A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 45. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

322 A JOG Képzettség I. Itélőtehetség II. Felfogás II. és Szorgalom I. Megjegyzem, hogy az illető biró nem kedvence az elnöknek, hogy miért: az titok. De az elnök ur még egy ilyen sikerült tréfát is követett el a nevezett bíróval. Az illető ugyanis mikor a menykőnagy elismerés után a hideg zuhanyként ható fenti minősitést megtudta, reá két hétre pályázott valahova, persze siker nélkül és ekkor már a következő minősítése volt! Képzettség II. Itélőtehetség II. Felfogás II. Szorgalom I. Tehát két hét alatt, az elnök ur kegyéből képzettségből lesülyedt a második fokra. Az elkeseredett biró az elnöknek persze nem szólhatott, nehogy még «fegyelmin legyen a dolog vége; hanem barátainak panaszkodva csak azt nem értette, hogy az ujabb minősítés alkalmával már hét hete szabadságon lévén, hogy ronthatott a képzettségén egy gradussal. Erre a fogas kérdésre egyik barátja azt felelte: — Hát nem érted ? Két hete nem vagy hivatalban, tehát nem képzed magad, azért vagy most kettes! . . . Lehetséges, hogy az elnök ur igy gondolkozik, s hogy szerinte a képzettség a bírónál ugy hullámzik, mint a búzaárak a tőzsdén, — hol nagyobb, hol kisebb ! . . . íme, azt hiszem elég ez az egy példa a miniszter ur állításának a megcáfolására ! Igenis, a titkos minősítés veszedelmes és pedig a legnagyobb mérvben az, mert némelyik elnök valóságos gúnyt űz belőle, a szerint, hogy kedve, hangulata, szeszélye hozza magával ! De a miniszter ur más nézeten van, mert igy folytatta beszédjét. «Altalában én helyeslem azt a rendszert, hogy a minősítés ne mutattassák fel. Vagy pedig a minősítő közegekben kell változásnak történnie, ugy hogy csak a táblaelnök minősíthessen, — ami alig volna helyes, mert különben a minősítés megmutatása a bíróságnál folytonos torzsalkodásra és zavarra vezetne. Méltóztassék csak elképzelni, hogy a járásbíróságnál, a hol a vidéken egy biró és egy albiró van, s az albiró gyengébb ember, a járásbiró tisztességes és becsületes ember, aki, akármi történik is, megmondja véleményét. Ad neki szorgalomból pl. joggal kettőst. Azt szeretném tudni: az a két ember hogy fog ott egymással megférni ?» A titkos minősítés helyébe rendszeresítendő nyilvánosság mikénti alkalmazására később térek rá. A miniszter ur példájára nézve pedig csupán azt a kérdést bátorkodom felvetni, hogy hátha a kétbirós járásbíróságnál az albiró erősebb és az őt titkosan minősítő járásbiró a gyengébb legény ? Hát akkor mi lesz ? Hogyan fogják az albiró munkásságát igazság szerint méltányolni ? Mely eszközök, mely körülmények lesznek azok, a melyek segítségével az albiró kimászhat a mellőztetés, az igazságtalanság és jogtalanság posványából ? Mert kétszer kettő négy, hogy a gyengébb «fönők» bizonyos rivalismussal néz az erősebb «a!antasra» ; nem szereti, nem rokonszenvez vele és a legtöbb esetben rossz minősitést ad neki! Hát ez helyes dolog ? Hát ez nem torz kinövése a titkos minősítésnek ? (Folytatása következik.) Belföld. A Kúria uj másodelnöke. Vörösmarty örökére, mint halljuk, Oberschall Adolf, a budapesti kir. itélő tábla elnöke, van kiszemelve. Az igazságügyi kormányzat szerencsésebb választási alig tehetne. Mert jogi tudásra, nagy igazságszolgáltatási tapasztalatra, a gondolkozás nemességére, szervező tehetségre önálló gondolkozásra és ítéletének fegyelmezettségére f nézve alig tudnánk egyhamar érdemesebbet, mint Oberschall-t. Epp azért igaz ürömmel veszik az egész hazai jogászságban az Oberschall kinevezéséró'l való hirt. Vajha valóra válnék ! Lányi Bertalant, az igazságügy-minisztériumban a törvényelőkészítő osztály vezetőjét, O Felsége a Szt. István rend kis keresztjével tüntette ki. Lányi Bertalan neve a jogirodalom terén nem mai keletű. Azon előkelő és nagyfontosságú állást, melyet ez időszerint betölt, nehéz, több mint két évtizeden át folytatott serény munkának köszöni, melyet az igazságszolgáltatásban és a jogirodalom müvelésében töltött. Első nagyobb irodalmi munkája a terhelésiés elidegenítési tilalomról szóló müve volt mely előbb a «Jog» hasábjain, azután külön füzetekben is megjelent. Tanulmányai különösen a magánjog területén mozogtak, ahol csakhamar elsőrangú tekintély lett, különös előszeretettel müveivén a telekkönyvi és bányajog disciplináit. Voltaképpeni hivatása azonban mint látszik nem az igazságszolgáltatás, hanem a törvényalkotás terére szólitota. Nagy tudása és mély általános jogi képzettsége csak itt érvényeesül valójában. Munkabírása itt valóságos erőpróbákat mutat. Fényes tanúsága ezeknek azon páratlan, nagy kiterjedésű munkálkodás, melyet az uj készülő polgári törvénykönyvnek előkészítésében kifejt, mely mellett azonban még azon sokoldalú munkát is győzi, amit a minisztérium kodificationalis osztályának folytonosan végeznie kell. Ezek után alig kell tehát kiemelnünk, hogy a fényes királyi kegy egy valóban érdemes kitűnő férfiút, hazai igazságügyünknek egyik legkiválóbbját érte. Fogadja részünkről is, kik szerencsések voltunk irodalmi munkálkodásának egyik kitűnő termékét közölhetni, legőszintébb szerencsekivánatainkat. A magyar kodifikáció érdekében is törhetlen egészséget és munkabírást kívánunk. Külföld. A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás.*) A szabad versenyben a társadalom egy történelmileg jóval életrevalóbb elvvel bir, melynek a túlságos hajlítások ellen való megóvását a történelem tanulságai és az óvatosság egyaránt követelik. Demokratikus kultúrpolitikának, a népnek önrendelkezésre irányuló nevelésére, vállalkozási kedvre, felelősségi érzetre a kartell annál alkalmatlanabb, minél erősebbekké és egységesebbekké válnak ezen egyesületek. Inkább Nietzsche eszményének érdekéljen működnek: <Sok ur, sok engedelmeskedő.* Aki az államok és a népek jövőjét az egyéniség és ennek erejének fokozásában látja és nem a szolgálók gépiesen dolgozó hierarchiájában és a hivatalnoksereg szaporításában, — az csak kívánhatja, hogy az itt képződő folyamat ne érje végé^. Ha tehát a felvetett kérdésre felelni akarunk, tanácsos lesz a kartellhatások ezen 3 nemét külön tartani. Mert a kartell más a benne szervezett ipar, az általánosság és a versenytársak vagyis azok szempontjából, kik a kartellel más, mint tiszta fogyasztási célból üzleti jogvisszonyba lépnek. ad L A kartellirozott iparnak ajánlandó, hogy lehetőleg messzeterjedő szervezeteket létesítsen; lehetőleg egyesítse az egymás kezébe dolgozó termelési és kereskedelmi ágakat. Lehetőleg teljesen intézze el saját kebelében azon konfliktusokat, melyek kartellirozásoknál a munkamegosztásból és a termelési és elárusitási folyamatnak tagolásából (Gliederung des Productions- und Absatzprocesses) származhatnak. Minden ily kiterjeszkedéssel tágabb lesz a tér, melyen egységes termelési és árusítási politika követtetik, — ez pedig ugy a kartellre nézve előnyös, mint annak életképességére és részben az összgazdaságra nézve is üdvös. Követelhető volna tehát — ami a kartellek mai fejlődése mellett rossz néven nem is vehető — azoknak formális jogszerű elismerése ott, ahol ez tőlük eddig megtagadtatott. ad 2. A kartellek hatását az átalakító (weiter verarbeitende) iparokra és az utolsó fogyasztókra vonatkozólag — az e részben javasolt intézkedések közül a kartellek állami felügyeletéiül nem sok positiv várható. A kizsákmányoló kartellek feloszlatásának negatívumára az állami kormányzat csak igen nehezen volna rábírható ; kivált akkor, ha azokban az ország iparerejének értékes része rejlik. Különben is az ily feloszlatás gyakran csak üres szó maradna. Ez csak a jogászra nézve volna az utolsó szó ; az üzletemberre nézve, aki hivatásánál fogva célját a legkülönfélébb helyzetben is törekszik elérni, gyakran csak egy uj alkalmazkodás szükségét jelenti. Epoly kevés eredmény várható egy államilag nevelt és táplált konkurrenciától. Muló állami segélyre és egyéb visszavonható kedvezményekre alapított verseny nem bir ijesztő hatással egy ép, egészséges, a kartellben jól gondozott iparra nézve. Ha nincs egy iparágban ujabb vállalatokra tér, akkor azt közigazgatáspolitikai szabadalmak sem teremthetik. Ily módon legfölebb csak tisztán spekulatív, ringszerü egyesülések támadhatók meg. Államosítások sohasem válhatnak általános eszközzé a kartellirozási rendszerrel szemben. Amennyiben azonban az ily államtulajdonban és államüzemben történő átmenetek nemzetgazdasági, politikai vagy állampénzügyi szempontokból mégis ajánlatosak, ott az államkormányzat — az illető iparágban érvényesülő erős állásából folyólag és annak folytán,hogy a kormányzat saját birtoka révén és az össztermelésben való részesülése által a kartellbe is beavatkozik, vagy arra nyomást gyakorolhat, a kartellirozásnak a fogyasztásra irányuló sok káros hatását megelőzheti. Államosításoknál, hol az államosító vállalatok fontosságuk és nagyságuk folytán a nemzetgazdaságnak jelentékeny tényezői, természetesen első sorban más érvek lesznek a döntők, mint csupán a kartellpolitikai szempont. Mégis, hacsak nem jut túlsúlyra a termelésben a fiskalismus, kartellpolitikai hatásuk itt is az iparnak nagy hasznára válhatik. Ellenrendszabályok, mint a vámnak ad hoc való megszüntetése vagy kivetése, a fuvardíj mérséklése stb. — éppoly jogosultak, mint képesek arra, hogy az egyensúlyt megint helyreállítsák, ha a kartellek túlerejükkel vagy az outsiderek fölötti győzelmükkel visszaélnek. Adott viszonyok közt nagyonis helyükön valók lehetnek és a kisebb kockázat, valamint a könnyebb megfordulás előnyével birnak az államosítással szemben. Persze, hogy ezek a dolgok mind nagyon kétélüek és alkalmazásuk nemcsak *i Előző közlemény a 44. számban .