A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 7. szám - A biztositási szerződésről szóló uj német törvény tervezete. (Folytatás.)

A ÜOG 27 mellékelt s valódiságukra nézve alperes által kifogás alá nem vett levelek különösen az U. A. P. T. J. és N. a. alperesi levelek, valamint a fennebb már hivatkozott 1,333. sz. a. levő periratok által bizonyítva van az is, hogy felperes a raktárába különböző s nagyobb összegű pénzelőlegeket küldött, a melyek az eladott bőrökért felpereshez befolyt vételárak által részben törlesztettek. Ezek szerint tehát felperes nem mint alperesnek az 1875:XXXVI1. t.-c. 368. §-ában jelzett bizományosa működött, mert felperes az átvett bőröket nem csak saját nevében el nem adta, hanem azokat alperes külön megbízottjai adták el és felperes csak az eladást ellenőrizni és a vevőktől lefizetett vételösszegeket átvenni és elszámolni volt köteles s igy peres felek között az optkv. 1,002. §-ban körülirt meghatalmazisi szerződés és ebből folyólag egy f. számlán alapuló számadási jogviszony állott fenn, anélkül, hogy felperest a fennebb jelzett módon váltóhitel ellenében eszközölt eladásokért felelősség terhelte volna. Minthogy a fenébb jelzett bizonyított ténykörülmények által meg van cáfolva alperesnek azon állítása, hogy ő a bőröket felperesnek ez által leendő elárusitás végett küldötte; minthogy a jelen perhez A. stb. a. levelek által, melyek közül alperes az E. K. a valódiságát e perben kifogásolta, de e leveleket is az általa felperes ellen ! 1,138. sz. a. folyamatba tett felhívási perben már valódiaknak elismerte, továbbá az utóbb idézett periratok által bizonyiva van, hogy felperes az üzleti összeköttetés időtartama alatt a számadásul szolgáló könyvkivonatait alperesnek felévenként, még pedig az 1887. dec. 31-ig terjedő kvkivonatot 1888. jan 17., az 1888 jan. 3Ü-ig terjedő időre 1889. jan 9-éD, az 1889. június 30-ig terjedő időre 1889. július 17-én és végül az 1889. dec. 31-ig terjedő Időre 1890. jan. 10-én megküldötte. Minthogy az 1. a. mell. levéllel alperesnek megküldött T. a. könyvkivonat és a G. a. levéllel ugyancsak alperesnek megküldött U. a. könyvkivonat, továbbá a világos és részletes tartalmuk szerint minden kétséget kizáróan az A., D. a. váltókra vonatkozó R. stb. a. levelek által bizonyítva van, hogy az A. alatti váltó összege a kamatok és kikötött díj levonása mellett, a T. alatti könyvkivonat 1889. máj. 25. bevezetett tétele alatt alperes javára irt összegben, a K. alatti váltó összege a kamatok és dij levonása mellett, az U. alatt mellékelt könyvkivonat 1889. július 18-án bevezetett tétele alatt alperes jivára irt összegben, a C. alatti váltó összege a kamatok és dij levonása mellett, az utóbb hivatkozott könyvkivonat 1889. július 2-án bevezetett tétele alatt alperes javára irt összegben és véíjül a V. alatti váltó összege a kamatok és dij levonása mellett, ugyancsak az utóbb emiitett könyvkivonat 1889. jul. 13-án bevezetett tétele alatt alperes javára irt összegben bennfogialtatik s hogy tehát ezen A—V. alatti váltók értékét alperes felperestől megkapta olyképp, hogy azok a részére nyitott f. számlának fennebb jelzett tételei alatt javára lettek irva; minthogy e ténnyel szemben alperes nem bizonyította azt, hogy az általa valódiságukra nézve nem kifogásolt A., D. alatti váltók megküldésekor a megállapodás felperes és alperes között az volt, hogy felperes e váltók értékét nem az alperes f. számlájába, annak javára való bevezetéssel, hanem a többi hasonló eredetű váltók értékének elszámolási módjától eltérően, külön készpénzfizetéssel tartozik kiegyenlíteni és miután alperes a felperes részéről neki félévenkint megküldött könyvkivonatokat, mint számadásokat kereset utján mai napig sem kifogásolta: az A. és D. alatti váltók értékének meg nem kapására fektetett alperesi védekezés figyelembe annál kevésbbé jöhet, meri alperesnek azt az állítását, hogy e váltókra felperestől értéket nem kapott, a váltókra vezetett forgatmányai, melyekben elismeri, hogy az értéket felvette, meg is cáfolják; minthogy alperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy felperes az A. D. a. váltók teljes értékét megkapta, vagy hogy felperes a D. H. F. csődt.-ből 1890. dec. 17-én 481 írtnál, a Sch. Frigyes csődt.-ből pedig 1893 okt. 5-én 634 frt. 16 koronánál nagyobb összeget kapott volna; minthogy alperes nem is állította azt, hogy az A. D. a. váltók fizetés végetti bemutatásával felperes által beismert terhelő mulasztás következtében valami kárt szenvedett volna: minthogy alperesnek a res judicatára alapított kifogása a kereset elutasítására alapul nem szolgálhat, mert jelen kereset nem alperesnek mint kibocsátó és forgatónak váltóbeli kötelezettségére, hanem arra van alapítva, hogy a peres felek között fennállott s fennebb körülirt üzleti összeköttetés folytán felperes alperesnek készpénzelőlegeket adott s e címen igényli felperes a leszállított kereseti tőkét és a kamatokat, s e szerint jelen kereset más alapra van fektetve, mint alperesnek felperes ellen 1,254 frt. 72 kr., 1,000 frt. 750 frt. és 1,400 frt. ir. ezen kir. tszéknél a 789., 788., 9,060. és 787,890. sz. a. indított s vonatkozó periratok igazolása szerint már jogérvényesen elbírált keresetei és végül minthogy alperesnek az 1876: XXVII. t-c. 90.§-ára alapított ama kifogása, hogy ellene felperes köztörvényi uton keresettel fellépni nem jogosult s ellene a jelen keresetnek helye nem lehet, szintén figyelembe nem jöhet, mert felperes a jelen keresetével nem az A. D. a. váltókon alapuló követelést, hanem azon előlegeknek, melyeknek fedezetére e váltók adattak, megtérítését igényli, s ennélfogva itt nem ügydöntő az a kérdés, hogy alperesnek váltójogi kötelezettsége megszünt-e vagy nem, mindezek által bizonyítva lévén felperesnek kereseti joga, továbbá az, hogy a felperesi tőkekövetelés a kereset indításakor 7,7/7 K. 12 f. összegben alperessel szemben fennállott s hogy a Sch. Frigyes-féle csődt.-ből felperes által a jelen per folyama alatt, abból 4,268 K. 35 f. összegnek levonása folytán a felperesip tökekövetelés 6,508 K. 78 f. erejéig még fennáll, — ezen utóbbi összegnek megfizetésére alperes a leszállított kereseti kérelem, hez képest kötelezendő volt. A kereset megindítása napjától, vagyis szept. 15-től felperes kamatokat jogosan igényelhetvénezeket éspedig a kereseti 7,777 K. 12 f. tőke után 1893 szept. 15-től ugyanazon év okt. 4-ig bezárólag és a leszállított kereseti 6,508 K. 78 f. tőke után 1893 okt. 5-től a fizetés napjáig számitandóan a kir. tszék felperesnek megítélte, stb. A mvásárhelyi kir. ítélőtábla (1902 dec. 9-én 3,443. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, feip^rest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A becsatolt iratok és az elsőbiróság ítéletében helyesen előadott tényállás szerint felperes a/ alperessel fennállolt üzleti viszony alapján keresk. könyveiben alperes javára irta a Sch. Frigyes által elfogadott 2,439 K. 12 f-es és 2,800 K., valamint F. D. H. által elfogadott 2,000 K. és 1,500 K. értékű váltókat; és minthogy két váltóelfogadó csődbe esett, alperes, mint a váltók kibocsátója és forgatója ellen váltói uton biztosítási keresetet indított, amely eredményre is vezetett s alperes az itéletileg megállapított kötelezettségnek azzal tett eleget, hogy ! fedezetül felperesnes 8,600 K-át küldött be. Felperes azonban a kérdéses váltókat fizetés végett nem mutatta be, nem óvatoltatta s ennek alapján alperessel szemben tovább nem is érvényesítette. A küldött fedezetet ez után alperes épen azérc, mert felperes fizetésért fel nem lépett, felperestől rendes per utján visszakövetelte s azt a bíróságok a II. 1890/45., II. 1890/43., II. 1890/44., II. 1890/48. sz. irattári jegy alatt a brassói kir. tszéknél levő iratok tanúsítása szerint alperesnek vissza is Ítélték. Felperes most e váltókat közp. per utján törekszik érvényesíteni és a váltókban foglalt összegeknek megfizetése iránt indította jelenlegi keresetét. A kereset tehát tényleg arra irányul, hogy azt az összeget, melyet alperes ítéletek alapján visszakapott, felperesnek ismételve fizesse meg. Felperes keresetében arra az álláspontra helyezkedik, hogy kimutatja, miszerint a váltókra az alperesnek adott előlegek által tényleg ellenértéket adott és igy alperes, ha ez összeget vissza nem térítené, az ő kárával gazdagodnék. Gazdagodási keresetről azonban szó nem lehet. Mert a váltókban foglalt értéknek megfelelőleg alperes bőröket adott át felperes utján Sch. Frigyesnek és F. D. H.-nak, ha tehát alperes előlegben mégis kapta felperestől a váltók értékét, azzal alperes nem gazdagodott; azzal felperes károsodott és gazdagodott volna Sch. Frigyes és F. D. H. kik a bőröket átvették s csődbe esve értéküket nem fizették meg. Egyébiránt maga felperes is válasziratában kijelenti, hogy keresetét nem erre az alapra kívánja fektetni, hanem arra a tényre, hogy alperesnek az alperes nevében és részére eladott bőröknek utóbb befolyandó vételárára, tehát éppen a kérdéses váltói követelésekre előleget adott, melyeket alperes, ha az előleg a váltókból be nem folynék, megtéríteni tartozik E részben azonban a jogi álláspont azon fordul meg, hogy felperes az előlegeket mint olyanokat követeli vissza, mint amelyeket ezekre a váltókra adott, vagy mint olyanokat melyeket e váltókra tekintet nélkül az üzleti viszonyok alapján adott-e. Az első esetben csak perújítással érvényesíthetné jogait. Mert az alperes áttal megnyert fentebb említett perekben éppen az van kimondva, hogy felperest a váltók alapján az alperes által kezéhez már egyszer megfizetett összegek nem illetik meg, — ennek ellenkezője tehát perújítás utján mutatandó ki; ki kell t. i. mutatni, hogy a fedezet visszaitélése téves tényalapon történt, hogy a kapott fedezetet felperes, a váltóügylet alapjául szolgált magánjogi viszony alapján jogosan tartotta meg. Ha pedig felperes az előleg visszatitérését a váltóktól eltekintve követeli, az a jelen perben azért nem Ítélhető meg, mert a szerzeU iratokkal támogatott I. bírósági ítéletben foglalt tényállás szerint felperes és alperes között oly természetű üzleti viszony állott fenn, hogy felperes az alperes bőráruit raktáron tartott, az azokért alperes megbízottjai áltai foganatosítandó eladásokból befolyó vételárakat, melyek esetleg váltófedezetböl állottak, bevételezte, alperes javára irta, alperest a költségekkei, előlegekkel, amiket részére küldött és kamatokkal megterhelte; ez a viszony pedig részben meghatalmazási viszony, ugyan mint azt már a bíróságok kimondották; de a mellett az ügylet természete olyan, hogy amennyiben előlegviszatéritést kiván felperes alperestől, ki kell mutatnia az összes üzleti viszony végeredményét s ezzel azt, hogy alperes számlája a követelt összeggel mint tartozással még mindig jogosan van megterhelve. Szóval az egész üzleti összeköttetést kell elbírálni, s ennek alapján kell az egyenleget (saldot) megállapítani, csak igy derülhet ki, vájjon alperesnek van-e még tartozása. Felperes keresetét nem a f. számla végeredményére alapította, hanem a f. számlának abból kiszakított egyes tételeire, amelyek az alperes által kibocsátóképp aláirt négy váltóra vonatkoznak; s amelyekre mint kiszakított tételekre nézve, a fent kifejtettek szerint, felperes ellen szóló res judicata forog fenn. Ezek alapján felp. keresetét el kellett utasítani. A m. kir. Kúria (1904 jan. 19-én 1,455. sz. a.) A másodbiróság Ítélete megváltoztatik, az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, stb. I n dok o k: Felperes keresetét arra alapítja, hogy ő a keresethez A. B. C. D. a. másolatban mell., a periratoknál etedetben is található, alperes áltai kibocsátott, részint Sch. Frigyes, részint pegig D. H. F. kereskedők által elfogadott s alperes által a fel eresre forgatott váltókra az alperesnek értéket adott. Mive" 1