A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 8. szám - Japán alkotmányáról

A JOG 61 egészen önkényesen magyarázza a törvényt s nem alkalmas arra. hogy megdöntse azt az egyszerű törvénymagyarázatot, mely szerint a csődtörvény 170. §-a a 152. §. általános szabálya alól való kivételnek tekintendő, éppen ugy, mint a 153. §. IV. «Minthogy a csődtörvény 22. §-a szerint bérleti és j haszonbérleti szerződéseknél, melyeket a közadós kötött, a csődnyitás napjától a csődtömeg lép a közadós helyébe, a bérletnek a tömeggondnok által az előbb hivatkozott §. értelmében tett felmondási időre járó és keresetbe vett bértartozás tehát a csődtörvény 48. §. 2. pontja szerint oly tömegtartozást képez ugyan, amelyre felperest mint tömeghitelezőt a csődt. 48. §. 2. pontja szerint a 170. §-nál fogva a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróság előtt érvényesíthető külön kielégítési jog megilleti: tekintve azonban, hogy a csődt. 47. §-a az ily tömegtartozást csak abból a tömegből rendeli kielégíteni, melyre a tartozás vonatkozik, ebből következik, hogy felperes kereseti követelése tekintetében külön kielégítési jogát csak arra a külön tömegre korlátoltan érvényesítheti, amely töm2get az ő, mint bérbeadó törvényes zálogjoga terheli ; és habár ezáltal nincs is elzárva attól, hogy mint tömeghitelező a közadós ellen szerzett személyes igény alapján az általános csődtömegre is kiterjedő marasztalást kivánhasson, de ezt már csak a csődtörvény 66. és 129. §-ai értelmében bejelentés és követelésének kifogásolása esetén a csődtörvény 145. §-ának megtelelő kereset utján érheti el és amely kereset csak a csődbíróság előtt és a kereskedelmi eljárás szerint való tárgyalás utján étvényesithető.» (Budapesti tábla 1899. nov. 17. 1899. I. G. 243. Közölve Térfi gyűjteménye IV. 200. Azonos : Bp. tábla 1899 I. G. 106. Térfi III. 153.) A most idézett határozat lényeges részében csaknem ugyanolyan tartalmú, mint az előbbi. Csupán egyben külömbözik attól, t. i. hogy ebből már hiányzik a 152. és 170. §-ok olyatén értelmezése, mintha az ott meghatározott birói hatáskör a csőd megfelelő szakai szerint volna igénybe vehető. Itt , a fősuly — ugy látszik — már csakis arra van helyezve, hogy j a hatáskör kérdése a felperes tömeghitelező által célbavett j kielégítési alap szerint rendezendő el. Erre az eredményre itt is ugyanazon a kerülő uton jutunk el, mint az előbbiben. Ugyanis az okoskodás lényege ez A tömeghitelezők követeléseiket vagy a csődbíróság (152. §.) vagy a prtts szerint illetékes bíróság előtt indíthatják meg. (Ez a tétel az előző határozat szerint akként van felállítva, hogy a tömeghitelezők a tömeg elleni követeléseiket a csőd kezdő szakában a csődbíróság, befejező szakában pedig a prtts szerint illetékes bíróság előtt érvényesittethetik). A csődbíróság előtt való perindításnak azonban előfeltétele, hogy a tömeghitelező a t'ómegXdstozást o^'űfkövetelésként (?) jelentse be és hogy a követelés a felszámolási tárgyaláson osztályozás (?) vagy valódiság (?) tekintetében kifogásoltassék, illetve a tömeghitelező perre utasittassék, mely esetben azután a csődtörvény 145. §-a alkalmazandó. Az előző határozat fejtegetésénél kimutatni igyekeztünk, hogy a tömegtartozást bejelenteni nem lehet, mert az felszámolás és osztályozás lárgyát nem képezi s ez okból már a tömeggondnok fogja kihagyni a tömegtartozást, mint nem oda tartozót a táblás kimutatásból, de ha nemis hagyná ki, a csődbiztos fogja erre utasítani. Ily körülmények között a felszámolási tárgyaláson való kifogásolás és perre utasítás lehetősége már eleve ki van zárva. Következésképpen a tömeghitelező soha sem kerülhet majd abba a helyzetbe, hogy a tömeg ellen az idézett határ jzat útmutatása szerint indíthasson pert a csődbíróság előtt. A gyakorlatban tehát ezzel az értelmezéssel is csak oda jutnánk, hogy a tömeghitelezők a tömeg elleni pereiket csupán a prtts szerint illetékes bíróság előtt volnának kénytelenek megindítani. És ez is a helyes, ez felel meg a törvény valódi értelmének. De mire való akkor az a bonyolódott körmönfont okoskodás, mely nem egyéb mint a törvény rendelkezéseinek céltalan megkerülése, mikor a helyes eredményt sokkal egyszerűbb eszközökkel is megkaphatjuk. Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 13-iki felolvasó ülésében folytatták a munkások baleset ellen való biztosításról szóló törvényjavaslatról megkezdett vitát. Bo kor Gusztáv dr. az előadói tervezettel szemben szükségesnek tartja a biztosítási kényszernek törvényben való megállapítását és helyesnek azt, hogy a biztosítást a Munkaadók Országos Szövetkezetére bizzák. Helyesli a kártalanításnak járadékban való kifizetését. Javasolja aztán, hogy a biztosítás köre terjesztessék ' ki a kisebb gyárszerü üzemekre is, hogy a betegsegités terhei csökkentessenek, hogy a munkásoknak az igazgatási szervekben valamelyest képviselet adassék és hogy erősebb tartalékalap félretétele utján már eleve gondoskodás történjék ama későbbi évekről, midö'n a járadékok felnövekedő terhei az ipart nagyobb mértékben vennék igénybe. Ezután Már k u s Dezső Ítélőtáblai biró csatlakozik P o ó r Jakabnak ahhoz az állásfoglalásához, hogy a biztositásnak feltétlenül állami kezelés alatt és nem a biztosító magánvállalatok utján kell megvalósulni. Hangoztatja a betegsegités és baleset-biztosítás egybekapcsolásának szükségét. Kiterjesztendőnek véli a biztosítást a törvénytelen gyermekekre, a baleset után született gyermekekre és a nőre illetőleg özvegyre, kit a biztosított a baleset után vett el, s e javaslatai támogatása végett utal az intézménynek humanitárius jellegére. A tetszéssel fogadott előadás után R ó t h Pál dr. ügyvéd szállt szembe a javaslattal. Az egyesület a vitát legközelebb folytatja s ez alkalommal a javaslat szerzője Szterényi József miniszteri tanácsos fog reflektálni az eddig teít észrevételekre. Külföld. Yjapán alkotmányáról. Amióta Japánban 1889 február 11-én Mutsu-Hito császár kihirdette az uj alkotmányt, azóta Japán méltó helyet fogiai el az európai államok mellett. Az akkor elhangzott trónbeszédben a császár nemcsak az uj alkotmányt hirdette ki, hanem az alkotmány-változással összefüggő némely más törvényeket is. így a családi házitörvényt, a képviselőház és urakházának választását szabályozó törvényt s néhány pénzügyi törvényt is. Az keket szolgálják és tartják szem előtt, nem teszi ezt Stirner. 0 egyes egyedül magát látja és ismeri el valóságnak: a hu ból és vérből való subjectumot. Minden egyéb csak Spuk, csak kisértet. Ilyen kisértet igen sok van. Ilyen például az embernek, az államnak, az istennek, a jónak, a jognak stb. a fogalma. Akik ezeknek a fixe Idee-knek áldozzák fel magukat, akik ezekért (a régiek nyelvén) az ideálokért élnek, azok besessen-ek stb. stb. Minket Stirner tanából e helyen csak jogtana érdekelhet. Jogtana pedig a jóg nemlétének tanításában áll. A jog is a fixe Ideek-hez tartozik, a fixe Idee-k pedig nem léteznek, ezek az emberi gondolkozásnak felesleges kerekei. A jogot, ezt a kísértetet is az ember alkotta meg, csak ugy, mint a többi erkölcsi fogalmat s miután megalkotta, csak ugy hódol neki, mint a többi kisérteteknek. Igen, de Stirner felszabadítja magát az önalkotta járomból: «Ob Ich Recht habe, oder nicht, darüber gibt es keinen anderen Richter, als Mich selbst.» «Was du zu sein die Macht hast, dazu hast du das R^cht.» «Ich leite alles Recht, und alle Berechtigung aus Mir her; Ich bin zu allém berechtigt, dessen Ich machtig bin. Ich bin berechtigt Zeus, Jehovah, Gott u. s. w. zu stürzen, wenn Ich's kann, kann Ich's nicht, so werden diese Götter stets gegen Mich im Rechte und in der Macht bleiben. Ich aber werde Mich vor ihrem Rechte und ihrer Macht fürchten in ohnmáchtiger Gottesfurcht, werde ihre Gebote haltén.» «Dies ist das egoistische Recht, d. h. Mir ist's so recht, darum ist es Recht.» «Aus fixen Ideen entstehen die Verbrechen. Die Heiligkeit der Ehe ist eine fixe Idee.» [Stirner Miksa: Der Einzige í und sein Eigentum. Meine Macht.) így megy ez végesvégig. Ezek a Stirner szavai s ezek a filozófiai indokolásai a jog tagadásának, az erősebb jogának. A legrövidebb formulával kifejezve: jog = hatalom. «Summum jus habét in omnes, qui summám habét potestatem». Ezt mondja a pantheista, az istenittas Spinoza és ezt tanítja az istentelen Einziger, Stirner. És tényleg igy is van. Persze: a hatalmat nem kell és nem szabad összetéveszteni a fizikai erővel. Ma is csak ugy van, mint ahogy mindig volt: a nagyobb hal felfalja a kisebbeket. Csakhogy harcoló fegyvereink megváltoztak. Hatalmunk ma már nem materiális erőkből áll, hanem a kornak megfelelőleg más eszközökből: tudományból, ügyességből, tettetésből stb. Más eszközökkel ugyanazt cselekeszszük. amit a Hobbes emberei a természeti állapotban: harcolunk mindenki ellen — és győztes marad a leghatalmasabb. Az emberiségnek élete és a jogfilozofálásnak története egyaránt igazat adnak Spinoza fent emiitett mondásának. (Folytatása következik.)