A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 49. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

A JOG 196 t.-c. 90. §-ában meghatározott hat havi határidőt meghaladó ideig állandóan különéltek s igy a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az ügyet érdemileg eldöntendőnek kimondani s a njásodbiróságot a megfelelő további eljárásra utasítani kellett. A kir. Kúria 1903. G. 227. c. feloldó végzésében mar kimondotta azt, hogy egymagában véve az, hogy alperes a felperes ellen a válópert meginditotta, ha egyébként felperest a közös háztartásban eltartja, nem szolgálhat indokul arra, hogy alperes külön készpénzben tartásra köteleztessék; ehhez képest erre indokul az sem szolgálhat, hogy alperes a válóperben az ágy és asztaltól való elválasztást kieszközölte, sót ebből kifolyóan alperes terhére a jelen perben az sem szolgálhat, hogy a házassági életközösséget vissza nem állította vagy erre kísérletet nem tett. Ilyen körülmények között, tekintettel arra, hogy a közös lakást felperes hagyta el és hogy a nö férjétől külön ideiglenes nötartást csak abban az esetben követelhet, ha az együttélés megszakítását sérelmes viselkedése által a férj idézte elö, felperes tartozott bizonyítani olyan tényeket, amelyek alkalmasak annak jogi megállapítására, hogy felperes a közös lakást alperes hibája miatt hagyta el 9,145 1904 sz. a.) Aki mással abban állapodik meg, hogy a versenytől tartózkodik, az nem fejt ki dijazast érdemlő gazdasági tevékenységet, hanem csupán más kárán akar gazdagodni. Ily esetben vagy a vevő kénytelen az arut drágábban fizetni avégett, hogy a közbelépő harmadik dija fedezve legyen, vagy az eladó kénytelen ugyanabból a célból az öt különben megillető haszonról lemondani A közbelépő tevékenysége tehát nemcsak hogy nem produktív, hanem karos. Ennélfogva a nem versenyzés iránti összebeszélésből, mint erkölcstelen ügyletből, bíróilag megítélhető követeles nem származik. A m. kir. Kúria l'.iOi szeptember t>. 965, sz. a.) Az 1902 : XIV. t.-c. 26. «?-a parancsololag rendeli, hogy azon esetben, ha a cséplőgépnél alkalmazott munkások ezen törvény értelmében baleset ellen nincsenek biztosítva, a gép tulajdonosa köteles a cséplőgépnél alkalmazott etetőket, fütöt és a gépen álló kéveadogatokat a gazdasági és cselédsegélypénztár rendkívüli tagjaiul fölvétetni és a tagsági díjat a sajátjából fizetni. Ezen rendelkezés magában foglalja a géptulajdonosnak azt a kötelezettségét is, hogy ö arról is köteles gondoskodni, hogy a gép a szükséges etető, fütö és kéveadogató személyzettel el legyen látva. Minthogy a géptulajdonos a kéveadogató személynek felfogadásáról, vagy a munkások valamelyik hozzáértőjének ilyenül való kijelöléséről és egyúttal a törvény értelmében rendkiviili tagként való biztosításáról nem gondoskodott, minthogy tűrte azt, hogy az összes munkások tetszésük szerint való megállapodással valamennyien végezzék a kéveadogatónak terhesebb, veszélyesebb és bizonyos szakértelmet és ügyességet föltételező teendőit és ennek dacára munkásait, akik ennek folytán valamennj'ien egyúttal kéveadogatok gyanánt is szerepeltek,a törvény parancsoló rendelkezése ellenére baleset esetére nem biztosította, mulasztást követett el, ezért az idézett szerint ezen mulasztásából eredő teljes kárt tartozik a kéveadogatónak még akkor is megtériteni, ha a munka közben bekövetkezett baleset körül öt különben semmi gondatlanság sem terheli. (A m. kir. Kúria I'.ij4. október 27. 7.596/901. sz. a | A S. E 104. S-ban szabályozott elismerés nem azonos a S. E. 58. §-ban meghatározott beismeréssel; elismerés ugyanis az, ha a perbeli fél a perben az ellenfelének vele szemben érvényesíteni kívánt jogát ismeri kifejezetten el; beismerés pedig az, ha a perbeli fél a perben az ellenfele részéről felhozott valamely ténykörülmény valóságát ismeri be. (A m. kir. Kúria 1914. október 12. I. G. 237. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A részvényes, a mennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek, az egész tiszta nyereség felosztására tarthat igényt és ez az igénye a közgyűlés által sem csorbítható; korlátozást ebben a tekintetben csakis az alapszabályok szabhatnak és az alapszabályok 11. ij-ának az a rendelkezése, hogy a tiszta nyereség a hivatkozott ^-ban meghatározott levonások után osztalékként felosztassék, a kereskedelmi törvény 157. ij-ának 14. pontja szerint parancsoló, ettől eltérni a közgyűlésnek joga nincs. Mert a kereskedelmi törvény 179. §-a értelmében csak abban határoz, hogy a nyereség felosztassék, de a felosztás módozatainak megállapítása az alapszabályok szerint eszközlendő és a közgyűlés, ha az ellen csak egyetlen részvényes tiltakozik is, nem határoz hatja el, hogy a nyereség másra, mint az alapszabályokban meghatározott célokra fordittassék. A közgyűlés saját hatáskörében intézkedhetik ugyan, azonban mindig csak a törvény és az alapszabályok által kijelölt korlátok között. A zombori kir. törvényszék: Felperes keresetének hely adatik s a zombori takarékpénztár részvénytársaságnak 1903. évi február hó 1-én megtartott XXXV. közgyűlése által meghozott az a határozat, mely szerint az alperes részvénytársaság egy időjelző oszlop fellálitásához 2,0i>0 koronával hozzájárul,, megsemmisíttetik. indokok: Az alperes részvénytársaságnak 1003. évi február hó 1-én megtartott XXXV. közgyűlésén F. K. részvényes indítványára egy olyan határozat hozatott, mely szerint a részvénytársaság egy időjelző oszlop felállításához 2,000 koronával hozzájárul. Ezt a közgyűlési határozatot felperes a kereskedelmi törvény 174. ij-a alapján \ érrel támadta meg azon cimen, hogy F. K. részvényes indítványa a közgyűlési meghívó tárgysorozatába felvéve nem volt. A kereskedelmi törvény 174. S-a értelmében, ha a közgyűlési határozat a törvény vagy az alapszabályok által előszabott alakszerűségek mellőzése miatt támadtatik meg, a kereseti jog a sérelmes határozatot tartalmazó jegyzőkönyvnek az illetékes törvényszéknél történt bemutatásától számított 15 nap alatt érvényesítendő s az a körülmény, hogy felperes keresetét kellő időben adta be, az iratokból ugyan meg nem állapitható, minthogy azonban alperes abban az irányban kifogást nem emelt, az a per érdemi eldöntését nem gátolja. Felperes részvényesi minősége az A) a. becsatolt eredeti részvénynyel van bizonyítva. A felperes által B) a. bemutatott s alperes által nem kifogásolt közgyűlési meghívó tárgysorozatában F. K. részvényesnek az az indítványa, melyre a vitás közgyűlési határozat ho:atott. nem foglaltatik. Alperesnek a jogi álláspontja az, hogy az indítvány ennek dacára a kereskedelmi törvény 177. §-a értelmében is tárgyalható volt, mert a B) a. meghívó 3. pontja szerint a közgyűlésnek tárgyát képezte az intézkedés a mérleg megállapítása és a tiszta jövedelem felosztása tekintntében s igy az időjelző oszlop költségeihez való hozzájárulás eme tétel alatt indítványozható és elhatározható, ha a tárgysorozatban külön megjelölve nem is volt. Alperesnek ez az álláspontja azonban mcgállható alappal nem bír. Ugyanis: A kereskedelmi törvény 177. S-a akként rendelkezik, hogy a közgyűlés tárgyai minden mighivásban kiteendők és hogy érvényes határozat csakis az igy kijelölt tárgyak felett hozathatik. Alperes részvénytársaságnak F) a. becsatolt alapszabályai 11. §-a szerint a tiszta jövedelem, mely az eme §-ban felsorolt összegek levonása után fennmarad, a közgyűlés által meghatározandó összegben, a részvényesek számához képest mint osz talék adandó ki, amiből kétségtelen, hogy a nyereség felosztása alatt nem azt kell érteni, hogy a közgyűlés a nyereség hováforditása iránt intézkedhetik, hanem csupán azt, hogy az alapszabályok 11. S-ában meghatározott levonások után fenmaradó tiszta nyereséget a részvényeseknek osztalékként adja ki. Minthogy pedig az alapszabályok nem intézkednek az iránt, hogy a közgyűlés a nyereségnek bizonyos részét olynemü célokra is fordíthatja, minő például egy időjelző oszlop felállítása, világos, miszerint a kérdéses indítvány a jövedelemfelosztás tétele alatt nem tárgyalható s miután ezek szerint a megtámadott határozat a kereskedelmi törvény 177. igában és az alapszabályok 15. §-ában előirt alakszerűségek mellőzésével hozatott, azt a kereskedelmi törvény 174. Sj-a alapján megsemmisíteni kellett. De megsemmisítendő volt a sérelmes határozat azért is, mert az alapszabályokkal ellenkezik. Jóllehet felperes keresetét csupán alakszerűségek mellőzése miatt indította, mégis tekintettel arra, hogy válaszában keresete támogatására azt is felhozza, hogy a megtámadott határozat az alapszabályok 11. S-ával ellenkezik; tekintve, hogy jogában áll keresetét ezen az alapon is, még pedig a kereskedelmi törvény 174. ij-ában emiitett 1"> napi határidő korlátain kívül is bármikor megindítani; tekintve, hogy az 1808. évi 1JV. t.-c. 08. S-a szerint fenforogható keresetváltoztatás ellen alperes kiíogást nem emelt; tekintettel végül arra, hogy alperesnek a megváltoztatott kereset ellen is védekezni módjában állott: semmi sem áll útjában annak, hogy e per ebben az irányban is eldöntessék. A részvényes, a mennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek, az egész tiszta nyereség felosztására tarthat igényt és ez az igénye a közgyűlés által sem csorbítható ; korlátozást ebben a tekintetben csakis az alapszabályok szabhatnak és az alapszabályok 11. S-ának az a rendelkezése, hogy a tiszta nyereség a hivatkozott S-ban meghatározott levonások után osztalékként felosztassék, a kereskedelmi törvény Iö7. §-ának 14. pontja szerint parancsoló, ettől eltérni a közgyűlésnek joga nincs, mert a kereskedelmi törvény 179. S-a értelmében csak abban határoz, hogy a nyereség felosztassék, de a felosztás módozatainak megállapítása az alapszabályok szerint eszközlendő és a közgyűlés, ha az ellen csak egyetlen részvényes tiltakozik is, nem határozhatja el, hogv a nyereség másra, mint az alapszabályokban meghatározott célokra fordittassék. A közgyűlés saját hatáskörében intézkedhetik ugyan, azonban mindig csak a törvény és az alapszabályok által kijelölt korlátok között s minthogy az előadottak szerint a sérelmes közgyűlési határozat az alapszabályok 11. S-ának rendelkezéseivel ellenkezik, azt a miatt is megsemmisiteni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítélete hclvbenhagyatik. Inc/okok: Az alperes részvénytársaság igazgatósága az 10O3. évi február 1-én megtartott közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet a csatolt iratok tanúsága szerint Ilid.'!, évi február 10-én mutatta be a kir. törvényszéknél, a felperes pedig keresetét 1003. évi február 21 -én, tehát a Ki T. 174. §-ában megszabott 15 napi határidőn belül indította meg. E szerint mellőzni kellett az indokokból azt a kijelentést, hogy az a körülmény, hogy a felperes keresetét kellő időben adta-e be, az iratokból meg nem állapitható; valamint mellőzni kellett az arra alapított indokot is, hogy az alperes a keresetnek elkésetten történt megindítása miatt kifogást nem emelt, mert a körülmény, vájjon az a kereset, melylyel a közgyűlési határozat a törvény vagy az alapszabályok által cíőszabott alakszerűségek mellőzése miatt támadtatik'meg, a keresk 1 törv. 174. S-ában meghatározott záros határidő alatt indittatott-e