A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 4. szám - A biztositasi szerződésről szóló uj német törvény tervezete

ügyekben a közvetlen idézés csak akkor rendelhető el, ha ennek a fennebbiek szerint minden bűncselekményre és minden terheltre nézve helye van. A fó'tárgyalásra való közvetlen idézés, a vádirat elleni kifogásokat kizárja. Közvetlen idézést rendelő végzés ellen, a terhelt nem tehet illetékességi kifogást. (Folytatása következik.) Külföld. A biztositasi szerződésről szóló uj német törvény tervezete. ELS(') FEJEZET. Az összes biztosítási ágakra vonatkozó rendelkezések. Első cim. Általános rendelkezések. 1. §. Kárbiztositásnál a biztosító köteles a biztosítottnak a biztosított káresemény bekövetkezése után az ezáltal okozott vagyoni kárt megtéríteni. Az élet- és balesetbiztosításnál, valamint a személybiztosítás egyéb fajainál a biztosító köteles a biztosított esemény bekövetkezése után a megállapított tőkeösszeget, vagy járadékot megfizetni vagy, amennyiben nem pínzbeli szolgáltatás van megállapítva, ezt teljesíteni. A biztosított tartozik a megállapított dijat megfizetni. Díjnak tekintendők ezen törvény értelmében a kölcsönösségen alapuló biztosítási vállalatoknál teljesítendő járulékbefizetések is. 2. §. A biztosítás eszközölhető olyképpen, hogy ez egy a szerződés megkötését megelőző időpontban vegye kezdetét. Az 1. bekezdés esetében semmis a szerződés, ha megkötésekor a biztosító tudja, hogy a biztosított esemény már bekövetkezett. Ha a szerződés meghatalmazott vagy megbízás nélküli ügyvivő utján köttetik, akkor a 2. bekezdés eseteiben a szerződés érvényére^nemcsak a szerződést kötő személynek, hanem a képviseltnek tudomása is befolyással bir. A képviseltnek tudomása azonban közömbös, ha a szerződés az ő tudta nélkül köttetett meg vagy ha megbízottját kellő időben nem értesíthette. 3. Ha a biztosítás tartama napok-, hetek-, hónapokban, vagy több hónapot kitevő időszakban állapittatik meg, a biztosítás azon napon veszi'kezdetét, melyen a szerződés megköttetik. Végződik pedig a határidő utolsó napján, délben. 4. §. A biztosító köteles egy általa aláirt a biztosítási szerződésről szóló okiratot fbiztositási kötvényt) a biztosítottnak kiszolgáltatni. Ha egy biztosítási kötvény elveszett, vagy megsemmisült, akkor a biztosított egy pótkötvény kiállítását kívánhatja a biztositótól. Amennyiben a törvény szerint a kötvény hatálytalanításának helye van, a biztositó csak a hatálytalanítás után köteles a pótkötvény kiállítására. A biztosított mindenkor követelhet másolatokat azon nyilatkozatokról, melyeket a szerződésre vonatkozólag tett. A pótkötvény, valamint a másolatok költségeit a biztosított köteles viselni és kívánatra előlegezni. 5. §. A biztosítási kötvény nem szólhat bemutatóra. Oly megállapodás esetén, hogy a biztositó csak a biztosítási kötvény visszaadása ellenében tartozik teljesíteni, ha a biztosított kijelenti, hogy visszaadásra képtelen, ennek közhitelességü elismerése elegendő ahhoz, hogy a biztosító tartozása megszűntnek tekintessék. Ezen rendelkezés nem nyer alkalmazást akkor, ha ártörvény szerint a kötvény hatálytalanításának helye van. 6. §. Oly megállapodásra, melyszerint a biztosítási kötvény elfogadása olyan hatással járna, hogy a biztosított kötvény tartalmát helyesnek elismeri, a biztositó csak akkor hivatkozhatik, ha ezen megállapodás a biztosítottnak egyszersmind legalább egy havi időt enged kifogás emelhetésére és a biztosított ezen idő alatt kifogást nem emelt, a biztosítottnak joga, hogy ezen helyesnek való elismerést tévedés alapján megtámadhassa, az ily irányú megállapodás utján ki nem zárható. 7. §. Ha a szerződésben egy biztosított által a biztosított esemény beküvetkezése előtt teljesítendő cselekmény véghezvitelére bizonyos határidő van kikötve akként, hogy ezen határidő elmulasztása a biztosítottra nézve igúnyei megszűnését vagy egyéb joghátrányt vonna maga után, ugy ezen joghátrány nem áll be, ha a mulasztás a körülményekhez képest véletlennek tekintendő és az elmulasztott cselekmény haladéktalanul pótoltatik. 8. §. Ha a szerződés értelmében egy oly kötelességnek a megszegése, mely az esemény bekövetkezése után a biztositóval szemben teljesítendő, a biztosítottra nézve az igények megszűnését vagy egyéb joghátrányt vonna maga után, ugy ezen joghátrány csak akkor áll be, ha a kötelesség rosszhiszemüleg lett megszegve. 9. §. Oly megállapodásra, melyben a 7., 8. §§. rendelkezéseitől a biztosított hátrányára való eltérés foglaltatik, a biztositó nem hivatkozhatik. Létrejöhet azonban oly megállapodás, hogy a biztositónak büntetésként valamely pénzösszeg legyen fizetendő oly, kötelességének nem rosszhiszemű megszegése esetén is, mely vele szemben az esemény bekövetkezése után volna teljesítendő; ezen büntetés azonban nem haladhatja meg azon összeg öt százalékát, melyet a biztositó fizetni tartozik. 10. §. A biztosítási szerződésből eredő igények két év alatt évülnek el, életbiztosításnál öt év alatt. Az elévülés azon év lejártával veszi kezdetét, melyben a szolgáltatás követelhető. Oly megállapodás, melylyel a biztosítóval szemben levő igények elévülése megkönnyittetik, semmis. Ugyanez áll oly megállapodás esetén, mely szerint a biztositó szolgáltatási kötelezettsége alól szabaduljon, ha a szolgáltatásra vonatkozó igény bizonyos határidőn belül bíróilag nem érvényesíttetik. 11. §. Ha a biztositó vagyonára csőd nyittatik, megszűnik a biztosítási viszony. 12. §. Oly megállapodásra nem hivatkozhatik a biztositó, mely szerint a biztosított vagyonára megnyitott csőd esetén a biztosítási viszony megszűnnék, vagy hogy a biztositó jogosítva lenne a biztosítási viszonyt felmondási határidő betartása nélkül, vagy egy hónapnál rövidebb felmondási határidő mellett felmondani. 13. §. Biztosítási időszaknak ezen törvény értelmében, ha a díj nincsen rövidebb időszakok szerint megállapítva, egy évi időtartam tekintendő. (Folytatása következik.; Vegyesek. Epilógus. Evek óta hangoztatjuk a budapesti ügyvédi kar kebelében észlelhető és általunk mélyen fájlalt visszásságokat, — évek óta emeljük fel intő szózatunkat és küzdünk a személyes érdeknek vagy ambíciónak a közérdek felé való helyezése 'ellen, az ügyvédi karnak méltó, kifelé is imponáló képviselete érdekében. Minden eddigi törekvésünk azonban kárba veszett. Mintha falnak borsót hánytunk volna, ugy lepattantak nyilaink az általános közömbösség és önérdek vastag páncéljáról, — senki sem reagált a támadásainkra, senki sem törekedett arra, hogy az ügyvédségnek általa is károsaknak elismert bajain^saját hatáskörén belül segítsen, vagy enyhítsen. És azért nagy elégtétellel ?registráljuk azt a hírt, hogy utolsó közleményünk az érdekelt köröket lethargiájukból némileg felrázta. Jó jelnek tekintjük ezen felpezsdülést. Az első érzés persze a felháborodás, a bősz harag, a bosszú hangos felkiáltása volt. Boykottálni kell a lapot (?!), fegyelmit indítania vakmerő cikkíró ellen (!!!), egy nyilatkozatban őt gorombaságokkal elhalmozni (!!!), sajtópert ellene indítani, vagy pedig tőle személyes elégtételt kérni és így tovább cum gratia ad infinitum. (Mintha mindezekben bármily cáfolat is rejlett volna). De aztán jött a higgadt megfontolás, a jogásztól elkülönithetlen logikai gondolkodás, — és lassan-lassan beállt a jobb belátás. Elejtették a kalandos és problematikus értékű bosszúállás különféle és célra nem vezető terveit és kijegecesedett az a meggyőződés, hogy mégis jobb lesz az alkalmat kerülni az il y szigorú és lesújtó kritika nyilvánítására. És itt azon ponthoz értünk, hogy <prodorao> felszólaljunk. E sorok irója már közel T.4 évtized ^ óta tagja az^ ügyvédi karnak és egy negyedszázad óta szolgálja ugy a jogtudomány, mint az ügyvédi kar érdekeit a szakirodalom és publicisztika terén. Ezen hosszú idő alatt soha sem vágyódott valamely kinevezéstől vagy választástól függő állás után, sohasem kereste a választásoknál befolyásos kartársai ^kegyét^és époly kevéssé korteskedett saját érdekében, sőt az irányadó, és «kegyeket valamint állásokat osztogató» egyéneket nem is ismeri. Mindennek dacára most, — mintegy revanche-ul — azt híresztelik róla, hogy közérdekű cikkét csak azért irta, mert akár a kamara választmányába, akár az ügyvédvizsgáló bizottságba bejutni akar ! Ezen urak nyilván csak maguk után ítélnek. Amint ők talán nem képesek a közügyet önzetlenül szolgálni, ugy azt másról sem képesek feltételezni. Bár az ebbeli törekvést teljesen jogosultnak és cseppet sem szégyenitőnek tekintem, — mert mindenki köteles tehetségéhez képest a köz érdekét szolgálni és szerény tehetségeit a közügyek terén és mint ügyvéd első sorban az ügyvédi kar érdekében érvényesíteni, — mégsem jutna eszembe érvényesülésemet ily módon kierőszakolni akarni. Égész életemen .át az volt a vezérelvem, hogy az igazságot keressem és hamis bálványoknak ne szolgáljak. Ettől az ily pletykák sem fognak soha eltántoritani. Ellenben nagyon, de nagyon fogok örvendeni, ha ezentúl csakis panegyrikusokat^ fogok zenghetni az]] ügyvédi kar intézményeiről és annak hivatott képviselőiről. "Tisztán az uraktól függ, hogy ezen eszményképem mielőbb megvalósuljon. És végül még egyet: tárgyilagos cáfo'atoknak lapunk" mindig nyitva állott és most is nyitva áll. r. I. Tőzsdei perek illetéke. A dödő hatállyal a per tárgyának fokozat szerint állapította meg a setfelvételi dijakat: 400 K-ig 400 K-n felül 800 K-ig tőzsdetanács 1904. jan. 1-én kezértékét véve*alapul, a következő tőzsdebirósági pereknél a kere6 K 9,000 K-n felül 10,000 K-ig 50 K 800 « « 2,000 « 10 2,000 « <• 3,000 « 15 < 3,000 < « 4,000 « 20 « 4,000 « « 5,000 « 35 « 5,000 « « 6,000 « 30 » 6,000 « < 7,000 < 35 < 7,000 < « 8,000 < 40 « 8,000 < < 9,000 « 45 « 100,000 K-n felül 100 K-val, az kereseteknél pedig 20 K-val. 10,000 20,000 30,000 ! 40,000! 50,000 60,000 70,000 80,000 90,000 20,000 30,000 '40,000 5 ),000 60,000 70,000 80,000 90,000 100,00) 55 60 65 70 75 80 85 90 95 értékben ki nem fejezhető tárgyú