A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 47. szám - Az ügyvédség kérdéséhez

Huszonharmadik évfolyam. 47. szám Budapest, 1904 november 20. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRÜ'KEINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR ŰGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér-. mentve küldve. -f' Negyed évre 3 korona Fél « ._ 6 « Egész « 12 « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM ! Az ügyvédség kérdéséhez. Irta \Y c i s s Ignác dr , brassói ügyvéd. — Az iparosoknál felejtett tárgyakról. Irta Spitzer lózsef dr., budapesti ügyvéd. — Sommás visszahclyezési perekben van-e helye perújításnak V Irta Keleti Ferenc dr., szolnoki ügyvéd. — Birák titkos minősítése. Irta G á 1 Lajos, sátoraljaújhelyi tszéki alhiró. — Az uj biztosítási javaslatból. — Belföldi A Magyar jogászegylet ülése.) — Külföld (A XXVII. német jogászgyülés). — Irodalom. (Finkey Ferenc dr A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. — Edvi Illés Károly dr : A magvar büntetőtörvények zsebkönyve. — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Az ügyvédség kérdéséhez. Irta WEISS IGNÁC dr., brassói ügyvéd. I. A törvényhozás és az általa alkotott uj törvénykezési rendtartás által, az ügyvédséggel szemben elfoglalt korlátozó álláspont, az ügyvédi kamarák és az ügyvédek által a kenyérkereset szempontjából lett megtámadva a szaklapokban és a napi sajtóban. Habár ujabb időben már a birák és a tisztviselők is eljöttnek látták az időt, kenyérkereseti óhajaikat, melyeknek jogosultságát senki kétségbe nem vonhatja és amelyeknek érdekében én magam is már ezelőtt 20 évvel tollat ragadtam volt, a nyilvánosság elé vinni, és habár alig van testület, mely kenyérkeresete érdekében mozgalmat ne indított volna, és gyűléseket ne tartott volna, és igy az ügyvédektől sem vehető rossz néven, ha a törvényhozás, a birák és hatóságok által kenyérkeresetük és megélhetésük elé évtizedek óta gördített nehézségek miatt végre feljajdulnak, — mégis azon nézeten vagyok, hogy azon áramlat, mely évtizedek óta a törvényhozás és a bíróságok részéről abban nyilvánul, hogy az ügyvédi képviselet a bíróságok és hatóságok előtt korlátoztatni céloztatik és amelylyel karöltve jár az is, hogy az ügyvédek dijai hivatalból oly kis összegekben állapittatnak meg. hogy bizton előre /átható, miszerint az ennek következtében már is jelentkező ügyvédi elzülles, hovatovább egy factort képezendő ügyvédi proletariátust fog hazánkban teremteni, nem a kenyérkereseti, különben elég veszedelmes kérdése, hanem egészen más szempontokból világítandó meg. A kérdés az, hogy mi a hivatása az ügyvédségnek általában és hogy tekintettel törvényeinkre és a jogszolgáltatásra hivatott tényezőkre, van-e ügyvédi tevékenységre szükség r Mert, ha az ezen kérdésre adandó felelet szerint nálunk az ügyvédi képviselet mellőzhető, kétségtelen, hogy az ügyvédi kenyérkereset kérdésének sem lehet jogosultsága. Köztudomás szerint az ügyvédek hivatása abban áll, hogy a jogkereső felek érdekeit képviseljék és hogy őrködjenek a fölött, hogy a fórvények és rendeletek bírósagok és hatóságok által betartassanak, helyesen alkalmaztassanak, mely utóbbi hivatás teszi az ügyvédeket a birák és hivatalnokok egyenjogú társává a törvénykezés és közigazgatás terén. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a törvények és miniszteri rendeletek mily tömege árasztja el hazánkat, hogy ezen tömkeleg következtében egyetlen ember siticsen hazánkban, ki az érvényben levő törvényeket és rendeleteket bárcsak felületcsen is ismerné ; ha tekintjük azt, hogy egyes törvények mint a polgári törvénykönyv, a büntető törvény, a kereskedelmi, a váltó stb. törvények, avagy csak a törvénykezési rendtartás tudása és ismerete, csak megfeszített és hosszas tanulmány utján szerezhető meg ; ha tekintjük, hogy az adófizető polgárok 90 százaléka a fórvényeket egyáltalán nem ismeri, és ha a törvények által elfogadott axióma, hogy «a törvény nem tudásával senki sem védekezhetik.) egymagában véve is nevetséges és absurd feltevések, mert a fórvények nálunk ugy közzé nem tétetnek, hogy azokat a polgárok ismerLapunk mai szám késsék, és mert ha a törvények a legnagyobb publicitással hozatnának is nyilvánosságra, a közönség azokat még sem ismerhetné, mert azok tudásához nagy előtanulmányokra vau szükség; ha tekintetbe vesszük, hogy maga a kereskedő és iparos osztályból is, melyek pedig irni és olvasni tudnak, alig 10 százalék ismeri az ezen osztályt legközvetlenebbül érdeklő kereskedelmi, váltó vagy csődfórvényt, ha tekintetbe vesszük, hogy a pere révén a bíróság elé kerülő felek legnagyobb része ügyét ugy előadni nem képes, hogy azt a különben is túlterhelt és a mostani rendszer miatt gyors eljárásra szorított biró megérthesse, hogy ha már a fél kellő előadási képességgel bir is, de nem ismervén a perrend által előirt szabályokat, a siető, elfoglalt, sok esetben el is fogúit biró által nem taníttatik ki kötelességeire és ha végül tekintetbe vesszük, hogy minden peres félnek nagy érdeke ez, hogy ügye kellő védelemben részesüljön és hogy egyetlen, valamire való keresettel biró polgárra nézve sem közönyös az, hogy üzlete utánjárjon-e avagy órákat és napokat töltsön el tétlenül a bíróságoknál, várva arra, hogy az Ítélet végre kihirdettessék, — kétségtelen, hogy a jogkereső feleknek ügyvédre szükségük vau és lesz, hogy a peres felek az ügyvédet rendesen igénybe fogják venni és hogy ennélfogva a megbízható, képzett és szorgalmas ügyvédnek mindig lesz kenyérkeresete, inert hiába: az ügyvédség épp oly szükséges rossz, mint a törvénykezés és a birák és hivatalnokok. .1 nagy közönség és a peres felek erdekei tehát esidpsserint nálunk meg megkövetelik, hogy legyenek ügyvedek és hogy ezek megélhetése bistosittassék. Ha ennek dacára a köszzükséglet és közérdek ellenére | a törvényhozás és a bíróságok az ügyvédeket a képviseletben korlátozni, keresetükben károsítani igyekeznek, ennek okai a mi sajátos viszonyainkban keresendők, melyeket következő cikkemben fogok igyekezni megvilágítani. II. Köztudatu tény, hogy nálunk a törvények rendesen rosszak és hogy ezért rövid időközökben ujabb meg ujabb törvények készülnek. Azt mondják, hogy ez onnan van, mert a törvényjavaslatokat szobatudósok, a gyakorlati életet nem ismerő egyének készítik. Én azt hiszem, hogy a rossz törvények annak tulajdonithatók, hogy a törvényjavaslatokat a képviselők túlnyomó része egyáltalán nem tanulmányozza, a legtöbb el sem olvassa: hogy a jogügyi szakosztály egy pár tagján és tán egy-egy ellenzéki ügyvéden kivül senki a törvényjavaslatokkal nem foglalkozik és hogy az erre leginkább hivatott ügyvédi kamarák megunták javaslataikkal járulni az igazságügyi kormányok elé, miután évtizedeken át évi jelentéseik, javaslataik figyelemre nem lettek méltatva. A birák közül az ujjainkon számlálhatjuk meg azokat, akik egy törvényjavaslathoz valamelyik szaklapban hozzá szóllottak, de ez természetes is, mert a birák túlterhelve lévén munkával, szakszerű tanulmányra és munkára időt nem találhatnak. A törvények rossz volta következtében, ma már nálunk oly nagy a jogbizonytalanság, hogy nincsen sem ügyvéd, sem biró, aki felelősségre meg tudná mondani, hogy melyik per nyerhető meg, vagy veszthető el, ugy, hogy nem üres szólam az ma már, hogy nálunk minden per lutrijáték. Ezen sajnos állapotot nagyban és folyton előmozdítja az, hogy ujabb időben a «gyors igazságszolgáltatása jelszava alatt a leghallatlanabb pressió gyakoroltatik az alsóbb t. i. első fokú bírákra, hogy minél többet, minél gyorsabban dolgozzanak tel, minek következtében az ügyek legnagyobb része a legfelületesebb elintézésben részesült; és előmozdítja az, hogy a felsőbb bíróságok dolga, minden áron, az igazság rovására is csökkentetni céloztatik. a 12 oldalra terjed.