A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 47. szám - A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete) [folyóiratismertetés]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 47. számához. Budapest, 1904 november 20. Köztörvényi ügyekben. Az adósság átvállalásának törvényszerinti joghatálya az, hogy annak következtében az eredeti adósok az átruházott adósságot illetőleg minden személyi s dologi felelősség alol felszabadulnak, hacsak kifejezetten ki nem jelentették, hogy az átvállalók adóstársai akarnak maradni továbbra is. Általánosan elfogadott jogszabály, hogy a vevő ellenkező kikötés hiányában a vételárfizetési kötelezettségének köteles azonnal eleget tenni, mihelyt az eladó is megfelelt a maga kötelezettségeinek. A temesvári kir. törvényszék (1902. június 27. 10,838^1902. ]>. sz. a.) S/nk.iv Traján dr. ügyvéd által képviselt M. V. és tsai felpereseknek, Darabanth János dr. ügyvéd által képviselt M. J. és neje K. B. S társai alperesek ellen ingatlanok tehermentesítése s jár. iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasítja és kötelezi őket, hogy alpereseknek 12!) korona perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessenek és a kiszabandó Ítéleti illetéket egyedül viseljék. A perbeli képviselők munkadiját és kész kiadását saját feleikkel szemben és pedig felperesét 140 koronában, alperesét 120 koronában megállapítja. Indokok: Felperesek keresetükben azt adják elő, hogy ők 1898. évi december hó 15-én eladták a kétféli 297. sz. tjkvben A. I., 3.. 4., 6., 7., 8. sorszám alatt felvett 15 holdnvi ingatlanokat M. J. és neje K. B. varjasi és K. A. és neje M. A. kétféli lakosoknak olyképpen, hogy az ingatlanok vételárából kötelesek legyenek vevők, és pedig M. j. és nejé az eladott ingatlanokra C) 151. sz. alatt bekebelezett 200 frtot, 1,066 fit 04 krt, K. A. és neje pedig C) 15. sorszám alatt bekebelezett 2,000 fiiból 933 frt 30 krt s a C ) 20. sorszám alatt bekebelezett 850 frtot egészen kifizetni, illetve ezen tartozásokat magukra vállalván, el nem adott, de a fenti követelésekkel terhelt ingatlanokat tehermentesíteni s felpereseket mint személyes adósokat — a kötelezettség alól teljesen mentesíteni. .Minthogy a G) alatt csatolt telekkönyvi kivonat igazolása szerint a C) 15. és 20. sorszám alatt 2,000 frt és 850 frt erejéig a zálogjog ingatlanaikra még mindig be van kebelezve, kérik alpereseket keresetilcg arra kötelezni, hogy a tehermentesítést eszközöljék, esetleg a bekebelezett összeget birói letétbe helyezzék. Alperesek a kereset elutasítását kérik, mert habár igaz, miszerint a keresetben érintett jelzálogilag biztosított tartozások kifizetését magukra vállalták, azonban határozottan tagadják, hogy a kétféli 297. sz. tjkvben foglalt és felperesek tulajdonát képező ingatlanok tehermentesítését is magukra vállalták volna; tagadják, hogy arról az adás-vételi szerződés kötése alkalmával említés is történt volna. A tehermentesítésre nem is vállalkozhattak, mert ehhez a hitelező hozájárulása is szükségeltetik s igy, miután a szerződésbeli kötelezettségöknek, amennyiben a magukra vállalt adósságokat pontosan törlesztik, eleget tesznek, a kereset elutasítását kérik. Minthogy az alperesek által a viszonválaszhoz 3. és 4 "/. alatt eredetbén csatolt adás-vevési szerződések 3. pontjai nem hagynak fönn kétséget az iránt, nogy alperes vevők a megállapodás szerint az agrár takarékpénztárnál 850 frtot elvállalnak, számadás kötelezettsége nélkül, csak azt jelenti, hogy alperesek ezen adósságokat ugy fizetik, mint azok visszafizetésére felperesek vállalkoztak. Minthogy a per folyamán M. K., F. (',., J. T., H. M. tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy arról, miszerint alperesek a felpereseknek megmaradt kétféli 310. számú házat tehermentesíteni tartoznak, mit sem tudnak, s hogy arról szó sem volt; minthogy az állandó birói gyakorlat szerint az Írásbeli szerződéstől elütő szóbeli megállapodás, ha az létre is jött volna, figyelembe nem vehető, ennélfogva felpereseket alaptalan keresetükkel elutasítani kellett. Az alperesek által felhívott K. Gy. tanú kihallgatása a 3. és 4. •/• alatti szerződésekkel szemben mellőzendő volt. A perköltség és ügyvédi dijak iránt tett ítéleti rendelkezés a prdts. 251. és 252. íj-ai által indokoltatik. A temesvári kir. ítélőtábla (1903. január 5-én 3,060 1902. P. sz. a.) következően itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja és egyúttal a felperesek ügyvédjének felebbezési munkadiját és költségét saját felei ellenében 61 K. 30 f.-ben megállapítja. indokok : A keresethez A) és B) alatt egyszerű másolatban csatolt adás-vevési szerződés szerint, az alperesei, a felperesektől a kétféle 297. sz. telekjegyzőkönyvben 1.1—8. sorszámok a. felvett jószágtestből az annak egyes alkatrészeit képező 3., 4., 6., 7. és 8. sorszám alatti birtokrészleteket azzal a kötelezettséggel vették meg, hogy a kialkudott vételárnak csak egy részét voltak kötelesek az eladók kezeihez fizetni, a vételár többi részének fizetése helyett pedig átvállalták az azon jószágtestre C. 15. sorsz. alatt a Magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankja javára bekebelezett 4,000 K. követelést és a (j 20. sorsz. alatt az első varjasi takarékpénztár javára bekebelezett 1,700 K. követelést. Minthogy az alperesek a szerződés szerint vállalt kötelesettségüknek eleget tettek, jelesül a viszonválaszhoz 5. és <»• . alatt csatolt és sem valódiság, sem a tartalom valósága tekintetében nem kifogásolt kötelezettségi okiratok szerint, az elől említett tartozást magukra vállalták és magukat az azzal járó minden kötelezettségek teljesítésére kötelezték, az utóbb emiitett követelést pedig az ellenirathoz 27- alatt csatolt törlési engedély szerint egészben kifizették, s minthogy az alperesek a szerződésileg átvállalt 4,000 K. követelés kifizetését a megállapított törlesztési részletekben vannak jogosítva fizetni és a tanuk vallomása szerint, a szerződésnek megkötése alkalmával szó sem volt arról, hogy az alperesek kötelezték volna magukat a követelés kifizetésére, illetve a felperesek tulajdonában még megmaradt ingatlanok tehermentesítésére, az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyáról intézkedő részét ezeknél az indokoknál fogva, a perköltségről intézkedő részt pedig az 1868: L1V. t.-c. 251. §. első bekezdésében foglalt rendelkezés alapján helyben kellett hagyni. A m. kir. Kúria (1904. szept. hó 14-én 3,339. sz. a.) következően itélt: Mindkét alsóbirói ítélet megváltoztatásával az alperesek köteleztetnék I., hogy a kétféli 297. sz. telekjegyzőkönyvben A. I. 1. 2. és 5. sorsz. a. foglalt felperesi ingatlanokra G) 15. sorsz. alatt a Magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankja javára 2,000 frt tőke s jár. erejéig bejegyzett zálogjog törlésének bekebelezésére alkalmas és e jelzálogos hitelező által kiállított engedélyokiratot felpereseknek 60 nap alatt kiszolgáltassanak, küiömbén végrehajtás terhével tartoznak éspedig 1. 1—2. r. alperesek egymás közt egyetemlegesen, a C) 15. sorsz. a. bejegyzett zálogjog kitörölhetése céljából 1,060 frt. Ü4 kr. vagyis 2,133 K. 28 f. tőkét; 2. 3 — 4 r. alperesek, egymás közt szintén egyetemlegesen ugyané célból, 933 frt 36 kr vagyis 1,866 K. 72 f. tőkét, 3. mindkét alperes csoport a reá eső tőke után a kereset beadása napjától számított három évi 5°/0 kamatot, 2" „ kártalanítási dijat és valamennyien együtt 400 K. költség biztosítéki összeget birói letétbe helyezni. II. A fennt idézett telekjkönyvben (') 20. sorsz. alatt az első varjasi takarékpénztár javára 1,700 K. tőke s jár. erejéig bekebelezett zálogjog tekintetében pedig 3—4. r. alperesek annak tűrésére köteleztetnek, hogy ez itélel alapján felperesek az ellenirathoz 2' . alatt eredetiben csatolt törlési engedélyt a zálogjog törlésére felhasználhassák. Végre: III. minden esetben tartoznak alperesek végrehajtás terhével 15 nap alatt felpereseknek 275 K. 30 f. per- és felebbezési költséget egyetemlegesen megfizetni. Felperesek ügyvédjének felebbezési munkadija, kiadásait nem számitva, saját felei irányában 30 K.-ban megállapíttatik. Indokok: Nem vitás peres felek között, hogy a 3. és 4. sz. a.' eredetiben becsatolt adás-vételi szerződések szerint, a kétféli 297. sz. tkjzben foglalt I. 3., 4., 0., 7. és 8. sorsz. a. ingatlanok közül, 1 2. r. alperesek a 4. és 6. sorsz., 3—4. r. alperesek pedig a többi 3., 7. 8. sorsz. alatti ingatlanokat azzal a kötelezettséggel vették meg, hogy a vételárnak készpénzül kifizetett részét meghaladó részlete fejében átvállalják a fennt meghatározott telekjegyzőkönyvben C) 15. és 20. sorsz. a. bejegyzett jelzálogos adósságokat, még pedig az elsőt 1—2. r. alperesek 1,066 frt 64 kr. tőke s jár., 3—4. r. alperesek pedig 933 frt 34 kr. s jár. erejéig; ezenfelül az utóbbiak átvállalták még a (') 20. sorsz. a. jelzálogos adósságot is egészen. Minthogy az adósság ily átvállalásának törvény szerinti joghatálya az, hogy annak következtében az eredeti adósok az átruházott adósságot illetőleg, minden személyi s dologi felelősség alól ("elszabadulnak, hacsak kifejezetten ki nem jelentették, hogy az átvállalók adóstársai akarnak maradni továbbra is; ily kijelentés azonban a fennforgó esetben a felperesek részéről nem történt, sőt az egész adás-vételi ügylet a vételár kiegyenlítésének módozatainál fogva, nyilvánvalóan arra irányult, hogy felperesek a jelzálogos adósságok áthárításával magokat és megmaradt vagyonukat azok terhétől teljesen mentesiteni kívánták; minthogy továbbá nem vitás a felek között, hogy alperesek a megvett ingatlanoknak nemcsak tényleges birtokában vannak, hanem a nyilvánkönyvi tulajdont is megszerezték; s ekként felperesek az adás-vételi szerződésnek a maguk részéről teljesen eleget tettek; végre: minthogy általánosan elfogadott jogszabály, hogy a vevő ellenkező kikötés hiányában a vételár fizetési kötelezettségének azonnal köteles eleget tenni, mihelyt az eladó is megfelelt a maga kötelezettségeinek s a fennforgó esetben e részben ellenkező kikötés nem történt; és igy az átvállalás folytán alpereseknek, kiket az 5. és 6. alatti okiratok szerint, a C) 19. alatti jelzálogos hitelező uj adósaiul már el is fogadott s a kik a jelzálogos terheket a vételár fejében vállalták