A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1904 / 47. szám - Sommás visszahelyezési perekben van-e helye perújitásnak? - Birák titkos minősitése. Vége. 5. [r.]
A JOG 337 hogy baj van. . ? akkor már csakugyan baj van 1 S ha az elnöki minősítést egy volt táblaelnöki titkár is helytelennek tartja, akkor ez a jog nem maradhat sokáig az elnök és egyéb «főnök» urak kezeiben. . . Már hajnalodik fölöttünk... ki ifi fog virradni, de nem szabad elcsüggednünk. VI. ./ bírák minősítésének visszonya más tisztviselők minősítéséhez. Ama fontos ügyszak, a melyet a biröi kar betölt; az a kényes állás, a miben a birák vannak a logika és józan gondolkozás legelemibb törvényei szerint megkövetelné, hogy a birói önérzet, a biröi függetlenség minden irányban oly erős bástyákkal legyen körülvéve, amely bástyák minden jogtalanság ellen biztosithatnák a birót, hogy igazán hivatásának szentelheti életét. A rabszolgaságba sülyesztett biró végre csakugyan szolga módra fog működni. Az a biró, a kinek nem egyedüli tanácsadója, vezére, iránytűje a saját lelkiösmerete, a kinek mindig a feje fölött függ a titkos minősítés Damokles kardja, a kinek ugy kell táncolni, a hogy a «főnők» fücyűl; ez a biró nem lehet igazi biró, hanem csak beamter a szó szoros és szégyenteljes értelmében. Tudnunk kell ugyanis, hogy a birói pályára nálunk túlnyomóan szegény emberek mennek. A szegény ember komisz ember. Igaz. Komiszsága félénkségében, a jövőtől való félelmében, a családjáért való aggodalmakban, a kenyér iránti görcsös ragaszkodásában rejlik.... Ha a szegény ember tudja, hogy kenyerét a főnök hatalma javíthatja; ha tart tőle, hogy kenyerét a főnök haragja el is veheti — akkor lassanként meg fog tanulni a főnök kegyei után mászkálni; akkor lassan kint géppé változik át, amelynek kerekei ugy és akkor berregnek, ahogy s amikor a gépész, vagyis a főnök akarja. . . Ez pedig nagy veszedelem, - - nemcsak a birákra, hanem a jogkereső közönségre, a jogvédőkre és az országra is. S a legszomorúbb a dologban az, hogy sehol semmiféle hivatalnoki pályán nagyobb hatalma nincs a főnöknek, mint éppen a biróságnál. Sehol sincs inkább megengedve, hogy a főnök teljes kénye-kedve szerint minősíthesse titokban embereit, mint éppen a biróságnál. Az elnök minősítését senki sem ellenőrzi.. A statisztikai adatok évről évre hűségesen felmennek akir. táblához és a miniszterhez is. Kiséri ezen adatokat a minősítés is. De soha sem történik meg, hogy akár a tábla elnöke, akár a miniszter összevetve a statisztikai adatokat a minősítésekkel, azok alapján csak egyszer is figyelmeztetné az elnököket, hogy ezt, meg amazt a birót tulszigoruan minősítették. S minthogy maga a biró nem látja a minősítést; s ha kerülő uton meg is látja, jogorvoslat kérésére joga nincs; marad olyannak, amilyennek az elnök hiszi! Xo hát, ha ez nem a legnagyobb jogtalanság, ugy semmi sem az a földön! A közigazgatást szoktuk szidni, hogy az rossz, az lassú, az nem modern stb. Pedig a közigazgatásnak egy megbecsülhetetlen szokása van, amit minden biró irigyelhet és ez az, hogy a közigazgatási tisztviselőknek nincs minősítési táblázatuk. A közigazgatás főnökei, akár az alispán, akár a polgármester, akár a főszolgabíró nem minősitik titokban alantasaikat És higyjék el nekem jogász uraim ! hogy ha rossz is a közigazgatás, nem azért rossz, mert a köztisztviselőket nem minősitik. A jó tisztviselő, aki sokat és jól dolgozik, mindenütt kitűnik, még a közigazgatásnál is. Nem minősítés kell ahhoz, hanem egyéniség, egyéni érték! Ha az egyéniséget előtérbe hagyják jutm, az érvényesülni is fog. Hiszen számtalan példát lehetne felhozni, hogy hány közigazgatási tisztviselő jutott a legmagasabb álláshoz, mert arra termett ember volt. Nem is fél a vármegyei ember a főnöktől, ha dolgozik. Bizonyos patriarchális bizalom és szeretet köti össze a vármegyei és városi tisztviselőket a főnökökkel. Mert magyaros őszinteség uralja a köztük levő visszonyt. Az a sokat kigúnyolt sógorság és atyafiság nem olyan veszedelmes magában véve, mint a titkos minősítés rákfenéje. A közigazgatásnál sokkal mélyebben gyökerezik a kollegialitás, a barátság, mint a birói szervezetben. Ott nem kell a főnöknek hízelegni, nem kell azok kedvét keresni, mert azoktól félni sem kell. . Az állami közigazgatás egyes ágainál szintén jobbak a minősítési viszonyok — mert itt már van minősítés — mint a bíróságoknál. Csak néhány példára szorítkozom. A m. kir. pénzügyminiszterinm ügykörére vonatkozó szolgálati szabályok gyűjteményének 63. §-a így hangzik: «A minősítés joga az arra hivatott főnököt illeti, aki az eredeti szolgálati táblázatot zár alatt őrzi.» A (iö. §. pedig ezt mondja: «A minősítési és szolgálati táblázat tartalma a tisztviselővel rendszerint közlendő; szabadságában áll azonban a minősítettnek, ha azt hiszi, hogy főnöke öt nem igazságosan és lelkiismeretesen minősítette, a táblázat betekintését a minisztériumtól kérni, mely a fenforgó körülmények figyelembe vételével határoz.» Nos, ime ! A fináncoknak meg van engedve, ha gyanujok támad, a minősítésekbe betekinteni és esetleges jogorvoslatról is biztosítva vannak. A bírónak ez a joga sincs meg!.. Még az adóhivatali, tisztviselőket sem minősítheti az adótárnok önkényesen, mert az ő általa leirt minősítéseket a hivatal másik főtisztje, az ellenőr is ellenjegyzi, s igy ellenőrzi. Csak a birót minősiti a főnök önmagában, ellenőrzés nélkül! Megkérdeztem egy pénzügyigazgatási titkárt, aki a személyi ügyek referense, s aki ezen ügyszakban már 20 év óta dolgozik, hogy vájjon sokszor előfordul-e, hogy a tisztviselők a minősítési táblázatokat lekérik betekintés végett? A titkár azt felelte: — Uram, erre 20 év alatt egyetlen eset sem volt, aminek oka abban rejlik, hogy nálunk iá pénzügynél) a tisztviselők jól tudják, hogy a főnökök inkább jó minősítéseket adnak mindenkinek, csakhogy panaszra ok ne legyen . . Persze ez sem helyes, de azért a t. elnök és járásbiró urak leckét vehetnének a méltányoságból a fináncoktól. A culturmérnökségnél, mely szintén állami hivatal, a mérnököket szintén nem a főnök egyedül, hanem a kerületi felügyelők közbenjöttével minősiti. A katonatisztek conduitlistája tudvalevőleg nyilvános és még sem okoz semmi zavart. Sőt — ezt valószínűleg az igazságügyminister ur is elfogadja — a fegyelem és a felsőbbség iránti tisztelet legalább is van olyan, mint a bíróságoknál. De hát hiába. A bírákat titkos minősítésekkel kell megnyomorítani, talán azért, hogy lassanként elaludjon az önérzet, a tisztesség és lelkiismeretesség, hogy aztán szabadon garázdálkodhassék a hatalom ! ( ^kénytelenül tollamra jön itt egy ,természettudós : Flourens kísérlete, aki oly állatokon tett kísérleteket, melyek testi alkatuknál fogva jelentékeny koponya és agysérüléseket képesek elviselni. Rétegenként, egymás után szedte le agyuk felső részeit és ez által az állatok szellemi tehetségei is rétegenként és egymás után fogytak és tűntek el. Flourens ily nemű műtét által képes volt tyúkokat oly állapotba hozni, melyben minden lelki működés, minden az érzéki benyomásokat felfogó képesség tökéletesen megszűnt, s az élet mindazonáltal továbbra is fennmaradt [Büehner: Erő és Anyag.) I la a magyar igazságügyi kormány szintén ilyen kísérletekei tesz a bírákkal, ugy elérheti azt a titkosan minősítő főnökök utján . . A birák — ezek a szegény házi állatok — lassanként érzéketlenné lesznek majd az Önérzet és lelkiismeretesség benyomásai iránt, de azért «működni*, élni még fognak . hanem a birák érzéketlensége majd megöli az igazságot ! . Hát csak előre ezen az uton ! VII. . Befejezés, Értekezésem célja főképpen az volt, hogy rámutassak először a titkos minősítés óriási veszedelmére. Hogy továbbá bebizonyítsam, hogy a főnökök nem képesek a mai rendszer mellett, igazságosan minősíteni a bírákat, és hogy végül hozzájáruljak csekély tehetségemmel ahhoz az üdvös mozgalomhoz, amelynek célja egy jogállamban egy nagy jogtalanságot megszüntetni, és ezzel a magyar igazságszolgáltatást a visszaélések posványaiból kiragadni. Ezek után már csak az lenne hátra, hogy reá mutassak ama módozatokra, amelyek alapján a titkos minősítés eltörlésével minő alakban kellene, — ha elkerülhetetlen lenne — a bírákat nyilvánosan minősíteni. Mert én a birák minősítését egyáltalában fölöslegesnek tartom. Hát nem elégséges a biró munkálkodásának igaz képét látni? Hát nem mennek ki évenként az igazságügyminisztériumhoz és előzetesen a táblához is azok a statistikai kinin tatások, amelyekből kitűnik és pedig megcáfolhatatlanul, hogy melyik biró mennyit, és hogyan dolgozik; t. i. hogy hány ítéletet hagy helyben a felsőbíróság és hányat változtat, vagy semmisít meg? Megjegyzem, hogy az ily módon nyert személyi adatok nak a pályázatoknál való mikénti mérlegeléséről még nem gondolkoztam. De hiszen lehet arra módot találni, csak foglalkozni kellene a kérdéssel. Ha pedig a biroknak okvetlen fninősitésre van szükségük, ugy igen célszerű lenne a Vaikó Pál kir. itélő-táblai biró ur által (Ügyvédek Lapja 33 sz.) ajánlott mód, mely szerint a