A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 43. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 43. számához. Budapest, 1904 október 23, Köztörvényi ügyekben. Az a házastárs, aki egy idegen személylyel ágyasságban él, az 1894: XXXI. t.-c. 77 §. a) pontja alapján a házasság felbontását sikerrel nem kérheti, felperes pedig akkor, mikor kizárólag az 1894: XXXI, t.-c. 77. §. a) pontjára alapitott keresetét beadta, már ágyassági viszonyt folytatott, és ennélfogva kereseti jogosultsággal sem birt. A Zombori kir. törvényszék (1903. évi okt. 21-én 10,883,1903. p. sz. a.) Schneider Károly dr. ügyvéd által képviselt. G. M. felperesnek, Récsei Ede dr. ügyvéd által képviselt B. B. E. alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti ügyében ítélt: Felperes keresetének és alperes viszonkeresetének annyiban, amennyiben az a házasság felbontására irányul, hely adatik és ebből folyóan a felek között Kucurán 1890. évi január 15-én az ág. hitv. egyház hit elvei szerint kötött házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. £-ának a) pontja és a 80. §. c) pontja alapján alperes hibájából felbontatik s mindkét fél ugyanezen törv. 85. ij-ához képest vétkesnek nyilvánittatik. Alperes viszonkeresetének a nő tartására vonatkozó részével elutasittatik, mig az ingók kiadására irányuló része felett az ítélethozatal mellőztetik, a perköltség pedig felek között kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Felperes keresetét az 1894 évi XXXI. t.-c. 77. igának a) pontjára alapítva, a közte és alperes közötti házasságot azért kéri felbontatni, mert alperes őt, több izbeni előzetes otthagyás és visszatérés után, 1901. évi január 14-én végkép elhagyta s Uj-Verbászra ment lakni anélkül, hogy az életközösség megszakítására neki bárminő jogos indoka lett volna. S dacára annak, hogy felperes őt az ujverbászi községi bíró által két ízben is felhívta a visszatérésre: hozzá nem tért vissza, sőt alperes a 9,936,'P. 1901. sz. bírói felhívásra sem állította vele vissza az életközösséget. A felek közt megkísérelt bírói békéltetés eredménytelen lévén, a megtartott jkönyvi tárgyalás alkalmával felperes keresetét egészben fentartotta, mig alperes a felperes által felhozott s őt terhelő tényállítások valósagát tagadva, a hivatkozott törvény 80. §-ának a) és c) pontja ajapján viszonkeresetet támaszt felperes ellen, mert felperes a házassági tartozást nem teljesítette, vele a katonaságtól 1900. évi dec. 11-én történt megváltásától egész 1901. január 14-ig nemileg nem közösült; de felperes a házassági tartozást nem is telhesithette, mert péterváradi katonáskodása alatt idegen nőkkel közösülvén, bujakórba esett s a katonai kórházban 5 hónapon át nemi betegsége ellen gyógykezeltetett. Felperes továbbá 1901. november (5-tól H. M. kucurai lakossal ágyasságban cl. Visszonkeresetet támaszt továbbá a felpereshez vitt s általa visszatartott ingóságok kiadása iránt, úgyszintén kéri felperest havonkénti 24 kor. nőtartási díjfizetésére is kötelezni. Felperes evvel szemben az alperes által felhozott tényállítások valóságát tagadta, különösen azt, hogy ő H. M.-val ágyasságban élne, mert az szüleinél, kiknek háztartásában él, mint cseléd szolgál. Kijelentette egyben felperes, hogy a visszonkeresetileg igényelt ingókat a házasság felbontása esetében kész alperesnek azonnal rendelkezésére bocsátani. A felek által megnevezett tanuk X. XIII. XVII. XVI. sz. alatti jkönyvek szerint kihallgattattak. .Minthogy pedig a Hí. sz. alatti kézbesítési ivből megállapítható, hogy alperesnek a 9,936,'polg 1,901. számú bírói visszatérési felhívás 1901 évi szept. 26-án kézbesittetett, a keresethez G. alatt mellékelt községi bizouyitványnyal pedig bizonyítottnak vehető, hogy alperes felperessel a házassági életközösséget helyre nem állította; minthogy másrészt alperes a bizonyítási eljárás folyamán azt, hogy a felperest nem szándékosan, hanem jogos okból hagyta el s hogy ebből folyóan az életközösség visszaállítására vonatkozólag kibocsájtott birói felhívásra jogos okból tagadta meg a visszatérést s az életközösségnek felperessel leendő visszaállítását — mivel sem bizonyította, s minthogy az 1894. XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja szerint az egyik házastársnak szándékos és jogos ok nélkül való elhagyása és az életközösség visszaállításának jogos ok nélkül való megtagadása bontó okot képez: tekintettel másrészt arra, hogy az alperes által hivatkozott és a X. továbbá a XXVI. sz. a. jegyzőkönyvek szerint kihallgatott tanuk vallomásainak, nevezetesen G. J. ama vallomásának, mely szerint ő a szomszédoktól hallotta, hogy H. M. összesen holmijával a felperesékhez költözködött: G. M. azon vallomásának, mely szerint egy izben felperes tanúhoz ment szalmahordás végett s ez alkalommal azt mondotta tanúnak, hogy holnap "reggel az én öregemet fogom átköltöztetni* mely, «öreg» alatt felperes H-. M.-t értette s illetve mondotta is, egy más alkalommal pedig felperes édesanyja azt beszélte tanúnak, hogy alperes fivére a felpereshez ment azért, mert alperes vissza akarna menni felpereshez, de felperes azt mondotta ekkor, hogy neki van már másik, nem akarja alperest még látni sem ; G. M.-né azon vallomásának, mely szerint egy izben szalmahordás alkalmával mondotta náluk az alperes, hogy «az öregemet fogom átköltöztetni*, ki alatt felperes H. M.-ot értette; továbbá a faluban beszélik, hogy H. M. ingóságait hozzávitte a felpereshez; E. M. azon vallomásának, mely szerint 1901. év telén felperes a H. M. ágyneműjét odavitte az ő házába; e tanú továbbá néhány szor látta, hogy H. M. és felperes együtt mentek hazulról a templomba s hogy e tanú K. hallotta beszélni, hogy II. M. és felperes ügyélnek egymással, mint férj és feleség; E. M.-né ama vallomásával, mely szerint 1902. farsang táján felperes a H. M. így át, ágyneműjét egy kocsival, melyen ők együtt ültek, oda vitte a G. féle házba; továbbá H. M. a felperes édes anyját a tanú előtt egy izben «az anyánk* néven emiitette; mely néven cseféd a szolgálatadóját soha nem szokta nevezni, ugy szintén e tanú többször látta ünnepnapon H. M.-ot és felperest együtt menni a templomba; végül G. l-né azon vallomásának, mely szerint e tanú több izben látta, hogy felperes H. M.-val templomba együtt ment, úgyszintén a H. M. nővére egy alkalommal azt mondotta a tanúnak, ehogy a M.-hoz megy aludni, mert ez fél miután G. M. 1.1. felperes nincs otthon», — az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a alapján történt mérlegelése a bíróságban azt a meggyőződést idézte elő, hogy H. M. az állítólag megszerzett cselédkönyv dacára felperes szüleinél nem csclédi minőségben szolgál, hanem felperes vele ágyassági visszonyban él: mindezek következtében a felek között kötött házasságot a rendelkező részben hivatkozott $-ok alapján és pedig tekintve, hogy a fentebb előadottak szerint a házassági életközösséget szándékosan és jogos ok nélkül alperes szakította meg s a kereset megindítására alperes adott okot: alperes hibájából felbontani és a 85. §-hoz képest mindkét felet vétkesnek nyilvánítani kellett. Alperes a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértésének tényét az eskü alatt kihallgatott H. J. dr. és Sch. J. dr. orvosok vallomásával sem bizonyítván, a házasságot a hivatkozott törvény 80. §-ának a) pontja alapján felbontani nem lehetett. Egyébként ide vonatkozóan a kir. tszék a péterváradi katonai kórház parancsnokságától beszereztetni kivánt orvosi bizonyítványt hivatalból nem szerezhette be. miután a viszonkereseti tényállítások bizonyítása és a kellő bizonyítékok beszerzése alperesnek állott kötelességében, de még ha ezen bizonyítvány beszerezhető lett volna is : ez egymagában nem szolgálhatna döntő bizonyítékul ama viszonkereseti tényállításra nézve, hogy felperes a kérdéses nemi betegséget valóban közösülés utján szerezte meg. Alperes viszonkeresetének a nőtartást illető részével elutasítandó volt, mert alperes vétkesnek nyilváníttatván, az idézett törvény 90. §-a szerint tartásdijat nem igényelhet. Alperes a XXX. sz. a. kérvénye szerint a viszonkeresetbc vett ingóságokat felperestől visszakapván s ezekre nézve keresetét nem tartván fenn: e részben az ítélethozatal mellőzendő volt. A szegedi kir Ítélőtábla (1904. feb. 3-án 6,211 P. 1903. sz. a.) itélt: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik azzal a helyesbbitéssel hogy a peres felek házassága mindkét fél hibájából bontatik fel. Indokok: Annak kiemelése mellett, hogy alperes nem bizonyította, hogy jogos ok volt a házassági életközösség megszakítására, illetve annak a birói felhívás dacára vissza nem állítására, továbbá hogy a házassági életközösség visszaállításának akadályát felperesnek a H. M.-val viszonya nem képezhette, mert ez a viszony a per adatai szerint a 9,936/1901. sz. birói felhívásban kitűzött idő lejárta után az 1901. évi november havában kezdődött; az első bíróság ítéletét indokainál fogva és minthogy az elsőbiróság ítéletének vonatkozó indokolása szerint a felperes ellen is igazoltatott a házasság felbontásának alapjául szolgáló ok s a házasság felbontása az ő hibájából is történt, a ht. 85. §-a második bekezdésének megfelelő, fent megjelölt helyesbbitéssel kellett helybenhagyni. A m. kir. Kúria (1904. szept. 13-án 2,798 1904. p. sz. a.) ítélt: A másodbiróság ítéletének azon része, mely szerint a felek közötti házasság alperes viszonkeresete folytán, a felperes hibájából az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. c) pontja alapján felbontatott és a 85. §. alapján felperes vétkesnek nyilváníttatott, helybenhagyatik ; egyebekben azonban mindkét alsóbiróság itétete a házasságvédő és a felek képviselői dijára vonatkozó rendelkezések fenntartásával megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik és az eljáró kir. törvényszék utasittatik, hogy a felekkel tárgyalást tartva, az alperes nó't-artási igénye felett hozzon, a perköltségre is kiterjedő uj ítéletet Indokok: Az elsőbiróság ítéletének indokaiban részletezett tanúvallomásokból helyesen állapították meg az alsó bíróságok, hogy felperes H. M.-val 1901. november eleje, az alperesnek meg nem cáfolt állítása szerint november 6-dika óta, ágyasságban él,