A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 43. szám - Szabó Miklós ünneplése

A JOG 303 tanimus von sibi kabendi és animns vem alieno nominc habere*, vagyis birtok és birlalás. Mivel azonban a gyakorlati életben birtok és birlalás között külső nyilvánulás tekintetében nincs külömbség, mivel az, hogy valaki milyen szándékkal tartja a dol­got uralmában, az illető belvilágára tartozik s külsőleg ki nem tudható, nagyon helyesen teszi az ujabb irányzat, hogy szakit a Savigny-féle régi elmélettel s a birlalás önálló eseteit is bir­toknak nevezi, inihezképest azután a dologbirlalók, kiket önálló érdek füz a dologhoz, mint általában a birtokosok, még a tulajdoni birtokossal szemben is birtokkeresettel léphet­nek tel. A tszék szerint felperes birtoka az alperesek jogán, keresete pedig a haszonbérleti szerződésen alapszik s mivel a szerződés feltételeinek eleget nem tett, mint szerződésszegő visszahelyezési keresettel fel nem léphet. Igaz ugyan, hogy az 1802. évi 22. t.-c. 4. íj-ában az foglaltatik ívcruin hunc dum propter non adimplctas conditio­ttei arendator e bonts túrbarctur, provisionem sibi Iianclegis applicare non possitv, de az akkori kor jogi felfogására fényes világot vető ezen kijelentés, mint anyagi jogszabály csakis azt jelenti, hogy a bérlő a bérleti szerződési feltételeknek külön­beni kizavarás, illetve a szerződés megszüntetésének terhe alatt mindig eleget tartozik tenni. Mint emlitém, ezen primitív 1802. évi 22. t.-cikknek is az volt a célja, hogy az önbíráskodás helyett törvényes utat jelöljön ki a bérleti visszonyból felmerülő igények érvénye­sité-;ének. Ezt követte az 18Ü8. évi ók t.-c. 93. ij-a, az 1881. évi .V.). t.-c. 13. £-a s a jelenben érvényben levő 1893. évi 18. t.-c. I. Jj-nak 5. d — k) pontja, amely pontok részletesen elősorolják a bérleti vagy haszonbérleti összes igények eseteit. Felperesnek mint bérlőnek birtoka nem az alperesek jogán alapszik, mert másnak a tulajdonát képező ingatlant is lehet haszonbérbe adni, de alapszik alperesek kifejezett akara­tán, az ő átengedési tényükön s a felperesi keresetnek alap­ját nem a haszonbérleti szerződés képezi, de a jogrend, amely nem türi az ököljogot s képezi azon hatalmi kapocs, azon uralom is, amely éppen alperesek szabad akaratából léte­sült felperes mint bérlő és a bérlemény tárgya, mint dolog között, abból a célból, hogy felperes a dolog fölött rendelkez­zék, hogy ahhoz anyagi érdek fűzze, tehát a birtok. Igaz, hogy a bérlő a szerződési feltételeknek mindenben tartozik eleget tenni, és az 1893. évi 18. t.-c. 1. £-ának ő. i) pontjából az látszik következni, hogy a bérfizetés elmulasztása miatt feltétlenül van helye elmozditásnak, a birói gyakor­lat azonban, mint tudjuk, még az esetben is szabad irányt követ, mert sokszor, a concret körülményeknél fogva, jelenték­Nehézzé teszi helyzetem továbbá az is, hogy e tárgy tag­lalásánál mindennemű absolut igazságoktól el kell tekintenem, — tényekkel kell rámutatnom arra, hogy a függetlenség olyan, mint a szabadság: általános függetlenség, a függetlenség ideálja, nem létezik; vagyis nincs nemzet olyan helyzetben, hogy absolute független volna s minden pillanatban, tekintet nélkül másokra azt tehetné, amit akar. Távol kell tartanom e tárgytól a képzelődés, a föltevések s a lehetőségek minden insmuatióját, hanem minden mozzanatnál a szigorún vett politikai és geographiai tényekkel kell számolnunk, — nem események és ideálok keresését és felderítését tekintem feladatomul, hanem a tényleges valóság illustratióját — reá kell mutatnom leplezetlen tényekkel, hogy valamely nép politikai alakulása nagyobb mértékben függ országának helyzetétől és alkatától, mint hogy azt a természetjogi felfogás varázsa alatt sejtették. Minden nemzet csak akkor érezheti magát biztonságban, ha földrajzi állásának vaskényszerü föltételeihez alkalmazkodik. Kgy szigeten, távoli még gyöngén benépesített földrészen tán akadálytalanul fejlődhetnek s virágozhatnak absolut igazságok — de az európai continensen ezidőszerint s tán még beláthatatlan időkig csak erősen védett, bensőleg szilárdan összefüggő államok élvezhetnek teljes biztonságot, — mindezeknél fogva azon politikai egész állása, mely a magyar birodalomból és a lajthántuli tartományokból a közös védelemre alakult — majd azon állás, melyet a monarchia Európában elfoglal, reánk nézve közömbös nem lehet. Werbőczy is utal már erre magyar szempontból, — mondván : «A magyar álladalom alá­vetett részeivel egyetemben, ellenségeknek közepette, tulajdon­képpen azok torkában fekszik. Ennek következtében minden­telennek és nem elegendő oknak tekint bizonyos késedelmet s per utján sem rendeli el a kért kimozditást. Az 1802. és 22. és az 1807. évi 13. t.-cikkek szerint a sommás visszahelyezési pernek alapföltétele az előző békés birtok és annak önhatalmú megháboritása, továbbá hogy a megháboritástól a per meginditásáig egy év el nem telt légyen de a birtok minősége egyáltalán nem jöhet tekintetbe és ezen csakis az előző megháborított tényleges állapot vissza­állítását célzó perben, jogkérdések sikerrel nem érvényesíthetők. Azt kérdem hát ezek után, milyen cimen, milyen tör­vényen alapul a bérbeadónak a kir. tszék által kihirdetett azon joga, hogy a bérlőt a bérleményből a szerződési fel­tételek nem teljesítése okából önhatalmúlag kilökheti?! A sommás visszahelyezési per, mint láttuk, csakis az előző tényleges állapot visszaállítására irányul s abban jogkér­dések nem érvényesíthetők, az pedig, hogy a bérlő tartozik-e bérrel, avagy hogy a szerződés egyéb feltételeinek eleget tett-e vagy sem, tehát az, hogy van-e a bérbeadónak érvényesíthető igénye vagy lejárt követelése, nem képes előző tényleges állapotot, de jog­kérdést, amelynek ily perben való érvényesítése törvényileg ki van zárva. Kérdem tehát, hogyan lehet követelni ez után az efféle igényeknek bizonyítását s hogyan lehet a határozatot a bizo­nyítás eredményétől függővé tenni ?! Azt hiszem eléggé bebizonyítottam, hogy jogállamban a bérbeadó a bérfizetés elmulasztása esetén sincs jogosítva a bérlőt a bérleményből önkényüleg, tehát a szerződés törvény­szerű megszüntetése előtt — kilökni, továbbá, hogy a bérlőnek a bérbeadó ellen, bérfizetés elmulasztása esetén is van joga sommás visszahelyezési kere­settel fellépni. Belföld. \/ Szabó Miklós ünneplése. A Kúria f. hó 18-án szép ünnepszinhelye volt. Az összes kúriai birák, valamint a koronaügyészség tagjai,— azon hirre, hogy a Kú­ria ö'sz elnöke nyugalomba készül, elhatározták, hogy megkérik nyu­galmaztatása iránti kérvényének visszavonására. — Paiss Andor tanácselnök a következő" beszédben tolmácsolta Szabó előtt az egybegyűltek érzelmeit: Nagyméltóságú Elnök Ur ! Nem titok az, hogy Nagyméltó­ságod saját elhatározásával több hónappal ezelőtt lépéseket tett az iránt, hogy a munka fáradalmait pihenéssel, nyugalommal váltsa fel. Nem titok az sem, mert hisz tények bizonyítják, hog\ az igazságügyi kormány Xag\ méltóságodat magas birói állásában, — a melyben Isten kegyelméből nyert kiváló tehetségét, nagv tudását, fáradhatatlan munkabírását a magyar igazságszolgáltatás emelésére érvényesítette, — megtartani törekszik azon a helyen, amelyen érdemekben gazdag tevékenységeért bizalom, elismerés és tisztelet övezi. Az igazságügyi kormánynak, érzelmeinkkel s óhaj­tásainkkal találkozó ez a törekvése, igen örvendetes reánk nézve, kor fegyverrel kell azt biztosítani és oltalmazni.» (H. K. I. R. 18. c.) A geographiai visszonyok s a nemzetközi helyzet hozták tehát létre az Austriával való szövetkezést, e szövetkezésből erednek a közös ügyek; nem egyéb ez, mint annak fölismerése, hogy amint a testek világa fölött a nehézkedés törvénye, ugy uralkodott és uralkodik a gyakorlati népjogban és a nemzet­közi élet fölött az erő törvénye. Utalok Lengyelországra, mely mindezt figyelembe nem vette, hanem megmaradóit a maga szűk­térre szorult és nem terjeszkedő alkotmánya keretében ; e mozdulatlanság következtében ez az alkotmány azután önmagá­ban elmállott és szétfoszlott, az állam pedig idegenek zsák­mányává lett. A mi visszonyainkra, már a XV. századtól kezdve fokozatosan alkalmazható ama tétel, hogy a külvisszonyoknak mind pontosabb felfogásában és mind erősebb megfigyelésé­ben, a formák és szabályoknak mindinkább fokozódó kifej­lődésében található föl a modern állam-élet felsőbbsége, szem­ben az antik és középkori állam-fogalmakkal és csak a külső állam-gépezet következetes tökélyesbitése után sikerült az ujabb kornak lehetővé tenni azt, ami azelőtt kivihetetlennek látszott. Utalnom kell arra, hogy a magyar közjogban a kettős fejlődés, amely az 1867 : XII. t.-c.-ben egyesül, nem véletlen műve, nem esetlegességek eredménye, hanem történelmi folyamat — hogy az alap-fejlemény: a magyar alkotmány tételei képezik a vezérfonalat, ehhez idomul a második fejle­mény — s mig az egyesülés meg nem történik, mig az u lejlődmény a régi, az alapfejlődmény formáiba nem önthető

Next

/
Thumbnails
Contents