A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 47. szám - A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete) [folyóiratismertetés]

340 Európában csak Norvé gia fogadta cl az előbbi módot, de itt is némi korlátozással. Szerző nézete szerint, melyhez mi is csatlakozunk, határozatlan büntetés, mint általános büntetéskiszabási rendszer — elvileg elfogadhatatlan; mindkét alakja azonban, a túlzásoktól megtisztítva és mérsékelten alkalmazva, üdvösen előmozdítaná a büntetés végrehajtási individualisatiót. A második reformeszme: a párhuzamos büntetések rendszere; alapeszméje a büntetendő cselekmények motívumainak méltatása. Az aljas indító okból cselekvő egyénekre nézve a súlyosabb mérvű szabadságvesztés; a menthető indokból cselekvőkre nézve pedig az enyhébb jellegű válnék büntető eszközzé. E rendszer mellett már az olasz és a norvég btk.-ek foglaltak állást. Szerző is ezt, kellő mérséklettel és korlátozással ajánlja elfogadásra. Ellenzi azonban a becstelenitő és nem becstclenitő büntetésekre való osztályozást, - mert a büntetésnek soha sem szabad becsteleniteni; az elitéltnek javultan kell a fegyházat elhagynia, a társadalomnak nem kell többé tőle félnie. Másfelől a custodia honestat nem tartja összeegyeztethetőnek a büntetés komolyságával. (Ebben eltérő a nézetünk. A custodia honest a nem dift'amáló vétségek tekintetében feltétlenül szükséges. Itt nem a munkakötelezettség nélküli puszta elzárás a punctum saliens, hanem a társadalmi felfogás ezen büntetési nemnek nem disqualifikáló volta tekintetében. Végre mégis csak külömbséget kell tennünk valamely politikai, büntetőjogunk által sújtott, bár a legnemesebb motívumokon alapult) vétség, — és egy közönséges bűntett között. Társadalmunk pedig e szerint minősít és ezen minősítést el is kell fogadnunk.) A párhuzamos büntetési rendszer állana tehát a mai íegyház és fogház (vagy a börtön és elzárás) párhuzamossá tételében. Az enyhébb büntetési nem (a. fogház) a mainál-hosszabb tartamban volna kiszabható és a bírótól függne a két büntetés közt a választás, az enyhébbnek a súlyosabb helyetti alkalmazása. Mii) 1 lörtönrendszer állapíttassák meg az elitéltek különböző csoportjára ? Es mily kivételeket engedjünk az egyénesités biztosítására a sablonos végrehajtás meggátlása végett ? A normális osztályok közi az első, a legenyhébb csoportra ajánlatos a magánzárkarendszer. Ezek rendszerint rövidebb időre ítéltetnek el ; a büntetésnek azonban szigorúnak, hatályosnak kell lennie, hogy ezáltal az elitélt a bűnismétléstől visszatart assék. A második osztálynál különbség teendő a büntetés neme és terjedelme szerint. Az 1 évet meg nem haladó fogházbüntetés itt is magánelzárásban; a fegyház és hosszabb tartamú fogház azonban rövid idejű magánelzárás, azután nappali közös munka és éjjeli elkülönítés, esetleg közvetítő intézet és feltételes szabadon bocsátás mellett hajtandó végre. A 3-5k csoporton kivétel nélkül a fokozatos rendszer alkalmazandó, lehetőleg rövid (3 havi) magánelzárás sth. és csak teljes megbízhatóság esetén feltételes szabadsággal. De gondoskodni kell egyúttal a megfelelő kivételekről. így pl. kiveendök a teljes magánelzárás alól azok, akikre az testi vagy lelki bajt idézhetne elő; de megfordítva kívánatra megengedendő, hogy az első és második csoportba tartozók büntetésüket a szabályszerű időn tul is, magánzárkában tölthessek, Ez az ( liléit akarata ellenére is elrendelhető akkor, ha az illető rendetlen, rakoncátlan, a börtön fegyelmét veszélyeztető, vagy ha a többi rabokat rosszra csábítani törekszik. Az egyénesitést segítik elő továbbá különböző enyhítések, illetőleg szigorítások, melyek a munka alóli felmentésre, a munka nemekre, éíelem és fekhely megszorításokra nézve fennforognak és melyek codihkálása kívánatos. A börtönügyi tudomány a munka alóli felmentést csak testi gyengeség, öregség vagy betegség esetére helyesli, ellenben rang- vagy műveltségi különbségek miatt ennek nem lehet helye. Viszont az elitélt foglalkozásánál figyelembe veendő annak előbbi polgári foglalkozása; oly elitéllek, kik földműves, napszámos munkával foglalkoztak, a börtönben is efféle, szabadon végezendő munkára alkalmazandók. A szigorítások közül korántsem a taposó malom, hanem a rendkívül hosszabb munkaidő, a kedvezmények megvonása, alsóbbrendű munka végzése értendő. Kemény fekhely és élelemmegszoritás (kenyér és víz melletti böjtölés) csak igen rövid időre (20 —30 napra, visszaesőknél 2—3 hóra, de csak megszakításokkal) rendelhető' el. A serdületlen korú és abnormális bűnösöknél sajátképpeni börtönrendszerről nem lehet szó. r. I. A magyar büntetőtörvények zsebkönyve, irta: edvi Illés Károly dr. - Révai Testvérek tulajdona. Harmadik kiadás. Az első kiadás az lHíiH-ig hozott s ez évben még érvényben volt összes magyar büntető-törvényeket foglalta magában ; a most megjelent harmadik kiadás az lílÓO-harmadik évi IV. törvénycikkel vagyis a kivándorlás közvetítésével kapcsolatos kihágásokkal végződik. E szerint az élő magyar büntetőjog teljes foglalatja e harminc ivre terjetlő kis zsebkönyv. Használhatóságát emelik a rövid felvilágosító jegyzetek, a melyekben a felső bíróságok elvi jelentőségű határozatai is mindenütt ki vannak emelve. Vegyesek. Helyreigazítás. Halmi Bódog tisztelt munkatársunknak lapunk mult számában közölt cikkéhez sajnálatos véletlen folytán — külön cim nélkül szedődött hozzá ugyanazon szerzőnek egy más tárgyú cikke. Utólag megjegyezzük tehát, hogy a bűnvádi perrendtartásról szóló dolgozat véget ér a 328. oldal első bekezdése előtt, onnan kezdve pedig a pergátló kifogásokról Jogszolgáltatásunk szervezetében az 1902. év folyamán változás nem történt, s igv az 1902. év folyamán is a kir. Kúria, 11 Ítélőtábla, f,7 törvényszék, 385 járásbíróság, továbbá vádhatóságok, u. m. a koronaügyészség. 11 főügyészség és 05 ügyészség állottak a jogrend szolgálatában. Az 1000. évi népszámlálás adatait véve alapul, 4,214 négyzetkilométerre és 251,320 lakosra esik egy törvénvszék; járásbíróság minden 733 négyzetkilométernyi területre" és 43,73(1 lakosra jut. A telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságok száma 272-ről 276-ra emelkedett, a ja\ itó-intézetek száma pedig az 1902. év folyamán megnyílt kassai javitö-intézettel négyről ötre. A közjegyzői kamarák száma változatlanul 11, az ügyvédi kamaráké 28. Az igazságügyi hatóságok személyzetében a következő változásokról adhatunk számot: a bírói és ügyészi személyzet létszáma 2,923-ról 2,920-ra, a fogalmazói segédszemélyzeté - a joggyakornokok számának szaporodása következtében — 1,327-ről 1,35]-re emelkedett. A kezelőtiszti segédszemélyzet létszámában — a telekkönyvvezetők és segédtelekkönyvvezetők számának csökkenése folytán — némi apadás mutatkozik: létszámuk 3,201-ről 3,192-re szállt alá. A közjegyzők és közjegyzőhelyettesek és jelöltek száma egyformán négygyei szaporodott s az 1902. év végén 274-et, illetőleg 172-őt tett. Nagyobb arányú az ügyvédek s különösen az ügyvédjelöltek számának a növekedése: az 1902. év végén 4,922 ügyvéd volt a kamaráknál bejegyezve az 1901évben gyakorlatot folytató 4,873 ügyvéddel szemben, az ügyvédjelöltek száma meg 2^407 főről 2,803-ra szaporodott. Magánál a budapesti ügyvédi kamaránál 1,274 ügyvéd és 071 ügyvédjelölt volt bejegyezve, az összes ügyvédek több mint egy negyede s az ügyvédjelöltek több mint egy harmada. Kártérítés, ha a kereskedelmi utazó mintabőröndje megsérül. Egy kereskedelmi utazónak mintabőröndjét a vasúti alkalmazottak a podgyászkocsiból kirakván, azt a sínekhez oly közel tették, hogy egy később az állomáson keresztül robogó gyorsvonat a bőröndöt elkapta, összezúzta s tartalmát is értéktelenné tette. Az utazó főnöke erre beperelte a vasutat s nemcsak a bőrönd és a benne levő áruk értékének megtérítését követelte, de kártérítést kívánt azért is. hogy az utazó nem folytathatta üzleti útját. Az elsőbiróság meg is itélte azt, mert bebizonyitottnak látta a vasút vétkes gondatlanságát. A vasút felebbezett, de a másodbiróság a felebbezést elutasította. Az üzletszabályzat HH. §-a ugyanis határozottan kimondja, hogy mindazon esetekben, midőn a kár a vasút vétkes gondatlanságából származik, teljes kártérítés követelhető. A teljes kártérítés fogalmában pedig okszerüleg a jövedelem csökkenéséért való kártérítés is foglaltatik. Az osztrák Oberste Gerichtshof 17,153 002. sz. ítéletével a semmisségi panaszt elutasította s az elsőbiróságok ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a vasút vétkes gondatlansága minden kétséget kizáró-* lag be van bizonyítva, ennélfogva azért felel is. Követeihete a fél különleges szerkezetű kocsit? Egvik francia bíróság a Paris -Lyon—Mediterranée vasutat nagyobb összegű kártérítésre itélte, mivel a feladott árukat nem olyan kocsiban szállította, mint azt a fél kívánta. A vasút megfelebbezte az ítéletet azon az alapon, hogy nem kötelezhető arra, miképen a feleknek bizonyos meghatározott minőségű kocsikat állítson rendelkezésükre. A francia Cour de cassation a vasút felebbezését elvetette a következő indokolással: A bíróság nem vonja kétségbe, hogy a vasút nem volt köteles a feladónak bizonyos meghatározott minőségű kocsit bizonyos meghatározott napra kiállítani; azt sem, hogy a vasút jogosítva volt az árut maga berakni, csak azon tényt állapítja meg újból az elsőbiróságok hasonló megállapításai után, hogy a vasútnál különleges szerkezetű kocsikat rendeltek meg, a vasút azonban a felet nem értesítette arról, hogy a kívánt kocsikat nem bocsáthatja rendelkezésére. Ugyancsak megállapítja, hogy a vasút az árut más szerkezetű kocsiba rakta be, mint a minőt a fél kívánt, anélkül, hogy őt erről értesítette volna. A bíróság e két tény alapján azon meggyőződésre jutott, hogy a vasút hibát követett el, mert, ha a féllel közlik, hogy olyan kocsi, mint a minőt ő kíván, nincs rendelkezésre, a berakást nem engedte volna meg, hanem várt volna mig az általa kivánt kocsi megérkezik. Ez alapon tehát kártérítés-köteles a vasút. (Bulletin de la chambre de commerce de Paris). A vízjogi törvény^l92. ^-ában foglalt azon rendelkezés hogy a 189-191. ij-ok mint igazolt jogok terjedelmére a törvény intézkedései ki nem terjednek, a viznek nem korlátlan mennyiségben, hanem csupán a szükséges mértékben való hasznalatára biztosit jogot. (Földmivelésügyi minister 1904. évi 82,080. sz.)