A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 45. szám - A kapunyitás megtagadása mint büncselekmény

318 A J O G dául, hogy a büntető perben a kérdéseknek nem kerül össze oly halmaza rendszerint, mint a polgári perekben és az Ítéletek is sablonszerübbek. Erre és az előbbi szempontra való tekintettel, ami megint a büntető per javára esik a mérlegbe, azt tartom, hogy aki azt végzi el az I. alatti csoportban, ami ott együttesen van kimutatva akár csupán a polgári, akár csupán a büntető perekben, az egyaránt volt megterhelve. • Az I. alatti csoportbeli munkától el kellett különitenem azután a II. alatti csoportbeli munkát, amelyek rendszerint egy számottevő birói aktussal végződnek. így a polgári és büntető megkeresések egy-egy kihallgatási aktussal, ahol természetesen nem egy, de sőt két vagy több egyént is ki kell hallgatni és kivételesen napokat is igénybe vesz egy ily ügynek a lényeges aktusa, a kihallgatás — mégis általában véve ily dolog, ahol a kérdések is már fel vannak téve, rendszerint nem tesz ki többet, mint egy érdemleges tárgyalást és annak jogi előkészítését illetve felfogását, avagy egy érdemleges itélet megszerkesztését. És hasonló szempont alá esik egy hagyatéki ugy, ahol a tulajdonképpeni munkát az átadó végzés meghozatala képezi, tehát szintén csak egy számottevő aktus. Legtöbbször pedig blankettaszerü. A bünvizsgálatokra ugyan már nem alkalmazható ezen szempont teljesen, mert egy bünvizsgálat sokszor nem is egy érdemleges aktusból, hanem több ilyen aktusból áll, de miután ezeknek száma oly csekély, hogy átlag egy_egy biróra alig esnék több mint 5—tí, azért habár igazságtalannak látszik ezeknek a Il-ik csoportba való felvétele, mégis csak ide számítom ezeket, miután ez az igazságtalanság az országos átlagnál nagyon parányira oszlik meg. A Ill-ik csoportba sorozott munkák főképpen segédnek való munkák, érdemleges mélyebb jogi gondolkodást igénylő munkát ritkán adnak és azért is egy kalap alá vehetők s azt hiszem, meglehetősen becsülök, ha azt mondom, hogy közülök négy sem ér fel az első csoportba sorozott egy érdemleges tárgyalással, vagy egy érdemleges Ítélettel s a Il-ik csoportbeli ügyekben egygyel. A jegyzők, aljegyzők és joggyakornokokra, miként jeleztem, már a Ill.-ik csoportbeli munkák elvégzése vár — természetesen a bírónak tevékenysége itt se zárható ki teljesen, mert az elintézési tervezeteket átnézni, azokat esetleg kijavítani és. azokat igy aprobálni a bírónak kell. Nézzük tehát e téren a kir. járásbíróságok milyen létszám felett rendelkeznek és mi és mennyi tehát az a munka, amit ezek elvégeznek és elvégezhetnek. Ami ezt a kérdést TÁRCA. A kapunyitás megtagadása, mint bűncselekmény. — A Jog eredeti tárcája. — Irta IGAZ GUSZTÁV, székesfehérvári kir. törvényszéki jegyző. A házmester neheztelt egyik bérlő családra, mert a férj nem a házmester nejét szerződtette takarítónőnek és e miatt, mikor az emeleti lakást bérlő illető lakó a színházból esti 10 óra után megérkezett, azt hangjáról felismerve, kijelentette, hogy «kinn tágasabb, menjen vissza, ahonnan jötts és szándékosan — többszörös csengetés, valamint felhívás ellenére — sem nyitotta ki a belülről tolóvassal is bezárt kaput, minek következtében az emeletre fel nem jutható lakó szállodában volt kénytelen az éjjelt tölteni. Bizonyítást nyert azon körülmény, hogy a házmester célja éppen az volt, hogy az említett lakót családjához be ne bocsássa. Kérdés, hogy milyen bűncselekmény forog itt fenn ? Az első tekintetre ugy tűnik fel, mintha csupán a magánlak rendes használatában akadályozta volna meg a házmester a férjet az által, hogy azt a reá várakozó családjához bejutni nem engedte, hanem arra kényszeritette, hogy családjától külön keressen éjjeli szállást. Itt azonban ez nem forog fenn, mert a földszinten lakó házmester táján sem volt az illető család által bérelt lakosztálynak, annál kevésbbé hatolhatott a kirekedt családfő lakásába: a btkv. 330. §-ában meghatározott magánlak megsértésének vétségét tehát el sem követhette. Nem szenved az sem kétséget, hogy a polgári állására nézve földmives-napszámos házmester vázolt eljárása meggyalázás egy magasrangu állami tisztviselővel szemben: az előbb emiitett kifejezésekből következtetve azonban a házmester célja nem becsületsértés, nem meggyalázó cselekmény elkövetése volt, a btkv. 261. §. 1. bekezdésében körülirt bűncselekmény elkövetése tehát terhére nem róható, mivel nem is illeti, itt nagy nehézségekre akadtam, mert bár a jegyzők és aljegyzők számát tudom, és ezeknek a száma kitesz 337-et, a joggyakornokok számát nem ismerem, mert azokról összlétszám nem vezettetik és illetve nem mutattatik ki. De felvéve a legmagasabb számot vagyis azt, hogy ezek is vannak anynyian mint amazok, felvehető tehát, hogy a fogalmazó segédek létszámában G74-et találunk, vagyis megközelitőleg a birói létszám felét. Ezeknek kell e szerint a Ill-ik csoportbeli munkát elvégezni. így tehát egyre-egyre esik a Ill-ik csoportbeli ügyekből két annyi, mint amit ezekből egyes bírónál kimutattam, vagyis 2,788 ügy. Ezt el is végezheti, de ennél többet se. Mert nem kell feledni, hogy egyes előkészítő elintézések, igy tárgyalást kitűző vagy hagyaték megindító végzések stb. szintén reájuk várnak, ha ezt is győzik, s azután még a tárgyalásoknál jegyzőkönyvvezetéssel is kell őket foglalkoztatni, hogy a kellő gyakorlatot megszerezzék maguknak és ne álljon gyakorlatuk egyébből, mint blanketta-kitöltésből. Ezek után tehát konklusiom az, hogy minden egyes bírótól meg lehet és meg kell követelni aztami az ügyek I. és II-ikcsoportjából reá esik az országos átlag szerint és ha ezt elvégezte, meg lehet nyugodva, hogy az országos átlagmunkának megfelelt. A III-ik csoportbeli munkát azonban már nem tőle, hanem a fogalmazó segédektől kell várni és elég, ha ebből a bíró elintézi azt, ami nagyobb fejtörést okoz és nagyobb munkát ád, a többit pedig elég, ha revideálja és aprobálja. És ha ezt figyelembe vesszük, akkor megállapíthatjuk egyszerre azt is, hogy hol nagyobb a birói létszám és hol kisebb ? Hol kell tehát szaporítani és hol apasztani a birói létszámot, viszont pedig hol van felesleges létszámban a segédszemélyzet és hol kevés? Végül, hogy hol kell esetleg egy biró helyett egy fogalmazó segédet alkalmazni, esetleg hol kell egy fogalmazó segéd állását birói állásra átrendszeresiteni. Nem mondom, hogy csalhatatlan kulcsot állítottam fel, de végtére is felszínre kell vetni valakinek azt a kérdést és örülni fogok, ha többen hozzá szólanak e kérdéshez, s talán majd sikerülni fog világosságot kapnunk ezen kérdésben onnan is, ahonnan mi ezt legjobban várjuk. Elvégre legtöbbünknek megnyugtatására szolgálna, ha érezhetné azt vagy jobban mondva tudhatná, hogy ím ez évben én vagy más megfeleltünk annak a kötelezettségnek, amit tőlünk országos átlag szerint felsőbb hatóságaink s a jogkereső közönség várhatnak s a hivatalvezetők is tudnák legalább kitől mit követelhetnek. j erre, hanem arra irányult a szándéka, hogy a lakót éjjeli I szállás keresésére kényszerítse. Nincs épen kizárva azon körülmény, hogy a házmester ' meg nem engedhető cselekményével azt célozta volna elérni, ! hogy magának, illetve nejének jogtalan módon vagyoni hasznot szerezzen, de ezen belső elhatározásra visszavezetendő célzata nincsen, s igy a btkv. 350. §. szerint minősülő zsarolás vétsége ellenében meg sem lenne állapitható. A felsorolt bűncselekmények egyikének tény elemeit sem öleli tehát fel a házmester ténykedése, azok csupán eszközcselekményeknek tekinthetők és igy az sem a magánlakmegsértés, sem a becsületsértés, sem pedig a zsarolás vétségének nem tekinthető. Hogy a vázolt cselekmény büntetőjogilag meg nem engedhető, ez irányban vitázni felesleges ; tekintettel pedig arra, hogy a józannak, Léhát bűnvádi felelősségre vonhatónak bizonyult házmester, alapos, nézetem szerint is kétségkívül jogtalanul, önhatalmúlag s minden elfogadható indok nélkül akadályozta meg a hazatért lakót abban, hogy övéit felkeresse és bérelt lakásába térjen nyugalomra; tekintve továbbá, hogy valakinek személyes szabadsága nem csupán elfogás, elfogatás, vagy letartóztatás által, hanem az által is korlátozható, ha valakit személyes szabadságától a törvény szerint «bármi más módon» fosztunk meg, ezen rendelkezés pedig a térben való teljesen szabad mozgásra, illetve jogos cselekvésekre irányzott szabad akarat tényleges kivitelében való megakadályozást is egész természetesen magában foglalja ; tekintve végül, hogy a házmester rosszhiszemüleg irányította a hazatért lakó jogos akaratát, illetve azt saját bosszúvágyának igyekezett alárendelni, ami sikerült is, mert a kinn rekedt lakó saját személyével a jelzett alkalommal nem is rendelkezhetett, jóllehet a büntetőbíróságok joggyakorlatában hasonló eset még elő nem fordult : a körülirt cselekmény nézetem szerint a btkv. 323. §. í. bekezdésébe ütköző és ezen törvényhely értelmében minősülő személyes szabadság megsértésének vétségét állapítja meg a kötekedő házmester ellenében.