A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 5. szám - A biztosítási szerződésről szóló uj német törvény tervezete (Folytatás.)

^0 A JOG szór, erőszakkal és fenyegetéssel nemileg közösült volna és azt adta elő, hogy azért tesz ellene neje, valamint a sértett terhelő vallomást, mert őt el akarják kergetni a háztól és hogy a vádlott neje megöléssel fenyegette sértettet,ha nem mondja, hogy vele a vádlott erőszakosan nemileg közösült. A vádlott ezen tagadásával szemben a sértettnek eskü alatti vallomásával, továbbá M. Vaszaliné tanúnak esküvel megerősített egybehangzó és egymást kiegészítő vallomásával és G. S. dr. tszéki orvos véleményével a kir. tszék, a vádlott védekezését megcáloltnak találta és a fent leirt tényállást bebizonyitottnak vette. Minthogy ezek szerint a vádlottal szemben bizonyítást nyert, hogy sértettet több ízben, de egy akarati elhatározás melleit, részint erőszakkal, részint fenyegetéssel arra kényszeritette, hogy vele házasságon kivül nemileg közösüljön: a vádlottnak ez a cselekménye teljesen kimeríti a btk. 232. §. 1. p.-ba ütk. erőszakos nemi közösülés bűntettének tényálladékát, őt ebben 1 üt ősnek kellett kimondani és az itélet rendelkező részében hivatkozott §-ok alapján megfelelő büntetéssel sújtani. A vádlott ezen cselekménye nem volt a btkv. 235. §. 2. p. szerint minősíthető, mert habár a vádlott sértettnek mostoha apja volt is, még csupán ebből a körülményből az, hogy a sértett a vádlott felügyeletére és gondviselésére bizott személy lett volna, meg nem állapitható, és pedig annál kevésbé, mert a vádlott teljesen vagyontalan és ő maga is a sértett és ennek nővére vagyo bíróság ítéletében felhozott s e helyen is elfogadott indokoknál fogva és minthogy a büntetés a fenforgó enyhítő és súlyosító körülménynek figyelembe vételével arányosan van kiszabva, az elsőbiróság ítélete e tekintetben is helyben hagyandó volt, mindazáltal azon meghatározással, hogy a fegyházbüntetéséből a vádlott hibáján kivül vizsgálati fogházban töltött időt a btkv. 94. §-a és a bp. 327. §. e) p. értelmében kitöltöttnek kelfett venni. A m. kir. Kúria (1903 novemb. 26-án 3,569, sz. a.) A kir. főügyész semmiségi panaszának hely adatván, mindkét alsófoku bíróságnak ítélete a minősitésről rendelkező és ezzel kapcsolatosan a szabadságvesztésbüntetésről rendelkező részében a bp. 385. §. 1. b) p.-ban megjelölt semmiségi okból a bp. 437. §. 3. bek. alapján megsemmisíttetik, M. Vaszali vádlott bűnösnek nyilvánittatik a btk. 232. § ban meghatározott s a btk. 235. §. 2. p. szerint minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettében, és ezért a most id. §. alapján a btk. 92. §. alkalmazásával a mai naptól t. i. 1903 nov. 26-től számítandó 3 évi fegyházra Ítéltetik, melyből azonban az 1903 máj. 1-től a mai napig terjedő vizsg. fogság által a btk. 94. §. alapján 6 hónap és 25 nap kitöltöttnek nyilvánittatik. Indokok: M. Vaszali vádlottá kir. it. tábla által valónak elfogadott tények szerint a sértett félnek mostoha apja s mostoha leányán, mint ilyen követte el az alsóbiróságok által terhére itéletileg megállapított, illetve az ítéletben közelebbről megjelölt erőszakos nemi közösülés bűntettét. Ezek szerint meg van állanából tartotta fenn magát, stb. A büntetés kimérésénél vádlott i pitva, hogy a sértett fél és a vádlott közt a családi együttlakásbüntetett előélete, hogy a cselekményt mostoha leányán követte el s hogy a cselekményt huzamosabb időn át, több ízben követte el, súlyosító körülményül vétetett. A nváradi kir. Ítélőtábla (1903. aug. 3-án 1,597/903. sz. a.) az elsőbiróság előtti főtárgyaláson hozott közbenszóló végzések ellen a védő által a bp. 384. §. 9. p.-ra alapított sem. ok miatt használt felebbezést a bp. 404. §. utolsó bek. érteim, elutasítja; érdemben a kir. tszék Ítéletét azzal a meghatározással, hogy vádlottnak szabadságvesztésbüntetéséből a btk. 94. §. és a bp. 327. §. 2. bek. nek e) p. alapján az 1903. máj. 1-től a mai napig tartó vizsg. fogsága által 3 hónap és 2 napot kitöltöttnek vesz, helyben hagyj:i. Indokok: Az I. bíróság előtti főtárgyaláson hozott közbenszóló végzések ellen a védő által a bp. 384. §. 9. p.-ra alapitolt sem. ok miatt használt felebbezést a kir. Ítélőtábla elutasította, mert nincs oly törvényes intézkedés, hogy a vádlott mostoha leánya és felesége mint tanú kihallgatható és megeskethető nem volna, s mert a bíróság a tanuk vallomását és a vallomásnak bizonyító erejét szabadon mérlegeli. Érdemben: az első bíróság ítéletében a megállapított tényállást a kir. it. tábla is bizonyítottnak találta, mert a vádlott maga is beismer annyit, hogy mostoha leányával, a sértettel többször hancúrozott s hogy ennyi igaz a faluban közszájon forgó pletykából s habár azt tagadja a vádlott, hqgy a sértettel erőszakkal, sőt hogy egyáltalában nemileg közösült volna, tagadásával szemben ezt a kir. it. tábla is bizonyítottnak találta P. Flóra sértettnek, M. Vasza liné és S. P. né tanuknak eskü alatti vallomása és az orvos szakértő véleménye alapján, mert sértett eskü alatt vallja, hogy a vádlott őt kihívta az erdőre galyat szedni, a hol reggeltől délig hancúrozott vele és midőn már jó mélyen bent voltak az erdőben, öt megfogta s azon szavakkal, hogy «ha nem értesz velem egyet, megöllek>, a földre nyomta, ruháját felhaj;otta és vele ellenkezése dacára erőszakkal közösült s azután még 10 vagy 12-szer vele az erdőben szintén erőszakkal közösült s hogy ezt azért nem mondotta meg az anyjának, mert szégyelte magát és mert félt, hogy a vádlott beváltja azon fenyegetését, hogy őt megöli; a sértettnek ezt a vallomását kiegésziti és támogatja M. Vaszaliné vallomása, a ki a sértettel egybehangzóan eskü alatt vallja, hogy egy este otthon az udvaron kint feküdtek, a mikor a vádlott sértettre reá feküdt, hogy vele közösüljön, de ezt végre nem hajthatta, mert ő észrevette és kezével a vádlott arcába csapott, a ki erre felhagyott szándékával, továbbá, hogy a sértett több izben vonakodott a vádlottal az erdőre menni és csak az ő vagyis a tanú parancsára ment ki, és hogy a tettenkapás után a sértett neki is elmondta, hogy a vádlott az erdőben vele több izben erőszakkal közösült, de támogatja e vallomásokat a S. P.-né tanú eskü a. tett az a vallomása is, hogy a faluban közszájon forgott, miként a vádlott a sértettel szerelmi viszonyt folytatott és G. S. dr. orvosszakértőnek a véleménye, a ki a sértettet megvizsgálván, azt találta, hogy a sértett sok inzultusnak volt kitéve s a közösülés először hónapokkal ezelőtt és többször történhetett, stb. A sértett vallomásának bizonyító erejét nem gyengíti az a körülmény, hogy mindjárt az első közösülés után azt nem mondta el az anyjának; lélektanilag indokolja ezt a sértett szégyenérzete és a vádlott fenyegetésétől való félelme. Hogy a közösülés erőszakkal történt, az a sértettnek a vallomásával, amit a többi tanuk és az orvosszakértő vallomásával támogatnak, — bizonyítva van, mert habár a vádlott azzal védekezik, hogy a sértettnek szeretője van, azt az állítását azonban valószínűvé sem teszi s igy nem tehető fel, hogy egy még csak 15 éves leány, a kire vádlott sem állította, hogy rosz erkölcsű feslett életet folytató lett volna, — maga keressen alkalmat a közösülésre a mostoha apjával. Ekként a vádlott bűnösségét a kir. it. tábla is megállapította és az elsőbiróság ítéletében foglalt minősítést is helyesnek találta s a cselekményt a btk. 253. §. 2. p. szerint minó'sithetőnek a kir. it. tábla sem találta, az elsőnak oly közössége áll fenn, mely már magából a helyzetből kifolyóan az együttlakó család kisk. tagjait a családfő felügyelete alá helyezi anélkül, hogy ehhez különös hatósági megbízás szükségeltetnék. Mindezeknél fogva, a vád alapjául szolgáló tett a btk. 235. §. 2. p.-ba ütközik és eszerint büntetendő. Az alsóbiróságok ítéletének az a rendelkezése tehát, mely szerint a vádbeli cselekmény nem a btk. 235. §. 2. p., hanem csupán a btk. 232. §. 1. p. alapján minősíttetett, a bp. 385. §. 1. b) p.-ban megjelölt anyagi semm. okot képez. Mindezeknél fogva a kir. főügyész által a kir. it. táblai itélet ellen a bp. 385. §. 1. b) p. alapján használt sem. panaszt alaposnak elismerni és ennek folytán a rendelkező rész szerint kellett ítélni. A büntetés kiszabásánál a btk. 92. §. alkalmazását indokoló nyomatékos körülményként vétetett figyelembe az, hogy vádlott részben beismerő vallomást tett s hogy erkölcsi képessége nagyon korlátolt, továbbá az anya részéről az ellenőrzés hiánya; végre az, hogy a sértett fél az erkölcsi hátrányon kivül testileg fejlettségénél fogva káros következményeket nem szenvedett. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : A tordai tszéknél Farkas Hermán marosludasi kereskedő ellen, bej. febr. 18, fsz. febr. 26, csb. Szarka Jenő, tg. Frieder Mór dr. — A zilahi tszéknél Salamon Márton szilágysomlyói kereskedő ellen, bej. febr. 20, fsz. márc. 2, csb. Baróthy Zoltán, tg. Mesesián Korjolán dr. — A szegedi tszéknél Molnár István makói kereskedő ellen, bej. febr. 20, fsz. febr. 29, csb. Fehér Tamás dr., tg. Nagy Sándor — A tordai tszéknél Sennar Aladár gyéiesi lakos ellen, bej. febr. 17 fsz. márc. 16, csb. Szarka Jenő, tg. Szenkovics Aurél dr. — A veszprém, tszéknél Wellisch G. Gézáné pápai kereskedő ellen, bej. febr. 20, fszj márc. 4, csb. Misley Sándor dr., tg. Fehér Dezső dr. — A temesvár tszéknél Orient csokoládé- és cukorárugyár ellen, bej. márc. 24, fsz; apr. 14. csb. Pavlovits Márk dr., tg. Szenes Emil dr. Pályázatok A pozsonyi közjegyzői kamaránál közjegyzői áll. febr. 13 (18) — A gyulafehérvári tszéknél aljegyzői áll. febr. 10 (19) — A debreceni Ítélőtáblánál birói áll. febr. 16 (20). Kúriai és táblai értesítések. Kérdezősködő t. előfizetőinket kérjük, hogy a kérdett ügyek jölterjesstésének időpontját és a felek nevét pontosan közöljék velünk. Másképp azok felkutatására — sajnálatunkra — nem vállalkozhatunk. Brassó W. I. dr. Gyárfás—Weinberger (135/903 v.) jan. 27 rmv. — Erdőipar—Trassevits (1,011/903 p.) jan. 17 rhh. rmv. — Brassó W. I. dr. Rosner—Ticu érk. 645/903 v. sz. a. előa. Ludvig, n. e. — Bartha —Müller érk. 518/903 v. sz. a. előa. Szalassy, ne. — Dárda B. B. A jövő számban. — Dárda N. K. dr. Nóvák—Bognár (327/903) jan. 12 hh. — Eger U. J. dr. Se Károlyi—Pintér, se Katona—Márton nem érk. — Hódságh L. F. dr. Aman—Karavukova érk. 8,292/903 sz. a. előa. Hűvös, n. e. — Hódság tp.—Diener érk. 1,334/903 v. sz. a. előa. Jókuthy, n. e. — 2031/903 n. e. — Kőszeg M. J. Árvaház—Plébánia (2,039/903) jan. 20 fo. — Meggyes Sch. J. dr. Wolf—Fielk érk. 4,016/1903 p. sz. a. előa. Popu, n. e. — Mezőkövesd R. D. dr. Majnár—Szujkó (3,482/303) jan. 19. hh. - - Mezőtúr U. J. dr. A kérdett ügyek nem érkeztek. — Nagyszeben H. K. dr. Binder—Drottleffné (2,279/903) jan. 23 fo. — Szekszárd S. L. dr. Ágoston—Ágoston (7,251/903) jan. 26 rhh. rmv. — Temesvár M. M. dr. Szekuli—Gavrila (4,497/903) jan. 27 hh. Versec S. K. dr. Csuka—Bozsana (3,819/903) jan. 17 főtárgy, hh, perköltség mv. — Versec S. V. dr. Heinke—Fehértemplomi nb. (1,457/903) jan. 26 hh. — Veszprém R. E. Szentes-Kis nem érk. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3 PAUAS RÉaZvéNYT/lRSASÁO NYOMDÁJA BUDAPESTEN.