A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 47. szám - Az uj biztositási javaslatból. Több éves biztositások - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

838 A JOG tábla elnöke, illetve a táblának egyik tanácsa minősítené a bírákat és ezen minősítésnek csak a kezelésével bizná meg az elnököket. Helyes lenne ez azért is, mert a bírákat igy kivonná az elnöki rokon- vagy ellenszenv hatása alól. De én még célszerűbbnek találnám, ha az elnöki iroda által kellő időben közölt statistikai adatok alapján a bírák minősítése felett éppen ugy egy háromtagú tanács határozna, mint más ügyek felett. Ez lenne a bírói gondolkozásnak legmegfelelőbb mód, És az igy első fokulag megállapított minősítés nyolc napon belül az illető bíróval végzésileg közöltetnék, amely ellen — ha a minősített megelégedve nem volna — jogorvoslattal élhetne, a saját maga által felmutatandó bizonyító adatok kapcsán a kir. táblához és harmadfokban esetleg a Kúriához is. Ez a mód igen egyszerű, jogos és világos megoldása lenne a sokat panaszolt kérdésnek. Ez a mód megszüntetné az elnöki hatalmaskodást, de megszüntetné a birák elégedetlenségét, gyanúját és elkeseredését is. Az elnök visszahelyeztetnék igazi hivatása magaslatára s a bíró nem maradna az alárendeltek sorában! Mindkét fél meg lenne elégedve sorsával! Es a kérdés megoldása oly könnyű: egyetlen miniszteri rendelettel nyélbe lehet ütni az egészet, s ez még csak pénzbe sem kerülne. Kérem jogász társaimat, bírákat, ügyvédeket egyaránt, foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Ne legyen az én szavam pusztában elhangzó kiáltás! Mert nagy veszedelemre mutattam rá. Az önök dolga ezt a veszedelmet elűzni az igazság templomából ! Az uj biztosítási javaslatból. (Több éves biztositások.)*) I gy hírlik, hogy a magyar biztosítási ügy uj törvényes szabályozása alkalmával, - többek között igen üdvös, régóta óhajtott intézkedés fog életbclépni azzal a rendelkezéssel, amely a több éves elemi ágazatbeli biztosításoknak ugy a biztositóra, mint a biztosítottra nézve a kötvényben foglalt lejáratig való fenntartását kötelezővé teszi. Ha ez igy is lesz, a törvényhozás emberei egy kissé ugyan megkéstek ezen rég vajúdó ügynek helyes megoldásával, mindazonáltal a biztosító társaságok most is megelégedéssel és szívesen fogadják a több éves biztosításoknak várvavárt törvényes védelembe helyezését. A magyar biztosítási ügyterén végre oly fontosságú reformáció fog felszínre kerülni, melynek horderejét a gyakorlati biztosítási szakemberek tudják csak kellőkép mérlegelni. .Mennyi bajt, nehézséget és veszteséget támaszt a mai napig is a keresk. törvény erre vonatkozó 4Hö. ^-ának hiányossága, azt legjobban az eddigi sajnálatos tapasztalatok nyomán a biztosítók érezik. Akkor, midőn a keresk. törvény egyrészt szerződésnek tekinti a biztosítási kötvényt, az emiitett 4Hö. ij. tudvalevőleg teljesen megdönti ennek alapját, amennyiben ezen törvényszakasz a biztosítottat csupán egy évi, azaz első évi biztosítási dij megfizetésére kötelezi. Hiába szerződik tehát a biztosított több évi biztosításra, a törvény nem írja elő neki már a második biztosítási év dijának lefizetését sem. Kizárólag ezen visszás állapot hozta aztán magával azt az áldatlan versenyt, mely a társaságok közt létrejött. A mozgóügynökök furfangos eljárása s főleg az olcsóbb díjajánlás révén, a közönség nagy részét, amely laikus és legnagyobb részben a biztosítási ügyekben kevéssé járatos, könnyen rávették és ráveszik mai nap is az átpártolásra. A közönség ilyenkor az otthagyott biztosító társaság által többszöri fizetési felszólítással molesztáltalik, majd később a társaság több éves biztosításért előlegezett engedmény visszatérítése iránt alkalmatlankodik. Mindez nem uj dolog s hosszadalmas volna még felsorolni mindazon körülményeket, amelyek a több éves biztositások későbbi évi dijainak egyszerű nem fizetésével s igy a biztositásnak hatályon kívül való helyezésével felmerülnek. Elvitázhatlan tény az, hogy hazánkban a biztosítási ügy jó hírnevének részbeni tönkretétele légióképpen ennek is tulajdonitható, a bizalom mindinkább megrendült a biztositök irányában s jól tudjuk, a közönség rossz véleménye nem is indokolatlan, ha végig tekintünk a mozgóügynökök diszes» gárdáján. Mindezt pedig a 485. §. idézte elő, amely minden bajnak egyedüli kútforrása. Legfőbb ideje volt tenát ezen g-nak a módosítása, amely a biztosítottat több éves biztosításának nemcsak az első, hanem a későbbi évi dijainak a megfizetésére, a biztositót pedig viszont a kötvény lejáratáig való kockázat viselésére kötelezi. Sőt a módosított törvényszakasz ki fogja mondani, hogy a több évre kötött elemi biztositások érvényét a biztosító még akkor is tartozzék annak lejáratáig feltétlenül fenntartani, ha a biztosított az évi dijakat nem is fizetné meg, de kötelezi, hogy ezen idő alatt a biztosító kártérítési kötelezettsége fennálljon. Amiben helyes alaptételből indul ki c módosítás, t. i., * A Bizt. és Közgazd. Lapok közlése szerint az uj biztosítási javaslatban -ezen joganyag a cikkben előadott elvek szerint fog rendeztetni. hogy a biztosítási kötvény szerződésnek tekintendő, hol mindkél fél szabadon szerződik, azaz kötelezettségeket vállal magára, tehát azokat tartsa is be, — épp oly helytelen rendelkezés a biztositóra a kártérítési kötelezettségnek rákényszeritése azon esetben is, ha a dij le nem fizettetik. Hisz a szerződés állapítja meg mindkét fél jogait és kötelezettségeit; már pedig a biztosított a díjfizetés elmulasztásával szerződésszegést követ el. Miért ne tehesse ezt ez esetben viszont a másik fél is, amely a kötvény ill. szerződésbe helyesen teszi, ha ezentúl is belefoglalja, miszerint ha a több évi biztosítás után járó díj-részlet a dijváltó vagy kötelezvény esedékességekor még lefizetve nincsen, a biztosító kártérítési kötelezettsége is megszűnik. Amennyiben a díjfizetés utólag történik, a kártérítési kötelezettség csak ezen időponttól lépjen újra érvénybe. Szóval a dij lefizetésétől az esedékességig visszaható időre^ a biztosító kártérítési kötelezettsége függesztcssék fel. Igaz ugyan, hogy a később fizetendő dijakról kiállított váltók vagy kötelezvények az uj törvény szerint perelhetők lesznek. De mi történik akkor, ha a díjfizetés elmulasztása alkalmával a biztosító arról értesül, hogy a biztosított félnek ingó vagy ingatlanait per, foglalás vagy zár terheli, vagy egyáltalán vagyoni visszonyainak kedvezőtlenségéről nyer tudomást, ugy ez oly körülmény, mely az elvállalt kockázat mérvét illetőleg sulyosbitólag hat. Jól tudjuk a gyakorlatból, hogy például a zár alatt lévő ingók vagy ingatlanok biztosítása a rendesnél jóval szigorúbb dijazás alá esik, sőt sok esetben egyáltalán el sem vállaltatik. He eltekintve ettől a számot nem tevő körülménytől, nagyon sok eset fog fenforogni, hogy a biztosított a díjjal egyáltalán adós marad; mert anélkül is biztosítva érezvén magát, a díjfizetést kénye-kedve szerint fogja teljesíteni, ami jelentékeny kamatveszteséget fog élőidézni a biztositokra nézve, miután a biztosító minden tekintet nélkül ki fogja a dijat viszontbiztosítóinak fizetni. Ha e szempontot is a törvényhozás tekintetbe venné, ugy bizonyára nem oktrojálná a biztositóra a kártérítési kötelezettségnek fenntartását arra az időre, amikor a dij a visszatérő időszakokban nem lett fizetve. Kz természetesen nem vonatkozik azon esetekre, hol a díjfizetésre nézve akár a társaság, akár annak meghatalmazottja, ügynöke által jogosan haladék adatott. A biztosító amúgy is a biztosított érdekeit tartja szem előtt a több évi biztosításoknál nyújtott kedvezmények által, annál inkább respektáltassék a szerződés, ül. a kötvény feltételei is a törvény által. Legyen tehát jogában a biztositónak dij nem fizetés esetén a biztosítást, ha jónak látja, egyszerű írásbeli értesítéssel érvényteleníteni, mert ennek cllenesete idővel oly hátrányt fog a biztosítók terhére mutatni, amelylyel a gyakorlati szakemberek még most nem is számolhatnak. Nagy örömmel fogadják a biztosítók a több éves biztosítás törvényes védelmezését, noha ennek alapján biztosra vehető ama rideg álláspont gyakorlása a bíróságok részéről azon peres esetekben, amikor a dij nem fizetése alkalmával előforduló károk kártalanítására a biztositót — kötvény-fellételei ellenére — elmarasztalják. Lnnek, valamint a biztositóra nézve keletkezendő hátrányoknak eleje pedig csak ugy vehető, ha a szóban forgó törvényszakasz ki fogja mondani, hogy a biztositónak jogában áll a biztosítási szerződést érvényteleníteni abban az esetben, ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor le nem fizettetik, valamint azt is, hogy díjfizetés elmulasztása esetén a biztosító kártérítési kötelezettsége alól feloldatik. Belföld. A Magyar Jogászegyletben f. hó 12-én Navratil Ákos dr. kassai kir. jogakadémiai tanár tartott előadást a szövetkezeti törvényjavaslatról. Előadó rövid történeti visszapillantás után, melyben a szövetkezeti ügy eddigi fejlődését és jelenlegi állását mutatta be, a javaslat anyagát négy részre osztva bírálja. Az alapításról szóló részben a szövetkezeti elvnek erősebb kidomboritását kívánja a kölcsönösség eszméjének nyomatékosabb kiemelése által. A fogyasztási szövetkezetek kérdésének megoldását különben könnyebbé teendő, sürgeti a tervezett és abbanmaradt szövetkezeti statisztika keresztülvitelét s egy, különösen a fogyasztási szövetkezetre vonatkozó monografikus statisztikai munkálat elkészítését. Kívánatosnak tartja a tervezetben a pártpolitikai propagandát űző szövetkezetek lehető rendszabályozását és a szövetkezetre vonatkozó pénzügyi rendelkezéseknek a megfelelő revisió kapcsán az uj javaslatba való felvételét. Az előadást a nagyszámú előkelő jogászközönség nagy tetszéssel fogadta. Külföld. A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás.*) A napirend ís-ik pontját képezte a fiatal bűnösökkel való büntetőjogi elbánás. Véleményt adtak Grosz János prágai tanár és Klein a tegcli államfogház igazgatója. Előadók voltak: Krohne berlini titkos főkormánytanácsos és /V/>yV königsbergi tanár. Klein fejtegetései a következő tételekbe loglalhatók : 1. A fiatal bűnösökkel való büntetőjogi elbánást tárgyazó törvénx hozás reformot igényel. 2. Az absolut büntetlenség korhatára a letelt 14-ik életévig kiterjesztendő, de csak elegendő disciplinaris rendszabályok mellett. 3. A relatív büntetlenség korhatára gyanánt a *i Előző közlemény a i6. számban.