A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 43. szám - Jegyzetek a szerződések tárgyának kérdéséhez az angol judikaturában

304 A JOG de mi megnyugvást csak akkor nyerhetünk, ha azt tudjuk, hogy Nagyméltóságod hajlandó szándékát megváltoztatni. (Éljenzés.) A Xagyméltóságodtól, bölcs vezetésétől való megválás gondolata a Kúria biráit egyenkint és összesen, kezdettől fogva mély megilletődéssel és fájó érzéssel tölti el, de ezt mindaddig, amig a visszonyok követelték, némán viseltük. Most azonban ennek elhárítása végett egyértelmüleg elhatároztuk, hogy ami rajtunk áll, azt megtesszük. E végből vagyunk itt. Xagvméltóságod távozási szándéka ellenében utalunk arra, hogy mindenki, aki a magyar igazságszolgáltatás sorsát és a Kúria érdekét szivén viseli, aggódó töprengéssel gondol arra, vájjon ki lesz az, aki Xagvméltóságod távozása esetén megüresedő helyre léphet és vájjon azt a helyet, amelyet Xagymóltóságod egészen és teljesen betöltött (ügy van! Ugy van !), a jók legjobbika is képes lesz-e hézagtalanul betölteni. (Igaz.) Az igazságszolgáltatás magasztos, általunk és tehetségünk szerint ápolt érdekein tul egy melegebb és közvetetlenebb forrásból is merítünk reményt szívből eredő kérésünk meghallgatására, teljesítésére. Ez a forrás Xagyméltóságodnak a Kúria iránt tetteiben, hűségében és a kötelesség teljesítését messze túlhaladó buzgóságban, hosszú időn át megnyilvánult szeretete és a mi erős ragaszkodásunk az érdemdús, jeles elnökhöz, szeretetünk a derék, a jó, az igaz emberhez. Ettől az érzelemtől áthatva, tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat] ne hagyja el a Kúriát, ne hagyja cl maradandó érdemeinek e gyűjtőhelyét. Xe hagyjon el minket, tisztelettel, szeretettel áthatott birótársait. Igaz, Xagvméltóságod életkora, éveinek száma nagy. Igaz az is, hogy Xag\méltóságodat távozása után oda is elkíséri szeretetünk, valamint a köztisztelet és nagyrabecsülés. l)c mi azt hisszük, hogy hosszú élete friss, jó egészséggel, most is teljes lelki rugékonysággal, lankadástól ment erővel azért áldotta meg az isteni gondviselés X agy méltóságodat, hogy csorbithatatlanul üde szellemi tehetségét, nagy tudását, bő tapasztalatait, bölcseségét minél tovább, még hosszú időkig szentelhesse a közjónak. E szeretet melegségével kérjük Xagyméltóságodat, változtassa meg távozási szándékát. Maradjon meg a Kúria élén, maradjon velünk. A Kúria elnöke e beszédre a következőleg válaszolt: Méltóságos Uram ! Mindig tapasztalt szivességüknek és rokonszenvüknek ez a váratlan meglepő megnyilvánulása engem mélyen meghat. Mint tisztelt barátom emiitette is, én már rég tul vagyok azon a koron, a melyben aktív szolgálatra igényt tarthatnék. Nekem kétségtelenül nehezemre fog esni a megválás, mert az a buzgó, szakértő támogatás, amelyben én az alatt az egész idő alatt, mig itt működni szerencsém volt, részesültem, a szolgálatot nem tette nehézzé, sőt azt részemre igen kellemessé tette. Már most én az elhatározásomat megváltoztatni nem tudom. En a magas kormánynak kinyilatkoztattam, hogy amig tűrnek engemet (Ellentmondások), igen szívesen felajánlom szolgálatomat. Xem is tőlem függ többé, hanem a magas kormánytól. Addig is, mig együtt szolgálni szerencsém lesz, kérem erre a rövid időre is, tar.tsanak meg szives jóindulatukban. En, mondhatom, mindnyájuk iránt szerettei viseltetem. (Zajos éljenzés.) Mint halljuk, a Kúria nagyérdemű elnökét előreláthatólag sikerülni fog állásában megtartani. mindaddig az zavarólag hat az alapfejleniényre. Utalnom kell arra, hogy azon támadások, melyek a XVI—XVII. századokban a magyar állam területi, főleg alkotmányi integritását érték, — nem egyedül álló jelenségek, — ama századokban az angol nemzet hasonló alkotmányérti küzdelmet folytat a Tudorok, majd a Stuartokkal, — az angol történelemben előforduló 1088. évi nagy kelet, mint az uj alakulások kiinduló pontja, nálunk is megvan, t. i. a szatmári béke, az 1715: III. t.-c. az 1722/23. I., II., III. t.-cikkekbe iktatott sanctio pragmatica, mely utóbbi azt jelenti a magyar közjogban Deák Ferenc szerint, hogy ha ez meg van tartva, akkor Magyarország minden törvénye meg van tartva, — tudvalevőleg az 1722/23. I., II., III. t.-cikkek szolgálnak alapul az 18(i7:Xll. t. cikknek. A magyar nemzet alkotmányos élete, a jogfolytonosság tehát mindenkor erősebb volt, mint az absolut uralom minden támadásai, a magyar nemzet alkotmánya alapfejleményének minden tételével teljességben alkotta meg az 1H67: XII. t.-cikket. Ez alap fejlemény mellett az osztrák szövetségből bizonyos visszonyok erednek, melyeknek eredetét arra kell visszavezetni, hogy a külvisszonyok azt parancsolják Magyarországnak, hogy erőit fokozza. Megjegyzendőnek vélem megemlíteni, hogy a külvisszonyok nyomása már Nagy Lajos kora óta szövetség keresésre inti a magyar nemzet politikáját, sőt visszamenőleg arra is utalok, hogy IV Béla már Ince pápához irt levélben azt a tételt állítja föl, mely ma is áll, hogy t. i. mily fontos minden szempontból Magyarország helyzete a Dunánál — ha Magyarország ott elesik, ugy Nyugot-Európára zúdulhat a keletről érkezhető bármely veszélyes áramlat — hogy Nagy Külföld. Jegyzetek a szerződések tárgyának kérdéséhez az angol judikaturában. Az ugy egészben, mint részleteiben oly roppant joganyaggal rendelkező angol judikatura terén, — mely köztudomás szerint még ezidőszerint oly görcsösen ragaszkodik a common law-hoz, szemben a többi európai és kevésbbé konservativ szellemű nemzetek irott jogrendszerével, - - nemrégiben Sir Nathaniel Lindley, az angol bírói kar egyik kitűnő tagja, két biró-társával együtt alapos és mélyreható tanulmány tárgyává tette az irásbeliszerződések teljességének és jogérvényességének lényeges kellékeit s ezzel kapcsolatban szigorúan körvonalozta a csalás és közokirathamititás vonatkozó ismérveit s az idevágó intézkedéseket, azt a maximát alkalmazva véleménye kifejtésében, hogy id certum t-st, quod certum reddi potcst. A Lindley-éY. állásfoglalásával egyidejűleg, a londoni The Law Times is szóvá tesz egy pár jogesetet a szerződések tanára vonatkozólag, — amely kérdés az angol magánjogi judikaturának, — tekintetbe véve a statute faw hiányában oly nagy mértékben feltorlódott és sokszor nehezen kezelhető joganyagra, — mai napig is egyik meglehetősen rendszer nélküli fejezetét képezi. Az angol jogszerint is - seza szerződések leglényegesebb kellékeinek egyike, mely jogérvényességéhez feltétlenül megkívántatik minden szerződésnek tartalmaznia kell az annak alapját képező jogügylet tárgyának pontos leírását. Az írásbeli szerződések megalkotásánál különösebb figyelem fordítandó a Statute of Erauds (29. Car. 2. c, '•>. s. 4.), valamint az 189:1-ban életbelépett Sale of Good Act. (56 & ">7 Viet. e. 71 s. 4) követelményeire. Valójában azonban még csak megközelítőleg is lehetetlen írásba foglalni a szerződés tárgyának olyatén leírását, hogy az esetleges zavar és ellenmondás teljesen kikerülhető legyen. S tényleg, a valódi birtok-állapotot feltüntető okiratnál az ingatlanról készített vázrajz nem mindig zárja ki az esetleges vitát és kétségeskedést. Ebből kifolyólag már a méltányosság és észszerüség reason sürgősen megköveteli annak lehetővé tételét, hogy szóbeli tanúvallomás párol evidence - tegye jóvá a fennforgó hiányosságokat és határozza meg szabatosan azt, hogy voltaképen minő ingatlanról van szó a kérdéses szerződésben. A mi Kúriánk is erre az álláspontra helyezkedik akkor, midőn egy határozatában (7,593/88, p.) elismeri, hogy valamely írásbeli szerződésnek vitássá vált értelmezésére nézve a bizonvitás megengedhető. Lord Wensléydale egyik birói decisiója szerint, a szóbeli tanúvallomás ne használtassák fel arra, hogy az okiratban foglalt leíráshoz akár hozzátétessék valami, akár elvétessék valami belőle, sem pedig arra, hogy az bárminő tekintetből is valamelyes változást szenvedjen. Hanem igenis, az ilyen tanúvallomás lehetőleg mutassa ki az ingatlan minden egyes részének azt az állapotát, valamint a bíróságra nézve szükségesnek mutatkozó minden más körülményt, a mely a szerződési okirat létrejötte alkalmával a birtokrészletek tekintetében tényleg fennállott, hogy így a bíróság képes legyen a szerződő felek valódi akaratát kellőképen elbírálni. (Baird v. Fortune 4. Macq. H. L. 149). Az angol judikatura ide vonatkozó álláspontjából önként következik, hogy tanúvallomás általi bizonyítás ne hivassék fel j ott, a hol a kétértelműség különben is nyilvánvaló; a szerződés 1 tárgya ugy Írassék körül, hogy az a szerződés pontozatai közt Lajos lengyel király, hogy Zsigmond és Albert német császárok, hogy a két Jagello-házbeli király Csehország királyai, nem puszta esetlegességek — hogy a nemzeti király Corvin Mátyás egy nagy állam-tömb létesítésén — és pedig directe véve a török hatalom ellen fáradozott, azt a hazai és világtörténelem eléggé kimutatta — de mivel ezen szövetségek kezdetlegesekvoltak, nem erősbbitették azokat szerves intézmények; nem tudtak, nem voltak képesek azok nagyobb erőt kifejteni, célhoz nem vezettek s előidézte ezen készületlen állapot a maga erői inferiorítása okából az 1526-ik évi eseményeket. Magyarország tehát az 152(5 után beállott politikai constellatiókkal szemben szövetségesekre van utalva. Itt azonban jól meg kell jegyeznem, hogy midőn Magyarország szövetségeseket keres, nem gyöngeségét vallja be, de erőit akarja fokozni, a helyzet által vele szembe állított túlerő irányában. A magyar állam által kötött mindenkori szövetségre nézve nem alkalmazható Raukc ama föltevése, hogy: «aki nem elég erős magát megvédeni, az nem tarthatja meg souverainitását sem s annak egy részéről te kell mondania annak a javára, aki őt támogatja.)) Midőn a pozsonyi országgyűlés 152f> ban [. Ferdinándot királyul megválasztotta, ebben a tényben a nemzet souverainitása nyilvánult, — conservativ irók, Cziráky, Maylátli — igy fogják ezt föl — ismeretesek I. Ferdinád biztosító okmányai és esküje — köztudomás szerint meg lett koronázva — a koronázás pedig nálunk a teljes érintetlen alkotmányosságot s a magyarállam teljes integritását jelenti. A bekövetkezett történelmi folyamat Bécsben centrális szerveket hozott létre; a következő uralkodók, hogy Magyarország védelmét eszközölhessék, hogy minél egységesebben és