A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 7. szám - A biztositási szerződésről szóló uj német törvény tervezete. (Folytatás.)

JOGESETEK TARA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 7. számához. Köztörvényi ügyekben. Nincs oly tételes törvény, vagy kormány rend., mely az 18S8 : XXXVIII. t.-c. 39. § érteim, az iskolai vagyon gyarapítása j végett a birtokrendezés alkalmával kiszabott és a községnek átadott ingatlannak, az ezt elfoglalóktól való visszaszerzését célzó perek vitelét a kir. tanfelügyelő hatáskörébe utalná, hanem az i88t!: XXVI. t.-c. 21. §. f.) p. rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy az ilyetén perek vitelére a község vau hivatva, mint amelynek felelős kezelése alá ez a vagyon a m. kir. közoktatásügyi miniszternek 16,781'873. sz. rendelete szerint tartozik. A mszigeti kir. tszék (1902. június 14-én 6,178. sz.) Mihályi J. dr. ügyv. ált. képv. N-B. iskola alapnak, Vider A. ügyv. ált. képv. A. Mihály alperes ellen ingatlanok tulajdona ir. r. perében következőleg i t él t: A kir. tszék a N.-B. község tulajdonát képezett, a n-bi 91. tjkv. 1,767. hrsz. ingatlanból az urb. rendezés során a n-bi községi iskola alapjára resignált 1,731/2. térképi 19/2. íöldkvi, 15,216 n-öl területű ingatlanból alperes által birtokolt vázlatrajzon A.-val j jelölt 400 n-öl területű ingatlanra vonatkozólag, a felperes tulajdonjogát megállapítja és alperest arra kötelezi, hogy a kérdéses ingatlant felperes N.-B. községi iskolaalapnak 16 nap a. végreh. terhével birtokába bocsássa és annak évi elvont haszna fejében 1881. jan 1-től kezdödőleg 30 K.-át stbt. megfizessen. A kir. tszék felperest keresetének a megítéltet meghaladó összeggel stb. elutasítja stb. I n d o k o k: A 16,781/73. illetve a 34,361/78. sz. vall. és közokt. ü. m. rend. szerint az 1868: XXVIII. t.-c. 39. §. rendelkezéséhez képest a községi iskolaalap részére az úrbéri rendezés alkalmából kihasított fekvőség kezelése olyan községekben, ahol a községi iskola felállítva nem lett, a községet mint annak természet szerinti és valóságos birtokosát illeti. Az a körülmény, hogy N.-B. községében községi iskola nincs, peres felek között nem vitás. Az 1868: XXII. t.-c. rendelkezéséből pedig nyilvánvaló, hogy a községi vagy a község felügyelete ala.t álló ingatlanokra vonatkozó perek indításáról, azoknál a képviselet kérdéséről határozni a községi képv. testület hatáskörébe tartozik. A községi képviselőtestület határozatának pótlására nem szolgálhat, bár a válaszirathoz D. a. mell. szolgabírói határozat sem. Ekként nyilvánvalóan szabályellenes felperesríek az az eljárása, hogy a jelen pert a községi képviselőtestület határozata nélkül indította meg. Amennyiben azonban ez a hiány az 1902. május 27-én megtartott j.vi társyalás rendén pótolva lett, — ugyanis N.-B. községi képv. testülete a jelen per megindítását magáévá téve, annak folytatásához a szabályszerű felhatalmazást megadta, alperesnek a perelhetőségi jogosultság ellen emelt kifogása a kereset elutasítására alapul nem szolgálhatott. Az ügy érdemében a n-bi 91. sz. tjkv. hiteles másolatával alperes tagadásával szemben megállapítja a kir. tszék, hogy a n.-b.-i 91. tjkv. 1,767. hrsz. ingatlan, ugy az ennek kiegészítő részét képezett kereseti ingatlan is, az urb. rendezésnek 1880. évben lett befejezését megelőzőleg N.-B. község tulajdonát képezte. A kir. tszék tlkvi osztályának 1,229. sz. a. n. b.-i urb. rendezési per adatain alapuló értesítése, az ahhoz csatolt resignatorium és a B. Gy. tagositó mérnök vallomása alapján pedig azt állapítja meg a kir. tszék, hogy a bent megjelölt ingatlanból az urb. rend. során a N.-B község jogán a felperesi iskola-alap javára az 1,731/2. tképi sz. 15,216 n-öl területű ingatlan basitta- > tott ki. A tkvi hatóságnak most emiitett értesítéséből kétségtelenül kitűnik továbbá, hogy a kérdéses ingatlannak a felperesi iskola-alap javára lett resignálása sem, jóllehet errői, a mint a válasziratban tett beismeréséből alperesnek kitetszik, — ugyanis az urb. rend. eljárásánál nem tiltakozott, a resignatio ellen jogorvoslattal nem élt, igy az a kereseti ingatlanra vonatkozóan is jogerőssé emelkedett. A peres felek közös kérelmére kihallgatott B. Gy. mérnök vallomására figyelemmel pedig nem fér kétség ahhoz, hogy a kereseti ingatlan a felperesi iskola-alap javára resignált 1,732/2. sz. 15,216 ü-öl területű ingatlanhoz tartozik, annak kiegészítő részét képezi. Tekintve most már, hogy alperesnek a kereseti ingatlanra vonatkozó tulajdonjogát a kihallgatott B. í. stb. tanuk nem bizonyították, nem képez e tekintetben a viszonválaszhoz D. a. csatolt szerződés sem bizonyítékot, miután a tulajdonjog elismerésit nem tartalmazza, ezzel szemben a fentebb kifejtettekből ellenben nyilvánvaló lévén, hogy a vázlatrajzon A-val jelölt 400 D-öl területű ingatlan a n.-b. községi iskolalapot illeti, ennélfogva a kereseti ingatlanra vonatkozólag a felperss tulajdonjogát meg kellett állapítani. Minthogy pedig az ingatlan tulajdonát annak birtoka és hasznai is megilletik, — minthogy továbbá a kereseti ingatlanon található bánya nyitása körül állítólag felmerült befektetési összeg megtérítése a felperesi kereset megitélhetésének előfeltételét nem képezi, ezen állítólagos, egyébként nem is bizonyított befektetési összegek megtérítése iránt alperes Budapest, 1904 február 14. ' különben viszonkeresetet nem emelt. Mindezek alapján alperest a kereseti ingatlannak felperes birtokába leendő bocsátására stb. kötelezni kellett. A megítélt évi elvont haszon összegét meghaladólag támasztott keresete a felperesnek mint a peres ingatlan értékével arányban nem álló s tulmagas felszámításon alapuló elutasítandó volt. Alp. res tudomással birván a resignatiónak 1880. évben történt befejezéséről, ettől kezdödőleg jóhiszemű birlalónak nem tekinthető, miért is az évi elvont hasznokat a kereseti kérelemhez képest kellett megítélni, stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1902 novemb. 14-én 3,307/902. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti, a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli, stb. Indokok: Az 1868: XXXVIII. t-c. 122. §-a szerint a községi iskola gondnoksága csak az iskolai alap vagyonának a kezelésére van hivatva. Ugyancsak a községi iskola-alap vagyonának a kezelését és hasznosítását szabályozza a 16,781/73. és 34,361/75. sz. vall. és közokt. ü. min. rend. is olyan községekben, ahol közl ségi iskola még nincs, de községi iskola-alap van, ellenben a köz| ségi iskola-aiapot érdeklőjogügyekben nem a községi iskolai gondnok, s nem a község képviselőtestülete, hanem az 1868: XXXVIII. t-c. 128. §. érteim, a tankerületi felügyelő gyakorolja. Minthogy pedigajelen perbenan-bi községi iskola-alap képviseletében nem az arra hivatott tankerületi felügyelő, hanem a n-bi községi biró, maga N.-B. községének képviselőtestülete lépett fel felperesként s ekként a nbi iskola-alap törvényes képviselője mellőztetett s ez a hiba utólag nem hozatott helyre: a kir. tszék Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt az 1881: LIX. 39. §. i.) p. alapján meg kellett semmisíteni s a kereset visszaadását elrendelni, stb. A m. kir. Kúria (1904 január 7-én 867/P. sz. a.) A másodbiróságnak neheztelt végzése megváltoztattatik, az elsőbiróság Ítélete abból az okból, hogy felperes a n-bi községi iskola-alap létesítésére nem bir jogosultsággal, megsemmisithetőnek nem találtatik, hanem a per érdemében megbirálhatónak kimondatik és ehhez képest a kir. Ítélőtábla további megfelelő eljárásra utasittatik. Indokok: Nincs oly tételes törv. vagy korm. rend., mely az 1868: XXXVIII. t-c. 39. §. érteim, az iskolai vagyon gyarapítása végett a birtokrendezés alkalmával kiszabott és a községnek átadott ingatlannak az ezt elfoglalóktól való visszaszerzését célzó perek vitelét a kir. tanfelügyelő hatáskörébe utalná, hanem az 1886: XXVI, t.-c. 21. §. f.) p. a. rendelkezéséből nyilvánviló, hogy az ilyetén perek vitelére a község van hivatva, mint amelynek felelős kezelése alá ez a vagyon a m. kir. közokt. ü. miniszternek 16,781/873. sz. rendelete szerint tartozik, és minthogy a községet peres ügyekben a községi biró képviseli, ennélfogva felperes irányában a perképesség, illetőleg a képviseleti jogosultság hiánya fenn nem forog, mihez képest a II. bírósági végzés megváltoztatásával a rendelkező rész értelmében kellett határozni A nyilvános előadás alapján elintézendő perekben az elsöbirósági iratokból és ítéletből megállapítható tényállás az irányadó. A felebbezési bíróság tehát arra való tekintettel, hogy a vételár az elsőbiróságnál nem volt részletezve, nem sértett anyagi jogszabályt, amikor a bordélyüzlet, annak berendezése és felszerelése, az alkalmazott nőszetnélyek átvétele és az ezekkel szemben fennálló jogigények átruházása iránt átalányösszegben kikötött vételár mellett megkötött adásvételi ügyletet, a vételár részletezése nélkül oly ügyletnek minősítette, amelynek tárgya a jó erkölcsökbe ütközvén, az ez iránt kötött szerződésből bíróság előtt érvényesíthető kötelezettség nem származik. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1903. junis 16. I. 82/1903. sz. a.) Előbb Som 1 yay Kálmán dr. ügyvéd, és utóbb Török Lajos dr. ügyvéd által képviselt M. szül: S. Teréz magánzó pozsonyi lakos felperesnek, Löwinger Vilmos dr. ügyvéd által képviselt P. József és szül: T. Júlia bordélyház tulajdonosok pozsonyi lakosok alperesek ellen, 10,000 kor. vételár és járuléka iránt a pozsonyi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett perében következő Ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kéreiméve! eiutasittatik. Indokok: Felperes a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 185. §-a a) és c) pontja alapján támadta meg, és azt panaszolja hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta az anyagi jogszabályt, amikor a kereset abbeli tartalma ellenére, hogy alperesek megvették a felperestől az ennek tulajdonát tevő bordélyüzletet összes berendezésével és felszerelésével, az alapon utasította el, hogy a bordélyüzlet, mint a jó erkölcsökbe ütköző intézmény, érvényes jogügylet tárgya nem lehet, és az ily ügyletekből bíróság előtt érvényesíthető kötelezettség nem származhatik, holott a vétel tárgya berendezés és felszerelés volt, amely