A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 10. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. [1. r.]

76 A JOG Előterjeszti bizonyítékait a felebbezési tényekre. Kéri az elsőbirósági ítéletet megváltoztatni, a keresetet egészen elutasítani és a felperest a költségben marasztalni. A felperes csatlakozik a felebbezéshez, de csak a perköltségre (különös, de való; habár ez elutasított 500 koronájára a szeptember 1-jei lejárat rég elmúlt, ez iránt nem csatlakozik); tagad minden ujabb tényállást. A felebbczési biröság a folytatólagos tárgyalásra és a bizonyitásfelvételre uj határnapot tüz ki 1903. évi március 20 dikára. Ezen a napon felek megjelentek. Eelperes a bizonyításfelvételt, mint szükségtelent, mellőzni kérte abból az okból, mert lett légyen a váltó lejárata akár február 1-je, akár 14-ike, az teljesen közömbös, mert a lejárat mindenképpen bekövetkezett és alperest minden esetben el kell marasztalni. A felperes ezen álláspontját a felebbezési bíróság magáévá teszi; az elrendelt bizonyitásfelvételt mellőzi és meghozza Ítéletét, amely szerint az elsőbirósági ítéletnek felebbezett marasztaló rendelkezését helybenhagyja, ellenben a perköltségre vo natkozó rendelkezését megváltoztatja, és az alperest a perbeli és felebbezési költségben marasztalja, azzal indokolván, hogy a teljesitési határidő az egész 1,000 K-ra immár bekövetkezett, és pedig az első 500 K-ra 1902 szept. 1-én, de erre nemter jesztetett elő csatlakozási és marasztalási kérelem ; a második 600 K. is esedékes, lett légyen a váltó lejárata akár 1903. február 1-je, akár 15-ike, mert a Kúria 32. ssámu döntvénye a sommás perekben helyesen akként értelmezendő, hogy ha a lejárat a felebbezési eljárás folyama alatt bekövetkezett, a követelés megítélendő. A felebbezési bíróság ítélete ellen az alperes tömeggondnok felülvizsgálati kérelmet ad be és hangsúlyozza, hogy a felebbezési bíróság helytelenül értelmezi a 32. számú döntvényt, mert az világosan azt tartalmazza, hogy a követelés lejárata csak az elsőbirósági Ítélet meghozataláig jöhet figyelembe, ő pedig bizonyítani akarta a 2—4','. alattiakra alapított kifogásait, de minden esetben a tömeg kárára történt a marasztalás, mert a felperesnek mint csődhitelezőnek csak quotához, nem az egészhez lehet joga. A kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság elvileg kijelenti, hogy a Kúria 32. számú döntvénye hatályban van, és ennek értelmében a követelésnek az elsőbirósági Ítélet meghozatala előtt kell lejártnak lennie; ügydöntő tehát az alperesnek a 2 — 47. alattiakra alapított védekezése, mert ha való, hogy a felperes maga küldte, és pedig a lejárattal is kitöltve a váltót az alperesnek, és ez azt aláirta, akkor az alperes nem késedelmes, és a lejárat az elsőbirósági ítélet meghozatala előtt nem következett be ; minthogy pedig e tekintetben, úgyszintén arra nézve sem, hogy az alperes tényleg csődbe ment és hogy a fellépett személy tömeggondnokul van kirendelve, a felebbbezési bíróság a tényállást meg nem állapította: ezekből az okokból a kir. tábla a felebbezési bíróság Ítéletét feloldotta, és a felebbezési bíróságot ujabb eljárásra és az elfoglalt elvi állásponthoz alkalmazkodva, uj határozathozatalra utasította. A megtartott szóbeli tárgyaláson a felebbezési bíróság tényállásként megállapítja, hogy : az alperes ellen a csőd megnyittatott ; a tömeggondnok az alperesként perbelépett személy ; a váltót a felperes a lejárattal is kitöltve küldte az alperesnek s ez azonnal elfogadmányi aláírásával ellátta és visszaküldte a felpereshez, s ez visszautasította. A felebbezési bíróság uj ítéletet hoz; kijelenti, hogy fentartja a Kúria 32. számú döntvényének helyes értelmezésére előbb elfoglalt elvi álláspontját, és csupán csak azért, mert a somm. elj. törv. 204. §. kötelezi, hogy a kir. ítélőtábla által elfoglalt elvi állásponthoz alkalmazkodjék, most már: az elsőbirósági ítéletnek felebbezett és csatlakozási kérelemmel megtámadott rendelkezését megváltoztatja, felperest elutasítja és őt az összes költségben elmarasztalja. Most a felperes ad be felülvizsgálati kérelmet, és a kúriai döntvényellenes vélemény érveivel érvel. A kir. ítélőtábla azonban a felülvizsgálati kérelmet elutasítja azért, mert a felebbezési bíróság alkalmazkodván a kir. tábla által már kijelentett elvi állásponthoz, a panaszolt jogszabálysértést el nem követte. íme! hova vezetett a kúriai döntvény hatályossága és értelmezése tekintetében fennálló két ellentétes vélemény, a mely a jelen jogesetben egymással erős küzdelmet vivott, és a mely küzdelemből a kurialis felfogás győztesen került ki! — pedig ajelen esethez a két vélemény közül egyiknek sincs semmi köze, még akkor sem, ha mind a kettő helyes volna, vagy mind a kettő téves vagy helytelen volna ; mert: a csőd megnyílta folytán a feperesnek csak quotalis kielégítéshez lehet joga minden körülmények közt, és legfeljebb a követelés valódisága lett volna megállapítható, ha azt akármily szempontból a tömeggondnok megtagadta volna, ami nem töri ént meg, sőt valódinak lett elismerve. íme! a jelen jogesetben lejárt is, meg követelhető követelés is forog fenn, — és mégis az meg nem Ítélhető, mert a megítélést tiltják a csőd anyagi jogszabályai! (Befejezése következik.) A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. Irta BALOG ELEMÉR dr. A tridenti zsinat szerinti házasságkötés rendkívüli módjával előző cikkünkben foglalkoztunk.* Ott kimutatni igyekeztünk, hogy ennek figyelembe nem vétele hathatósan közreműködik ahhoz, hogy házassági törvényünk 123. $-a illusorius legyen. A tridenti házasságkötés e rendkívüli módja megvan házassági törvényünkben is és csak szerencsés véletlen, hogy a felek eddigelé nem alkalmazták. Igaz ugyan, hogy közrehat ebben a házassági törvényünk 124. §-a, amely három hónapi fogházzal és I00 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja azon felet, aki a házassági törvényben megszabott valamely akadály avagy érvénytelenségi ok ellenére köt házasságot. De feltéve, hogy ezek egyike sem forog fenn, avagy a felek érdeke, hogy házasságot kössenek meg esetleges büntetés árán is és bármi oknál fogva egyébként házasságot nem köthetnének, akkor alkalmazhatják a házasságkötés e rendkívüli módját, az u. n. megrohanásos házasságkötést. Jelesül házassági törvényünk 43. §-a szerint a polgári tisztviselő activ közreműködése nem kell a házasság érvényéhez, ehhez elegendő, ha legalább a polgári tisztviselő előtt mindenik fél személyesen kijelentette, hogy egymással házasságot kötnek és a megkötéstől számított egy éven át, mint férj és feleség együtt éltek, házasságuk nem sem, mis, ha mindjárt a 39. §. első bekezdésében foglalt rendelkezések ellenére is történt. Ez jelesül megkívánja, hogy tisztében eljáró polgári tisztviselő előtt két tanú jelenlétében történjék a házasuló felek kijelentése, minden feltételtől és időbeli kori láttól menten. Kérdésessé válik, hogy mikor jár el az anyakönyvvezető tisztében, az bizonyos, ha valami esketési functiót , végez, akkor feltétlenül abban jár el, ugy hogy a felek, kik ' bármi oknál fogva e rendkívüli módhoz fordulnak, legtöbbször azonnal érvényes házasságot köthetnek, teljesen a 39. §. 1. bekezdésének megfelelően járhatnak el, ugy hogy a házasság érvényéhez nem is kell az egy évi együttélés, ami nemcsak a felek későbbi meggondolásának vágja elejét, hanem ellent állna az actio de liberis exhibendisnek is, mert a szülő jogával ekkor már szemben állna a férj joga. Kétségtelen, hogy az lesz az első ellenvetés, hogy a 39. §. megköveteli, hogy a tisztében eljáró polgári tisztviselő előtt együttesen jelenlévő házasulok mindenike két tanú jelenlétében személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot kötnek. A tisztében eljáró alatt pedig a törvényhozó azt értette, hogy a felekkel szemben járjon el, fungáljon. Helyes, ez csak megnehezíti a helyzetet, de a dolgon mit sem változtat. A törvényhozó akaratát nem kutatják a felek és a jogbiztonság legelemibb követelménye, hogy a törvény maga legyen az irányadó, amit a törvényszöveg kifejez, amiben bízva a felek cselekedtek, nem a törvényhozó ellenőrizhetetlen belső akarata. Különben a törvényhozó akaratáról nem is- beszélhetünk, legfeljebb a törvényjavaslat szerzőjének akaratáról. Mit tudom én, hogy fogta fel a törvényalkotó testület minden egyes tagja és a koronás királyi fenség a törvény szövegét, A törvényszöveg figyelmes átolvasása arra a meggyőződésre visz, hogy az anyakönyvvezető merőben passiv szerepet játszik, nincs semmi ami az ő activ functiójára emlékeztetne. Különben a ((tisztében eljáró» szavakat Grosschmid borotva éles esze, látnoki szeme vitte belé a szövegbe, valószínűleg a szövegezők figyelmét már elkerülte e tridenti rendkivüli kötési forma. Ép itt van, amit mindig hangoztatok, bizonyára házassági törvényünknél is, elegáns szövegre törekedtek és nem egy mindent kifejező szövegre, mely külsőleg nem oly tetszetős. Nálunk sajnos gyakori, hogy valami «jogász journalista» kontárkodik és ragyogtatja briliáns? de semmit sem kifejező stylusát. A jog nem poesis, a törvényszövegnek nem kell prózában írott versnek lenni, ne akarjuk magunkat tul megértetni. De bármiként is magyarázzák e szavakat, egy bizonyos, hogy a 43. §. folytán az egy évi együttélés helyrehozza a csorbát, csak azt nem lehet levitatni, hogy a «polgári tisztében eljáró» — ez is csak egyik rendelkezése a 39. í?-nak. így bizonyos, hogy törvényünkben említettem hiba benn lappang. Nézetem szerint azonban, emiitettem feltételek mellett, rögL. A J o g 8. számát.