A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 1. szám - A tanár és a hallgató lélektana és a jogi oktatás

2 A JOG a törvényszéki elnök folyton sürgette, hogy kérjen áthelyezést a törvényszék székhelyére, itt nősüljön meg, majd akkor biztos lesz az előmenetele. Emberünk kötélnek állt és áthelyeztette magát. A pályázatok azonban ekkor is sikertelenek maradtak. Az elnök folyton igen nagy figyelmet fordított erre az albiróra, akárhányszor nyilvánosan is megdicsérte, majd kifejezést adott azon óhajtásának, hogy családja körében is szívesen látná. Időközben kartársam azon meglepő tapasztalatra jutott, hogy a minősitési táblázata rossz, mert abban a kitűnő jegyek mellett ilyen apostropha is volt: «?szákosságra hajlandó, előléptetésre nem ajánlom.* Miután a birói állásokra mindig sok a pályázó, semmi feltűnőt sem találok abban, hogy az anyagban bővelkedő minister az én kartársamat mellőzte. De folytassuk tovább. Kartársam megtette az elnöknél a családi viziteket. Jó fogadtatásban részesült és tempóra mutantur! a legközelebbi pályázat során a minősítés is megjavult. Es még sem lett előléptetve mind a mai napig, amikor már tiz szolgálati év telt el hiu remények között. De a minister részéről ebben sem találok feltűnőt, mert az egyszer felkeltett bizalmatlanságot eloszlatni sokkal nehezebb, mint felkelteni. Mérlegeljük ezen esetet. A minősítés téves volt, mert az illető tisztviselő nem iszákos. A mikorra .azonban tudomására jött annak, hogy miképpen minősíttetett, akkorra az előléptetéstől elesett. És miután gyanú támadt ellene, ennek eloszlatásáig pályázatai sikertelenek. Ilyen esetek meggátlására a ma létező titkos minősítés eltörlése mit sem segit. Be kell hoznunk a társas minősítés rendszerét. Hiszen a kijelöléseknél ez a társas rendszerű eljárás ma is dívik. A kir. törvényszékeknél okijelölő bizottsága, a kir. tábláknál és a Kúriánál pedig «elnöki tanács» van creálva a birói ügyviteli szabályokban. E testületek azonban a minősítéssel járó visszásságokat mai hatáskörükben nem orvosolhatják azért, mert ő elibök a vezetők által már kitöltött személyi táblázatok adatnak, azoknak tartalmán nem változtathatnak semmit, már csak a miatt sem, mert az ő üléseikben is legtöbbször a személyi táblázat kitöltője elnököl. Nézetem szerint a birói ügyviteli szabályokban kimondandó lenne az is, hogy a pályázók minősítése elsőfokulag azon kir. törvényszék kijelölő-bizottsága által történjék, amelynek területén a pályázónak hivatali székhelye van. Korántsem vagyok akkora optimista, hogy feltételezzem, miszerint ez esetben hátrányos minősítés nem fog előfordulni. Hiszen megtörténik az is, hogy egyik másik birót a kartársa, tehetsége miatt iparkodnak a kebelükből kizárni és e célra magánéletéből, családi visszonyaiból kémlelnek ki egyet-másta csakhogy a felettes hatóság ellenszenvét felköltsék. Ilyen eshetőségnek minden a birói pályán küzdő egyén ki van téve s ez ellen kiki csak önmaga védekezhet — önérzetének hatalmával. Azt azonban merem állítani, hogy a társas minősítési rendszerben az egyénileg kezelt minősitési joggal való visszaélések hatalmas gátat lelnének, mert itt minden bizottsági tag kényszerülve lenne a pályázó személyére vonatkozó ellenvetését tényekkel igazolni. Például ha az illetőt iszákosnak jellemzi, fel kell hoznia olyan eseteket, a melyekből ezt a tapasztalatot merítette, s ha észlelete tévedésen alapulna, e felől a I többi tagnak módjában áll felvilágosítást adni, stb. E mellett j a fegyelem érdekei nem szenvednének, mert ezen bizottságok l tanácskozásai is hivatalos titkot képeznének. Vagyis, a titkos minősítés megmaradna, de célszerűbb módozatok szerint. Eelvettetett az az eszme, hogy a birói minősítés ártalmára van a birói függetlenség sarkalatos elvének is. Hát, ha a mai állapotokat vesszük figyelembe, ez az állítás acceptabilis. A biró személyválogatás nélkül köteles- az előtte levő vitás ügyekben Ítélni. Előfordul azonban, hogy a perlekedők valamelyike connexusban van a hivatal vezetőjével s erről az eljáró bírónak is van tudomása. A birói hivatás szentsége megköveteli, hogy a biró e körülményt figyelmen kivül hagyja ; de miután ő is csak ember, támadhat benne az a gondolat, hogy teljes pártatlanság esetében a titkos minősítés Damokleskardja hull reá. Már pedig a birói függetlenségnek igazi garantiája magában a biró egyéniségében fekszik, ott, a hol ez megrendül, omlik össze a birói függetlenség is ! Legyen azonban meg a társas minősítés, ilyen megrendülés esete is ritkulni fog, azon bizalomnál fogva, hogy nem egy embernek szeszélye, hanem egy tanácsnak jól meghánytvetett véleménye alá kerülünk. Végezetül még csak ennyit. Igen sajnálatos, hogy annak a testületnek a tagjai, amely testület a jog épségének megőrzésére első sorban van hivatvaí kénytelenek a saját jogaikat önmaguk ellen védelmezni. Mentségül csak az szolgál, hogy a minősitési kérdés első sorban administrativ kérdés, a hol a célszerűség elve az irányadó. Eddig az tartatott célszerűnek, hogy a tisztviselő minősítése és így egész jövője egy ember t. i. a hivatalvezető kezébe legyen letéve; ez ellen küzd az egész hivatalnok-sereg, s ebben a birói kar is. A jövő a társas minősitési rendszeré, melynek megvalósítása korántsem ütközhet oly nehézségekbe, mint teszem — a fizetésjavitás. Egy délvidéki biró. II. Ezen cim alatt Gál Lajos kir. tszéki albiró ur tollából I egy hosszabb cikksorozat jelent meg, melyet szó nélkül hagyni | már csak azért sem lehet, mert ha mindaz való lenne, mi | ebben a cikksorozatban a minősítők tllen íel van hozva, akkor TÁRCA. A tanár és a hallgató lélektana és a jogi oktatás. — AJog eredeti tárcája. — Irta ÁGOSTON PÉTER, kir. jogakadémiai tanár, Nagyváradon. A jogi oktatás reformja, a közoktatásügyi minister ur legújabb nyilatkozata szerint, nem fog lekerülni a napirendről, hanem ellenkezőleg a minister ur a legrövidebb idő múlva a ház asztalára fogja azt letenni. Épen ezért szükséges, hogy ehhez a kérdéshez, illetve az előadások eredményessé tételének kérdéséhez a tanár és a hallgató lélektana, tehát az imponderabiliák szempontjából is hozzájáruljunk, — annál inkább, mert ezt a szempontot eddig mindenki hallgatással mellőzte. Pedig ha ebből a szempontból is vizsgálat tárgyává tesszük a jogi oktatást, ugy alaposabb s több irányú reformot kell foganatosítani, mint azt, melyet a fent érintett tervezet célba vett. A felvetett kérdés megoldásához a tanárnak s a hallgatónak lelki világát kell vizsgálnunk munkájuk közben s ennek más munkálkodásban való lélekállapottól való különbségét felderíteni. Az előadó tanár nincs lelkileg abban a helyzetben, amiben a munkáját végző iparos, az aktáit elintéző hivatalnok, kiknek minden elkészített, illetve elintézett darabbal fogy az elintézni valója. A tanár nem gyönyörködhetik abban, amiben a kézműves, hogy munkája a megrendelőt kielégítette ; amiben a hivatalnok, hogy elintézése a felsőbbség felfogásának megfelelt. A tanár munkája végtelen, eredménye láthatatlan. Épen í azért, mert viszont a siker látása a buzgalmat fokozza, ennek elmaradása a buzgalomra is visszahat s emberileg vissza is kell hatnia. Egy további figyelemreméltó körülmény a tanár psychologiája szempontjából, hogy a folytonosság megszakítása további munkájában sokkal inkább gátolja őt, mint a kézművest, vagy hivatalnokot, akik mindig felvehetik a fonalat ott, ahol elhagyták, anélkül, hogy a félbeszakítás lényeges nehézséget okozna. A tanár munkája elvész, ha a hallgató a folytonoságból kizökken. Amig azonban a kézműves munkájának, vagy a hivatalnok elintézésének folytonossága saját kezében, illetve hatalmában van ; addig a tanár munkájának folytonosságát nem is befolyásolhatja, vagy legalább is ki nem kényszeritheti, mert a hallgató elmaradását nem akadályozhatja, annál kevésbbé indispositióját. A további hátrány abban a körülményben rejlik, hogy a tanár a maga munkáját egymaga el sem végezheti, feltétlenül szüksége van a hallgatóság együttműködésére. Ez a körülmény már egymagában bajossá tenné bármily eredménynek elérhetését, de ehhez még hozzájárul az a körülmény, hogy a tanár munkája eredményessége szempontjából még arra is rá van utalva, hogy a hallgató külön is dolgozzék. A tanár ugyanis csak az anyag megérthetését könnyíti meg a hallgatónak, de az előadáson az anyagot meg nem taníthatja. Mégis a további munkánál a megérthetővé tett anyagnak az ismerete képezi az alapot, s épen ez az, amit a hallgató önállóan saját szorgalmából kell, hogy elsajátítson. Kétszeres, sőt többszörös e nehézség az oly tárgyaknál, melyek nem vizsgatárgyak, vagy nem azon évvégi'vizsgának tárgyai, mely évben a tanuló azokat hallgatja.