A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 7. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. (Folytatás.)

A JOG 53 hatná elmaradását s ilyen körülmények közt a titkos minősítésnek netáni valótlanságot tartalmazó adata nem lenne ártalmára ; — másrészt a jogos előmenetelben hátravetett biróval szemben a jogkereső közönség bizalma megcsappan, s azon gyanút kelti abban, hogy nem remélhet az ilyen bírótól részrehajlatlan és pártatlan igazság-kiszolgáltatást, mert nézete szerint leveles. A tárgyi igazság feltétlen követelménye, hogy egyesek üldözési kiszemelésére és elnyomatásra alkalmas rendszer ne létezhessék. Tizenkét éven át figyelemmel kisért előléptetési rendszer arról győzött meg, hogy nem létezik a közszolgálatnak oly ágazata, melynél az előléptetés annyi sok mindenfélétől van függővé téve, mint a birói karnál; mert köztudomású, hogy a katonatisztek előléptetési rendszere is helyesebb elven alapul, ha figyelembe vétetik, hogy ennél a VIII. rangosztályu őrnagy a két ranggal magasabb ezredesi rangot előbb éri el, mint a IX. fizetési osztálybeli birák jelentékeny része a VIII. fizetési osztályt. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. (Folytatás.)* Tagadhatatlan, hogy nálunk nem egyszer súlyosan vétkeznek a reklamirozással, amelynek eszköze a napi sajtó. A napi sajtó a pajtáskodás révén vagy csekély dij fizetéseért a védői emelvényen való szárnypróbálgatást, mint a kitűnő kriminálista és a nagy szónok működését tünteti fel és csodálatos, hogy ezen reklamirozás megtorlására ügyvédi kamaráink módot nem keresnek, a nagyközönség pedig ennek elitélásére érzékkel nem bir. Az ügyvédnek kötelessége, hogy a nagy nyilvánosság előtti szerepléseért, a fórumon való működéséért az objektív kritikát elviselje, de feltétlen joga az is, hogy kiváló működése a nyilvánosság előtt elismertessék, evvel tartozik a társadalom az ügyvédnek, ki egy életet szentelt az egyéni védelemnek. Ezt joggal követelheti az ügyvéd ambiciója. Külföldön, különösen Angol- és Franciaországban az ügyvédnek egy-egy fontosabb jogvitában tett fejtegetései, nagyobb szabású, jogászi és irodalmi értékkel biró védbeszédei vagy azok egyes részei felvétetnek a döntvénytárba vagy külön gyűjteményben adatnak ki, melyek épp ugy fejlesztik a joggyakorlatot és melyekre épp ugy történik hivatkozás, mint nálunk az elvi jelentőségű ítéletekre. Ott a napi sajtó is igazságos és szakszerű kritikát gyakorol az ügyvéd működése felett és a valódi tehetséget mutatja be a nagy közönségnek, menten azonban azon émelygős, de üres epithetonoktól, melyekkel nap-nap után találkozunk a napi sajtóban és melyeknek forrása és eredete a beavatottak előtt ismeretes. Az ügyvéd élete az egyéni védelem és az egyén érdekeinek érvényesítéséért való küzdelem közepette a nagy nyilvánosság előtt, künn a szabad közéletben folyik le, amiértis boldogulását nem mindig tehetségének, hanem sokszor sikereinek köszönhet. Azok, akik a biró működését bírálják és akiktől a biró boldogulása, előmenetele és jövője függ, — hozzáértő szakférfiak, nem-egyszer kiváló tudományú s szellemű egyéniségek, ennélfogva a biró boldogulása s előmenetele — különösen ott, ahol a protekció fejét fel nem ütötte, — legalább nagyon nagy részben tehetségétől, lelkiösmeretességétől és tudásától függ. De minő vegyes társaság ítélkezik az ügyvéd működése felett és minő alapokból kiindulva ! Ebben a vegyes, de meglehetős nagy társaságban talán egyetlenegy sincs, ki akár személyi tulajdonainál, akár tudásánál vagy szakképzettségénél fogva jogositva volna az ügyvéd működése felett bírálatot mondani és az ügyvédnek mégis e vegyes társaság bírálatai közepette kell boldogulásáért és érvényesüléseért küzdeni. Senkitől el nem vitázható, bármely pályán legyen is, hogy hivatása teljesítése mellett joga ne volna saját egyéni boldogulásáért és érvényesüléseért is küzdeni, de talán senkinek sincs ugy megnehezítve, mint éppen az ügyvédnek. Amidőn az ügyvéd az egyéni érdekért küzd, beleütközik sok más egyéni érdekbe s győzelme esetére sok más egyéni érdek vereséget szenved. A legyőzöttek bizonyára nem lesznek az ügyvéd barátai s jóakarói s vajmi kevesen lesznek azok, kik az ügyvéd hivatását és ethikáját — mint azt az előbbi fejezetekben kifejtettük — felfogni képesek lesznek. Az ügyvédi foglalkozás eltörölhetetlen jelleget nyom az illető lelkére és ha az ügyvéd pályáját elhagyja s közhivatalba lép, a hivatásában rejlő és a harcokban megerősödött szabadabb *) Előző közlemény a 6. számban. szellemet s felfogást is oda beviszi. Ez lehet talán öntudatos vagy öntudatlan oka annak, hogy miért idegenkednek nálunk az ügyvédet a birói pályára bocsátani. Angliában a birák és államférfiak kizárólag az ügyvédi karból kerülnek ki. Ez a hatalmas ország a maga jövendőbeli államférfiait és biráit nem a bureauban, hanem künn a szabad közéletben, a nagy nyilvánosság közt neveli, ott alakulnak ki és fejlődnek ki azok a hatalmas jellemek, kik Angliában az igazságot szolgáltatják és kik ezt a hatalmas országot kormányozzák. Hasonló viszonyokat találunk például Franciaországban, Olaszországban és Belgiumban. Gambctta, Franciaország egyik kiváló álllamférfia ügyvéd volt, Waldeck-Rousseau a barreau-ból került a miniszterelnöki székbe. Németországban az ügyvédségre nézve már nem találunk ily kedvező helyzetet, de hogy az ügyvédség ott is bizonyos becsülésben részesül, mutatja az, hogy ott az ügyvéd az igazságszolgáltatás terén ügyvédi működése által szerzett érdemeiért a Justizrath^ Oberjustizrath és Geheimer Justizrath címekkel tüntettetik ki. Nálunk a? ügyvéd ügyvédi működéséért semmiféle kitünteté sben vagy elismerésben nem részesül, sőt ugy tudjuk, hogy nálunk magasabb politikai állások elnyerésénél az ügyvédi hivatás egyenesen akadály, miniszter, államtikár, főispán stb. közvetlenül az ügyvéd nem lehet, hanem előbb le kell mondania az ügyvédségről s csak azután nyerheti el az illető állást. Azok az ügyvédek, akik ná'unk kir. tanácsosságot kaptak (más kitüntetést nem is igen kapott ügyvéd), azt nem ügyvédi működésükért, hanem politikai szolgálatukért vagy más téren való működésükért kapták. Nálunk az udvari tanácsosság ujabbi keletű kitüntetés, kapta azt már egyik-másik főúr jószágigazgató,a, kapta azt bankigazgató úgynevezett közgazdasági tevékenységeért, ki lett tüntetve ezzel egyik-másik szellemi kapacitás is, de ügyvéd eddig még nem lett evvel kitüntetve és minden valószínűség szerint nem is lesz, pedig van ügyvéd, aki legalábbis annyi érdemet szerzett a jogszolgáltatás terén, mint a jószágigazgató az őstermelés, vagy a bankigazgató a hitel s forgalom terén. Nem vagyunk barátai az ügyvéd akár ilyen, akár a németeknél szokásos kitüntetésének, mert ez által az ügyvéd egy hivatalnoki, sokszor talán alsóbb rangosztályba felemeltetik, de a német rendszer például mindenesetre az ügyvédi munkásság megbecsülését jelenti, ha a forma nem is egészen szerencsés. E tekintetben például ismét Anglia szolgálhat, ahol az ügyvéd az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemeiért szintén kitüníettetik a kings-counsel cimmel, ez által azonban nem valami hivatalnoki rangba emeltetik, mivel ez a kitüntetés az ügyvédi kar számára van szervezve és azt csakis ügyvéd nyerheti el. Az angol ügyvéd, aki kiváló ügyvédi működésével, az egyéni védelem terén, a tárgyalási teremben tudásával és szónoklatával érdemeket szerzett, — az a kings-couns el cimmel kitüntettetik. A pályafutás tekintetében még az osztrák ügyvédek is jobban állanak a magyar ügyvédeknél, mert ott nemcsak nem tartozik a ritkaságok közé, hogy az ügyvéd a Rcichsgericht bírójává kineveztetik, de lehetőség van arra is, hogy a Staatsgerichtshof tagja lehet, ahol az ügyvédi gyakorlat mellett, mint legfőbb biró működik. A magyar ügyvéd pályája sem elismeréshez nem vezet, sem pedig valamely magasabb birói vagy közhivatali állásba, annál kevésbé hivatik meg államférfiúi tevékenységre. Amikor pedig itt-ott egy-egy ügyvéd magasabb biróvá vagy magasabb közhivatalba kineveztetik, — ezen nagyon ritka esetekben is a forrást mindig a politikai szolgálatban vagy az összeköttetésben lehet megtalálni, tisztán az ügy védi működés, az igazságszolgáltatás terén szerzett érdem sohasem jutalmaztatik. Ha azonban a magyar ügyvéd mégis közpályára kíván menni, akkor, ha nem nagyon fiatal, előtte áll a törvényszéki jegyzői állás, ha pedig már idősebb, ugy remélheti, hogy talán mindjárt albiróvá fog kineveztetni. Az albiró 6—7 évi szolgálat után már optálhat a törvényszéki birói állásra, a 6—7 évi gyakorlattal biró ügyvéd nem, mert igazságügyi kormányzatunk felfogása szerint az ügyvédnek 6—7 évi gyakorlatából két-három évet le kell ütni, hogy gyakorlatának súlya és belső tartalma az albirónak egyoldalú 4—5 évi szolgálatával összemérhető legyen. A magyar ügyvéd pályája a meggyanusitáshoz vezet. Nem elég, hogy igazságszolgáltatásunk, peres eljárásunk és birói' szervezetünk rettenetes mizériáiból származó bajokért a tájékozatlan jogkereső közönség az ügyvédet teszi felelőssé, hanem meg kellett érni a magyar ügyvédségnek, hogy az országgyűlésen, az ország szine eiőtt a két legutóbbi igazságügyminiszter meggyanúsítja az egész ügyvédi kart. Igazán satirája a sorsnak, hogy akkor, amidőn u]at)b alkotmányos életünk, parlamentáris kormány-rendszerünk keletkezése éppen egy ügyvéd nevéhez fűződik, amidőn Magyarország ujabb történél-