A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 6. szám - A biztosítási szerződésről szóló uj német törvény tervezete - A magyar magánjog kézikönyve. Irta Raffay Ferenc dr egyetemi magántanár, eperjesi jogakadémiai tanár. Eperjes 1904. Sziklai Henrik kiadása [könyvismertetés]

A JOG 47 ból a nemzet jogi meggyőződésbe átment tételeknek a kihámozása, azt legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a magánjog egész rendszerének üyen irányban való feldolgozását eddig senki még csak meg sem kísérelte. Dell'AdamiRezső a Magyar Themis 1878 iki évfolyamában a Zlinszky magánjogáról irt lesújtó kritikájában egyenesen lehetetlen, kivihetetlen feladatnak mondotta ezt. Hogy azonban e feladat mégsem lehetetlen, azt megmutatta Zsögöd és a nyomában támadt jogirodalom, megmutatja Raffaynak a jelen rendszeres müve, mely magánjogunkat szerves egészképpen tüntetvén fel, irott jogszabályaink mellett a szokásjogot, a joggyakorlatot a legbehatóbban feldolgozza; feldolgozza pedig a szó szoros értelmében egész a mai napig olyképp, hogy még a néhány hét előtt hozott azon kúriai határozatokra is hivatkozik, melyekben az élő jognak hü diagnostikonját fedezi fel. Mig jogiróink legnagyobb része arra törekszik, hogy mennél eredetibbnek és tudományosan képzettebbnek lássék, amit az által vél elérhetőnek, hogy munkájában valamennyi európai jog mellett még a japán, khinai jog megfelelő rendelkezéseire is hivatkozik, ami által aztán rendszerint csak aií éri el, hogy homályossá, nehezen áttekinthetővé lesz: addig R a I fa y munkája]a külföldről átplántált céltalan elméieti fejtegetések helyett tisztán a magyar jognak magyar alapokon való kifejtésében keresi és találja célját. Részletes beható ismeretére épitve a hazai magánjogi irodalomnak és judikaturának: igazán olyan munkát nyújt a szerző, amelyről bátran elmondhatjuk, hogy jogirodalmunkat gyarapítja, hogy jogunk tiszta felismerésében a gyakorlat terén működő bírónak és ügyvédnek, jogunk elsajátításában pedig a tanuló jogászságnak egyaránt kitűnő szolgálatot tesz. A közszükséglet kielégítése tekintetében hiányt pótol. Az anyag feldolgozásánál különben a mü nagyban és egészben a Tervezet rendszerét követi. Teszi ezt, nagyon helyesen, azért, mert—úgymond — ez a csoportosítás elméletileg is helyes és kivált az öröklési jog terén megkapóan tiszta s nem árt, ha ugy a cupida legum iuventus, mint a gyakorlati jogászság előre megszokja a Tervezet rendszerét. Mig azonban a Tervezetnek általános része nincsen, addig szerzőnk általános részt is ad, melyben a tárgyi jogról és az alanyi jogról szóló kél cimben igen szépen feldolgozva, a rövidre szabott elmélet mellett különösen a praktikus szempontokat kidomborító, sőt azokat leginkább a házassági jogból (melynek terén szerző igazán mesteri tájékozottságot tanusit) vett példákkal felvilágosító rendszerét adja a magánjog egész birodalmára, a különös résznek mind az öt címére egyaránt kiható szabályoknak. Legjobban hasoniithatom ez általános részt a Schwarz Gusztáv előadásai után összeállított Római jogi kézikönyvhöz, melynek megtanulását a jog lényegének megértése szempontjából oly buzgón ajánlja Láday István dr. az ügyvédi vizsgára készülőknek figyelmébe. Ehhez a római jogi kézikönyvhöz különben annyiban is hasonlít a Raffay műve, hogy anyagának csoportosításában mindkét mutika ugyanazon rendszert, t. i. a B i n d i n g-T h o nféle norma elméletet követi, vagyis a különös rész tárgyát képező alanyi jogokat az egész különös részen keresztül ugyanazon egy schéma szerint: a j o g k e 1 e t k e z t e t ő, jogváltó és j o gszüntető tények sorában adja elő, ami által rendkívül előmozdítja az anyag áttekinthetőségét. A különös rész öt főrészben a személyjogot, a családi, a dologi, a kötelmi és az öröklési jogot foglalja magában. Beható bírálata ennek hosszasabb munkát igényelne — bár a mű ezt kétségtelenül megérdemelné — s igy e helyen röviden csak a különösen sikerült részekre akarom felhívni a közfigyelmet. Ilyeneknek tekintem én a házassági és öröklési jog mellett az egyesületről, az alapítványról, a birtokról és birlalásról szóló fejezeteket és az ujabb dologjogunk kialakulása cimü szakaszt, mely utóbbi, mai jelentőségével aránylagos terjedelemben, négy oldalon, de azért a lehető legvilágosabban adja ai. úrbéri viszonyoknak képét. A jogellenes magatartásból származó kötelmek fejezete szintén a legsikerültebbek közül való. Mig az eddigi magánjogi kézikönyvek egyike sem tartalmazott betűrendes tárgymutatót, ami pedig rendkívül előmozdítja a munka használhatóságát, mert segítségével bármely kérdés tekintetében azonnal megtaláljuk a felvilágosítást; a Raffay müve ilyet is tartalmaz. Egyszóval minden megvan benne, ami lehetővé teszi azt, hogy magánjogunk elsajátítása élvezetes olvasmány j alakjában sikerüljön jogászainknak. I Méltán egyoldalúsággal vádoltathatnám azonban, ha midőn a műnek jó oldalait, a tudós szerző érdemét nagyban és egészben emigy kiemelvén, hallgatással mellőzném azokat a tévedéseket, melyeket a munka, — miként az ily óriási műnél máskép nem is lehet, — feltalálni enged. Igazolásául eme állításomnak csak néhányra kívánok példa gyanánt hivatkozni. A 113 oldalon szerző azt tanítja, hogy a társaság tagjai kifelé egyetemlegesen felelnek a közös adósságért. Én azt hiszem, hogy ez téves, s az egyes tagok ex lege csak pro rata felelősek, — hacsak az egyetemleges kötelezettséget magukra nem vállalták. Hisz ebben külömbözik ép a magánjogi társaság a keresk. törvény 62. §-ában szabályozott társas viszonytól. A 384. oldalon ugy tünteti fel, mintha az a jogtétel, mely szerint az ingatlanokra vonatkozó kötelmi jogügylet (adásvétel, csere, ajándékozás) semmiféle alakszerűséghez kötve nincs, az o p t k v. 883. §-án alapulna, ami nyilvánvalóan téves, mert hisz optkv.-neke szakasza az országbírói értekezlet területén nincs hatályban; igy hát a fentijszabály alapja tisztán és egyedül a magyar magánjogban lett volna keresendő, minden tekintet nélkül az optkv.-re. A 404. oldalon szerző ezt mondja: <Mint tudjuk a kézizáloggal biztosított követelés nem évül el addig, amíg a belőle való követelés lehetősége fennáll. Ez is többet mond, mint amennyit akar. Mert a kézizáloggal biztosított követelés csak annyiban nem évül el, csak annyiban marad meg, amennyiben a zálogból kielégítést nyerhet, vagyis csak a zálog értékéig korlátoltan. Az adós felelőssége leszáll a zálog erejéig. A 405. oldalon pedig a ms o f f e r e n d i-nek adja téves magyarázatát. «Jövendőbeli követelést biztosit a zálogjog — úgymond — az u n. i us o f f e ren di esetében, amikor hátrább álló jelzálogos hitelező az előtte álló követelést az adós helyett kifizeti s igy támadt követelésével a kifizetett adós helyébe lép (1881. évi LX. t-c. 190. §.) A zálogjog ilyenkor a bejegyzéssel meg van szerezve, s nem a követelés keletkezésének időpontjában, támad». Ez a magyarázat a végr. tv. id. §-át tévesen fogja fel, mert az offeráló hitelezőnek a kifizetés (helyesebben «beváltás») ténye által nem támad uj követelése, hanem ő a régi követelésbe egyszerűen succedál, «a hitelező jogaiba lép* (id. §. inf.) Nem más ez, mint egyik esete a cessio legis-nek. S igy itt arról, hogy a zálogjog jövendőbeli követelést biztositana, szó sem lehet. Bizonyos, hogy még több ilyen apróbb tévedést is fedezhetnék fel a könyvben, de bizonyos az is, hogy keresnem kellene azokat. Szerző — mint már azt megemlítettem —meglepő szorgalommal és kitűnő kritikai éleslátás al hordta össze anyagát és világos, könnyen érthető nyelven tette azt az egész magyar jogásztágnak közkincsévé. Műve rövid idő alatt a szó szoros értelmében nélkülözhetetlen kézikönyve lesz a gyakorlati jogászságnak ép ugy. mint a jogi vizsgákra készülő ifjúságnak. Hebelt Ede dr. budapesti ügyvéd. Vegyesek. Uj egyetemi magántanár. F. hó 1-én a magyar tudományegyetem Ví. számú tantermében érdekes közjogi előadást tartott Horváth János dr. királyi alügyész Kiváló közjogi Írónknak ez magántanári próbaelőadása volt. Érdekessé tette különösen az, hogy az előadás Deák Ferenc közjogi müvéről szólott s a nagy alkotás alapos tudományos igazolásából állott. Horváth János dr. becses közjogi dolgozatai már évek óta ismeretesek államjogi irodalmunkban. A Pragmatica Sanctión .k és az 1867. évi kiegyezésnek egyik legtudósabb magyarázója volt eddig is. Tudományos érdemeinek a magán'.anárság csak címet adott. Az uj professzort a jogászvilágból sokan üdvözölték és ezen üdvözléshez hozzájárulunk mi is, mert Horváth ur lapunknak is régi, kedvelt munkatársa. A vasút által kiutalt összeget a vasút pénztáránál tartozik az igényjogosult felvenni. Egy reklamáló iroda tulajdonosa a neki kiutalt 24 K. 40 fillért a pénztárnál való első jelentkezése alkalmával nem kapta meg, mivel a kifizetésre szóló rendelkezés még nem érkezett meg a pénztárhoz. Az illető erre beperelte a vasutat, hogy az összeget neki lakásán fizessék ki, mert ő, mint hitelező, nem tartozik alperesnél, az adósnál jelentkezni. A budapesti keresk. és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 75/00 számú ítéletével felperest elutasította. Az állam ugyanis, melynek kereskedelmi vállalata szerepel alperesként, e célra felállított pénztárai utján teljesiti fizetéseit. Felperes tehát az állam által felállított pénztárra való utalványozást elfogadni tartozik. Különben pedig felszólamlási ügyek elintézésével üzletszerűen foglalkozó iroda tulajdonosa részéről zaklatásnak kell tekinteni, hogy a vasutat oly összegért pereli, melyet ez részére kiutalt, de melyet a vasút pénztára könnyen előfordulható és helyre hozható kezelési hiba miatt első jelentkezésre ki nem adott. Magyar honosok Amerikában kötött házasságának megsemmisítése. Sz. Gyula, aki Himódon, Sopronmegyében született, a vele egykorú himódi születésű Ny. Borbálával az Észak-amerikai Egyesült-Államok Indiana államában South-Bend városában az ottani békebiró előtt 1901. évi június hó 24-én kötöttek házasságot. Sz. Gyula és Ny. Borbála a házasság megkötésének napján South-Bendből együtt elindultak és együtt vasúton és hajón haza Himódra utaztak, ahol mindegyik saját szüleihez tért s azóta különválva élnek. Sz. Gy. a férj és ennek édes apja Sz. Zs. ez*, a házasságot az alapon támadták meg a soproni kir. törvényszék előtt, hogy Sz. Gyula házasságához sem a szülők, sem a gyámhatóság, sem előzetesen, sem utólag beleegyezésüket nem adták, hogy Sz. Gyula a házasságot nem önszántából, hanem megfélemlítés által kényszerítve kötötte, amely abból állott, hogy Ny. Borbálának testvérbátyja Ny. J. és ennek neje, akiknél SouthBendben szálláson és élelmezésen együtt voltak, azzal fenyegették Sz. Gyulát, hogy ha a tőle teherbe esett Ny. B.-t feleségül nem veszi és vele házasságra nem lép, följelentik mint nőcsábítót a hatóságnál és 10 évre bezáratják. Minthogy a kihallgatott tanuk közül B. O. dr. vallomásában azt adta elő, hogy mikor az alperes bátyja Ny. J. nem adott hitelt a már egyszer szavát szegő Sz. Gyulának, hanem figyelmeztette az ottani törvények szigorára, mellyel a nőcsábítók üldöztetnek, Sz. Gyula erre megszökött és