A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 10. szám - A 77. számú polgári döntvény

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. " Melléklet a Jog 10. számához. Budapest, 1905. március ."> Köztörvényi ügyekben. Az a körülmeny, hogy a hagyatékhoz tartozó ingatlanok nagy részét a felperes tartja birtokában, nem szolgál akadályul annak, hogy felperes az örökhagyót terhelő követelésének a hagyaték állagából való kielégittetését ne szorgalmazhassa. A szegedi kir. törvényszék (1902. évi október hú 29-éh l4509)p; 1902 szám alatt) M. B. ügyvéd által képviselt B. J. ^hódmezővásárhelyi lakos felperesnek, W. A. dr. ügyvéd által képviselt B. A.-né B. K. hódmezővásárhelyi lakos I. rendű, továbbá nem védekezett B. J. hódmezővásárhelyi lakos Il-od rendű és Gy. L. mint kiskorú Gy. J. és L. gyámja II[-ad rendű alperes ellen 1,240 korona 70 fillér s jár. iránt inditott keresettel folyamatba tett rendes perében ítélt: Alperesek a néhai M. R. B. J.-nélöl reájuk szállott és az 1898. évi Ö. 168. számú végzéssel nekik átadott örökségük erejéig cgyetemleg köteleztetnek felperesnek 940 korona 7o fillér tőkét, ennek 1899. évi december hó 19-től számított 5°/n kamatát és 140 korona perköltséget ló nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Keresetének ezt meghaladó részével felperes clutasittatik. Indokok : Felperes a perben előadta, hogy 1898. évi március hó íi-án elhalt felesége néhai B. J.-né M. R. hagyatékát terhelik a hagyatéki leltárban felvett és felperes által kifizetett: 1. Temetési költség 472 K. 82 fill. 2. Leltári költség 17 * 16 « 3. Hagyatéki tárgyalási költség . . 32 * 52 < Összesen : 522 K. 70liÍÍ valamint a leltárban fel nem vett, de felperes által örökhagvó halála után szintén kifizetett következő követelések : 4. D. J.-nak felperes és néhai felesége közös tartozását képezett MK) frt-nyi követelésének fele . . 100 K. — fill. 5. A hódmezővásárhelyi népbanknak felperessel és örökhagyóval szemben fennállott 100 frtnyi és 200 Irinyi váltó követelésének fele része .... 300 < — « o. B. L'. szarvasi lakosnak felperes és örökhagyó Jtözös adósságát képezett .*Í1H frtnyi követelésének fele 318 « — « Összesen : 1,240 K- 70 f. Kérte alpereseket mint néhai B. J. M. K. örököseit az 1898 Ö. 168 8. számú hagyaték átadó végzéssel átadott örök részeik erejéig egyetemleg arra kötelezni, hogy felperesnek 1,240 korona 70 fillér tőkét, ennek a kereset indításától számított 5% kamatát s a perköltségeket megfizessék. Alperesek közül csak J-ső rendű alperes B. K. védekezett; ez alperes elösmerte, hogy a leltárba felvett temetési leltári és hagyaték tárgyalási költségek tényleg felmerültek és hogy azokat felperes kifizette, kifogást tett azonban a temetési költség mennyisége ellen, annyiban, hogy e költségek örökhagyó vagyoni visszonyaival arányban nem állanak; tagadta továbbá a leltárba fel nem vett tartozások valódiságát, fafizetését és különösen azt, hogy örökhagyót terhelték. Ez okokból, és arra való tekintettel, hogy felperes a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata szerint a leltári terhek kifizetését csak a hagyatéki ingatlanok valamelyikének eladása után követelheti, — ez eladást azonban mindeddig maga felperes megakadályozta, — kérte a keresetet időelőttiség okából is elutasitani és felperest a perköltségben marasztalni. A többi alperes nem védekezvén, védelmi tekintetben az I-ső rendű alpereshez csatlakozottnak tekintetik. Ami mindenekelőtt alpereseknek a kereset időelőttiségére alapitolt kifogását illeti, e kifogás birói figyelembe vehető nem volt, mert felperesnek a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt az a kijelentése, hogy az általa fedezett követeléseket «az esetleg eladandó valamely ingatlan rész árából annak idején a maga részére visszatérittetni kivánja» oly kötelező nyilatkozatot, melyre alperesek jogot alapithatnának, nem képez, és felperest abban, hogy a hagyatékot terhelő követelési igényeit az örökösökkel szemben érvényesítse, nem korlátozhatja. Érdemben a keresetnek a temetési leltári és hagyaték tárgyalási költség címen fizetett 522 korona 70 fillér megtérítésére irányuló részében hely adatott: mert alperesek beösmerték, hogy a hagyatékot terhelő e költségek tényleg felmerültek, és hogy azokat felperes sajátjából fedezte, e beösmeréssel szemben I-ső rendű alperesnek az a kifogása, hogy a temetési költségek mennyisége örökhagyó vagvoni visszonyaival arányban nem állanak, sikerrel annál kevésbbé érvényesíthetők, mert e tételnek a hagyatéki terhek közé való felvételét az alperes a hagyaték tárgyalás alkalmával nem ellenezte. D. J. és H. J. tanuknak esküvel megerősített vallomása alapján megállapittatott továbbá, hogy felperes és örökhagyó az 1897. évi május hó 2-án kelt és örökhagyó által is aláirt kötelezvény alapján közös kölcsönként vettek fel D. J.-tóI 100 frtot és hogy e kölcsönösszeget 1898. évi július hó 3-án, tehát örökhagyó halála után felperes fizette ki; B. L. és B. G. tanuknak esküvel megerősitetl vallomásából megállapítható továbbá, hogy a felperes által bemutatott Hódmezővásárhelyen 189x. I évi február hó 21-én 318 frtról kiállított és 1898. évi május hó 22-én lejárt váltót kibocsátóként örökhagyó, elfogadóként pedig felperes irták alá, — hogy e váltó alapján felperes és örökhagyó közösen vették fel az abban kitett összeget B. L. és fia cégtől és hogy e követelést maga felperes fizette ki az örökhagyó halála után. .Minthogy pedig az örökhagyónak felperes által törlesztett eme tartozásai hagyatéki terheket képezne, és felperes ezek megtérítését az örökösöktől örökrészük erejéig követelni jogosítva van, azért felperes keresetének e részben is helyt adni és alpereseket a néhai B. J.-né M. R.-tól reájuk háromlott és az 1898. évi Ö. 169. számú átadó végzéssel nekik átadott örökségük erejéig összesen : 940 korona 70 fillér töke, e tőke után a kereset indítás napjától számított 5% kamat fizetésére kötelezni kellett. Keresetének ezt meghaladó részével azonban felperest el kellett utasítani, mert arra vonatkozóan, hogy a hódmezővásárhelyi népbanknak 300 forintnyi váltó követelését tényleg kifizette, és hogy e váltókövetelés fele része az örökhagyó adósságát képezte, felperes elfogadható bizonyítékot nem nyújtott. Alperesek túlnyomó részben pervesztesek lévén, őket a prdts. 251-ik S-a értelmében a perköltségek megfizetésére is kötelezni kellett. Az ügyvédi munkadijak és költségekre vonatkozó ítéleti rendelkezés a prts 2">2-ik §-án alapszik. A szegedi kir. itélö tábla (1903 évi március hó ]N-án 6,268 p. Ia902 szám alatt) következő ítéletet hozott: , Az elsőbiróság ítéletének per főtárgyára vonatkozó része amely az 1881: L1X. t. c. értelmében a nem felebbező 2- és 3-rendü alperesek nevében is felebbezettnek vétetett, — helybenhagyatik. — Az ítéletnek a perköltség iránt intézkedő része ellenben megváltoztatik, és a perköltség peres felek között kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó része megfelelő indokolása alapján és ezért hagyatott helyben, mert az a körülmény, hogy a hagyatékhoz tartozó ingatlanok nagy részét a felperes tartja birtokában, nem szolgál akadályul annak, hogy ő az örökhagyót terhelő követelésének a hagyaték állagából való kielégittetését ne szorgalmazhassa. — A perköltség a prt. SSL §-a alapján és ezért szüntettettek meg, mert felperes részben nyertes részben pervesztes lett. — Végül a felperes ügyvédének saját felével szemben megállapított perbeli járandósága azért volt felemelendő 140 koronáról 165 koronára, mert a felmerült kiadással és teljesített munkával ez az összeg találtatott arányban állónak. A m. kir. Kúria (1904. évi szeptember hó 22-én 4,612 1903. szám alatt): következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete a per főtárgyára nézve helybenhagyatik. A perköltségei illetőleg ellenben ugyanaz az ítélet megváltoztattatik és e tekintetben az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróság ítélete a per főtárgyára nézve az abban felhozott és felhívott vonatkozó indokok alapján és ezért hagyatott helyben, mert az F., és G., alatt mellékelt váltók birtoka, a melyeken M. R. mint kibocsátó, felperes pedig mint elfogadó fordul elő, arra nézve, hogy ezen váltókon kitett 100 frt és 200 frt kölcsönt fele részben néhai M. R. vette volna fel, nem elegendő adat: A perköltséget illetőleg a másodbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az az első bíróság ítéletének az alperest perköltség fizetésében marasztaló rendelkezése saját megfelelő indokolása alapján volt helybenhagyandó. A bérbevevő a bérbeadótól a bérleti viszonyból kifolyólag valamely uj létesítményt nem követelhet, csak azt van jogosítva kívánni, hogy a bérlemény használható állapotban fentartassék, ennek elmulasztása esetében bérleengedést igényelhet, vagy ha a bérlemény a hiányos fentartás miatt rendeltetésének meg nem felel, a bérletet felmondhatja és megfelelő kártérítést követelhet, ellenben valamely építkezés teljesítésére a bérbeadó bíróilag csak akkor szorítható, ha ez iránt szerződési kötelezettséget vállalt IA m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1905. évi január hó 1^-án. 1904. I. G. 702. fvsz.) Abban a kifogásban, hogy a kereset megindítását megelőzően három éven tul kamatok meg nem ítélhetők, a kamat elévülése iránti kifogás bennfoglaltnak tekintendő, minthogy pedig az 1883. évi XXV. t. c. 19. S-a szerint a kamatok elévülnek, ha a hitelező azokat három esztendő alatt nem követeli, az adóslevélben I. r. alperesek nevében eivállaltkötelezés érvénytelen. (A m. kir. Kúria felübizsgálati tanácsa 190ó.évi január hó 20 fi 472/1904. sz) Az 1894: XXXI. t.-c. 77. g-anak ai pontja alapján kibocsátható a visszatérésre vonatkozó biroi felhívás akkor is. ha az együttélést a felperes szakította is meg. mert ez esetben ugy