A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 10. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. [1. r.]

A J OG tön érvényes házasság jön létre; legfeljebb a tiltó akadályról tudó felet büntetik a házassági törvényünk 124. §-a szerint, feltéve, hogy valami tiltó akadály kijátszása okából fordultak a felek e rendkívüli házasságkötési módhoz, dj lehet ennek egyéb oka is, jelesül a szabályszerű kihirdetés után, aminek hiánya házassági törvényünk szempontjából tiltó akadály, a szülők érdeklődvén jövendőbeli menyük, illetőleg vejük körülményei iránt, meggondolnák a dolgot és jobbnak látnák a házasságot meggátolni, húznák, halasztanák a dolgot, leányuknak azonban ncna mondanák meg az okot, illetőleg félve az esetleges következményektől. A vőlegény a dolog neszét vévén, menyasszonyát reábirja például azzal, anélkül, hogy előtte a valót felfedné, lepjék meg szüleiket, kössék meg a házasságot, avagy értésére is adja menyasszonyának az okot, két tanú jelenlétében megkötik e rendkívüli formaszerinti házasságot, esetleg éppen azon két tanú jelenlétében, kik a szülői, illetőleg a törvényes képviselő beleegyezésének nyilvánításánál jelen voltak. A kihirdetés tudjuk hatályos marad annak utolsó napjától számított egy évig (1894. évi 33. t.-c. 56. §.), ez ideig a felek, a nélkül, hogy a tiltó akadály megsértésére szabott büntetés alá esnének, fordulhatnak e rendkívüli házasságkötési módhoz. Házassági törvényünk 124. § a szerint három hónapig terjedhető fogházzal és 1,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik azon fél, aki a házassági törvényben megszabott akadály vagy érvénytelenségi ok ellenére tudva köt házasságot, amennyiben cselekménye súlyosabban büntetendő cselekményt nem képez. A német pt. ellenben a külön büntetést nem ismeri, csak a polgári tisztviselőt éri hibájáért büntetés; az 1875. évi február 6. i «Über die Beurkundung des Personenstandes und die Eheschliessung. 69» §-a értelmében, jelesül 600 márkáig terjedhető pénzbüntetéssel sujtatik az anyakönyvvezető, ha a törvény ellenére egybeadja a feleket. E büntetés meg van nálunk is, jelesül a ht. 122. §-a szintén bünteti az anyakönyvvezetőt, még pedig, ha tudva az akadály fennforgásáról jár el, akkor 6 havi fogház és viselt hivatala elvesztése, gondatlanság esetén 1.000 korona pénzbüntetés, ismétlés esetén viselt hivatala elvesztése is büntetése. A német p.t. ben csupán egy tiltó akadálynak van sanctioja, jelesül 1,903. §. esetén ; segítségünkre jön a német büntető törvény 171. §-a, mely ellentétben ami büntető törvényünk 251. §-ával a bigamiat illetőleg formális állásponton van. A német büntető törvény 171. §-a tényálladéka fennforog mindenkor, ha az előbbi kötés meg nem szűnt, avagy érvénytelenítve nincs; mig ami büntető törvényünk 251. §. csak akkor büntet bigamiáért, ha a II. házasság semmis, tehát ha az első kötelék érvényes volt, vagyis ami büntető törvényünk materiális állásponton van (L. bővebben erről, valamint a házassági akadályok megsértésének büntetéséről hazai és a német jogban, — a közelben megjelenő «Holttá nyilvánítás a magyar és a német jogban» tanulmányom.) A német p. t. 1,315. és 1,311. §-a tartalmazta joghátrányokról az illető akadályok tanánál szólok. De tegyük fel, hogy a felek a tiltó akadályok ellen vétettek, tehát büntetésben részesülnek, az igen csekély mértékre reducálódhatik, mert a bíróság a körülményeket gondosan fogja latolni, és ott például, hol a közigazgatási hatóság a «veto-ra» okot látott, ő nem lát fennforogni. Nem akarom a közigazgatási hatóságokat vádolni, de tény, hogy a i 6. §-t említsem, igenis a szülő pártján lesz, holott maga a társadalom nem itéli el magát a házasságot; gondoljunk csak a mesalliance-okra. A tiltó házassági akadály megsértéseért kapott büntetést a társadalom nem tekinti erkölcsileg megbélyegzőnek és igen enyhén fog eljárni a bíróság is. Az ügyész közbelépési joga itt tárgytalan, mert a fejletlen kor esetén kötött házasság esetén, jogosult az igazságügyminiszter felhatalmazása alapján közbelépni, ami bontó akadály, vagyis a házasságot megtámad hatóvá teszi, és feltéve, hogy cselekvő képtelenség esete forog fenn, ugy a házasság semmis. Az ügyész szerepét a semmisségi és a megtámadási perben, mint tárgyamon kivül állót itt nem tárgyalom. A német p. t. szerint kizárt a megrohanásos házasságkötés, mert itt a házasság érvényére kiható kellék a házasság bejegyzése a házassági anyakönyvbe. Egyébiránt a n. p. t.-ben is van ami 43. §-nak megfelelő paragrafus, jelesül az 1,324. §. II. bekezdése. Bár lényegesen eltér tartalmilag a két paragrafus; idézett hely szerint az 1,317. §. előírta alakszerűségek be nem tartása folytán előállott semmis házasság, ha a házassági anyakönyvbe bejegyeztetett és a házastársak a házasságkötés után tiz évig, vagy amennyiben egyikük meghalt, ennek haláláig, de legalább három évig, mint házastársak együtt éltek, a házasság kezdettől fogva érvényesnek tekintendő. Ez a szabály nem nyer alkalmazást, ha a tiz év elteltekor vagy az egyik házastárs halála idején semmisségi keresetet adatott be. Megrohanásos házasság esetén az anyakönyvvezető a házasságkötést nem jegyezné be az anyakönyvbe. Különben a német p. t. 1317. §. L bekezdésének II. mondata szintén nem volna elegendő emiitett házasságkötés kikerülésére, mert az, hogy az anyakönyvvezetőnek a kijelentések felvételére készen kell lennie, emiitett mód mellett is elképzelhető. Most röviden sorra veszem az egyes tiltó akadályokat és szemügyre veszem ezek szempontjából az eddig kifejtetteket. Előbb azonban néhány általános megjegyzést fogok előre bocsátani. A tiltó akadályok külső ismérve házassági törvényünkben, hogy «tilos házasságot kötni» kifejezéssel kezdődnek a megfelelő §-ok, ellentétben a bontó akadályokat tartalmazó g-okkal, amelyek «nem köthet* kifejezéssel kezdődnek. A német p. t.-ben külsőleg fel nem ismerhetők az impedimenta dirimentia (bontó) és az impedimenta impedientia (tiltó akadályok), mert a «darf nicht» és a «kann nicht»' nincsenek következetesen keresztül vive, de az 1,323. §. tartalmazza a semmiségi okokat és az 1,330. §. a megtámadhatósági okokat, ugy hogy kétely valamely akadály tiltó vagy bontó volta mellett nem merülhet fel. Az akadály szó bírálatába nem bocsátkozom, csak megjegyzem, hogy házassági törvényünkben e kifejezés : tiltó és bontó akadály elő nem fordul. A házassági akadály, mint önálló fogalom a német p. t.-ben nem fordul elő, hanem a «Házasságkötés)) cime tartalmazza a házassági akadályokat, bár a német p. t. L javaslata szintén a IV. könyv I. fejezete II. cimeül ez elnevezést használta. A kifejezésre vonatkozólag találóan jegyzé meg Hinscldus: «Das Personenrecht der Ehegatten im Entwurfe eines bürgerlichen Gesetzbuches» (Archiv für die civilistische Praxis 74 k. 1889.) cimü klasszikus munkájában (62. 1.), hogy ámbár ez a kifejezés, mely csupán feliratként fordul elő, igen kifogásoltatik, mégis kétségtelen, hogy a gyors tájékozás céljára igen alkalmas. Kifogásolta azonban, hogy a tévedés, megtévesztés és a kényszer fogalmai a többi bontó akadályoktól el vannak szakítva. (65 1.) Schvarz Gusztáv: a Házassági jogról szóló törvényjavaslat bírálata, ellenjavaslattal» cimü dolgozatában megtette mindkét házassági törvényünk javaslata ellen, jelesül szintén kifogásolta a házassági akadályok elnevezést, nemkülönben a kényszertévedés és megtévesztés fogalmainak elkülönítését a többi bontó akadályoktól, azonban ezen ellenvetései figyelmen kivül maradtak. A kényszertévedés, megtévesztés a n. p. t. IV könyv I. fejezet III. címében vannak elhelyezve («A házasság semmissége és megtámadhatósága))), nem a többi akadályokkal a II. cimben, házassági törvényünkben pedig a IV. fejezetben. Házassági törvényünk tehát külön fejezetben tárgyalja a házassági akadályokat és a házasság érvénytelenségének eseteif, előbbiről szól a II. fejezetben, u'óbbiról a IV. fejezetben. A házassági akadályok, eltérőleg az ügylet akadályoktól, bár szintén joggátló tények intézményesítve vannak. A házassági akadályok alatt érti törvényünk tulajdonképp a házassági tilalmakat és ezek megvannak ugy a til ó, mint a bontó akadályok esetén, a bontó jelleg csak a tilalom sanctionalása. (L. Grossclimid Béni: «Családjogi előadások.))) Nem áll meg Reiner érve, hogy a házassági akadály terminológiája azért sem megfelelő, mert ezek nem akadályozzák meg az érvényes házasság létrejöttét, (L. Zlinssky—Reiner: «A magyar magánjog mai érvényében* 869. 1.), de ez nem változtat azon, hogy gátat emel a tiltó akadály is a házasságkötésének ; akadály, mert a felek akarata nem érvényesülhet, akarhatják és még sem köthetik meg a házasságot; az akadály közvetlenül a kötést érinti. De az akadály nem zárja ki, hogy le ne legyen küzdhető, de mig ez meg nem történik, addig az akadály fennforog. Bár a francia Code civil-ben egyáltalában fordul elő a házassági akadály kifejezés, mégis az irodalom folytonosan operál vele. Akadály mind az, ami a kötést meggátolja és a magánjogi következményeken dől csak el, hogy tiltó vagy bontó akadálylyal van-e dolgunk; ha csupán a házasságkötést gátolja, de a megkötött házasság érvényét nem érinti, tiltó, egyébként pedig bontó akadálylyal van dolgunk. A bonfó akadály tehát mindig magában foglalja a tiltót, de nem fordítva. A házassági akadály már a római jogban ismert kifejezés: aVideamus inter quos sunt prohibitae donation^s et quidem si matrimonium moribus legibusque nostris constat, donatio non valebit, sed si aliquod impedimentum interveniat, ne sit omnino matrimonium donatio valebit (3. §. 1 ; D. 241..; t, i. a hitvestársak között ajándékozásokról van szó), azonban a házassági akadályok tana teljes kiképzését a canonjogban nyerte. Már a római jogban is a forrásokban előfordulnak a bontó és tiltó akadályok, sőt nemcsak tényleges a fennforgásuk, hanem már nyelvileg is megkülömböztetnek. így a fentebb idéztem helyen: «ne sit omnino matrimonium». Petri exceptiones liber I. c. 29: «Nuptiae aliae prohibitae sunt omnino, alio sunt ad tempus prohibitae. Sunt iterum aliae nuptiae, quae nec omnino prohibitae sunt, nec ad te