A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 47. szám - A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete) [folyóiratismertetés]

339 lH-ik életév fenntartandó. 4. A mai büntetési nemek közül fiatalokkal szemben alkalmatlan <ij a halálbüntetés, /<) fegyház, c) dologház, dj a polgári jogok elvesztése, c) rendőri felügyelet. ."). Szabadságbüntetés gyanánt alkalmas a) időhöz kötött fogház, b) eustodia honesta gyanánt alakítandó egyszerű szabadságelvonás a foglalkozás és életmódnak ellenőrzése mellett, szintén időhöz kötve, de :í hónál továbbra is terjedöleg. 6. Szabadságvesztés büntetése csak annyiban alkalmazandó, amennyiben más büntetés nem volna elegendő. Ajánlatos tehát a feddés és pénzbírság alkalmazásának kiterjesztése. 7. Oly büntetési nemek, mint pl a vesszőzés, békeszavatosság, korcsma eltiltása, hatóságilag ellenőrzött házi elzárás, alkalmatlanok. 8. Ellenben ajánlatos a büntető birót arra felhatalmazni, hogy adott alkalommal a fiatal bűnösökre kirótt bírságok és költségekért azokat .szavatoltassa, kik fölöttük hatalmat gyakorolnak és kiknek háznépéhez amazok tartoznak, — amennyiben a fiatalok e bírságot és költséget sajátjukból megtéríteni képtelenek volnának. A szavatosság elesik, ha meg lesz állapítva, hogy a bűntett az illetőnek tudtán kivül ment véghez. Ö. Maga a büntetőjog csak korlátolt mérvben ellensúlyozhatja a fiatal bűnösök jogtiprását, mert a büntetőjog nem foglalja magában a fiatalok bűnössége forrásainak levezetésére szolgáló eszkö zöket. Ez a felette fontos tevékenység a közigazgatás és nem a büntető jogszolgáltatás hatáskörébe tartozik. A büntető biró csak felmenthet vagy elitélhet. Ezentúl csak megpendítheti a fiatal bűnösnek államilag ellenőrzött nevelését; de helytelenítendő, hogy a vétkesnek nyilvánított csak ily birói ítélet alapján legyen ily nevelésbe átutalandó és a büntetés alól feloldandó. Csak alkalmul szolgálhat az eljárás a bírónak, hogy illetékes helyen, a vádlottnak fogyatékos nevelésére utaljon és a mulasztottak helyrehozását ajánlja. A döntés a gyámhatóság dolga, mely az illetékes közigazgatási tényezőkkel a szükséges intézkedéseket megteszi. 10. A rendes eljárástól eltérőleg a fiatal bűnösöknél a következő eltérések szemmel tártandók: aj a lcgalitási éhnek korlátozása, bj a vizsgálatnak, annak minden szakában való gyorsítása, cj alkalmas felvilágosító egyének igénybevétele a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására szükséges szellemi és erkölcsi érettség kipuhatoiására, dj a vizsgálati fogság szabályozása, c) az eljárás nyilvánosságának korlátozása. 11. A szabadságvesztés-büntetések, még a i övid tartamuaknak végrehajtása is, az ily büntetések elszenvedésérc alkalmas intézetekben és helyiségekben foganatosítandó és annak methodikusan nevelésre kell irányulnia. A foglalkoztatásnál a nevelés és a jövőbeni életföntartás következményei irányadók legyenek. A táplálás és az egészségápolás a még fejletlen fiatal testhez alkalmazandó, E célok elérésére ügyes tisztviselők kiképzésére van szükség. Az állam feladata továbbá az oh fiatalokról gondoskodni és őket ellenőrizni, akik az elzárásból elbocsátanak, vagy kegyelemre való kilátás mellett büntetési haladékot nyertek, vagy csak feltételesen elítéltettek. Az állam itt a gyámbirák közvetítését igénybe veheti, mert a társadalmi tevékenység itt nem elegendő. Teljesen ellentéles állásponton áll a második véleményező, Grosz prágai tanár. A «fiataU bűnös szerinte nem büntető-psychologiai fogalom. A bünt elkövető embernek fiatal kora nem oly megkülönböztető pl. hogy ily végzetes csoportosítást eszközölhetnénk. Elsősorban nincs az ifjúság valamely fix határhoz kötve; ez az egyének különbözősége szerint változik. Sokkal nagvobb az eltérés a bűntett lényében és megjelenésében, tehát a tett és a tettes összefoglalásában, mint a kornak csupán külső tényében, — ugy, hogy a csoportosítást az előbbeni és nem az utóbbi nyomán kellene eszközölnünk. Elesnék e mellett a fiatalok komplex-fogalma és helyettesitendő volna egy oly fogalommal, melyben azok foglaltatnának, kik elkövetnek ugyan egy a büntetőtörvény rendelkezései szerint valamely bűntett tényálladékát képező cselekményt, de akik büntető-anthropologiai szempontból nem bűnösök. Jtt a kor mellékes volna. Más csoportokba tartoznának azok, akik a javitandókból állanak. Itt mindegy, ha a «fiatal> helyett -nevelhetőt- mondunk. Korunk tendentiája egyénesitésre irányul; ezt azonban hamisan értelmezzük, ha csupán külső mozzanatokra irányul. Az alany lényegét kell érintenie, annak lélektani momentumaira irányulnia. Tételei tehát a következők : I. a ^fiatal bünösök» fogalma elejtendő, mert csak külső különböztetést foglal magában, és más fogalom által pótlandó, mely a bűnös nevelhetőségére súlyt fektet. II. A súlyosító korhatárok, melyek különféleképen fejlődött egyéneket indokolatlanul összefoglalnak, a büntetőtörvényből kihagyandók. Oly egyénnél, melynél kora folytán a bevégzett fejlődés kétségesnek látszik, a bírónak különösen vizsgálnia és döntenie kell. vájjon fenforog-e felelősség a korra való tekintet mellett. Krohne előadó szerint a szóban forgó probléma már évszázadok óta foglalkoztatja a jogászokat, a nélkül, hogy eddig kielégítő' eredményt elérhettünk volna. A megoldás a nép sajátszerűségeiben és jellemében is keresendő. Aki nem csupán jogkérdésekkel, hanem az általuk sújtott embertársaival is foglalkozik, szükségkép arra az eredményre jut, hogy a büntető elbánás egymagában kielégítő eredményre nem vezethet. Fó'suly fektetendő a nevelő tevékenységre. Csakis a teljes, a kész ember büntethető. Indítványozza : A jelenlegi törvényhozás a fiatal bűnösökkel való büntetőj >:;i elbánás dolgában sürgős módosításra szorul I. büntetőjogi szempontból. 1. Az absolut büntetlenség korhatára a betöltött 14 életévig kiterjesztendő, kielégítő fegyelmi és gyámsági intézkedések előfeltétele mellett. I Folytatása következik.; Irodalom. A A börtönüuy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc dr., jogakad. tanár Sárospatakon, Bpest, 1904. (A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 11. füzete). Az 1905. évben Budapesten tartandó nemzetközi börtönügyi conoressusnak előhírnöke gyanánt lép fel ezen nagy szorgalommali de épp oly nagy szakavatottsággal összeállított dolgozat. A conercssus előkészítése máris nagy tevékenységre serkentette az igazságügyi kormányt, hogy a külföld szakemberei előtt börtönüdvünket lehetőleg jó szinben tüntesse ki. Ebből a mozgalomból bizonvára a börtönügy reformja is fog fejlődni, — és e feladatot iparkodik szerző is könnyebbíteni a börtönügy jelen állapotának bemutatásával és a főbb reformkérdések tárgyalásával. Az ismertetés inkább a műveltebb laikusnak, — ide értve a büntetőjoggal nem ex asse foglalkozó jogászokat is, — szól. Azért tartja szerző szükségesnek bevezetésül a börtönügy fejlődését, feladatát és művelésének legújabb irányait is előadni. A hazai tényleges visszonvokat is csak vázlatosan ismerteti. A fősúlyt a reformkérdésekre fekteti, — ezeknél már a hazai visszonyokra is nagyobb figyelmet fordított. Mellőzzük a börtönügy tudományát és a börtönügy jelen állapotát fejtegető fejezeteket. Ezeket bővebben és kimerítőbben bármely börtönügyi tankönyvben vagy monográfiában taláijuk, — és áttérünk a börtönügy mai reformkérdéseire. A nevezetesebbek ezek közül: 1. Az egyénesités (individualisatioj a börtönbüntetés végrehajtásában. Vannak ugyan ma is, akik a magánzárka mellett kardoskodnak, — de ma az irodalom már tulnyomólag azon állásponton van, hog\ a magánzárka csak jelentékeny korlátozással, kivétellel és rövidebb börtönbüntetésekre alkalmazható; hosszabb büntetéseknél ellenben a fokozatos rendszer felé hajlanak. Ma többé nem az rr rendszer következetes megvalósítására, hanem arra törekszünk, hogy a büntetés által elérni kivánt célt: az igazságos megtorlást és megelőzést, t. i. a visszatartást és a társadalmi megjavítást elérhessük. A végrehajtási egyszerűsítés feladata tehát annak kiderítése, hogy kikre, mily elitéltekre és mily időtartamban alkalmazandó a szigorú magánelzárás, kik veendők ki ez alól, — mily osztályokat vagy fokozatokat kell alkalmazni a börtönben levő elitéltekre, mily elitéltek helyezendők együvé, vagy egy intézetbe, — szóval, hogyan érje a büntetés a bűntettes lelkületét, jellemét és hogy biztositható az egyesre nézve a büntetés céljának elérése. Természetes, hogy ez az egyénesités csak relatív lehet és csakis az emberi lehetőség és gyakorlati kivihetőség határai közt mozoghat. A bűnösök osztályozásánál két főcsoport megkülönböztetendő, az elsőbe sorozandók a teljes beszámítási képességgel biró u. n. normális bűntettesek, a másodikban a serdületlen ifjak és az u. n. abnormális bűnösök. Az első csoport újból 3 osztályból áll: az 'envhébb, a súlyosabb és a magátalkodott bűnösök csoportjából. Az első csoportba tartoznak a fiatal 18—24 éves bűntettesek, továbbá akik jogos felindulás vagy gondatlanság folytán követtek el kisebb sulyu cselekményt. A büntetés célja itt a megtorlás és a hatályos visszatartás ujabb bűntettől. A javítás itt nem elsőrangú cél, mert az illetők nem romlottak. A második csoportot azok képezik, kik már kevésbbé menthető okból követtek el súlyosabb bűntetteket, de még megátalkodott bűnösöknek nem tekinthetők. A harmadik csoport azokból áll, kik aljas indokból a legsúlyosabb büntettet elkövették, vagy kisebb sulyu bűntetteket, sokszor ismételtek. A második főcsoportban 2 osztályra akadunk: a serdületlen koruakra, 18 éven alul, akik büntetéssel nem sújthatok, hanem csak javitó-intézetben elhelyezendők, — és az abnormális bűnösökre, kik elmegyengeség, testi vagy lelki betegség miatt csakis megfigyelő és letartóztatási intézetekben elhelyezendők, gvógykezelendők és a társadalomtól elszigetelendők. Mily módon hajtandó végre ezen csoportokkal szemben a büntetés? E kérdés fejtegetésénél azt a két reformeszmény kell szem előtt tartanunk, mely lényeges befolyással lesz a börtönügyre. Az első a határozatlan büntetés (indeterminate sentence) rendszere. A törvény megállapítja ugyan a szabadságvesztés maximumát, de a biró nem állapítja meg a concret büntetés terjedelmét, hanem benntartja az elitéltet a fegyház-vagy fogházban és ez ott addig tartatik, amig az a társadalom Biztonsága szempontjából szükséges, — tehát a törvényben előirt legmagasabb határig is. Másik alakja a relatíve határozatlan büntetés rendszere ; itt a biró megszabja a büntetés maximumát, de e határon belül a megjavult elitélt az igazgató vagy az e célra szervezett tanács által bármikor elbocsátható. Mindkét alakzat már megvalósult ; az előbbi 18.">">-ben < >hio államban a szokásos bűnösökkel szemben, —• az utóbbi Newyork, Massachusets stb. államokban ifjúkori javítható bűnösökre nézve.