A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 47. szám - A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete) [folyóiratismertetés]

A J Az, aki a megnyílott örökségéről harmadik személy javára ellenérték nélkül lemond és ez által hitelezőit megkárositja, a büntető törvény 414. §. 1. pontjába ütköző bűncselekményben bűnös. (A in. kir. Kúria IHOá. november í. 8.951. sz. a.) A holttányilvánitás kérdése, a hagyatéki eljárás, esetleg az örökösödési per keretébe tartozó azon kérdéstől függetlenül döntendö el, hogy az örökhagyó hagyatékát képező vagyon kinek adassék át és illetően kinek ítéltessék meg ? Ennélfogva az 1868. évi LIV. t.-c. 522. ij-ában előirt feltételek csak annyiban veendők figyelembe, hogy a holttányilvánitáskérőnek vérségi összeköttetése kimutatva van-e, avagy felperesnek egyáltalán van-e jogcíme arra nézve, hogy a hagyatéki eljárás folyamatba tételét kérhesse, amelynek egyik alapját a holttányilvánitás kérdései s képezi. (A m. kir. Kúria 1904. szeptember 21. 6,570. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A K. T. 218. és következő szakaszaiban szabályozott rendelkezések büntetőjogi természettel birván, kétséget nem szenved, hogy az általános büntetőjognak elévülési rendelkezései joghasonszerüségnél fogva az emiitett í;-okon alapuló határozatoknál is figyelembe és alkalmazásba veendők. Az 1878 : V. t.-c. 109. «j-a értelmében abban az esetben, ha az eljárás megindítása vagy folytatása valamely előzetes kérdésnek hatósági elintézésétől függ : az elévülés az előzetes kérdés jogerejti elintézéséig nyugszik. A szombathelyi kir. törvényszék (1903. október 31-én 9,008 903. sz. a.) a muraszombati Mezőgazdasági bank r.-t. igazgatóságának T. E. s társai elleni kereskedelmi perenkivüli ügyében következőleg végzett: A kir. törvényszék T. E., K. K. di\, 1). }., K. J., B. J., A. J., Cz. M., H. t, V. L, Sz. L, Cs. F., ifj. K. J., H. E., G. M. mint a muraszombati Mezőgazdasági bank r.-t. igazgatóságának tagjai ellen a K. t. 218. §. 1. és 5. pontjaiban ütköző cselekmények és mulasztások miatt folyamatba tett kereskedelmi perenkivüli eljárást megszünteti és erről a kir. ügyészséget, a feljelentő r.-t.-ot és panaszlottakat értesiti. Indakok: A r.-t. igazgatósága a szombathelyi kir. ügyészségnél 1901. évi június hó 1-én 3,913. számú és 1901. évi június hó 22-én .3,943. sz. a. iktatott feljelentésében, K. J., M. L., K. E. dr. és T. E. igazgatósági tagokat több szabálytalanság és büntetendő cselekmények közt azzal vádolja, hogy a r.-t. alapításakor a biztosított alaptöke 30°,-ának lefizetésére nézve egy idegen takarékpénztári könyv felmutatása által a valóságnak meg nem felelő adatokat terjesztettek elő. Ezen feljelentéseket a kir. ügyészség közölvén a kereskedelmi bírósággal, tekintettel arra, hogy a kereskedelmi törvény 218. §-ába ütköző cselekmények és mulasztások iránti eljárásra a kereskedelmi bíróság a szakasz első bekezdése szerint csak akkor illetékes, ha büntetendő cseletcmény fenn nem forog, — az eljárást a fenforogni látszó bűncselekmények jogerejü elbírálásáig 7,637/1901. sz. végzésével felfüggesztette. A büntető eljárás, a kir. tábla 1,828/902. sz. jogerős végzésével az eljárás megszüntetésével befejeztetvén, a 7,637 901. sz. a. felfüggesztett eljárás a kir. ügyészségi 4,371/902. sz. indítványára a kereskedelmi eljárást szabályozó 3,269/1881. i. M. E. rendelet 50. i)-a alapján újból folyamatba tétetett. Vád emeltetett L a K. T. 218. §. 1. pontja alapján azon a címen, hogv T. E., K. E. dr.. D. |, K. J., B. ]., A. }., Cz. M., H. L, V. L- Sz. 1., Cs. F, ifj. K. J., H. L. és G. M. igazgatósági tagok az alaptőke 30%-ának lefizetésére nézve tudva valótlan előterjesztést tettek, amennyiben a tényleg be nem fizetett összeget akép mutatták ki, hogy annak erejéig K. E. dr.-nak folyószámlát nyitottak; 2. a K. T. 218. §. 5. pontja alapján azon a cimen, hogy ugyanazon igazgatósági tagok az intézet részvényeire, bár burkolt sommában kölcsönt adtak. A kir. törvényszék az eljárást panaszlottak ellen az alábbi okokból szüntette meg. Az 1899. évi január hó 28-án bejegyzett muraszombati Mezőgazdasági bank r.-t. az 1K98. évi november hó 27-iki közgyűlésen elfogadott alapszabályok szerint alakult meg. A bejegyzés iránti kérvényhez az igazgatók a biztosított alaptőke 30" V.-ának befizetése igazolására I) alatt becsatoltak egy jegyzőkönyvet, melyben a csáktornyai kir. járásbíróság tanúsítja, hogy K. J. névre kiállított egy darab 30,(10(1 K. és egy darab 10,000 frtról szóló takarékpénztári könyvet K. E. dr. előtte felmutatott. Kzen tanúsítvánnyal a bíróság a 30° „ befizetését igazolva nem látván, felhívás folytán az igazgatók -Számlagyüjtő naplókivonatob- csatoltak be, mely szerint 1899. évi január hó 26-án 400 darab részvény után a 3Ó*/0, azaz 48,000 K. tényleg befolyt a r.-t. pénztárába. Ezen alaki feltétel igazolása után a r.-t. a társas cégek jegyzékének IV. kötet 1. lapján bejegyeztetett. T. E.-nek 1903. évi május hó 20-án felvett vallomásából és K. E. dr.-nak ugyané napon 5,883/903. sz. a. iktatott védő iratában foglalt beismerés alapján megállapíttatik, hogy a biztosított alaptőke 30" ,,-a tényleg nem lett befizetve, amennyiben az 50,000 K.-ról szóló 2 darab takarékpénztári könyv a társaságon egészen kivül álló K. J. dekanoveci főerdésznek képezi tulajdonát. S mivel e szerint a 30% az alapításkor nem volt a r.-t. birtokában, valótlan adatokat tartalmaz a bejegyzés alapjául szolgált a r.-t. könyveiből készült 48,000 K. befizetését feltüntető B) alatti könyvkivonat is. Minthogy azonban a K. T. 218. §-a az ott felsorolt cselekményekre és mulasztásokra 3 hóig terjedő fogságot szab és így ezen bűncselekmény az 1880 : XXXVII. t.-c. 7. §-ának utolsó bekezdése alapján kihágásnak minősítendő, minthogy a vádbeli cselekmény a cég bejegyzése iránti kérvénynek OG 187 1899. évi január hó 9-én történt beadásával lett elkövetve s a bejelentés 1901. évi június hó 1-én, illetve 1901. évi június hó 22-én, tehát 6 hónapnál több idő múlva adatott be, ennéjíogva panaszlottak terhére rótt cselekmény büntethetősége az 1879. évi XL. t.-c. 31. §-a értelmében elévült, ezért az eljárást panaszlottak ellen meg kellett szüntetni. A vád második pontjára nézve azért is meg kellett szüntetni az eljárást, mert azt, hogy a r.-t. saját részvényeit megszerezte vagy zálogba vette volna, a kir. törvényszék beigazolva nem látja. Az ügyészi indítvány ezen vádat K. J.-nak 1902. évi május hó 30-án felvett vallomásának ad 12. alatti részére alapítja, holott ebből a vallomásból — szemben az összes panaszlottak tagadásával — ezt megállapítani nem lehet. A győri kir. ítélőtábla (1904. február hó 9-én 67/1904. P. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, az eljárást elévülés okából meg nem szüntethetőnek mondja ki és ennek folytán az elsőbiróságot ennek a végzésnek jogerőre emelkedése után a K. T. 218. §-ának 1. pontjára alapított feljelentés tárgyában érdemi határozat hozatalára utasítja. Indokok: A K. T. 218. §-a értelmében az ott megjelölt cselekmények vagy mulasztások esetében az igazgatóság tagjai, amennyiben cselekményük vagy mulasztásuk a büntető törvénysúlya alá nem esik, három hónapig terjedhető fogsággal büntetendők. A kérdéses cselekmények büntetőjogi minősítése tekintetében az elsőbiróság tévesen hivatkozott az 1880. évi XXXVII. t.-c. 7. S-ára, mert ebben a szakaszban kizárólag a sajtórendtartásokba ütköző bűncselekményeknek az alkalmazható büntetés mértéke alapján való minősítéséről van szó, holott a K. T. 218. i?-ában felsorolt cselekmények vagy mulasztások az 1880. évi XXXVII. t.-c.-nek nem 7. §-ában, hanem 4. §-ának 2. pontjában megjelölt cselekmények és mulasztások közzé tartoznak, amelyekre nézve a 11. §. értelmében a K. T. 218. t?-ában megjelölt szabagságvesztésbüntetés helyett három hónapig terjedhető fogházbüntetés alkalmazandó és igy ezek a bűncselekmények az 1878. évi V. t.-c. 20. ij-ának második bekezdése értelmében nem kihágásnak, hanem vétségnek tekintendők. Minthogy pedig az 1878. évi V. t.-c. 106. §-ának utolsó bekezdése értelmében, vétségekre nézve a bűnvádi eljárás megindítása három év elteltével évül el, az eljárás tágyát képező cselekmények azonban a feljelentések szerint a cég bejegyzésére irányuló kérvény előterjesztésekor, vagyis 1899. évi január hó 9-én követtettek el és igy a három évi elévülési idő a feljelentések benyújtásakor, vagyis 1901. évi június hó 21-én és 22-én még le nem járt, ezért az elsőbirósági végzés megváltoztatásával az eljárást elévülés okából meg nem szüntethetőnek kellett kimondani s tekintettel arra, hogy a K. T. 218. ij-ának 5. pontja alá eső vádbeli cselekmény tekintetében az eljárás érdemi okokból is meg lett szüntetve és ez az intézkedés felfolyamodással meg nem támadtatott, a további eljárást csak a K. T. 218. §-ának 1. pontjába ütköző cselekmény tekintetében kellett elrendelni. A m. kir. Kúria (1904. évi május 17. 607/1904. v. sz. a.) következőleg végzett: A másodbiróság végzése a benne felhozott indokok alapján és azért is helybenhagyatik, mert a K. T. 218. és következő szakaszaiban szabályozott rendelkezések büntetőjogi természettel birván, kétséget nem szenved, hogy az általános büntetőjognak elévülési rendelkezései joghasonszerüségénél fogva az emiitett §-okon alapuló határozatoknál is figyelembe és alkalmazásba veendők; továbbá, mert az 1878 : V. t.-c. 109. §. értelmében abban az esetben, ha az eljárás megindítása vagy folytatása valamely előzetes kérdések hatósági elintézésétől függ: az elévülés az elő zetes kérdés jogerejü elintézéséig nyugszik, az elsőbiróság pedig a 7,637 1901. sz. alatt kelt határozatával az eljárás megindítását felfüggesztette addig, mig a panaszlottak ellen a büntetőbíróság által megindított eljárás befejezést nem nyer, ami a kir ítélőtáblának 1902. évi december hó 10. napján. 1,828 bt. sz. alatt kelt határozatával bekövetkezvén, az addig nyugvó elévülés az első bíróságnak a vizsgálatot elrendelő az 1903, évi január 31-ik napjára 249. sz. a. kelt határozatával félbeszakittatik, a 3 évi elévülési idő tehát le sem járt s az elévülés be nem következett. Bűnügyekben. A Bp. 557., 430., 390. §§-ai értelmében a sérelmesnek tartott ítéleti intézkedés és a semmisségi ok világosan megjelölendő. Az alsófoku bíróságok által megállapított tényállással szemben, pusztán a törvényszakaszra való hivatkozás ily világos megjelölésnek nem tekinthető. A b.-kulai jbiróság (1903. dec. 9-én 297, 4. sz. a.) rágalmazás vétsége miatt vádolt K. Henrik elleni ügvben következőleg ítélt : K. Henrik 1863. máj. 25-én szül. ág. ev. ujverbászi szül. és lakos, nős, 4 gyermek atyja, népfölkelő, vádlott, bűnösnek mondatik k: aBtk. 758. §-ába ütköző rágalmazás vétségében, elkövetve az által, hogy Ujverbászon 1903 nov. 26-án kelt nyilt levelezőlapon azt irta U. Konrádról, hogy az aláírást hamisított és ezért a Btk. 258. §-a alapján, azonban a Btk. 92. §-ának alkalmazása mellett jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap és végrehajtás terhe alatt az 1892 : XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fizetendő, behajthatlanság esetén a Btk. 53. £-a alapján egv 0) naP> fogházra átváltoztatandó husz (20) korona fő- és be-