A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 52. szám - A pénzbüntetések végrehajtása részletfizetések utján. Befejezés

206 A JOG adótól elvont, azt megkárosítja, következően a szolgálatadó, azt az öszeget, amit a tőle elvont munkáért fizetett, a kárt okozótól jogszerűen követelheti, amin mitsem változtat az, hogy alperes a szolgálati visszony tartama alatt felperes járandóságából a megfelelő összeget ez ideig le nem vonta, mert alperes felperes járandóságának egy részét a szolgálati visszony megszűnte után is visszatartván, a kár megtérítésére vonatkozó igényéről lemondottnak nem tekinthető. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 190i. évi január hó 27. G. 517/19U3. p. sz.) A törvénytelen gyermek eltartásáról első sorban annak apja köteles gondoskodni, a törvénytelen gyermek apjának pedig az vélelmezendő, ki a gyermeknek anyjával a születéstől visszafelé számított 6 hónapnál nem rövidebb és 10 hónapnál nem hosszabb idő alatt némileg közösült. (A m. kir. Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa 19U4. évi szeptember hó 16. G. 157/I9Ü1. p. sz.) Arra nézve nincs kötelező eljárási szabály, hogy a bíróság ha mindkét felet eskü alatt kihallgatja, a felek közül előbb melyiket hallgassa ki, és hogy a bíróság a felet eskü alatt csak akkor hallgathatja ki, ha erre őt megidézte, nem pedig akkor is, ha a fél eskü alatti kihallgatás végett idézés nélkül megjelent, esetleg saját ügyvédje által előállíttatott. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A csődtörvény 27. és 244. §-ainak egybevetéséből kétségtelen, hogy az idézett törvénynek a fizetések megszüntetésére vonatkozó rendelkezései csak a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra alkalmazandók. Bár a csődtörvény 241. ij-a szerint ennek a törvénynek a kereskedelmi csődre vonatkozó határozatai abban az esetben is alkalmazandók, ha a csőd a cég törlésétől számitandó egy év eltelte előtt nyittatik meg: ez a rendelkezés csupán azt foglalja magában, hogy ily esetben is a csődnyitás és az egész csődeljárás tekintetében a kereskedőkre vonatkozó rendelkezések nyernek alkalmazást, de már a dolog természetéből következik, hogy ily esetben is a volt kereskedő közadósnak csak magára a kereskedelmi üzletre vonatkozó, illetve azzal kapcsolatos ama korábbi tényei eshetnek a kereskedőkre vonatkozó jogszabályok szerinti elbírálás alá amelyek még abban az időben keletkeztek, midőn üzletét még folytatta s így tényleg még kereskedő volt. Kereskedői minőségének megszűnte után keletkezett tényeire azonban ezek a jogszabályok nem alkalmazhatók s igy fizetések megszüntetéséről nála akkor, mikor már nem volt kereskedő, a csődjog szempontjából szó nem lehet. A m. kir. Kúria (1902. febr. 10. 3,536/901. p. sz.) Böszörményi Emil dr. ügyvéd mint Sz. Gyula csődtömeggondnoka felperesnek, Pereszlényi István ügyvéd által képviselt varannói takarékpénztár részvénytársulat alperes elleni 4,200 korona erejéig bekebelezett zálogjog hatálytalanítása iránti a s.-a.-újhelyi kir. törvényszék előtt folyamatba tett ügyében következő Ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik. felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A csődtörvény 27. és 244. §-ainak egybevetéséből kétségtelen, hogy az idézett törvénynek a fizetések megszüntetésére vonatkozó rendelkezései csak a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra alkalmazandók. Felperes maga adja elő azt hogy a közadós Sz. Gyula csak annyiban volt kereskedő, amenynyiben tagja volt a «Sch. Mór» cég alatt bejegyzett közkereseti társaságnak, hogy ebből a társaságból 1899. évi december 10-én kilépett és ennek következtében tagsági minősége a cégjegyzékből a D) alatti csatolt, 1899 december 18-án 19,579 sz. a. kelt végzéssel töröltetett. Kereskedő minősége tehát megszűnt és a csőd ellene a C) alatti végzés szerint 1900. április 19-én már nem mint kereskedő, hanem mint földbirtokos ellen rendeltetett el. Fizetések megszüntetése alapján tehát Sz. Gyula közadós jogcselekvényei csak annyiban volnának megtámadhatók, amennyiben fizetéseit még akkor, mikor még kereskedő volt, vagyis a nevezett közkereseti társaságból történt kilépése előtt megszüntette volna. Mert bár a csődtörvény 241. §-a szerint ennek a törvénynek a kereskedelmi csődre vonatkozó határozatai abban az esetben is alkalmazandók, ha a csőd a cég törlésétől számitandó egy év eltelte előtt nyittatik meg: ez a rendelkezés csupán azt foglalja magában, hogy ily esetben is a csődnyitás és az egész csődeljárás tekintetében a kereskedőkre vonatkozó rendelkezések nyernek alkalmazást. De már a dolog természetéből következik, hogy ily esetben is a volt kereskedő közadósnak csak magára a kereskedelmi üzletre vonatkozó, illetve azzal kapcsolatos ama korábbi tényei eshetnek a kereskedőkre vonatkozó jogszabályok szerinti elbírálás alá, amelyek még abban az időben keletkeztek, midőn üzletét még folytatta s igy tényleg még kereskedő volt, kereskedői minőségének megszűnte után keletkezett tényeire azonban ezek a jogszabályok nem alkalmazhatók s igy fizetések megszüntetéséről nála akkor, mikor már nem volt kereskedő, a csődjog szempontjából szó nem lehet. Ezekhez képest a közadós Sz. Gyulának az a jog-cselekménye, mely szerint az A) alatt csatolt 1899 december 19-cn kelt okirat szerint ingatlanait az alperes kérésére annak követelésére szolgáló jelzálogi biztosítékul lekötötte és azon az alapon alperes javára a zálogjog a szóban forgó ingatlanokra 1900. évi január hó 25-én bekebeleztetett, fizetések megszüntetése alapján megtámadható csak abban az esetben lehetne, ha a nevezett közadós fizetéseit még mint kereskedő, tehát még mielőtt a fentebb nevezett közkereseti társaságból kilépett, megszüntette és a fizetéséknek az a megszüntetése külsőleg felismerhető tényekben nyilvánult volna. Erre nézve azonban nincs semmi adat, mert a B) alatt csaiolt telekkönyvi kivonatból kitetsző az a két körülmény magukban véve, hogy 1899. november 13-án a közadós ingatlanaira pusztán könyvkivonat alapján zálogjog, 1899. december 18-án pedig, tehát már a társas cégből történt kilépése után és a tagsági minőség törlésének birói elrendelése napján 400 korona követelés erejéig ugyancsak az ingatlanokra biztosítási végrehajtási zálogjog jegyeztetett elő, még nem bizonyítja azt, hogy a közadós fizetéseit egyáltalában és pedig akkor, amikor még tényleg kereskedő volt, megszüntette volna, egyéb adat pedig e tekintetében, figyelemmel arra, hogy a későbbi, külömben is szintén csak előjegyzett telekkönyvi zálogjogok már a cégjegyzékből való törlés elrendelése után keletkeztek, fenn nem forog. Azt pedig felperes nem is állítja, hogy a megtámadott telekkönyvi zálogjog a csődnyitási kérvény átadása után, vagy az azt megelőző 15 napon belül keletkezett. E szerint ez a zálogjog a csődtörvény 27. §-a alapján sikerrel megtámadható nem lévén, felperes keresetével mindkét első biróság Ítéletének megváltoztatása mellett elutasittatott és mint pervesztes az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a alapján az összes per- és felebbezési költség fizetésére köteleztetett. A K. T- 218. és következő szakaszaiban szabályozott ren delkezések büntetőjogi természettel bírván, kétséget nem szenved, hogy az általános büntető jognak elévülési rendelkezései joghasonszerüségnél fogva az említett í<§-okon alapuló határozatoknál is figyelembe és alkalmazásba veendők; az 1878: V. t.-c. 109. íj-a értelmében abban az esetben ha az eljárás megindítása vagy folytatása valamely előzetes kérdésnek hatósági elintézésétől függ : az elévülés az előzetes kérdés jogerejü elintézéséig nyugszik. A szombathelyi kir. törvényszék mint keresk. biróság (1903. évi okt. 31-én 9,088/1903. p. sz. a.) A muraszombati Mezőgazd. bank részv. t. igazgatóságának tagjai, u. m. F. E. s társai ellen, a K. T. 218. §. 1. és 2. pontjába ütköző cselekmények és mulasztások miatt tett ügyben a következő végzést hozott: A kir. törvényszék T. E. dr, K. E., D. J, K. I., B. I, M. I. stb, mint a muraszombati mezőgazdasági bank részvénytársaság igazgatóságának tagjai ellen, a K. T. 218. §-a 1. és 5. pontjaiba ütköző cselekmények és mulasztások miatt folyamatba tett kereskedelmi perenkivüli eljárást megszünteti és erről a kir. ügyészséget, a feljelentő részvénytársaságot és panaszlottakat értesiti. Indokok: A részvénytársaság igazgatósága a szombathelyi kir. ügyészségnél 1901. évi június hó 1-én 3,913. szám és 1901. évi június hó 22-én 3,943. sz. alatt iktatott feljelentésében K. J, M. L, K. E. és T. E. igazgatósági tagokat több szabálytalanság és büntetendő cselekmények közt azzal vádolja, hogy a részvénytársaság alapításakor a biztosított alaptőke 30° D-ának befizetésére nézve egy idegen takarékpénztári könyv felmutatása által, a valóságnak meg nem felelő adatokat terjesztettek elő. Ezen feljelentéseket a kir. ügyészség közölvén, a kereskedelmi biróság, tekintettel arra, hogy a kereskedelmi törvény 218. §-ába ütk. cselekmények és mulasztások iránti eljárásra a kereskedelmi bírósága szakasz első bekezdése szerint csak akkor illetékes, ha büntetendő cselekmény fenn nem forog, az eljárást a fennforogni látszó bűncselekmények jogerejü elbírálásáig 7,637/1901. sz. végzésével felfüggesztette. A büntető eljárás a kir. tábla 1,828/902 sz. jogerős végzésével az eljárás megszüntetésével befejeztetvén, a 7,637 1901. sz. a. felfüggesztetteljárás a kir. ügyészség 4,371/1902 sz. indítványára a kereskedelmi eljárást szabályozó 3,269/1881. I. M. E. rendelet 50. §-a alapján újból folyamatba tétetett. Vád emeltetett: 1. a K. T. 218. §. 1. ponta alapján, azon a címen, hogy T. E, K. E, U. I, B. I., A. I., Cz. M, H. I, V. I. stb. igazgatósági tagok az alaptőke 30%-ának befizetésére nézve tudva valótlan előterjesztést tettek, amennyiben a tényleg be nem fizetett összeget akkép mutatták ki, hogy annak erejéig K. E. dr.-nak folyó számlát nyitottak. 2. A K. T. 218. tj. 5. pontja alapján azon a cimen, hogy ugyanezen igazgatósági tagok az intézet részvényeire burkolt formában kölcsönt adtak. A kir. törvényszék az eljárást panaszlottak ellen az alábbi okokból szüntette meg. Az 1899. évi január hó 28-án bejegyzett muraszombati mezőgazdasági bank részvénytársaság az 1898. évi november 28-iki közgyűlésen elfogadott alapszabályok szerint alakult meg. A bejegyzés iránti kérvényhez az igazgatók a biztosított alaptőke 30%-ának befizetése igazolására I. alatt becsatoltak egy jegyzőkönyvet, melyben a csáktornyai kir. jbiróság tanúsítja, hogy K. I. névre kiállított egy drb. 30,000 kor. és egy drb. 10,000 frtról szóló takarékpénztári könyvet K. E. dr. előtt felmutatott. Ezen tanusitványnyal a biróság a 30°/0 befizetését igazolva nem látván, felhívás folytán az igazgatók «Számlagyüjtő naplókivonat»-ot csatoltak be, mely szerint 1899. évi január hó 26-án 400 drb. részvény után a 30%, azaz 48,000 kor. tényleg befolyt a részvénytársaság pénztárába. Ezen alaki feltétel igazolása után a részvénytársaság a társas cégek jegyzékének IV. kötet 1. alapján bejegyeztetett. T. E.-nek 1902. évi május 20-án felvett vallomásából és K. E. dr.-nak ugyanezen napon 5,883/1903. sz. a. iktatott védő iratában foglalt beismerése alapján megállapíttatik, hogy a biztosított alaptőke 30°/0-a tényleg nem lett befizetve, amennyiben az 50,000 kor.-ról szóló 2 drb. takarékpénztári könyv a társaságon egész kivül álló K. J. dekonoveci főerdésznek képezi tulajdonát. S mivel e szerint a 30n/0 az alapításkor nem volt a