A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 50. szám - Adat az 1868-ik évi LIV. t.-c. 35. §-ához a törvény életbeléptetésének 37-ik évében

198 A JOG érintheti, hogy köteles tűrni az árverés elűtt esedékessé vált három évi hátralék kielégítését maga eló'tt, és annyiban, hogy miután az árverés utáni 1 észletek a vevőre mennek át s továbbra is terhelik az ingatlant, ez a körűiméin csökkentőleg hathat az árverési vételár alakulására; ámde ez is csak látszólagos, mert ezekkel szemben áll az, hogy miután az árverés eló'tt esedékessé vált részletek nem mennek át teherképp a vevö're, ezáltal viszont megfelelően emelkedik a vételár, mert az annak megfelelő befektetést a vevő már teher nplkül kapja meg ; és a kölcsönnek az árverés előtt esedékessé nem vált, tehát a vevőre átháruló részletei sem csökkentik a vételárt abban a mértékben, mint amilyen mértékben emelkedik a szőlő felújítása által (tehát a szőlókölcsön folytán) magának az ingatlannak értéke, mert a törvényben biztosit va van, hogy a kölcsön valósággal a szőlő beállítására lesz fordítva, tehát az ingatlan értéke feltétlenül magasabb, s igy az elérhető vételár is magasabb lesz, mint a szőlő beállítása nélkül. Sőt a jelzálogos hitelező már a kölcsön adásakor abban a helyzetben lehet, hogy kiszámíthatja jól hozzávetőleg, hogy a szőlókölcsön felvétele esetében az elpusztult szőlőterületekre mekkora szőlőkölcsön fog nehezedhetni, s mily összeg fogja öt árverés esetén megelőzni, mert a törvény 8. ij-ában meg var. határozva a kölcsön maximuma. Nincs tehát semmi jogos érdeke a jelzálogos hitelezőnek, amely szükségessé tenné az olyan irányú biztosítást, amilyen a terhelési tilalomhoz kapcsolódik: s amely felérne azzal a nagy gazdasági hátránynyal, amely a szölöfelujitás megakadályozásával jár. Ezek indokolják a kir. tábla határozatát. Ebben a kérdésben (a tilalom feljegyzésének megengedése fölött) a kir. táblák ellentétes határozatokat hoztak, magának a kolozsvári kir. táblának első és második polgári tanácsa is eltérő határozatokat hozott és ki van zárva annak a lehetősége, hogy ez a kérdés ebben az alakjában a kir. Kúria elé kerülhessen, mert ha a telekkönyvi hatóság helyet ad a kérelemnek, ugy az ügy a kir. itélő tábla elé sem kerül, mivel a tulajdonos maga engedvén meg a tilalom feljegyzését, nincs ki felebbezze a telekkönyvi hatóság végzését, — ha a telekkönyvi hatóság elutasító határozatát a kir. itélő tábla megváltoztatja s helyet ad a kérelemnek, ugy a fentebbi okból nem megy föl az ügy a kir. Kúriára. — ha pedig a kir. ítélőtábla a telekkönyvi hatóság elutasító végzését helybenhagyja, ugy azért nem vihető fel, mert két egybehangzó határozat ellen nincs helye további felebbezésnek a telekkönyvi rendtartás 145. i;_a szerint; ennélfogva, bár a kérdés eivileg a Kúria elé vihető lenne s igy nem tartozik azok közzé az esetek közé, amelyekben határozattárba való fölvételnek helye van, mégis — tekintettel a fentebb mondottakra s a kérdés fontosságára helyén valónak találta a kir. itélő tábla a fentebbi határozatnak a határozattárba való fölvételét. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Nem osztja a kir. Kúria azt a jogi álláspontot, hogy az intézeti ügyész csak abban az esetben teljesíthet az illető pénzintézet nevében óvás felvételére vonatkozó váltójogi cselekményeket, ha arra magából az óvásból kitünö altalános vagy különös megbízást nyert; nem osztja pedig azért, mivel az intézeti ügyész már ennél a minőségénél fogva jogosítva van az illető óvatoló közeget az óvásban megnevezett váltóbirtokos részére való óvás felvételére megkeresni. A lőcsei tszék (1903. évi okt. 3-án 5,504' 1903. p. sz. a.) Beniac S. Dániel ügyvéd által képviselt Rózsahegyi hitelegylet részvénytársaság felperesnek, nem védekezett M. bőrgyár részvénytársaság I. r. stb. alperesek ellen 7,865 K. s jár. iránti ügyben következőleg ítélt: Alperesek kötelesek a Rózsahegyen 1896. febr. 13-án 6,000 írtról kiállított váltó alapján mint kibocsátó, elfogadó s forgató a kereseti 7,86$ K. tökét s ennek 1902. máj. 9-től járó 6% kamatait s Vt'/o váltódijat, 14 K. 52 fill. óvási és 204 K. perköltséget felperesnek 3 nap alatt, végrehajtás terhe mellett egyetemleg megfizetni. Indokok : 111-ad és Y. r. alperesek a kereseti válókövetelés ellen azon kifogást terjesztették elő, hogy ők a váltó tekintetében 1896. év elején oly megállapodásra jutottak felperessel, miszerint ez a váltót 4 havi lejárattal fogja ellátni, ennek dacára azonban felperes a váltót nem töltötte ki eszerint, hanem mostanáig visszatartotta és megállapodásellenes lejárattal töltötte ki. Azonkívül ugy a kereseti, mint az ezzel egyidejűleg kiszolgáltatott másik (4,5UÜ frtos) váltóra alperesek részéről összesen 38,61 8 K. 24 fii. fizetés teljesíttetett, tehát több, mint a váltók értéke. Felperes tagadja, hogy a váltó 4 havi lejárattal ki lett volna töltendő, mert ez az I. r. alperes részére nyújtandó hitel fedezetéül adatott, már pedig az V. alatti könyvkivonat tanúságaként I. r. alperes 1902. évijan. 1-én 7,671 K.-val maradt a felperes pénzintézetnek adósa, mely összeghez hozzászámítandó a válté) lejártáig folyó kamattartozás. Azt elismeri felperes, hogy I. r. alperes az elleniratban részletezett fizetéseket teljesítette, de ezeket nem a váltóra tette, hanem a folyó számlabeli tartozására. Az 1. sz. a. bemutatott levélben felperes ugyan 4 havi lejáratú elfogadmánynak beküldését követelte az 1. r. alperestől, de a fenti ajánlatra vonatkozó E. alatti levele szerint azt önmaga oly módosítással fogadja el, hogy a 6{600 és 4.5'io frtos váltók a részére nyitandó hitel fedezetéül nyitva tartassanak, vagyis a lejárat kitöltése nélkül. K. I. Y. r. alperes a H. alattiban maga kifejezetten elismeri, hogy a kereseti váltó fedezeti váltót képez ; ugyanezt bizonyítják T. A. és K. Q. tanuk, nemkülönben a G. I. N. alatti okiratok tartalma is. Azon körülmény, hogy felperes a váltóknak időközönkénti kicserélését követelte, még nem zárja ki azoknak fedezeti minőségét, amennyiben ily váltókat azok birtokosa lejá-* rattal ellátni jogosult. A felhozottak alapján tehát bizonyítva van, hogy a kereseti váltó I. r. alperes által a részére nyitandó hitel biztosításául adatott felperesnek és igy másodsorban azon kérdés bírálandó el, vájjon I. r. alperesnek az F alattiban kimutatott tartozása fennáll-e, vagy sem ? Alperesek maguk sem veszik tagadásba a kérdéses számla rovatában részletezett tételek helyességét, amennyiben kifogásul csak azt hozzák fel, hogy 1. r. alperes az elleniratban 1—23 alatt felsorolt fizetéseket teljesítette; ezen fizetések azonban az F. alattiban mind be vannak foglalva. I. r. alperes ugj az R. alatti, mind pedig az X. alatti levélben a felperesi követelésnek fennállását és helyességét kifejezetten elismerte. T. A. és K. (j. tanuk pedig igazolják, hogy í. r. alperes a neki félévenként megküldött számlát mindig helyesnek és valónak ismerte el. Az F. alatti számla szerint I. r. alperesnek tartozása 1902. évi jan. 1-cn 7,671 K.-t tett ki, mely összegnek ezen időtől a kereseti váltó lejártáig folyó kamatai kiteszik a keresetbe vett összeget. .Mindezeknél fogva az alperesi kifogások mellőzésével alpereseket a kereseti tőkeösszegben, annak a váltó lejártától számított kamataiban és mint perveszteseket a felmerült költségekben marasztalni kellett. Az ügyvédi dijak a prts. 252. S-a értelmében állapíttattak meg. A kassai kir. ítélőtábla (1903. dec. 21-én 3,799/1903. váltéi sz. a.) következőleg ittlt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének az 1., II. és lY-ed r. alperesekre vonatkozó részét felebbezés hiányában érintetlenül hagyja, ugyanannak az ítéletnek a V. I. III. és K. J. V. r. alperesekre vonatkozó felebezett részét megváltoztatja a felperest a 111. és Y. r. alperesekkel szemben keresetévet elutasítja s ugyanőt végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy ezeknek az alpereseknek tfl6 K. per. és 76 K. 75 fill. felebbezési költséget 3 nap alatt megfizessen. Indokok: A sikertelen fizetés végetti bemutatásról felvett óvás szabáh szerűnek és a visszkereset fenntartására alkalmasnak csak abban az esetben tekinthető, ha a fizetés végetti bemutatás és óvásfelvétel a rendelvényesnek, illetve forgatott váltóknál a v. t. Ht't. i;. szerint igazolt váltóbirtokosnak, avagy meghatalmazottjainak megkeresésére történt; mert a v. t. 17. és 29. i?<-a a váltó puszta birlalóját csupán az elfogadás és biztosítás végetti bemutatásra jogosítják fel, a fizetés végetti bemutatásra ellenben nem ; a váltót ugyanis fizetés végett csak az mutathaja be, akinek az intézvényezett, esetleg telepes a lejáratkor a váltóösszeget megfizetni tartozik, ilyenül pedig a v. t. csakis az igazolt váltóbirtokost ösmeri el (v. t. 3. g. 3. p. 9., 36., 42., 45., 49., 50. §§.). Ha tehát a váltóbirtokos más személy utján eszközölteti a fizetés végetti bemutatást, az ilyen személy meghatalmazotti minőségének magából az (ivásból ki kell tűnnie; mert enélkül az a kérdés, hogv a megkereső fél a fizetés követelésére vagyis a váltónak fizetés végett való bemutatására jogosítva volt-e s hogy ennélfogva a fizetési visszkeresetnek a v. t. 41. §-ában megállapított előfeltételei fennlorognak-e, az eme körülmény kizárólagos tanúsítására hivatott óvásból meg nem állapitható. A kereseti váltónak fizetés végett bemutatása a váltókeresethez B. alatt csatolt óvás szószerinti tartalma szerint a rózsahegyi hitelintézet részvénytársaság ügyésze B. S. Dániel ügyvéd segédjének D. J. rózsahegyi lakosnak megkeresésére foganatosíttatott, anélkül, hogy D. J.-nak nevezett váltóbirtokos részéről a váltó bemutatására s a váltóösszeg felvételére történt meghataimazása az óvásban megállapittatott volna. Minthogy pedig az ügyvédsegéd különös meghatalmazás nélkül válté>jogi cselekményeket (bemutatás, óvás) még főnöke nevében sem teljesíthet és viszont az intézeti ügyész is csak az esetben teljesíthet az illető pénzintézet nevében hasonló váltójogi cselekményeket, ha arra általános, vagy különös megbízást nyert, mindez azonban a B. alatti óvásból ki nem tűnik és minthogy a felperesnek az a válaszirati érvelése, hogy a nevezett ügyvédsegéd, mint a váltó puszta birlalója jogosítva lett volna a fizetés végett való bemutatásra, a fennt kifejtettek szerint nyilván téves: annálfogva a B. alatti óvás levél tartalma szerint történt fizetés végetti bemutatás joghatályosnak és a felvett óvás a visszkereset fenntartására alkalmasnak nem tekinthető. Ehhez képest a felebbező III. és Y. r. alpereseknek a B. alatti óvás szabálytalan voltára alapított kifogását a kir. ítélőtábla alaposnak találta s amennyiben a felperes szabályszerű óvás hiányában visszkeresetét ez alperesek, mint forgatók irányában a v. t. 41. §-a értelmében elvesztette: a kir. törvényszék ítéletének e részben való megváltoztatásával a felperest keresetével ez alperesek irányában elutasította. A per. és felebbezési költség tárgyában tett intézkedés a prts. 251. §-án alapszik. A m. kir. Kúria (1904. évi június 1-én 297 1904. v. sz. a.) következőleg itélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Annak megjegyzésével, hogy csak a felebbezéshez csatolt, de az első bíróságnál elő nem fordult helyettesítési meghatalmazás az 1881 ,:LIX. t.-c. 29. §-a értelmében figyelembe nem jöhet, nem osztja ugyan a kir. Kúria a másodbiróság itélc-