A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 50. szám - Adat az 1868-ik évi LIV. t.-c. 35. §-ához a törvény életbeléptetésének 37-ik évében

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 50. számához. Budapest, 1904 december 11. Köztörvényi ügyekben. (A kolozsvári kir. ítélőtáblának hatarozattárba fölvett 11. szanm polgári határozata.) Jelzálogos követelés biztosítására, az adós beleegyezésevei az elidegenítési és terhelési tilalomnak telekkönyvi följegyzése joghatályosan nem rendelhető el, és ebből folyóan a hitelező joghatálylyal nem kötheti ki azt, hogy a jelzálogos ingatlan tulajdonosa az ö beleegyezése nélkül a filoxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szolo 1896: V. t.-c. értelmében kölcsönt ne vehessen föl, s ez alapon a terhelési tilalom telekkönyvileg föl nem jegyezhető. Indokok: Tételes jogunk szabálynak tekinti a tulajdon szabadságát : e szabály alól azonban kivételeket enged, részint köz-, részint magánérdekből. A tulajdon korlátolásai közzé tartozik s az utóbb említett csoportba esik a tulajdonos akaratán alapuló clidegenitési és terhelési tilalom. E tilalom kiköthetésének megengedése éppen a tulajdonos szabad rendelkezési jogából, jogügyleti szabadságából folyik. De a tulajdon szabadsága nem csak azt foglalja magában, hog\ a mai tulajdonos szabadon rendelkezhetik, hanem azt is, hogy a jövőbeli tulajdonos szabad rendelkezési joga iz megálljon. A mai tulajdonos szabad rendelkezési jogát tehát nem lehet olyan korlátokig tágítani, annyira korlátlanná tenni, hogy ez által a jövőbeli tulajdonos szabad rendelkezési joga kétessé váljék, egészen semmivé zsugorodjék, vagy olyan mértékben korlátolt legyen, amely már a tulajdon szabadságával, a közgazdasági szempontokkal, a szabad forgalom kívánalmaival s ekként éppen a közérdekkel össze nem fér. Ez a szempont érvényesül a tulajdon megengedett korlátolásaival szemben, mert azok a tételes jogban mindig kivételes intézmények, mindig föltételekhez, korlátokhoz vannak kötve. Ez kell, hogy érvényesüljön az elidegenítési és terhelési dalommal szemben is. Nem terjedhet tehát az elidegenítési és terhelési tilalom addig, hogy ez által az ingatlan a forgalomból teljesen kivonassák, hogy a jövőbeli tulajdonos rendelkezési joga minden ok nélkül, minden jogos magánérdek nélkül, esetleg csupa szeszélyből teljesen elvétessék vagy korlátoltassék. A törvényhozások legnagyobb része ezen az állásponton van. Ezen van a magyar jogfejlődés is, amidőn a kir. Kúria 74. számú döntvényében kimondja, hogy az elidegenítési és terhelési tilalmat csak a dolog tulajdonosa kötheti ki végintézkedés által, vagy élők közti átruházásnál szerződés által, és pedig az előbbi esetben csak harmadik személy, utóbbi esetben maga vagy harmadik személy érdekében, és csak olyan célból, hogy saját visszakövetelési jogának, vagy a harmadik személynek a dologra vonatkozó követelésének megóvására szolgáljon ; indokaiban pedig azt is kijelenti, hogy a jelzálogos hitelező javára ilyen tilalom kikötésének helye nem lehet. Ezen az állásponton van az osztrák polgári törvénykönyv is, melynek 1,731. §-a szerint a zálog- és kölcsönszerződésnél érvénytelen az a mellékszerződés, hogy az adós az ingatlan jószágot másnak le ne köthesse. Ezen az állásponton vannak a polgári törvénykönyv tervezetének vonatkozó intézkedései 063., -">«>«>-, 867. ij-ai, amely utóbbi egyenesen kimondja, hogy a jelzálog-hitelező javára kikötött elidegenítési és terhelési tilalom hatálytalan. A fentebbi jogelvekből folyik, hogy maga a tulajdonos a saját ingatlanára elidegenítési vagy terhelési tilalmat nem jegyeztethet föl minden más vonatkozás nélkül ; de ennek értelme sem lenne, tehát hatálya sem; mert ezzel oda jutnánk, hngy a tulajdonos ez által megakadályozhatná, hogy ingatlan vagyonából a hitelezője behajthassa a követelését: oda jutnánk, hogy az ingatlant minden alap nélkül kivonná a forgalomból. Éppen igy annak sem lenne értelme, tehát hatálya sem, hogy a jelzálog-hitelező részére legyen az elidegenítési vagy terhelési tilalom kikötve: mert az elidegenítési tilalom kikötésével feleslegesen ki lenne vonva az ingatlan a forgalomból, és mert a hitelező érdekét nem érinti az ingatlan elidegenítése, mivel zálogjoga fennmarad. A terhelési tilalomnak pedig a jelzálogos hitelező érdekében azért nem lehetne értelme: mert a később szerzett zálogjog őt nem érdekli, az ő jogait nem érinti, reá nézve tehát közömbös, hogv van-e utána még teher vagy nincs. Értelme az ilyen tilalomnak csak olyan esetben lehetne, amidőn a jelzálogos hitelező az által azt akarja megakadályozni, hogy valamely törvényes elsőbbséggel biró követelés elébe ne kerüljön: de a tilalom feljegyzésének hatálya, tekintettel az előbb felhozott jogi elvekre, ebben az esetben sem lehet. Erre vonatkozik a fenforgó kérdés második része Törvényes elsőbbsége van az 1881 : LX. t.-c. 189. §. b) és c) pontban emiitett tartozásoknak: az adóknak, szőlődézsma, stb. váltságösszegeknek, vízszabályozási tartozásnak. A törvényhozás ezután is ruházott föl követeléseket törvényes elsőbbséggel. Ide tartozik a filoxera által elpusztított szőlők felújítására az 1896 r V. t.-c. alapján fölvett kölcsön, amely a törvény 1:2. §-a szerint a végrehajtási törvény 184. $f. c) pontban felsorolt váltságösszegekkel azonos elbánás alá esik. Ebből következik, hogy a régebbi jelzálogos követelést a később fölvett szőlőkölcsönök az ingatlan árverését megelőzőleg esedékes 3 évi hátralékos részletei megelőzik. Tehát a hitelezőnek némi érdekében állhat kikötni a terhelési tilalmat olyan irányban, hogy az ingatlan szölökölcsönnel meg nem terhelhető. Első tekintetre ugy tűnik föl, hogy ennek értelme lehet, tehát hatálya is, helye is lehet ilyen terhelési tilalomnak, — annál inkább, mert a szőlőkölcsön más természetű, mint a többi törvényes elsőbbséggel biró terhek: az adó közjogi természetű, mely az adózó jogalkotó ténye nélkül merül föl : a szőlődézsma úrbéri s más hasonló természetű \ áltságösszegek elsőbbsége az ingatlan jogi természetéből folyik ; ellenben a szőlőkölcsön fölvétele teljesen a tulajdonos akaratától függ: tehát ha ugy akarja, el is hagyhatja, s igy, midőn a jelzálogos hitelező javára kiköti a terhelési tilalmat, nem tesz egyebet, mint hogy szabad rendelkezési jogánál fogva kötelezi magát arra, hogy szőlőkölcsönt nem vesz fel. Ezek azonban csak látszólagos érvek, mert ez a tilalom sem egyéb, mint a jelzálogos hitelező érdekében felállított tulajdonkorlátozás, amely pedig, mint már ki lett fejtve, a jelzálogos hitelező érdekében, kinek csak a bekebelezés által nyert dologi jogát illetően lehet igénye, azonban magára a dolog állagára vonatkozóan igénynyel nem bir, nincs megengedve, miután az elidegenítési és terhelési tilalom csak az ingatlan állagára vonatkozó igény biztosítására szolgálhat, — és végül, mert ily módon a törvény rendelkezései meg is kerültetnének. De célszerűségi szempontok sem szólnak mellette, mert a szőlők felújításáról ssóló törvény abból a nagy közgazdasági elvből indul ki, hogy az állam segédkezet nyújtson ahhoz, hogy a filloxera által elpusztított szőlők felújíttassanak, s ez által a megcsökkent nemzeti vagyon és jövedelem helyreállítása, fölemelése lehetővé tétessék. E cél megvalósítása végett a törvényhozás nem ment el odáig, hogy kimondja a kötelező felújítást, hanem csak odáig ment, hos;v lehetőleg megadja a feltételeket, amelyek szükségesek arra, hoo-v a felújítás minél nagyobb mértékben és eredménvnyel meginduljon : ezek igénybevételét az egyesekre bizza. De a szőlők elértéktelenedése, az annak folytán beálló nyomasztó anyagi helyzet a szőlőbirtokosra olyan kényszerállapotot teremt, hogy saját jól felfogott érdekében kisebb gazdasági körültekintéssel is ki kell hogy nyújtsa kezét azok felé az előnyök felé, amelyeket gazdasági helyzete, anyagi jóléte emelése érdekében a szőlők felújítására az 1896 :V. t.-c. ad. Ha pedig a jelzálogos hitelező érdekében ki volna kötve a terhelési tilalom olyan irányban, hogy a tulajdonos szőlőkölcsönt ne vehessen föl: a magánérdek lenne szembeállítva ezzel a nagy közgazdasági érdekkel, az utóbbinak rovására: a törvény megkerülésével ennek célzata nem valósulhatna ; mert számtalan szőlőterület felújítása megakadhatna ezen a terhelési tilalmon, mivel a tulajdonosnak rendelkezési joga ebben az irányban hosszú időre (törlesztő kölcsönnél évtizedekre) le volna kötve és pedig a későbbi tulajdonosnak is. Ez a megkötöttség itt annál súlyosabb, mert azt hozná magával, hogy a tulajdonos nem juthatna abba a helyzetbe, hogy a birtokának értékét a szőlő felújításával emelje, s ekként magának kedvezőbb gazdasági visszonyokat teremthessen ; a tulajdonos szabadsága lenne jogos magánérdek nélkül vagy közérdek és jogos magánérdek ellenére korlátolva. Ez pedig meg nem engedhető. De tulajdonképen a hitelezőnek is csak látszólagos érdeke van abban, hogy terhelési tilalmat nyerjen a szőlőfelujitási kölcsönnel szemben. Ugyanis: a szőlőfelujitási kölcsön csak magát a szőlőbirtokot terheli, és nem terjed ki más gazdasági mivelés alá eső területre (1896: V. t.-c. 12. §.) szőlőkölcsön csak kipusztult szőlőterület felújítására adatik, vagy olyan esetben, amidőn a kipusztult szőlőterület erre nem alkalmas, az ennek helyettesítésére alkalmas terület beállítására (törv. ő. §.); a végrehajtás esetében a hitelező követelését a később fölvett szőlőkölcsön törvényes elsőbbsége nem veszélyezteti, mert a vételárra csak az árverés napját megelőzőiéi esedékessé vált három évi hátralékos részletek sorozandók elö^ nyös tételként (1881 : LX. t.-c. 189. §. c) pontja) mig az árverés napja után esedékes részletek a vételárba való betudás nélkül a vevőt terhelik (végrehajtási törvény 184. §.). Igy tehát a szőlőkölcsön a jelzálogos hitelezőt csak annyiban