A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 47. szám - Az iparosoknál felejtett tárgyakról

Ennek érdekében elvonatott a perek 80%-a, az 1,000 k.-ig terjedő perek a Kúriától és azon perekben, melyek harmadfokban a Kúriához felkerülhetnek csak felülvizsgálat engedtetett meg a jogkérdésben, anélkül, hogy bárki megállapíthatna deünit lóképpen a jog és a ténykérdés közötti határvonalat; behozatott a bizonyítékok szabad mérlegelési joga, minél fogva a bíró tetszésétől függ, hogy mely bizonyíték prodneálasát engedje meg és hogy a bevett bizonyítékoknak milyen hatályt, minő bizonvitó erűt tulajdonítson, anélkül, hogy e tekintetben a harmadbiróság felülvizsgálatot gyakorolhatna; W koronáig terjedő perekben a járásbíróság, és 4(0 koronáig terjedő perekben a járásbíróság és törvényszék véglegesem tetszés szerint döntenek, egy és ugyanazon körülményre nézve a járásbiró a felperest és a törvényszék az alperest hallgatja ki eskü alatt stb. Maga a Kúria teljesen hasonló ügyekben más-más Ítéleteket hoz, a kir. táblák mint harmadfokú bíróságok és a törvényszékek, mint második és utolsó forumok, sőt a járásbíróságok is 40 K.-ig egymástól teljesen eltérő homlokegyenest ellenkező döntvényeket hoznak, ugy, hogy nemsokára semmitőszek felállítására lesz szükség, hogy a törvénykezés és jogszolgáltatás egyöntetűvé tétessék és a jogbiztonság hélyreállittasst k. Minden tábla és minden törvényszék területén ma mar más az igazságszolgáltatás és a forcir ózott gyors eljárás, illetve ítélkezés következtében oda jutottunk, hogy ma már nálunk a bíróságok tevékenységét a szó legszorosabb értelmében esak törvénykezésnek es nem igazságszolgáltatásnak lehet mondani. Mindezek betetőzéséül a bírák tevékenységének és tudásának megbirálhatásának érdekében, mintha nálunk a protectió kihalt volna, a felsőbb bíróságok rendes kimutatást vezetnek, mint hallom, arról, hogy az egyes bíráknak hány ítélete lett megváltoztatva vagy helybenhagyva. Nagyon csodálkoznám, ha ott, ahol a törvényszék székhelyén van a járásbíróság és ott, ahol a tábla a törvényszékkel egy városban van, nem fejlődnék ki idővel a gyakorlat, hogy a járásbirák bírái a törvényszéki felebbezési tanács tagjaival vagy referensével, a törvényszéki referensek pedig a táblai referensekkel előre megbeszéljék a kezükön levő ügyek mikénti elintézését, mert akkor nagyon könnyen kettős cél volna elérhető, egyrészt az elsőinrónak minden Ítélete helybenhagyatnek, másrészt a másodfokú bíróság munkája is kevesbednék, mert nem kellene megváltoztató íteleteket csinálni. Mindezek betetőzéséül nem szabad felednünk, hogy bíráink is csak emberek, hogy nem mentek az emberi gyarlóságoktól, hogy bennük is meg van és meg lehet a rokonszenv, az elfogultság, az elhamarkodás és főleg a törvények hiányos ismerete és a tévedhetés joga, ami mind csak fokozottabb mérvben teszi szükségessé azt, hogy a bíróságokat egy — a kor színvonalán álló, szakavatott, lélkiösmeretes és teljesen független ügyvédi kar ellenőrizze. Az mondják, hogy az ügyv édeknek szűkebb körre való szorítása és megélhetésüknek megnehezítése éppen azért céloztatik, hogy elvonassanak annak lehetőségétől, hogy a törvénykezést és a bíróságokat ellenőrizzék és hogy ezek hiányainak feltárásával jogi életünket discreditálják. Én ezt nem hihetem! Mert ha minden rendezett, a művelt nemzetek között helyet fogni óhajtó államnak az alapját az igazságszolgáltatás képezi, akkor az állam, a nép és nemzet önmaga köteles gondoskodni arról, hogy a jogszolgáltatás egyedüli biztos, önzetlen és független ellenőrző közege, az ügyvédség létezhetése biztosittassék. Az eddig előadottakból kifolyólag nyugodtak lehetünk, mert a míg az általam részletezett visszonyok között elünk, és ezen visszonyok javulása egyhamar nem várható, addig a peres felek kénytelenek lesznek az ügyvédi segélyt igénybe venni. A törvényhozás és a bíróságok szűkmarkú költségmegállapitás révén tönkre tehetnek egyes ügyvédet, az ügyvédi prolctáriatus nagyra növelésével, az ezzel járó kiszámíthatatlan veszélyt is előidézhetik, de magát az ügyvédséget, t addig míg kifogástalanul jó, mindenki által ismert fórvények és csalhatatlan birak nem lesznek, •- megszüntetni, feleslegessé tenni nem tudjak. OG Az iparosoknál felejtett tárgyakról. Ijta SPITZER JÓZSEF dr., budapesti ügyvéd. Iparosaink állandó panasza, hogy a nekik javítás, tisztítás vagy átalakítás végett átadott tárgyakat azok tulajdonosai gyakorta náluk felejtik és ők törvényeink hiányai folytán nemcsak, hogy munkadijukat nem kapják, hanem még a tárgyak megőrzéséről is gondoskodni kötelesek. Az iparosok ezen panasza jogosult. Hisz törvényeink az iparosnak dijai és kiadásai tekintetében a birtokában levő dolgokra még csak zálogjogot sem biztosítanak, kivéve azt az esetet, ha a kérdéses tárgy tulajdonosa csődbe került (lásd 1881 :' XVII. t.-c. 57. §. 2. bek.) Ma az iparos, ha munkadiját és kiadását behajtani akarja, kénytelen perrel élni; hogy mily teher ez az iparosra, azt könnyű elgondolni; a szóbanforgó munkadijak és kiadások ugyanis, az esetek túlnyomó nagy részében alig érik el a tiz koronát, melyet ha az iparos jelenlegi jogunk alapján behajtani akar, kénytelen keresetet indítani, tárgyalást megtartani, végrehajtást kérni és azt foganatosítani, árverést kérni és azt foganatosítani, ami annyi fáradságba és időveszteségbe kerül, hogy az iparos többet vészit, ha érvényesiti követelését, mint akkor, ha nem él jogával. Törvényhozásunk kötelessége az iparosok ezen sérelmét orvosolni. A polgári törvénykönyv tervezete már tesz is egy lépést e tekintetben. A Tervezet ugyanis azon szerződést, melylyel az iparos valamely tárgy kijavítását, átalakítását stb. magára vállalja, «a vállalkozási szerződés» fogalma alá vonja, abból a helyes felfogásból indulva ki, hogy minden «munka által elérhető eredmény» elérése iránti szerződés a vállalkozási szerződés fogalma alá vonandó (Tervezet 1,626. 2. bek.); a vállalkozási szerződésből eredő követelésekre nézve pedig a Tervezet az 1,643. £-ban megadja a vállalkozónak a zálogjogot a megrendelőnek azon ingó dolgaira, melyek a vállalkozási szerződésnél fogva birtokába kerültek. A Tervezet ezen intézkedése biztosítja az iparost, hogy azon tárgyakból, melyekre ő munkáját fordította, minden körülmények között elsősorban ő nyer kielégítést. Ezzel azonban az iparos érdeke még kellő védelmet nem talál; szükséges, hogy megadjuk neki ama jogot is, miként zálogjoga alapján előzetes per és végrehajtás nélkül, rövid uton árverést kérhessen és magát ily módon a zálogtárgyból kielégíthesse. Jogrendszerünkben két módját ismerjük annak, hogy a hitelező a zálogtárgyból magát per és végrehajtás nélkül közvetlen árverés utján kielégítheti, éspedig: 1. A szerződésen alapuló zálogjog alapján; melyre példa, ha az adós kereskedelmi ügyletből eredő tartozása fedezésére írásbeli szerződés mellett adja a kézizálogot (1875: XXXVII. t. c. 305. §.) 2. A törvényes zálogjog alapján; melyre példa, a fuvarozót a fuvarozási szerződésből eredő követelései kielégítésére a fuvarozott áruk tekintetében megillető zálogjog (1875: XXXVII. t.-c. 411. 2. bek.) A mi esetünkben szintén törvényes zálogjogról van szó, éppúgy, mint a 2. esetben és nincs akadály arra, hogy ezen törvényes zálogjogot illetőleg, az iparosnak meg ne adjuk a közvetlen árveréshez való jogot, mit annyival inkább tehetünk, mert hisz a fuvarozási szerződés is a ((vállalkozási szerződés* körébe esik (lásd Indokolás IV köt. 359. old.), amit pedig a törvény biztosit az egyik vállalkozónak, biztosíthatja a másiknak is, ha annak jogos érdeke ugyanazt a védelmet megkívánja. Franciaországban már törvényileg elismerték, hogv az iparosok részére a jelzett védelem biztosítandó. Az 1903. december 31-iki «az iparosoknál hagyott tárgyak eladásáról)) szóló törvény hét szakaszban szabályozza e kérdést és megállapítja, hogy az iparos jogosult a neki javítás, átalakítás v agytisztítás végett átadott és több, mint 2 évig nála hagyott tárgyak elárverezését a saját illetékes békebirójánál kérelmezni ; ezen kérelemben megjelölni tartozik a tárgy átvételének idejét, helyét, a tárgy leírását, a tárgy tulajdonosának nevét és lakhelyét és a neki járó összeget. A kérekmre a bíró az árverést elrendeli, a hirdetményt kibocsátja, azt a tárgy tulajdonosának szabályszerűen kézbesitteti ; akkor, ha a tulajdonos az árverés elrendelésének ellentmond, a lthető legrövidebb határidőre tárgyalást tűz, ellenesetben az árverés megtartatik, a vételárból az iparos követelése kiegyenlítetik, a többlet-összeg pedig a tulajdonos javára az állampénztárba helyeztetik. Iparosaink érdeke megkívánja, hogy a Tervezet ne álljon meg a félúton, hanem ha már az 1,643. szakaszban kimondotta, hogy az iparost zálogjog illeti meg a megrendelő tár-