A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 4. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. (Folytatás.)

? w-n megvigasztalódjunk. {Schopenhauer: Die Welt als WiHe und Vorstellung.) Ha pedig a büntetés a jövőre leKint es a büntetés végrehajtása által ellenmotivumokat akarunk szolgáltatni mindazoknak, akik eddig még nem követtek ei büntetendő cselekményt, de a jövőben elkövethetnek és a büntetés végrehajtása által az ő akaratelhatározásukra hatni akarunk, akkor bizonyos, hogy minden egyes elitélt, kin a büntetés végrehajtatik, már nem egyéb, mint arra való eszköz, hogy másoknak motívum szolgáltattassék akaratuk elhatározására. Ha mármost társadalmi berendezésünk tökéletlenségénél vagy emberi gyarlóságunknál fogva a társadalmi rend büntetőjog nélkül fent nem tartható és a büntető hatalom kénytelen az egyént eszközül felhasználni, ugy nem véthet a védő az ethika ellen, ha abban a ritkán előforduló esetben a vádlott kifejezett akarata folytán megakadályozni törekszik, hogy a vádlott eszközül, ellenmotivumul szolgáljon mindazoknak, akik eddig büntetendő cselekményt még el nem követtek, de a jövőben esetleg elkövethetnek. A tettes ellenmotivumul szolgált már akkor, midőn vádlottként a biróság előtt állott és senki egy percig sem lehetett biztos, hogy fel fog mentetni. A boszszuállás velünk született nemtelen vágya vagy a cselekménynek transcendentális erkölcsi szempontból való beszámithatősága pedig e kérdés elbirálásánál irányadó nem lehet, mert az előbbi a védelem szabadságának eltörlésére, az utóbbi pedig oly térre vezetne, mely minden reálitást nélkülözne és alapfeltétele volna az istenség lényegének megfejtése. A most tárgyalt kérdés képezi az ügyvédi hivatásnak azt a pontját, ahol igen kevesen fognak tudni arra a filozófiai magaslatra emelkedni, hogy az ügyvédi működésnek etnikai alapját itt is megtalálják s felismerjék. Az ügyvédek között is igen kevesen lesznek, akik ebben a ritkán előforduló esetben továbbműködésük ethikai alapja iránt teljesen nyugodtak lesznek, amely esetben az ügyvéd leghelyesebben cselekszik, ha valamely ürügy alatt a védelemről lemond, védencének beismerő vallomását azonban felfedeznie nem szabad. Más helyzet áll azonban elő, ha az ügyvédnek vádolnia kell. Ugy a törvény, mint a modern humánus felfogás azt követeli, hogy mindenki, még a legnagyobb bűntettes is védelemben részesüljön, másrészt azonban azt követeli, hogy csak az vádoltassák, ki igazán bűnös. A legnagyobb bünt követi el az ügyvéd az ügyvédi ethika ellen, ha minden tudását és erejét felhasználja arra, hogy a vádlott megbüntetését meggyőződése ellenére is kieszközölje. Ezáltal az ügyvéd vagy az egyéni bosszú eszközévé alacsonyítja le magát, vagy pedig a minden erővel való vádolással nem a vádlott megbüntetésére, hanem egy más cél elérésére törekszik és a megbüntetés eshetőségét eszközül használja fel. Ez az eset rendesen akkor fordul elő, mikor a polgári per büntető útra tereltetik s amit a polgári peruton perrendszerü bizonyítékokkal el nem lehetett érni. azt az illető a bünper megindításával megfélemlítés áltál akarja elérni. A büntető uton való üldözés, feladata és joga az államnak és midőn az állam a vád elejtésével ezt az üldözést abbanhagyja, annak az egyén érdekébeni további erőszakolása csak az egyéni bosszú kielégítése vagy pedig a megfélemlítés általi vagyoni haszon elérése lehet célja, ami pedig feltétlenül s minden körülmények közt elitélendő, amihez az ügyvéd segédkezet nem nyújthat. Végül meg kell emlékezni az úgynevezett ügyvédi fogásokról, melyeket a tudatlanság az ügyvéd megkívántató képességéhez tartozónak mond. A jogkereső közönség nem-egyszer lehetetlen ügyében az alkalmazandó ügyvédi fogástól vár kedvező eredményt. Ügyvédi fogást, ügyvédi furfangot az ügyvédség ethikája nem ismer. Ezt az ügyvédi fogást alkalmazhatja — sokszor talán sikerre! — a furfangos közbenjáró, a csalafinta sollicitor, egyenlő ez az ügyvédi fogás a becsapással, a rászedéssel, mely nem méltó az ügyvéd magasztos hivatásához és azért minden igazi ügyvéd előtt az u. n. ügyvédi fogások és az ügyvédi furfang, az egyéni védelemnek és az egyén érdedekei érvényesítésének ismeretlen területe lesz. Amidőn pedig Brougham, a hires angoi ügyvéd, a későbbi lordkancellár azt mondotta, — mint előbb idéztük. — hogy az ügyvéd kötelessége, ügyfelét minden rendelkezésre álló eszközzel megmenteni és őt, minden kockázat dacára, kerüljön az akármibe, megoltalmazni : ne gondolja ám senki, hogy Brougham az ügyvédi fogásokra és avval egy kalap alá tartozó eljárásokra gondolt, amely ügyvédi fogásokat Ő angol ügyvéd létére talán nemis ösmert. Brougham a «minden rendelkezésre álló eszköz» alatt csak a törvényes, tisztességes és nyilt eszközöket értette és érthette csak. «Minden kockázat dacára» «kerüljön az akármibe* kifejezésekkel pedig az ügyvédi működés eiélyességének, a védelem bátorságának és rettenthetetlenségének szükségességét akarta jelezni, amely nem számol avval, hogy az ügyvéd működése közben esetleg a biróság rokonszenvét elveszítheti vagy népszerűsége csökkenhet, vagy pedig, hogy bizonyos köröknél befolyása megszünhetik és sok másfélével, amivel például a hivatalnoknak, de meg másoknak is számolni kell, — csak az egyéni védelem harcra kész bajnokának számolnia nem szabad. (Folytatása következik.) Sajtóeljárásunk és arcnak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.)* A bpts. 224. szakaszának 6. pontja értelmében a vádtanács még elutasíthatja a vádiratot, ha a vád alá helyezésre elég gyanuok nincs. Ennek az általunk már kifejtett álláspontnál fogva, sajtóeljárásban nincs helye, miután a sajtótörvény garantialis intézkedéseire, különösen pedig a sajtóvétségeknek és bűntetteknek esküdtszék elé utalására épen az volt a főindok, hogy ne hivatásos biróság, hanem az esküdtszék állapítsa meg, el lett-e a vétség vagy bűntett a sajtóközlemény által követve, vagy sem ? A vádtanács tehát ez alapon a vádiratot nem utasíthatja el. Ha több a terhelt s nem mindegyik adott be kifogásokat, egyesek kifogása a másik érdekében is beadottnak bírálandó el, ha egyébként a kifogásokat be nem adó nincs külön bűncselekménnyel vádolva. II) Fölfüggesztheti a vádtanács az eljárást: a) területen kívüliséget, vagy személyes mentességet élvező személy ellen (Bpts 31), ha az igazságügy miniszter döntése még nem érkezett meg; b) a két országgyűlés tagjai ellen, ha a mentelmi jog nincs felfüggesztve; c) és végül, ha a beszámithatóság kérdése vitás, ennek eldöntéséig. III. A vizsgálat vagy nyomozat kiegészítését iendelheti el a bíróság.**) IV. A vádlottat vád alá helyezi, mely határozatban egyúttal eltendeli az iratoknak az esküdtbíróság elnökéhez (esetleg főtárgyalási elnökhöz) áttételét és határoz az iránt, milyen tanuk, szakértők lesznek megidézve a tárgyaláshoz ; továbbá határoz a vizsgálati fogság kérdésében is. Ugyanez történik akkor is, ha a terhelt kifogásokat nem adott be, csakhogy ez esetben az illetékes törvényszék dönt zárt ülésben a vádirat felett s meghozhatja mindazon határozatokat, melyeket a vádtanács kifogások esetén hozhat. A vád alá helyező határozat ellen jogorvoslat nincs, de a vádhatározatnak előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot kimondó része ellen igen.***) A vádtanács feletti eljárás tekintetében nincs külömbség. vájjon az ügyészség, pótmagánvádló vagy főmagánvádló képviseli a vádat, csahhogy ha a fő- vagy pótmagánvádló 15 nap alatt vádiratot nem ad be, ez az eljárás beszüntetését vonja maga után, mig a királyi ügyészségnél ez csak administrativ idő, melynek be nem tartásáért felebbvalói előtt felelős az ügyészség s különösen az ügy elévülését vonhatja maga után. Ha az ügyészség a vádiiat beadása után tagadja meg a vád képviseletét, a BPTS. 42. szakasza értelmében kell eljárni s a sértett értesítendő, hogy 8 nap alatt a vád képviseletét átveheti, mely esetben a sértett vagy magáévá teszi az ügyészség vádiratát, vagy uj vádiratot ad be. Amennyiben a közvetlen idézésnek összes feltételei megvannak, szerző ellen közvetlen idézéssel is kitűzhető a főtárgyalás, mely esetben a vádirat és vádhatározat a törvényszék által vádlottnak egyszerre kézbesítendő az idéző levéllel. Bpts 287. §. Főtárgyalásra közvetlen idézésnek van helye,öí évig terjedhető szabadságvesztés büntetéssel vagy ennél enyhébben büntetendő cselekmény esetében: 1. ha tettenkapás forog fenn (142. §.) vagy 2. ha a terhelt bűnösségét a biróság előtt beismerte és beismerése a nyomozás vagy a vizsgálat adatával teljes összhangzásban áll. Összefüggés (18., 19. §.) alapján egyesitett bün*) Előző közlemény a 3. számban. **) A magánvádló részéről képviselt vádesetében, ha a vádirat ellen a terhelt a törvényes határidőben nem tett kifogást, vagy arról lemondott, a BP. 262. 267. §-aiban megjelölt határozatok hozására a BP. 279. S-a értelmében a vádtanács bir hatáskörrel. (A m. kir. Kúria 1902. ian. 14. 305/902. sz. a.) *:**) 1. A vizsgálóbíró által hozott előzetes letartóztatást megszüntető végzést helybenhagyó vádtanácsi határozat ellen további felfolyamodásnak helye nincs. (Bpesti kir. Ítélőtábla 1900 január 28. 943/1900.) 2. A kir. ügyészségnek a vádtanács végzése ellen beadott felfolyamodását, mely végzéssel a vádtanács az iratokat a vizsgálat és vizsgálati fogság elrendelése iránt tett indítvány feletti határozathozatal védett a kir. törvényszék vizsgálóbírójának kiadta, a BP. 378. S-ának első bekezdése értelmében elfogadja ugyan, de a kir. törvényszék vádtanácsának megtámadott végzése ellen beadott felfolyamodást elutasítja. (Nagyváradi kir. ítélőtábla I. büntetőjogi határozata.)