A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 43. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

170 A JOG miért is a másodbiróság Ítéletének az a része, mely szerint a felek közötti házasság, az alperes viszonkeresete folytán a felperes hibájából az 1894:'XXXI. t.-c. 80. §. c) pontja alapján felbontatott és a 85. §. alapján felperes vétkesnek nyilváníttatott, az erre vonatkozóan felhozott indokokból helybenhagyandó volt. Felperes azért volt mindkét alsóbiróság ítéletének e részbeni megváltoz­tatásával, keresetével elutasítandó, mert az a házastárs, aki egy idegen személylyel ágyasságban él, az 1904: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján a házasság felbontását sikerrel nem kérheti, felperes pedig 11101. november 17-én, mikor kizárólag az 18Í>4 : XXXI. t.-c. 77. g. a) pontjára alapított keresetét beadta, már ágyassági viszonyt folytatott, és ennélfogva kereseti jogosultsággal sem birt. A nem vétkes nőt az 1894: XXXI. t.-c. 9l»-ának korlátai között a tartásdíj megilletvén, és a perköltség kérdésének eldöntése a végitéletre tartozván, az elsöbiróságot az ezek iránti Uj Ítélet­hozatalra utasítani kellett. A perköltség kérdésében nem az az irányadó, hogy a perre melyik fél szolgáltatott okot, hanem egyedül a perrendtartásnak a perköltségre vonatkozó rendelkezései. A m. kir. Kúria felülvizsg. tan. (1904. március 11. I G. 34904. polg. szám.) IVeisz Ignác dr. ügyvéd által képviselt W. János és neje R Veron felperesnek, Miskolczy Sándor dr. ügy­véd által képviselt M. Vaszali és neje Gy. Baraszka alperesek ellen vagyonközösség megszüntetése és jár. iránt a nagybányai kir. járás­bíróság elótt folyamatba tett perében következő ítéletet hozott: Felperesnek felülvizsgálati kérelme következtében a feleb­bezési bíróság ítéletének a per és felebbezési költségre vonatkozó neheztelt része megváltoztattatik és slpercsck végrehajtás terhével arra köteleztetnek, hogy felpereseknek 80 K. 26 f. elsóbirósági 40 K. felebbezési és 23 K. felülvizsgálati költséget 8 nap alatt megfizessenek. Indokok: Felperesek felülvizsgálati kérelmükben azt pana­szolják, hogy a felebbezési bíróság megsértette a S. E. 100 g. rendelkezését, amidőn a per és felebbezési költségeket megszüntette. Ez a panasz alapos ; mert a perköltség kérdésében nem az irányadó, hogy a perre melyik fél szolgáltatott okot, hanem egye­dül a perrendtartásnak a perköltségre vonatkozó rendelkezései. Minthogy pedig alperesek teljesen pervesztesek és a S. E. 109 g-a parancsolólag Ltja elő, hogy a pervesztes fél a pernyertes félnek okozott perköltségben marasztalandó s a jelen esetben sem az emiitett g-ban emiitett kivétel, sem a 111. §-nak előfel­tételei fenn nem forognak, a perköltség kölcsönös megszünteté­séről szóló 110 g-nak előleltétele pedig a részben pervesztesség és részben pernyertesség, — minthogy továbbá alperesek feleb­bezése sem vezetett eredményre, ezekhez képest a felebbezési bíró­ságnak az a döntése, mely szerint a per- és felebbezési költséget kölcsönösen megszüntette, törvénybe ütközvén, azt meg kellett változtatni és alpereseket a S. E. 109. 108 és 204 gg. értelmében az ellenfélnek okozott per •— felebbezési és felülvizsgálati költség­ben marasztalni. Ezzel a határozattal felpereseknek az ügy érdemére vonat­kozó egyéb panaszai, a melyekre alapította, felperesek egyébiránt fetülvizsgálati kérelmet elő sem adtak, tárgytalanokká váltak. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi cégjegyzékek berendezése és vezetése tárgyában 1875, évi dec. hó 1. napján kibocsátott földmivelés, ipar és kereskedelmi és igazságügyi miniszteri rendelet kiegé­szítése iránt 1883. évi május hó 31. napján kiadott rendelet 2. g-a értelmében a keresk. cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztos, ha a bejegyzést törvénybe vagy a kereske­delmi cégjegyzékek berendezése és vezetése tárgyában kibo­csátott rendeletekbe ütközőnek találja, a kereskedelmi ügyekben követendő peres és perenkivüli eljárás szabályozása tárgyában 1881 évi nov. hó 8-ik napján 3,269 I. M. igazságügyminiszteri rendelet 37. g-a értelmében felfolyamodással vagy előterjesztéssel, avagy kapcsolatosan mindkettővel élhet. A másodbiróság ily határozata ellen pedig csupán felfolyamodásnak van helye. Ezen rendelet 6. g-a továbbá kimondja azt, hogy a felfolyamodásra és előterjesztésre nézve, amennyiben a rendelet különös intézke­dést nem tartalmaz, a 3,289 881. I. M. sz. rendelet intézkedései alkalmazandók. Minthogy pedig az 1883. évi május hó 31. napián kibocsátott előbb hivatkozott rendelet a 3,269/881. I. M. sz. alatt kiadott rendelet 37. g-ában felhivott43. g-a rendelkezésétől eltérő különös intézkedést nem tartalmaz, ez a szakasz alkalmazást nyer a biztos által beadott felfolyamodásokra is. Az emiitett szakasz h) pontja értelmében pedig az első birósági határozatot helyben hagyó másodbirósági határozat ellen további felfolya­modásnak helye nincs. A miskolci kir. törvényszék, mint keresk. bíróság (1908. évi okt. 30-án 10,607,1903. k. sz. a.) D. B.-né, szül. U. R.-nak cégbejegyzési ügyében következőleg végzett: Ezen jegvzőkönyv elintézéséül a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe következő cég: «D. R.», melynek birlalója D. Béláné szül. U. Regina Párisi Nagy Bazár-üzlet tulajdonos mis­kolci lakos bejegyeztetni rendeltetik. A bejegyzés, valamint a szabályszerű közzététel foganatosítása a cégjegyzékvezetőnek meghagyatik s erről folyamodó értesittetik azzal, miszerint jövő- I ben üzletbeli aláírásokat a cégjegyzéssel azonos alakban tel­jesítsen. A kassai kir. ítélőtábla (1903. évi december 15-én 4,217 sz. a.) következőleg végzett: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: A keresk. törv. 11. és 17. §-ai a cégbejegyzésre jogosított kereskedőnek megadják azt a jogot, hogy cégül csupán vezetéknevet használ, föltéve, hogy ezzel más kereskedőnek cégé­hez való jogát nem sérti meg. Az egyéni cég szövegének meg­változtatását szabályozó eme cégjogi rendelkezésből, de a k.-törv, 12., 13. és 15. g-aiból is nyilvánvaló, hogy érvényben levő cég­jogunk a cég valódiság elvének következetes alkalmazásától elte­kintett. Nevezetesen nem kívánja meg a cégszöveg szabályossága szempontjából, hogy az egyéni cég az illető kereskedőt, a társas cég pedig a társaság tagjait tüzetesen felismerhetőkké tegye, sőt a 12. és 15. g-ok bizonyos esetekben a volt cegbirtokos nevének, tehát a jelenlegi cégbirtokos és a jelenlegi társasági tagok szempontjából te­kintve : idegen névnek cégül való használatát is megengedik. A felfo­lyamodó miniszteri biztosnak az az álláspontja tehát, hogy az egyéni cég szövegéből a cégbirtokos férfi, vagy női minőségének feltétlenül ki kell tűnnie, s hogy ez okból D. Béláné, szül. U. R. cége «D. R.» szöveggel bejegyezhető nem volt, a ker. törv. 11. §-ával ellenkezik és tételes cégjogunk alapelvével sem indokol­ható. A fent kifejtettekből nyilvánvaló ugyanis, hogy érvényben lévő cégjogi szabályaink szerint a cégbirtokos kiléte felől csakis a kereskedelmi cégjegyzékek tartalma adhat megnyugtató felvilá­gosítást, maga a cégszöveg ellenben ebbeli rendeltetését a cég valódiság elve alól tett kivételeknél fogva elvesztette. A cégvaló­diság elvének nem következetes keresztülvitele folytán a kereske­delmi forgalomban előforduló s a felfolyamodásban kiemelt meg­tévesztések pedig ujabb törvényhozási intézkedések szükségességét indokolhatják ugyan, — a törvény határozott intézkedésével ellen­tétes birói gyakorlatra ellenben nem vezethetnek. A m. kir. Kúria (1904. márc. 18-án 266/1904. v. sz. a.) következőleg végzett: Indokok: A kereskedelmi cégjegyzékek berendezése és veze­tése tárgyában 1875. évi dec. hó 1. napján kibocsátott földmüve­lés, ipar és kereskedelemi és igazságügyi ministeri rendelet kiegé­szítése iránt 1883. évi május hó 31. napján kiadott rendelet 2. §-a értelmében a keresk. cég bejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztos, ha a bejegyzést törvénybe vagy a kereskedelmi cégjegyzékek berendezése és vezetése tárgyában kibocsátott ren­deletekbe ütközőnek találja, a kereskedelmi ügyekben követendő peres és perenkivüli eljárás szabályozása tárgyában 1881. évi nov. hó 8. napján 3,269 I. M. igazságügyminiszteri rendelet 37. g-a értelmében felfolyamodással vagy előterjesztéssel, avagy kapcso­latosan mindkettővel élhet. A másodbiróság ily határozata ellen pedig csupán felfolyamodásnak van helye. Ezen rendelet 6. §-a továbbá kimondja azt, hogy felfolyamodásra és előterjesztésre nézve, amennyiben a rendelet különös intézkedést nem tartalmaz, a 3,269/1881. I. M. sz. rendelet intézkedései alkalmazandók. Minthogy pedig az 1883. évi május hó 31. napján kibocsátott előbb hivat­kozott rendelet a 3,269/1881. I. M. sz. a. kiadott rendelet 37. g-ában felhívott 43. g-a rendelkezéseitől eltérő különös intézkedést dem tartalmaz, ez a szakasz alkalmazást nyer a biztos által be­adott felfolyamodásokra is. Az emiitett szakasz h) pontja értel­mében pedig az elsőbirósági határozatot helybenhagyó másodbiró­sági határozat ellen további felfolyamodásnak helye nincs. Minthogy pedig a neheztelt másodbirósági határozat a felfolyamodásnak helyt nem adva, az azzal megtámadott elsőbirósági határozatot helybenhagyta, a másodbiróságnak eme határozata ellen további felfolyamodásnak nincs helye. Ennélfogva a miniszteri biztosnak a másodbirósági határozat ellen közbetett felfolyamodást vissza­utasítani kellett. Igaz ugyan, hogy a közgyülés elnöke jogosítva van a köz­gyűlésen megjelent minden egyes Qly részvényestől, aki a tanács­kozás és határozathozatalhoz szükséges rendet és nyugalmat a közgyülés komolyságához nem illő viselkedésével és magatartá­val veszélyezteti, a szólásj ogot az épen szóban forgó tárgyra nézve elvonni. De ezen diseretionális jogából nem következik az, hogy ő a rendet és nyugalmat bizonyos tárgynál való rendelle­nes felszólalása által veszélyeztető részvényestől a szólásjogot a közgyülés egész tartamára megvonhassa. S minthogy a közgyü­lés elnöke ezt mégis megtette, a közgyülés összes határozatai megsemmisíttetnek. (A m. kir. Kúria 19U4. június 1. 7:'4. sz. a.) Bűnügyekben. Vádlott és védője a sértett testén okozott sérülés tartamá­nak megállapítása céljából, már a kir. törvényszék főtárgyalásán indítványozták a bizonyítási eljárás kiegészítését s a kir. törvény szék ítéletét az indítványozott bizonyítási eljárás el nem rende­lése miatt is felebbezvén, a kir. ítélőtábla a felebbezésben felhozott alaki semmisségi oknak figyelembe vételét mellőzte; a Bp. 428. g-ának második bekezdése szerint az az alaki semmisségi ok, mely a felebbezésben fel volt hozva s melynek figyelembe vételét a kir. ítélőtábla mellőzte, semmisségi panaszszal már nem érvé­nyesíthető. A kalocsai kir. törvényszék, mint bünfenyitö bíróság (1903. június hó I6-án 1,743'903. B. sz. alatt.) Súlyos testi sértés büntette miatt foglalt vád fölött B. IL J, és Sz. F. elleni ügyében ítélt:

Next

/
Thumbnails
Contents