A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 10. szám - A 77. számú polgári döntvény

78 A JOG pus, sed prohibitae quidem, tamen cum poena concessae ? (L. $rins : «Lehrbucli der Pandekteiu I. k., 157. 1. 3. j.) Már a római jogban ismeretes, hogy bizonyos személyek általában absolute nem köthetnek házasságot, más személyek csak bizonyos személyekkel nem köthettek házasságot. Előbbiek közzé tartoznak a rabszolgák, a heréltek (39. §. 1 D. 23, 3.( serdületlenek (4. D. 23, 2.), kik egy fennálló kötelékben vannak, mig meg nem szűnt, a nö a gyászév alatt. Utóbbiak közzé tartoznak azok, akik között rokonsági akadály (Gaius [. 58., 64; l.C.Th. 3, 12; un. C. Th. 3, 10; 19. C. 5, 4; 17. C 5. 4.; 17. pr. §. l.;55. §. 1. D. 23, 2.; 5, 8, 9, C. 5, 5; 15. D. 23, 2; 12. §. 3. D. 23, 2.; 12. §. 1, 2.; 14. §. 4. D. 23, 2.; 6. C. 5, 4.) forog fenn; akiknél rangbéli, rendi akadály forog fenn (Cicero de republ. II. 37, Liv. IV. 1 — 6; un. C. Th. 3. t4.;44.prr§.;LD. 23,2.; 16. pr. D. 23, 2.; 3. §. l.D. 24, 1.; 42. §. 1. D. 23,1; l.C. 5, 27; Nov. Anthem 1; 23. C. 5, 4; Nov. 117. C. 6; 29. C. 5, 4.); vallási akadály (zsidók és keresztények között a házasság semmis. 6. C. Th. 16, 8.; 2. C. Th. 3, 7; 6. C. 1, 9.); hivatalos állás folytán beálló akadály (38. pr. D. 23, 2.; 63, 65. D. 23, 2; 59, 60. D. 23. 2); delictumból eredő akadály (nov. 134. c. 14; C. Th. 9, 2i, Nov. 143, 150. V. ö. Puclita: Institutionen 398. 1.) A rendi akadályok közül kiemeljük, hogy a Lex Júlia et Fapia tilalmazták a senatornak illetőleg a senator gyermekének házasságát minden infamissal, — de e tilalom meg volt minden ingenuusra nézve is, — ezenfelül tilos volt házasságot kötni szabadon bocsátottal, szinész leányával, vagy azzal, aki kéjnőipart folytatott. E tilalom ellenére kötött házasság nem lőn semmis, csak nem mentesített a Lex Júlia és Papia büntetése alól {Ulpian XIII. 1 ; XVI. 2 ; 44. pr. §. 1. D. 23, 2.) Marcus Aurelius alatt egy senatus consultum semmisnek nyilvánitá a senatornak, illetőleg lemenőinek házasságát egy szabadon bocsátottal, később ki lőn ez terjesztve a színésznőkkel kötött házasságra is. (Si senatoris filia, neptis proneptis libertino, vei qui artem ludicram exercuit. cuiusve páter materve id fecerit, nupserit, nuptiae non erunt 42. §. 1. D. 23, 2.) Constantin uj törvényt hozott a senatorok, praefektusok, duumvirek és a papok rangon aluli házasságára. Lco és Autistins pedig büntetéssel sújtották a patrona házasságát szabadon bocsátottjával, gyermekeik a fiscus rabszolgái lettek. A coelibatus büntetésének megszűntével a Lex Júlia általános tilalma is megszűnt, a senatorokra fennálló speciális tilalmat Jnstinian szüntette meg (Novella 117. c. (i; 29. C. 5, 4.) A tiltó akadályok tárgyalásánál nem követem a csoportosítást, amit hazai iróink követnek. Az akadályok csoportosítása gyakorlati jelentőséggel csak a bontó akadályoknál bir, különben az osztályozás merően egyéni tetszéstől függ. Már a canonjogban is e tiltó akadály csak büntetést vont maga után, de a házasság érvényét nem érintette. Tárgyamnak megfelelőbb a törvény szövegének sorrendje ; ennek keretén belül azután az egyes akadályok okát is adni fogom. Itt csak annyit bocsátok előre, hogy a házassági akadályok - különösen áll ez a tiltó akadályokra — szoros kapcsolatban vannak a társadalmi felfogással. Alapjuk rendszerint valamely ethicai vagy socialis szempont ; amint a társadalom felfogása ezekről változik, változnak ezek is. Legjobban láthatjuk ezt a házasságtörés akadályán Eranciaországban ; előbb bontó akadály volt, később tiltó lett, a közelben pedig végleg eltörölték, vagyis a házasságtörő felek házasságra léphetnek. Az egyházi szempontok természetesen nem játszhatnak oly szerepet az akadályok felállításánál, mert az állami házasságjog nem lehet confessionalis, felekezeti házasságjog, hanem ezek fölé kell emelkednie, valamennyi felekezetet szem előtt tartania és csak ennek keretén belül jöhetnek az egyházi szempontok figyelembe. Cultus disparitas avagy a lelki rokonság, mint a házasságkötés akadálya, már idejét multa, világi házasságjog ezen akadályokat nem respectálhatja, illetőleg nem recipiálhatja. A tiltó akadályok esetén a polgári tisztviselő közreműködését megtagadni köteles, de ha megköttetik a házasság: ez érvényes ; ha dispensabilis akadályokról van szó,ha a dispensatio megvan, a polgári tisztviselő közreműködését sem tagadhatja meg. A dispensatio adására jogosítva vannak házassági törvényünk szerint: O felsége, az igazságügyminiszter, katonai közigazgatási és egyházi hatóságok. Ami a tiltó akadályokat illeti, :kspji?a:io ( adására illetékes O felsége a 20, és 23. §., az igazságügy-miniszter a 17. íj. 18. b, 24. §., katonai hatóság 26. közigazgatási hatóság 27. §., egyházi hatóság a 25. ij. esetén. Mint emlitém a fél, ki tiltó akadály ellenére köt házasságot, feltéve, hogy tudomással bir erről, büntetésben részesül, de nem kell, hogy a fél tudja, hogy a tiltó akadály tényálladéka házassági akadályt képez, bár rendszerint tudja. Tiltó akadály fennforgása esetén a polgári tisztviselő nem adja egybe a feleket, a tiltó pedig rendszerint tudomására jut, — akár feljelentés folytán, akár hivatalos constatálás folytán, illetőleg, ha a fél az akadályról, qua akadályról nem tudna, saját bevallása alapján. Ezen segit a megrohanásos házasság, lehetővé teszi a házasságkötést a felek között az anyakönyvvezető akarata ellenére is a tiltó akadály fennforgása esetén. A házassági törvényünk 122. $-ában kiszabott büntetéssel gondoskodott a törvényhozó arról, hogy az anyakönyvvezető az ily feleket össze ne adhassa. Ez nem csupán a positiv tudomást, hanem a gondatlanságot is bünteti, még pedig érzékenyen. Mielőtt az egyes tiltó akadályokat sorra venném, legyen szabad ama nézetemnek kifejezést adni, hogy helytelennek tartom az ugynevezhető bontó akadályféléket. Ertem ez alatt jelesül azon bontó akadályokat, amelyek alól felmentésnek van helye. Ha a törvényhozó helytelennek tartja bizonyos felek között a házasságot bármi oknál fogva is, és ez akadályok ellenére kötött házasságokat megtámadhatóknak nyilvánítja, miként a fejletlen korúak házasságát, — avagy pláne semmisnek, mint a testvér és a testvérgyermek közötti házasságot, akkor nem szabad a szabályt megtörni és egyéni discretióra bizni e szabály félretételét, eltekintve itt sociális szempontokból, kiváltságos jogállapot létesítése által; detudjuk, hogy a felmentés alapjául szolgáló okok legtöbbször koholtak, azokról meggyőződni nincs igen alkalom, és komoly valódi okok fennforgása esetén nem kapnak esetleg felmentést a felek, ugy hogy a dispensationalis jog csak a méltánytalanság és igazságtalanság kútforrása lehet. Természetesen itt nem vonom kétségbe a felmentő közegek jóhiszemét, kik legjobb hiszemük dacára tévedhetnek. Helyesen állapította meg házassági törvényünk a fejlett kor határait férfiaknál I8.\ leányoknál 16. évben, helyesen állapította meg a fejletlen kort bontó akadályul ; mert e korlátokon alul a házasság minden szempontból helytelen, ugy kulturális, mint gazdasági szempontból, egészségi szempontból, a nemi érettség, a szellemi érettség szempontjából egyaránt. Holmi előfordulható kicsinyes momentumokért, amelyek lehetetlen, hogy valamennyi emiitettem szempontot tárgytalanná tennének, ha kivételesen indokolt volna is a felmentés, figyelembe véve az emiitettem szempontokat is, kivételes esetekért, amelyek vajmi ritkák, nem szabad és nem helyes megtörni a szabályt és az igazságügyminiszter, bár legjobb hiszemü discretiójára bizni e szabály félretételét. Hasonlóképpen helytelennek tartom, hogy mikor a törvényhozó maga is a legnagyobb mértékben helytelennek tartotta a testvér és testvérgyermek közötti házasságot, mikor úgyszólván a legsúlyosabb sanctiót állította fel gátul, jelesül semmisnek nyilvánítja az ily házasságot, mégis kivételesen megadja a felmentést. O Felségére bizza ennek megad hatását, ki az igazságügyminiszter előterjesztésére adja meg vagy tagadja meg a felmentést. Érezte a törvényhozó, hogy helytelen ez és azzal is megnehezíteni akarta a helyzetet, hogy O felségére bizta a felmentés meg vagy meg nem adását. Itt még kifogásolom e közvetett utat ; mire való a trónt ezzel is megterhelni, mikor tényleg az igazságügyminiszter cselekszik, mire valók e formaságok ? (Folytatása következik.) A 77. számú polgári döntvény. Irta HALMI ÜÓDOG, máramarosszigeti tszéki aljegyző. A Jogtudományi Közlöny egyik legutóbbi számában Balog Arnold dr. ur éles kritika tárgyává teszi a Kúria perújítás kérdésében hozott következő 77. számú teljes ülési határozatát. «Az a peres fél, ki az 1881 : LIX. t.-cikk 69. i;-ának 2. pontja alapján kereset utján már kért perújítást, de ennek a kérelemnek nem azért adatott hely, mert a felhozottak uj bizonyítékok gyanánt el nem fogadtattak, az 1881: LIX. t.-cikk 72. §-ára való tekitnettel uj oizonyiték alapján perújítás megengedését nem kérheti». A támadás a ius aequum elvén alapul. Cikkíró szerint a jogméltányossággal nem fér össze, hogy az a csekély jogi erudicióval rendelkező fél, aki egy perújításnak nevezett beadványt nyújt be a bírósághoz, amelyben uj bizonyítékra hivatkozik, vagy uj bizonyítékokat produkál, amelyek tulajdonképpen nem bizonyítékok, vagy irrevelans körülményeket erősítenek, az uj bizonyíték cimén való ujabb perújításból elessék. Azt hiszem, ez az érv naivitás. Azzal, hogy egy peres fél nem rendelkezik annyi élelmességgel, hogy képviselő által nyújtassa be a perujitási keresetet, egy jogerős ítélettel eldöntött jogi helyzetet megbolygatni — insultus lenne, amely ellen a jogrend lázad fel. Cikkíró ur tovább megy, az ilyen tökéletlenül szerkesz-