A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 47. szám - A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete) [folyóiratismertetés]

186 A magukra; immár beállt a kötelezettsége, hogy az átvállalt tartozások terhe alól felperes eladókat személyükre s megmaradt ingatlanaikra nézve feloldozza, mi az átvállalt jelzálogos terhek kitörlésének lehetővé tételében, — ez pedig tekintettel arra, hogy alperesek a zálogjog kitörlésének kérvényezésérc a per adatai szerint nem vállalkoztak,— abban áll, hogy alperesek a jelzálogos hitelezők engedélyét a törlésre megszerzik és felpereseknek kiszolgáltatják; aminthogy ezt a 2'/ a. szerint a C) 20. sorsz. a jelzálogos követelés tekintetében részben már teljesítettek is, csak a felperesek rendelkezésére nem bocsátották: mindezeknél fogva az alsó birói Ítéletek megváltoztatásával alpereseket a C) 15. sorsz. a. bejegyzett zálogjog tekintetében első sorban ily törlési engedély megszerzésére s kiszolgáltatására, a C) 20. sorsz. a. jelzálogos követelést illetőleg pedig annak törlésére kellett kötelezni, hogy felperesek a 2'/. alatti törlési engedélyt, a tkvi rendelet 125. i?-a értelmében a törlés céljára felhasználhassák. Ha ellenben alperesek a C) 15. sorsz. a. jelzálogos teher törlésére vonatkozó hitelezői engedélyt a prts. novella 23. ij-a értelmében megszabott határidő alalt meg nem szereznék s ki nem szolgáltatnák: erre az esetre a hiteles alakban becsatolt telekjkvi kivonatbői felismerhető bekebelezett követelés összegének s járulékainak megfelelő összegek birói letétbe helyezésére a rendelkező rész értelmében s a tkvi rend. 91. $-a alapján azért voltak kötelezendők, mert egyrészt 1—2, r., másrészt 3—4. rendű alperesek külön-külön adás-vételi szerződésben kötelezvén magukat a tartozás átvállalására, kötelességük csoportonként egymás között egyetemleges, mivel az adósság átvállalása vételár fejében történt s e kötelezettségük oszthatlan. A perköltségben alperesek az 1808 : LIY. t.-c. 251. íj -a alapján perveszteségük következtében, az ahhoz számítandó felebbezési költségben pedig azért marasztaltattak el, mert a felperesek felebbezése sikerre vezetett. A hagyatéki zárgondnok a zárlatot elrendelő hagyatékbíróság meghatalmazottjaként járván el, telekkvi bejegyzés az általa kötött szerződés alapján csak abban az esetben eszközölhető, ha a szerződés jóváhagyása ki van mutatva, vagy pedig, igazolva van az, hogy a zárgondnok a szerződés megkötésére és egyszersmind a tkkvi bejegyzés engedélyezésére is a hagyatéki bíróság részéről meghatalmaztatott. A vágsellyei kir. jbiróság mint tlkvi hatóság. (.3,446/1902 sz. a.) K. S-nak Sz. E. mint Szt. J. hagyatéki zárgondnoka ellen a hagyatéki ingatlanokra haszonbéri jog és zálogjog bekebelezése iránti ügyében végzett: Az 1901 szept. 9-én kelt haszonbéri szerződés alapján a haszonbéri jog 1901 okt. 1-től 1913 szept. 30-ig terjedő 12 évi időtartamra a királyu 315. sz. tjkvbeli + sorsz. Szt. J. nevén írt ingatlanra, és a köpösdi 311. sz. betétbeli I. 1—3.11. 1—27 és III. 1—7 sorsz. ugyanaz nevére irt ingatlanra, — továbbá a zálogjog ezen ingatlanok eladása esetére 9,000 kor. kártérítési összeg erejéig, a fenti ingatlanokra fő és mcllékjelzálogként: K. S. köpösdi lakos javára bckebeleztetni rendeltetik. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1903. nov. 10-én 2,199/1904. p. sz. a.) következőleg végzett: Az elsőbiróságnak végzését megváltoztatja és a kérvényezőt a 3,446/1902. sz. a. beadványban előterjesztett haszonbérleti és zálogjog bekebelezése iránti kérelmével elutasítja; a felfolyamodási költségben való marasztalásra irányuló kérelemnek azonban helyt nem ad; mert a kérvény alapját képező okirat szerint az abban körülirt és hagyatéki zárlat feljegyzésével terhelt ingatlanokat Sz. F. gondnoki minőségben adta haszonbérbe a kérvényező K. S.-nak; minthogy a zárgondnoknak a szükséges hagyatékbirósági jóváhagyás nélkül a hagyatéki tömeg terhére eszközlendő telekkvi bejegyzésbe való beleegyezése jogérvényesnek nem tekinthető, ily jóváhagyás pedig nem mutattatott ki, ennélfogva a haszonbérleti, valamint a kártérítésből eredhető zálogjog bekebelezése iránti kérelmet a tkvi rendelet 69. §-a alapján cl kellett utasítani; továbbá — mert telekkvi kérvényi ügyekben költségben való marasztalásnak nincs helye, az erre irányuló kérelem nem teljesittetett. A m. kir. Kúria (1904. június 28-án í)32,1904. v. sz. a.) következőleg végzett: A másodbiróság neheztelt végzése helybenhagyatik, a tkvi rend. 09. §-ára alapított indokainál fogva azért, mert a hagyatéki zárgondnok a zárlatot elrendelő hagyatéki bíróság meghatalmazottjaként járván el, telekkvi bejegyzés az általa kötött szerződés alapján csak abban az esetben eszközölhető, ha a szerződés jóváhagyása ki van mutatva, vagy pedig igazolva van az, hogy a zárgondnok a szerződés megkötésére és egyszersmind a telekkvi bejegyzés engedélyezésére is a hagyatéki bíróság részéről meghatalmaztatott. A későbbi jelzálogos hitelező, az őt megelőzőleg előjegyzett zálogjognak, az igazolási határidő elmulasztása miatt törlését kérni jogosítva nincs. A budapesti kir. ítélőtábla. (1903. évi nov. 10-én 6,502/1903.. p. sz. a.) M. M.-nak. M J. ellen zálogjogelőjegyzés törlése iránt folytatott telekkvi ügyében végzett: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, kérelmezőt kérvényezési jogosultság hiánya okából elutasithatónak nem találja, és a telekkönyvi hatóságot arra utasítja, hogy OG a kérelem lelett a telekkvi rdts !I9. §-a értelmében tartson tárgyalást, arra kérelmezőt és a közvetlenül érdekelt feleket szabályszerűen idézze meg s a kifejlendőkhöz képest hozzon ujabb, az ügy érdemérc vonatkozó határozatot. Mert a későbbi jelzálogos hitelező az őt megelőzőleg bejegyzett jog törlése tekintetében kétségtelenül érdekeltnek tekintendő, mely okból az igazolási határidő elmulasztása miatt is a zálogjogi előjegyzés kitörlését nem csak a tkvi tulajdonos, ki ellen az előjegyzés eszközöltetett, hanem az utóbb bekebelezett hitelező is kérheti, miért is az elsőbiróság végzését a rendelkező rész értelmében megváltoztatni és az elsőbiróságot tárgyalás tartására s az ügy érdemében való határozat hozatalára utasítani kellett. A m. Kúria (1904. június 23. 287/1904. p. sz. a.) végzett: A másodbiróság végzése megváltoztattatik és az első bíróság végzése hagyatik helyben, mert a későbbi jelzálogos hitelező, az őt megelőzőleg előjegyzett zálogjognak, az igazolási határidő elmulasztása miatt törlését kérni jogosítva nincs. Az a jelzálogos hitelező, kinek nemcsak szerződéses zálogjoga van, de zálogjogánál a végrehajtási jog is fel van jegyezve, azért, hogy a végrehajtási törvény 212. tj-ának első bekezdésében foglalt kérelmét elő nem terjesztette, elsőbbségi jogától el nem üthető, mivel a kérelem elmulasztásának csak az a joghatály tulajdonitható, hogy esetleg az árverés előtt a haszonélvezet, az arra vezetett külön végrehajtás folytán, a végrehajtatónak kiadatik, ez azonban nem zárja ki azt, hogy amennyiben haszonélvezeti összeg az árverés előtt ki nem adatott volna és az árverés a bérösszeg esedékessége napjától 1 év alatt megtartatik, a még ki nem adott bérösszeg, ily előzetes kérvény nélkül is, mint vételár tekinthető ne legyen. ( A m. kir. Kúria 1904. március 17. 1,002. sz. a.) A provisio, mint az alkalmazott munkájának díjazása, olyan megítélés alá esik, mint a határozott összegben megállapított fizetés és ebből folyólag a fizetésre vezetett végrehajtás hatálya a provisióra is kiterjed. A szolgálatadónak beszámítási joga van az alkalmazottja járandóságaira még a foglaltatóval szemben is, az alkalmazottnak a letiltás előtt adott előlegek összege erejéig. (A budapesti kir. ítélőtábla 1904. május 30. 86. sz. a.) Az a körülmény, hogy a felperes a felmondás érvényességének megállapítása iránti keresetében már az alperest a bérelt lakás elhagyására is végrehajtás terhe alatt köteleztetni kérte, keresetének lényegileg a felmondás érvényességének megállapítására irányuló alaptermészetét meg nem változtatta és e két kérelem együttes előterjesztése nem eredményezheti azt, hogy alkalmazást ne nyerjenek a lakfelmondás iránt indított peree eljárásban alkalmazandó különös eljárási szabályok. Következik ezekből, hogy a kir. törvényszék a felperes keresetére hozott elsőbirósági ítélet ellen használt perorvoslat alapján felebbezési bíróságként eljárni nem birt hatáskörrel, így tehát a kir. törvényszék lényeges eljárási szabályt sértett meg azzal, hogy az ügyben az emiitett 4,873 1894. sz. rendelet 14. t?-a értelmében, a S. E. 209. §. rendelkezéséhez képest, nem mint felülvizsgálati, hanem mint felebbezési bíróság határozott. (Hasonló értelemben határozott a m. kir. Kúria I. G. 337 1897. és I. G. 117/1903. sz. a.) (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1904. szeptember 10. I. G. 470. sz. a.) Ágynemüek, ruhanemüek és konyhaedények minőségüknél fogva a végrehajtási törvény 51. §-a hi pontja alá esnek és mint ilyenek, az 51. §. első bekezdése értelmében le sem foglalhatók s azokból a hitelező kielégítést nem követelhet. Minthogy pedig az idézett törvény 72. §-ában megállapított törvényes zálogjog a hitelező kielégítését biztosítani van hivatva, nem pedij; arra, hogy annak alapján hitelező az adósra nyomást gyakoroljon oly tárgyak visszatartásával, amelyek mint az adós személyére nézve feltétlen szükségesek, kielégítési alapul nem szolgálhatnak, ami magának a zálognak fogalmával ellenkezik, kétségtelen, hogy a bérbeadó a végrehajtási törvény 72-a alapján őt megillető törvényes zálogjogot csak az 51. §. korlátai között gyakorolhatja s az utóbb idézett S-ban megjelölt minőségű tárgyak visszatartására nem jogosult. IA budapesti kir. Ítélőtábla 1904. június 22. 176. sz. a.) A házasságra lépés magában véve a házastársak között vagyonközösséget meg nem állapit és igy nem zárja ki azt, hogy bármelyik házastárs saját külön vagyonnal birjon; de a nőre nézve is saját külön vagyonnak tekintendő jogilag az, a mire nézve kimutatja, hogy nemcsak ő maga, hanem saját külön vagyonából szerezte és a nő által ekként önállóan szerzett dolgok, még ha annak idejében a férjnek közszerzeményi igénye lehet is, míg ennek az igénynek a házasság megszűntével való érvényesithetése be nem következett, a férj adósságainak kielégítésére nem fordítható ; egymágában véve pedig az, hogy a nő külön vagyonát tevő ingatlant a férj birtokolja és kezeli, a férjnek a terméshez, mint az ingatlan rendszerinti tartozékához, igényét meg nem állapítja. (Hasonló értelemben határozott a m, kir. Kúria G. 478/1899., G. 151/1900. és G. 526,1901. számok alatt.) (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1904. szeptember 14. G. 144. sz. a.J Az 1894: XVI. t.-c. magában foglalja az örökösödési eljárás szabályait, amelyek az ország azon j ogterületein is érvényesek, amelyeken még az osztr. polg. tkv. hatályban van; ennélfogva az osztr. polg. törvénykönyvnek 813., 814. és 815. szakaszai is az 1894 : XVI. t.-c. által hatályon kivül helyezetteknek tekintendők. I (A m. kir. Kúria 1904. június 23. I. G. 77. sz. a.)