A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 9. szám - A végrehajtási törvény 166. §-ához. Elrendelhető-e az árverés ugyanazon hitelező javára, két különböző követelésére egymásután külön-külön, ugyanazon adósának ugyanzon ingatlanára? - Az Ügyvédjelöltek Országos Egyesülete 1904. évi működéséről a következő jelentést terjesztette elő a budapesti ügyvédi kamarához

72 A JOG beszerzés = 1,069 K. 40 f. Élelmezés 78 ember és a gondnokcsaládja után 3,325 K. 91 f. (Miért lesz e két — teljesen különálló tétel itt egyesítve ? Bizonyára azért, mert a javarészt a gondnok és családjának élelmezése absorbeálja és nagyon kényelmetlen volna az összehasonlításból megtudni, hogy mily csekély összeg esik ebbö! a 78, hát még pláne egy emberre!) Ruházat, javitás és mosás 330 K. 25 f.-t absorbeáf (kétségkívül itt is az oroszlánrész a gondnok családjáé) és épugy a 881 K. 34 f. fűtés és világitásnál. Nem akarunk félreértetni: szükségesnek és természetszerűnek látjuk, hogy a gondnok tisztességesen megélhessen és tőle a költséget nem is sajnáljuk, de helytelenítjük azt, hogy e kiadások is a humanismus leplébe burkoltassanak. Korrekt számadás mellett ki fogna tűnni, hogy mennyi kiadás fordittatik a menedékház törzsklientelájára és ezt a vezetőség ekkép akarja palástolni, — mert ebből kitűnnék annak az oka is, hogy miért frequentáltatik a menedékház oly kevésre, hogy egy termet még izr. ünnepekre is ki lehet adni!! A menedékházi munkában kiadatott I, 824 K. 32 f. Az összes kiadás 8,429 K. 82 f. Pénzbeli segélyezés volt 7,740 K. 67 f. 438 egyén részére 873 alkalomból. Az irodai költség 1,991 K. 40 f. Ezek közt szerepel Biczó Géza titkárnak 1,600 K. évi fizetése. Igazán furcsa! A menedékházba mindennap bejáró orvos 240 K. tiszteletdíjat nyer, és e mellett 100 K. alapítványt tesz, — míg az évenkint csak 12 ülés jegyzőkönyvét vezető titkár — ki az egyletnek nem is tagja, — közel hétszer annyi fizetést huz. Ugy emlékszünk, hogy a titkári állás az egylet megalakulásakor tiszleletbeli állás volt. Miért tértek el ettől a — humanitárius egyletnél magától értetődő—szokástól? Kinek protekciója érvényesül itt az egylet céljának és gyámoltjainak rovására ? Az összes évi kiadás 18,205 K. 57 f. A bevételi többlet tehát II, 080 K. 20 f. Talán nem egészen jogtalan az a kérdésünk : kinek spórol az egylet ? Miért nem részesiti a hozzá folyamodókat bővebb segélyben, ha ez módjában áll ? És ha ez bármi okból lehetetlen vagy fölösleges, miért nem törekszik az évi fölösleggel egyéb alapszabályszerü céljait megvalósítani ? A menedékház munkásai foglalkoztattak házi munkával (?) 1,121 napon, magánosoknál (?) 34, kerti munkával 799 {ez csak nem lehet az egyesület célja ?), szalmatokkészrtéssel és szecskavágással\ (evvel keresse meg a szegény elbocsátott rab jövő élete pályáján a kenyerét? Difficile est satyram non seribere!) 2,145 nap. A menedékház bennlakói közt elment 75, kiutasittatott 10, elfogatott 1, megszokott 6, az év végén bennmaradt 21. Mindezen adatok «Lieder ohne Worte. — kommentár nélkül is mindent megmagyaráznak. A hivatását oly derekasan teljesítő egyletnek jelenlegi elnöke Tóth József pestmegyei tanfelügyelő. /. Ügyvédi üzelmek. Mily eszközökhöz folyamodik némely agyvéd, hogy kliensre szert tegyen, azt megtudjuk a kassai ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának következő határozatából: Az elrendelt s lefolytatott vizsgálat során kihallgatott tanuk vallomásából tényként megállapítható, hogy S.-A.-Ujhelyben a vasúti állomáson, valamint a peres ügyekben a városba bejövő parasztemberek megszálló helycin s az egyes korcsmákban zsidó egyének elfogják a bírósághoz bejött vagy egyéb ügyesbajos dolgaik végett ügyvédhez menni szándékozó embereket, szóba állanak velük, kikérdezik s ha azt mondják, hogy ehhez vagy ahhoz az ügyvédhez akarnak menni, sőt levelük is van az illető ügyvédhez, akkor lebeszélik őket, hogy ne menjenek oda, mert az hol «drága fiskális*, hol pedig « ellenzéki ember, a ki mit sem vihet ki» stb. és a kapacitáció végén elviszik .... ügyvédhez és tényként beigazolható az is, hogy .... ügyvéd az igy elfogott ügyfeleket a rábeszélést végzett egyénekkel együtt irodájában fogadja, ezekkel az ügyfél által nem értett nyelven beszél és az ilyen ügyfélfogdosók az ügy átadásának egész folyamán, sőt még azután is az irodában maiadnak stb. Egyptomi periratok A legújabb papyrusleletek között egy igen érdekes okiratgyüjtemény található, mely különösen tartalmánál fogva kiváló figyelmet érdemel. Jougnet, Franciaországnak kiVálÓ ó-kori történctbuvárja egy ó-kori egyiptomi falunak, Magdolának a színhelyén egész sorát a múmiáknak ásatta ki, melyek mind papyrus levelekből voltak alkotva. Amint a nagy figyelmet és ügyességet igénylő munkával sikerült a papyruslapokat egymástól szétválasztani, kitűnt, hogy ezen lapok mind azonos tartalmúak. Ezek ugyanis valamennyien panasziratokat tartalmaznak, melyeket hol egyiptomiak, hol pedig görögök intéztek az ország királyához, ki egyike volt az első Ptolomaeusoknak. Az ókori élet érdekes és figyelmet érdemlő jelenetei tárulnak szemeink elé. így pl. egy Herakleides nevü ember panaszkodik egy egyptomi nőre. Elpanaszolja, hogy békésen ment az utcán, amikor egyszerre az egyik ház kapujában álló nő, megragadva ruháját, őt csúf szavakkal, szidalmakkal illette. Amint igy meglepődve, tanácstalanul állt ottan, a nő már az emeleten termett s egy dézsa vizet zuditott a nyakába. Az embernek önkéntelenül Sokrates és Xantippe jut eszébe. Egy másik esetben már fordítva volt. Philista, egy görög nő éppen a fürdőből készült kiszállani, amikor a fürdő felügyelője forró vizzel valósággal leforrázta, minek következtében a szerencsétlen napszámosnő sokáig betegen nyomta az ágyat. Azután jönnek a hitelezők panaszaikkal. Nem akarják az adósok a kamatot fizetni. Két borkereskedőt megcsalt a szállító, kérik PAUAi RCS2VÉNV TÁB*«Ao NYOMDÁJA BUCAftaTE*. az elsikkasztott bor visszaadását. Egy görög foldbirtokosno panaszkodik erőszakos szomszédjára, aki az Ö birtokára tort s most építkezni készül rajta. Sok viszálykodás keletkezett abból, hogy többen egy birtokon gazdálkodtak. Panaszkodik ngy macedóniai, hogy idegen pásztorok az ő legelőjére hajtották marháikat s ezek a füvet egészen lelegelték. Két jámbor egyptomi iparos, akik lenszövésserfoglalkoznak, mivel eddig sehol meghallgatásra nem találtak, a királyhoz fordulnak, hogy engedje meg, hogy roskadozó gyárépületük helyett ujjat építhessenek. Így váltakoznak ezek a képek tarkán; sok vonásuk, mely már az attikai életből ismeretes előttünk, uj színekkel, friss elevenséggel tárul elénk a már régen elfeledett egyptomi falvak irataiból. A vasút felelőssége élőállatok szállításánál. Egy 61 darab sertéssel megrakott, Bécsbe rendelt kocsinak tengelye útközben kigyuladt. A kocsit tehát az egyik állomáson megállították. A sertéseket azonban bent hagyták a kocsiban, még pedig napnak kitett helyen. A sertésekből 8 darab elhullott, a többit a vasút nem engedte tovább szállítani, mert vészgyanusnak tartotta őket, ugy hogy a feladó kénytelen volt azokat olcsóbban eladni. Feladó kárának megtérítése iránt pert indított az aradi és csanádi egyesült vasutak éhen azon az alapon, hogy a kár el lett volna kerülhető, ha a sertéseket a kocsiból a szabad levegőre kibocsátják. A szegedi kir. törvényszék felperest keresetével elutasította. Az a tény, hogy a kocsi tengelye kigyuladt, felperes károsodásával nincs összefüggésben, mert sem a sertések elhullása, sem az életben maradt sertések Bécsbe szállításának megtagadása nem emiatt következett be. De az sem szolgálhat a vasúttal szemben kártérítés alapjául, hogy a sertések este 8 órától majdnem másnap délig a napnak kitett helyen a kocsiban hagyattak. Az kétségtelen, hogy az állatok vértorlódásban hullottak el, ámde ez megakadályozható lett volna, ha az állatszállítmány mellé kíséretet adott volna a címzett. Ezt azonban nem tette. Már pedig az üzletszabályzat 77. ij-ának b) pontja értelmében a vasút élőállatoknál nem felel azon károkért, melyek a kisérő által elháritani célzott veszélyből keletkeztek. Hogy az 53 darab sertést nem Bécsben, hanem Budapesten adták el, abból kára felperesnek nem keletkezett, mivel a sertéseket Budapesten drágábban adták el, mint az eladás napján a bécsi piaci ár volt. A szegedi kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta s a vasutat a kár megtérítésére kötelezte. Megállapittatott, hogy a 8 sertés vértorlódásban (megfulás folytán) hullt el. A megfulás oka a szakértői vélemény szerint az volt, hogy a tengely kigyuladása folytán a sertéseket 14 órán át a kocsiban bezárva, a napnak kitett helyen hagyták. Annak előrebocsátásával, hogy a tengely kigyuladása nem tekinthető erőhatalom (vis major) okozta eseménynek, mert a kocsitengely kigyuladása kellő gondosság mellett emberi erővel elhárítható, — ellenkező bizonyíték hiányában megállapíttatik, hogy a kérdéses kocsi tengelyének kigyuladását a vasút vagy embereinek a gondatlansága okozta. Minthogy pedig épen eme kigyuladás folytán vált szükségessé a kocsi kikapcsolása és annak vesztegelése, minthogy továbbá a fuvarozási szerződés értelmében a sertésszállitmány Makóról Bécsbe egyhuzamban volt szállítandó, ezeknél fogva a szállítás fennakadásából származott veszélyt a vasút tartozott viselni és ebből folyóan a saját gondatlansága által bekövetkezett vesztegelés alatt mindazt a gondosságot tartozott kifejteni, amely szükséges volt avégből, hogy a sertések ugyanabban az állapotban legyenek tovább szállíthatók, mintha a veszteglés be nem következett volna. A vasút azonban e köteles gondosságnak eleget nem tett. Bizonyítva van, hogy a sertések este 8 órától kezdve, másnap d. e. D—10 óráig hagyattak ugyanabban, a továbbszállításra alkalmatlanná vált kocsiban, amelyben érkeztek, részben a nap hevének kitett helyen; továbbá, amidőn a sertések d. e. 9—10 óra tájban a kocsiból kieresztettek, azok egyrésze saját erejükből alig tudott járni és már délelőtt s/J 1 óra tájban a kieresztett sertések közül elhullott egy darab, ugyanakkor a délelőtt folyamán még másik három darab, délután pedig négy darab. A kihallgatott állatorvosok tanúvallomásával és szakértők véleményével pedig bizonyítva van az is, hogy a sertések elhullását, az egy helyben álló vasúti kocsiban kifejlődött hőség által okozott vértorlódás és ebből származott fuladás okozta, ami elkerülhető lett volna azáltal, hogy a sertések szabad levegőre azonnal kieresztettek vagy ha a kocsi hűvös, levegős helyre tolatott és a sertések locsoltattak volna. Az előadott tényállás szerint tehát a 8 darab sertésnek elhullása sem az élőállatok fuvarozásával járó különös veszélyből, sem pedig a kisérő által elháritani célzott veszélyből, hanem abból keletkezett, hogy a vasút a saját gondatlansága folvtán beállt helyzetben a köteles óvintézkedéseket kellő időben meg nem tette s igy kártérítésre köteles. Azért azonban, hogy a sertéseket nem továbbította a vasút Bécsbe, kártérítés nem igényelhető. Az üzletszabályzat 44. §-ának 2. pontja szerint a vasút beteg állatokat nem szállíthat. Már pedig két szakértő állatorvos azt véleményezte, hogy a sertések sertésvészgyanusok. Ennélfogva a vasút jogosítva volt a továbbítást megtagadni. A magy. kir. Kűria 630/01. sz. döntésével a táblai Ítéletet teljes egészében heljbenhagyta.