebből az következik, hogy az. aki ellen mint állítólagos zálogos adós ellen az előleges eladás elrendeltetett, sem a végzés kézbesítését nem kívánhatja, sem pedig előterjesztéssel vagy felfolyamodással nem élhet a végzés ellen, hanem ha az előleges eladást kérő hitelező eljárása sérelmes volt, ebből eredő jogait csak perrel érvényesítheti a hitelező ellen, akinek költségére és veszélyére a bíróság az eladást elrendelte. (Budapesti kii. tábla 1904 november 30. 2,860/1904. sz. a.) Fogalmilag ki van zárva, hogy ugyanaz a váltó ugyanazon felek közt egyidejűen szívességi és fedezeti váltó is legyen. A váltókötelezettség elvont természeténél fogva a váltótulajdonos a váltoperben mást, mint a perbevont váltóadós váltói aláírásának a valódiságát és ennek a váltokötelezettségnek részéről történt elvállalását bizonyítani rendszerint nem tartozik, i A m. kir. Kúria 1904. dec. 15. 155 90í. sz. a.) Olyan esetben, amelyben az árut szállítmányozás végett átadót ért kár annak folytán következett be, hogy a szállító a szállítmányozás közben nem járt el a rendes kereskedő gondosságával, a szállító nem hivatkozik sikerrel arra, hogy ö szerződésileg az átvett drágaságokért elháritotta magától a felelősséget, mert az ilyen szerződési kikötésnek nem lehet hatályt tulajdonítani oly esetben, amelyben a kár a szállító mulasztásának a következménye. (A m. kir. Kúria 1904. okt. 13. 1,361 903. sz. a.) A keresk. törvény a külföldi részvénytársaságokról szóló I. rész 10. cini VI. fejezetében foglaltak értelmében a külföldi részvénytársaság, ha belföldön fiókintézetet létesít, a belföldi üzletére nézve kizárólag csak belföldi képviselője által, aki ilyen minőségében ugyanazt az állást foglalja el. mint a részvénytársaság igazgatója, intézkedhetik. Ez pedig kizárja, hogy a belföldi fiokintézetek képviseletére jogosultakként olyan személyek is bevezettessenek a cégjegyzékbe, akik az illető külföldi részvénytársaság belföldi képviselőiül ki nem jelöltettek, még ha azok egyébként a részvénytársaság külföldön székelő igazgatóságának tagjai volnának is és pedig annyival inkább, mivel ezáltal a belföldi képviselőre a törvény által háruló felelősség is illusoriussá tétethetnék. (A budapesti kir. Ítélőtábla 190'. okt. 18. 2,806. sz. a.) A munkaadó vagyonilag felelős azért a kárért, amelyet alkalmazottja a rábízott teendők teljesítésében gondatlansága vagy mulasztása által vétkesen okozott. A munkaadó a megítélt járadék biztosítására köteleztetett, mert mint vállalkozó, foglalkozásánál fogva ki van téve az anyagi veszteségek esélyeinek, s felperes biztosíték adása nélkül oly helyzetbejuthat, hogy megitélt követelésére fedezetet nem talál. (A. m. kir. Kúria 1904 november 25. .",821. sz. a.) Az a körülmény, hogy a tűzkár elleni biztosításnál biztosítottként szereplő és mint tulajdonos kártérítést igénylő személy valamely, általa előbb megindított igényperben mint igénylő elutasittatott, nem állapitja meg a biztositásnak a biztositasi érdek hiányára alapitott megszűnését. Ártatlansagi bizonyítvány bemutatása előtt a biztosított késedelembe nem esvén, kamatot is csak ez időponttól kezdve tartozik fizetni A m. kir. Kúria 1904 november 29. 1,698. sz. a.)