A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 8. szám - Jogbölcselkedés. Folytatás - A csődbíróság hatásköre. Szemelvények a perjogi gyakorlat köréből

O Gr hitelező a közadóshoz való jogviszonyából kifolyólag nem tömeg-, hanem csődhiteltzőnek tekintendő. Ha tehát a hitelező a közadós ellen szerzett személyes igény alapján lép fel, követelése nem tömegtartozás, ő maga pedig nem tömeghitelező, miből viszont következik, hogy a tömeghitelező, akinek a tömeg (tömeggondnok) az adósa, tömegh telezői minőségében nem jelentheti be ezt a követelését a csődt. 66. és 129. §§-ai alapján, mert bejelentés, következésképen felszámolás és osztályozás alá csak a csődhitelezők és nem a tömeghitelezők követelései esnek. Különben a tömegtartozást - - ha mégis bejelentetnék — már a tömeggondnok fogja kifagyni a táblás kimutatásból és így nem is kerül felszámolásra. Le hetetlen és a törvény értelmében igénybe sem vehető utat jelöl ki tehát az idézett határozat a tömeghitelezők részére, midőn azt állitja, hogy az általános tömeg ellen végrehajtható határodat csak ugy eszközölhető ki, ha a tömeghitelező a csó'dJiitelezök módjára bejelenti követelését és kifogásolás esetén valódisági pert indit. Ami a csődtörvény 47. §-ának második bekezdését illeti, ez egyáltalában nem zárja ki, hogy a tömeghitelező ne kaphasson kielégítést az általános tömegből. Mert az a rendelkezés, hogy a kielégítés abból a tömegből történik, melyre a tartozások vonatkoznak, csakis ugy értelmezhető, hogy abban az esetben, ha a tömegtartozás valamely külön tömegre vonatkozik, akkor abból elégítendő ki, ellenben, ha egyáltalában nem vonatkozik egyik külön tömegre sem, kétségtelen, hogy csakis az általános tömegből elégíthető ki. Megerősíti e felfogás helyességét a csődtörvény 59. § ának rendelkezése is. A 47. §. 2. bek. értelmében egyáltalában nem lehet annak helye, hogy a külön tömegre vonatkozó tömegtartozás más tömegből elégíttessék ki, mint amelyre vonatkozik ; de külömben erre gyakorlati szempontból szükség sincsen, mert a tömegtartozás az 53., 55. és 58. §-ok értelmében a külön tömegből is minden más tartozást megelőző kielégítést nyer. A tömeg-és csődhitelező kielégítési jogának összezavarásán kívül szembeötlő az az interpretáció is, melyet az idézett határozat a csődtörvény 170. §-ához fűz, továbbá az a semminemű törvényre nem alapitható elvi kijelentés, hogy a*csődbíróságon kívül más bíróság nem hozhat az általános tömeg ellenében is végrehajtható marasztaló ítéletet. Ugy fogja fel az idézett határozat a csődtörvény 170. §-át, mintha a tömeghitelezők követeléseinek érvényesítésére ott megállapított bírói hatáskör csak a csődnek befejező stádiumában volna igénybe vehető. Ezt pedig arra alapítja, hogy a 170. §. lokális elhelyezésénél fogva, a hitelezők kielégítését tárgyazó paragrafusok között a «Csőd befejezése)) cimü IX. fejezetben fordul elő. Ennek a törvényszerkesztési hibának ily messzemenő és általános perjogi elvekbe ütköző következést tulajdonítani nem lehet. Hiszen köztudomású, hogy csődtörvényünk a benne keresztülvitt rendszer dacára sem a legrendszeresebb törvény s valóságos mintaképe annak, hogy miként lehet az együvé tartozó rendelkezéseket egymástól a legtávolabbra elszórtan Ezen a téren még sok mindent kellett lerombolni. Fichte korában és a Fichte jellemével, aki a determinismus filozófiai igazságába sem tudott belenyugodni, ezt a romboló munkát nem lehetett elvégezni. Aki azt vallja, hogy kiki olyan filosófiát választ, amilyen jómaga, aki az anyagi mindenséget Matériái der Pflicht-xxzk tartja, az ilyen radikális rombolásra nem képes. Ezt a még eddig alig méltatott hatalmas lépést, az eddig alig ismert, vagy nagyon is hamar elfelejtett Max Stirner (Kaspar Schmidt) tette meg. «Ich hab' Mein' Sach' auf Nichts gestellt.» «Das Göttliche ist Gottes Sache, das Menschliche Sache des Menschen.» «Meine Sache ist weder das Göttliche, noch das Menschliche, ist nicht das Wahre, Gute, Rechte, Freie u. s. w. sondem alléin das Meinige.» A nihilismus. Az egész világ nem egyéb fantom-nál. Hegyek és völgyek, tenger és folyó, utcai csőcselék és arany ruhás diplomaták. Nekem nern egyebek képzeteknél. A világ az En képzetem. Az egész világot álmodhatom. Mi győz meg engem arról, hogy te, akinek most szavadat hallom, egyéb is vagy fantásiám szülöttjénél ? Éppen semmi sem tud Engem erről meggyőzni. Magamból ki nem léphetek, mindig az En korlátain belül vagyok kénytelen mozogni. Az Én pedig mitsem tud a külvilágról. Minden, ami létezik, csak Rám nézve létezik. Behunyom a sz memet és - nincsenek csillagok. elhelyezni. Ha az egyes szakaszok elhelyezésére alapítanánk csupán a törvényhozó akaratának kimutatására irányuló következtetéseinket, akkor például bízvást állithatnók azt is, hogy addig, mig a csődbíróság végleg meg nem állapítja a tömeggondnok ctijait, a választmány nem adhat a tömeggondnoknak előleget, mert hiszen előbb a 130. §. intézkedik a tömeggondnoki dijak végleges megállapításáról és csak a 171. §., mely ugyancsak a csődbefejezést tárgyazó fejezetben van elhelyezve, intézkedik a választmány előleg-adási jogáról. Szerencsére itt az ilyen magyarázatnak a törvény világos szövege elejét veszi. • A hatáskör kérdését a törvény mindenkor az ügyek minősége és fontossága szerint dönti el. Nincs perjogi törvényünk, mely a peres felek életkora szerint állapítaná meg a perbeli birói hatáskört. Már pedig, ha azt állítjuk, hogy a csőd befejező szakában a tömeghitelező más bíróság előtt köteles perelni, mint ugyanannak Ifczdő szakában, voltaképen ahhoz hasonló dolgot cselekszünk, mintha az ügyfél korát vennők alapul a hatáskör megállapításánál, mert a csőd tartama megfelel annak az időnek, amióta az egyik ügyfél t. i. a tömeggondnoknak ebbeli minősége jogilag létezik. Ha meg az ügyek minőségét és fontosságát tekintjük, lehetetlen csak elképzelnünk is, hogy a tömeghitelezőnek egy és ugyanazon követelés érvényesítése iránt indított pere a csőd kezdő szakában nagyobb fontosságú vagy más minőségű volna, mint ann ak befejező szakában vagy viszont. Kétségtelen, hogy ha a törvényhozó el akart volna térni ez esetben az általános perjogi elvektől és a tömeghitelezők pereiben a birói hatáskört a csőd állása szerint kéttéleképen akarta volna szabályozni, azt kifejezetten és határozott szavakkal tette volna meg. De nem tette és mert nem tette, bizonyára nem is akarta. Amit pedig a törvényhozás nem akart, nem lehet az ő akarataként feltüntetni. De ha kétféle hatáskört állapított volna is meg a törvényhozó a tömeghitelezők pereire a csődtörvény 152. és 170. §-aiban, akkor sem lehet a pusztán perrendi jogszabályból helyesen azt az értelmet levezetni, hogy a tömegtartozás, az általános csődtömeg ellen is kiható joghatállyal, csak a csődbíróság előtt ítélhető meg. Mert eltekintve attól, hogy a törvény értelmében a tömegtartozás mindig abből és csakis abból a tömegből elégítendő ki, amelyre vonatkozik, igy tehát, ha nem vonatkozik valamely külön tömegre, akkor az általános csődtömegből, ez a magyarázat végeredményében a birói jurisdikció körét a törvény ellenére korlátozza. Nagyon valószínű, hogy a határozat ezt korántsem célozta s akaratlanul lőtt tul a célon, azonban az említett kijelentésnek egyenesen az az értelme, hogy bár egy és ugyanazon követelés tárgyában mindkét bíróság jogosítva van ítélkezni, mégis az egyik bíróság ítéletének nincs olyan hatása, mint a másikénak, mert nem lehet oly mértékben végrehajtani, mint a másikét. Ennek helytelenségét bővebben fejtegetni nem szükséges. Látható tehát mindezekből, hogy a fentidézett határozat A világ, ez a lehető legreálisabbnak tartott valóság, nem egyéb fantom-nál. Hogy létezik a világ, azt tudni nem lehet. De En nem akarok a tudáson tul lépni; a hit birodalmába nem akarok bekerülni. Csak Én vagyok és képzeteim. Az Ént korlátok közé szorítják képzetei és sublim képzetei: gondolatai, az úgynevezett eszmék. Mik azok az eszmék P Az Én gondolataim, amelyeknek Én, miután azokat Magamból előhoztam, önálló létet tulajdonitok és szolgájukká szegődöm. Mondj vagy egy ilyen teremtett eszmét! Ilyen az államnak, a jognak, erkölcsnek, igazságnak, emberiségnek stb. eszméje. Ezek az eszmék nem egyebek kísérteteknél. Én teremtettem ezeket, épp ugy, amithogy En teremtettem ezt az egész mindenséget. De En megsemmisítem ezeket az eszméket. Ezt tehetem. Érzem a teremtő mindenható hatalmát. Megoldottam a világrejtélyt. Én teremtettem ezt az egész anyagi és szellemi világot s miután megteremtettem, teremtésemet nem ismertem fel s elfeledtem, hogy Én vagyok a teremtő. De magamra eszméltem, most tudom, hogy Én vagyok ennek a világnak teremtője és ura s ez a világ arra való, hogy kiélvezzem. Teremtményeim eltörpülnek Mellettem. Semmi sem szent Előttem. Mindaz, amit szentnek tartottak, visszaesik Én előttem a semmibe, ahonnan vétetett. * * * «Ich hab' Mein' Sach' auf Nichts gestellt.* Mások az emberiségi, az isteni, az emberi, az igaz, az erkölcsi stb. érde-