A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 7. szám - A biztositási szerződésről szóló uj német törvény tervezete. (Folytatás.)

26 A JOG tárgyaknak vétele és eladása iránt kötött ügylet a jó erkölcsök szempontjából érvénytelennek még akkor sem tekinthető, ha a vétel és eladás bordélyüzlet céljára történik. Panaszolja továbbá felperes, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett, amikor nem tudhatván azt, hogy miből állottak a megvett és eladott berendezési és felszerelési tárgyak s esetleg mekkora azoknak az értéke, mégis a S. E 177 §-a értelmében ennek megállapítása végett nem tűzött ki szóbeli tárgyalást, hanem e nélkül, nyilvános előadás alapján határozott. Ezek a panaszok alaptalanok. Ugyanis ebben a perben az elsőbirósági Ítélet alperesek meg nem jelenése következtében a S. E. 50. f-a alapján hozatott. Minthogy pedig az első bíróság előtti tárgyaláson előadott Írásbeli keresetben, felperes a tényállást ugy adta elő, hogy ő bordélyüzletét adta el az alpereseknek, összes berendezésével felszerelésével együtt, és átvették alperesek a bordélymletben alkalmazott nőszemélyzetet is, felperesnek ezekkel a nőszemélyekkel szemben fennálló jogigényeivel együtt és alperesek a vételárra 10,000 koronát a szerződés aláírásakor megfizettek, 10,000 koronával pedig adósok maradtak, de sem uj írásbeli keresetben, sem a tárgyaláson nem részletezte azt, hogy e vételárból mennyi esik a bordélyüzletre, mint haszonhajtó kereietforrásra, mennyi a berendezésre, s felszerelésre és a nőszemélyzettel szemben fennálló jogigényekre, ennélfogva e kérdések felett az elsőbiróságnál tárgyalás nem történt. Az elsőbirósági itéiet ellen a meg nem jelent alperesek a S. E. 128. §-a 3-ik pontja alapján felebbeztek, és e felebbezés következtében a felebbezési biróság a S. E. 173. §-a a rendelkezésénél, nem pedig a felek beleegyezésénél fogva hozta meg Ítéletét, szóbeli tárgyalás kitűzése nélkül, nyilvános előadás alapján. A nyilvános előadás alapján elintézendő' perekben pedig az elsőbirósági iratokból és ítéletből megállapítható tényállás az irányadó. A felebbezési biróság tehát arra való tekintettel, hogy a vételár az elsőbiróságnál nem volt részletezve, nem sértett anyagi jogszabályt, amikor a bordélyüzlet, annak berendezése és felszerelése, az alkalmazott nőszemélyek átvétele és az ezekkel szemben fennálló jogigények átruházása iránt átalányösszegben kikötött vételár mellett megkötött adás-vételi ügyletet, a vételár részletezése nélküi oly ügyletnek minősítette, amelynek tárgya a jó erkölcsökbe ütközvén, az ez iránt kötött szerződésből biróság előtt érvényesíthető kötelezettség nem származik. Továbbá a S. E. 173-ában kimerítően (taxatíve) felsorolt ügyekben, tehát akkor is, ha az első biróság ítélete az első érdemleges tárgyalás elmulasztása aiapján hozatott és igy az ügy a felebbezési bíróságnál nem a felek megegyezésénél fogva, hanem a törvény rendeletéből csak nyilvános előadás utján intézendöjjel, aS.E. 177. §-a második bek. szerint kitűzhető szóbeli tárgyalás csakis a 1~5. §-sa szerint felhozható tények bizonyítására szoritkozhatik, amely tényeknek azonban csak valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy nem helyes alkalmazása kérdésére kell vonatkozniok, és a feiebbezésben vagy Írásbeli észrevételekben keli előadva lenniök. Nem sértett meg tehát a felebbezési biróság eljárási jogszabályt azzal, hogy a S. E. 177. §. első bekezdése alapján, amely csak a peres felek beleegyezésénél fogva, nyilvános előadáson elintézendő ügyekre nyerhet alkalmazást, annak megállapítása végett, hogy miből állottak az eladott és megvett berendezési és felszerelési tárgyak, s esetleg mi volt azoknak az értéke, szóbeli tárgyalást ki nem tűzött. Felperes felülvizsgálati kérelme tehát el volt utasítandó. A jogtudor-zárgondnok a végrehajtás elrendelése iránt beadott kérvényért, mint jogtudor nemcsak a bélyegkiadást, hanem a mérsékelt munkadijat is törvényszerüleg igényelheti. A budapesti kir. Ítélőtábla (1903 okt. 20. 9,297/1903 p. sz. a.) Zsembery Gyula dr., mint Nagy János zárgondnokának, Rigó Antal elleni, a bpesti VII. ker. kir. jbiróság előtt folyamatba tett és az 1903. évi szept. hó 18-án Sp. IX. 832/4. szám alatt kelt végzéssel elintézett végreh. ügyét, a végrehajtatónak 1903. évi szept. hó 25-ikén Sp. IX. 831/5. sz. a. közbetett felfolyamodása folytán az 1903. évi okt. hó 20-ikán tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsó'biróság végzésének a végreh. kérési költség megállapítását tárgyazó egyedül neheztelt részét megváltoztatja akképpen, hogy a költséget 11 K. 80 fil-re fölemeli. Mert: felfolyamodó zárgondnok, mint jogtudor, a végrehajtás elrendelése iránt beadott kérvényért nemcsak a bélyegkiadást, hanem a mérsékelt munkadijat is törvényszerüleg igényelheti. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Felp. a váltókat fizetés hiányában maga idejében az alp.-nél óvatoltatni elmulasztotta, s ez okból azokat váltóeljárás utján alperes ellen nem is érvényesíthette, ennélfogva alperes a csődbe esett váltóelfogadók által nem fedezett váltókra nézve a felperestől kapott érték erejéig ennek kárával meggazdagodott. Ez a kereset tehát, mint amely a váltóügyletből kifolyó jogtalan vagyonszaporodáson alapszik, nem tekinthető egyébnek, mint j a V. T. 90. S-ra alapított gazdagodási keresetnek. Alperesnek az | a kifogása, hogy ő ellene mint forgató ellen'a gazdagodási kere1 set ki van zárva, tekintetbe vehető ner.i volt, mert ö a váltokban elsősorban mint kibocsátó szerepel s csakis formailag mint I forgató abból a célból, hogy felpsres a váltó tulajdonához való jogát kimutathassa. A forgatmány tehát alperesnek kibocsátói minőségét meg nem szüntetvén, ö a forgatmány után is mint kibocsátó állott felperessel szemben váltói kötelezettségben. A váltó kibocsátója ellen pedig a V. T. go. §. szerint, a gazdagodási kereset kizárva nincs. A brassói kir. tszék (1902 febr. 28-án 4,035/901. sz. a.) Puskariu J. ügyv. ált. képv. <A.> tak. és hit. intézetnek F. György ellen ir. r. perében következőleg itélt: A kir. tszék kötelezi alperest, hogy felperesnek 6,508 K. 78 falJ. tőkét, 7,777 K. 12 fiH. tőke után az 1903 szept. 15-től 1903 okt. 7-ig és 6,508 K. 78 fill, tőke után 1893 okt. 5-től a fizetésig számítandó 6°/o kamatokat stb. megfizessen. Indokok: Felperes keresetét 3,888 frt. 56 kr., s ennek és pedig 2,439 K. 12 fill. után 1889 nov. 21-től 2,000 K. után I 1889 dec. 9-től járó 6°/» kamatai iránt indította, azonban e keresetét viszonválasziratában, előadva azt, hogy a Sch. F. csődtömegéből 1893 okt. 5-én 634 frt. 17 krt. felvett leszállította, és az 1900 ápril 21-én megtartott kiegészítő tárgyalásról felvett jkvben foglalt nyilatkozata szerint a kamatokat 7,777 K. 12 fill. tőke után 1893 szept. 15-től 1893 okt. 4.'bezárólag és 6,508 K. 78 fill. j tőke után az 1893 okt. 5-től a fizetésig számitandóan igényli. A I válasziratban F. Z. "/• a- mellékelt s valódiságukra nézve alperes I részéről nem kifogásolt levelek igazolása, továbbá alperes által ! felperes ellen az 1,138—890. sz. keresettel folyamatba tett felj hívási perben, melynek iratai a jelen perhez vannak csatolva, — I a kir. tszék által 3 0. sz. a. hozott, s a kir. táblának 2,081. sz. | végzésével helybenhagyott végzés, valamint ugyancsak alperes által felperes ellen 31,298 frt. 01 kr. ír. az 1,333. sz. a. beadott kei esettel indított perben, — melynek iratai is a jelen perhez vannak csatolva, a kir. tszék által 2,555. sz. a. hozott, a kir. tábla által 2,949. és a Kúria által 1,916/894. sz. a. hozott Ítélettel helybenhagyott itéiet indokai s végül ugyancsak alperesnek felperes ellen 761 frt. ir. a 2,369. sz. keresettel folyamatba tett perben, — melynek iratai a jelen perhez vannak csatolva, a kir. tszék által 4,700. sz. a. hozott, a kir. tábla által 1,116. sz. a., a kir. Kúria által 5,606/900. sz. a. hozott ítélettel helybenhagyott itéiet indokai szerint peres felek között az 1887. aug. hótól kezdve 1889 okt. haváig, illetőleg azon év végéig olynemü üzleti összeköttetés volt, hogy alperes felperesnek brassói raktárába küldött különböző bőröket feiperes tartozott őrizetbe venni és az alperes 1 által megbízott eladók felhívására az eladott különböző mennyii ségeket a vevőknek esetről-esetre kiszolgáltatni, s ezektől a vételárt alperes részére átvenni. A C. c. 1. és D. a. a fennebb hivatkozott 1,138. sz. a. perben alperes részéről valódiaknak elismert s ott 29 7- és 30 /. a. feKvő levelek, továbbá az R. stb. a., a jelen perhez felp. által mellékelt s alperes részéről valódiságukra nézve nem kifogásolt levelek, illetőleg táviratok tartalma, valamint a fennebb idézett perek iratai által igazolva van az a körülmény is, hogy 1888 febr. 23-tól kezdve, alperes utasításai folytán felperes • a raktárában elhelyezett bőrökből hitelben is szolgáltatott ki, miről az illető vevők elfogadmányukkal ellátott váltókat adtak át felperesnek, amelyeket ez esetről-esetre alperesnek megküldött s alperes ama váltókat, mint kibocsátó és forgató, aláírásával ellátta, s ekként kiegészítve esetről-esetre visszaküldötte. Ily módon felperes alperesnek megküldötte az A) a. egyszerű másolatban csatolt, a jelen perhez beszerzett 789. sz. a. periratoknál fekvő, a Sch. Frigyes vevő által elfogadott 1,219 frt. 56 krró. szóló váltót és a jelen pernél R. r. •/• a- levő, 1899 máj. 2. kel levéllel, mely váltót azután alperes az S. s. a. levele szerint vissza küldötte felperesnek, ez pedig állítása szerint ezen váltóösszege" egy másik váltó összegével együtt alperes foiyó számlájában a T' •/. könyvkivonat szerint 1889 máj. 25. alperes javára beirta, mirő' a T. a. leveie szerint alperest értesítette: továbbá felperes alperesnek megküldötte a B. egysz. másolatban mell. a jelen perhez beszerzett 788. sz. a. periratoknál fekvő, D. H. F. vevő által elfogadott 1,000 írtról szóló váltót is, az A. a. 1889 július 13-án kelt levéllel, mely váltót azután alperes az 1. a. levele szerint visszaküldött felperesnek, ez pedig állítása szerint ezen váltó összegét egy másik váltó összegével együtt alperes f. számlájában az M. a. könyvkiv.-ból kitűnően 1899 június 18-án alperes javára be is irta, miről a C. a. levele szerint alperest értesítette; továbbá felperes alperesnek megküldte a C. a mell. jelen perhez csatolt 906. sz. a. periratoknál eredetiben fekvő D. H. F. vevő által elfogadott 750 frtról szóló váltót is a W. a. levő 1889. jun. 29-én kelt levéllel, mely váltót azután alp. az X. a. levelével visszaküldött felperesnek, ez pedig — mint állítja — ezen váltó összegét más váltó összegével együtt alperes f. számiájában az M. a. könyvkivonat szerint 1899. július 2-án alperesnek javára be is irta; s végül felperes alperesnek megküldötte a D. a. mell., a jelen perhez beszerzett 787. sz. periratoknál fekvő Sch. Frigyes vevő által elfogadott 1,400 frtról szóló váltót és a D. a. levő 1889. jul. 9-én kelt levéllei, mely váltót azután alperes az E.^ a mell. levele szerint visszaküldött felperesnek, ez pedig — mint állítja — ezen váltóösszeget egy másik váltó összegével együtt alp. f, számlájában az IJ. a. könyvkivonat szerint 1889. július 13-án alp. javára be is irta, miről az F. a. mell. leve! lében alperest értesítette. A felp. által G. stb. a. másolatban