A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 43. szám - Van-e joga a haszonbérlőnek a bérbeadó ellen sommás visszahelyezési keresettel fellépni? - Az 1867. évi XII. t.-c. közjogi előzményei

A J OG nak többet kell tudnia, mint azoknak akiket bírálgat. A tanár tanit, tehát tudja a tananyagot. A tanárt azért tiszteli a tanitványa, mert tiszteli annak tudományát. A «főnökök» köa&l azonban hány tudósabb, okosabb és képzettebb ama biráknál ? Hány elnök van, aki irodalmi munkálkodással, a birói szakma minden ágát felölelő igazi tudással, szóval jeles képzett's•<ggiL foglalja el az elnöki széket? Kérdezem, hány van ilyen? Tessék, feleljenek meg erre birótársaim, feleljenek meg a központi matadorok és feleljenek meg a «főnökök» maguk is ! . . Vagy el lehet tagadni, hogy a «jeles képzettségű a jogtudomány teljes és alapos ismeretét feltételezi? El lehet-e vitatni, hogy a szakirodalom mivelése, a szakirodalom buvárlása, a jeles képzettség sine qua non-ja?S ha, fő életfeltétel, hogy mindenek előtt az elnök legyen jeles képzettségű, ugy nyilvánvaló, hogy jogtalan és téves rendszer az, amely hiányosan képzett, úgynevezett administráló genie-ket tesz meg elnököknek és másnemű főnököknek. Az ilyenek nem képesek megítélni, hogy melyik bírónak, minő képzettsége van! Az ilyenek csak elkeseredést, gyűlöletet fakasztanak azoknál, akiknél tiszteletet és szeretetet kellene ébreszteniök. Az ilyen féltudásu, félművelt főnökök osztják két táborba a bírákat. Az egyik tábor a hízelgők serege, a másik az elégedetlenek csoportja. 'l essék megítélni, hogy mit várhat az igazságszolgáltatás az ilyen bíráktól? . . . Ilyen rendszer melleit a selejtes elem lesz úrrá. A gyönge parancsol az erősnek, a tudatlan kritisálja a tudást s igy: «Nem igaz, amit vigaszul csöpögtetnek ürmös poharunkba, hogy a világ a jelesebbek kiválásán épült fel és hogy győzedelmeskedik a kiválóbb!» (Pollak Illés: Erősek és Gyengék c. m. NI., 82. 1.) A szorgalomra nézve statistikai adatok állnak az elnökök rendelkezésére, ez a minősitő jegy tehát még a legkisebb gondot okoz nekik. (Folytatása követk.) Van-e joga a haszonbérlőnek a bérbeadó ellen sommás visszahelyezési keresettel fellépni ? Irta STÉPAN LÁSZLÓ kir. jbiró Szobráncon. G. M. pálóczi lakos haszonbérlő, J. Gy. és tsai kolibábóczi lakos bérbeadók ellen, a szobránci kir. jbiróság előtt azon okból, hogy bérbeadók a bérlet tárgyát képező kőbányából munkásait kiűzték, a kőbányába vezető közlekedési utat eltorlaszolták s az útszéli fára tilalmi táblát függesztettek, sommás visszahelyezési keresetet indított. A szabályszerűen letárgyalt perben a kir. jbiróság marasztaló ítéletet hozott, felperest önhatalmúlag megháborított haszonbérleti jogába visszahelyezte s alpereseket perköltség fizetésére kötelezte. Alperesek felebbezése folytán a beregszászi kir. tszék TÁRCA. Az 1867. évi XII. t.-c. közjogi előzményei. *) — A Jog eredeti t ;'i reája. — .... A tárgy, melyet ezen félévben előadásaim anyagául választottam, sikamlós és egyike a legkényesebbeknek, — igen gyakran előfordulhat a veszély, hogy vagy a hallgatók némely napi kérdések tendentiáját látják a tanár szavaiban — vagy maga a tanár is azt véli, hogy tán eltért a szigorú tárgyilagosság teréről — pedig ha van a magyar közjognak oly része, melyet a legnagyobb tárgyilagossággal kell kezelni ugy bizonyára az 1867 : XII. t.-c. s az általa teremtett helyzet az. Közismeretü tény, hogy vannak e jogalapnak föltétlen ócsárlói, föltétlen magasztalói — természetesen, miképp helyzetemben e helyről egyik félhez sem csatlakozhatom, helyzetemben első alapelvnek azt mondom ki, hogy ezt az alapot a történelem hozta létre, annak tényezői tartják fönn s a történelem evolutiója adott alkalommal változtatásokat is eszközölhet rajta, — hogy miként, azt nemcsak belső visszonyaink, hanem a külpolitika eseményei s a nemzetközi helyzet is befolyásolni fogják. Az 1867 : XII. t.-c. közjogi előzményeinek rendszeres előadása mostanság nagy feladat, sokkal nehezebb és súlyosabb az, mint első pillanatban vélnők. Midőn a 67 : XII. t.-c. szaka*) Elmondotta a budapesti m. kir. tudom, egyetemen H o r v á t h |ános dr. a közjog magántanára 1904. évi szept. hó 27-én (Gyorsírói jegyzetek nyomán, i felebbezési tanácsa a kir. jbiróság ítéletét megváltoztatta, felperest keresetével elutasította. Az elutasításra vonatkozó indokok a következők : V.A felebbezési bíróság- peres felek előadásából tényállásképpen azt állapítja meg, hogy felperes a kérdéses bányát, amelynek birtokában megháborittatott, alperesektől és társaitói haszonbérben bírja, tehát birtoka az alperesek jogán alapszik. Ezen körülményből következik, hogy felperesnek mint bérlőnek, a bérbeadók ellen visszahelyezést kérni csakis a bérleti szerződés alapján van joga, vagyis csakis ugy kérheti, hogy bérleti szerződésen alapidő birtoka bérbeadók által ne zavartass ék, ha ő a maga részéről a bérleti szerződésnek eleget tesz s a haszonbérleti összeget pontosan fizeti. Vagyis felperesnek mint bérlőnek, alperesek mint bérbeadók ellen nem elég azt igazolni, hogy egy évet meghaladó idő óta birtokban van, hanem azt is kell igazolni, hogy a bérleti szerződés feltételeinek eleget tett s a bérösszeget kifizette. Felperes azonban bár erre felhivatott, ezirányban bizonyítékot nem nyújtott, annak igazolása pedig, hogy a bérleti összeget kifizette, felperes terhe.it Mindez, közönségesen szólva annyit jelent, hogy a bérbeadó a bérlőt, ha valami bérösszeggel tartozik, galléron ragadhatja s irgalom nélkül bátran és bármikor szabadon kilódithatja a bérleményből. Miután jogállamban élünk, nézzük az esetet a jog és a törvény szempontjából. Aki a személyét, vagy javait közvetlenül fenyegető veszély t a törvény védeszközeinek hiányában minden tőle telhető módon elhárítja, törvényeink szerint a bűntelen önvédelmet gyakorolja ; aki pedig képzelt, vagy bár valódi jogát, de a törvényben világosan meghatározott orvoslási módok, eszközök és a birói segély szándékos mellőzésével érvényesiti ; az önbíráskodást, tehát törvénytelenséget cselekszik, cselekedete törvénybe ütközik, megtámadja a fennálló jogrendet, joguralmaí. Werbőczy Htkvének 1. r. 68. címében kimondja ugyan, hogy <ivim vi rcpcllere licet», ami azt jelenti, hogy a létező állapotot törvényellenes uton, vagyis önhatalmúlag, erőszakkal megváltoztatni nem szabad és erőszak ellen erőszakkal szabad élni ; de hogy az egyesek az erőszakoskodástól, a birtoknak önhatalmú visszaszerzésétől, vagyis az önbíráskodástól elvonassanak, az 1802. évi t.-c. és az 1807. évi 13. t.-cikkek által törvényileg szabályoztatott a birtok védelméül a sommás visszahelyezési perut és már azon időben érvényesült azon elv, hogy az állam a birtokot, tehát a személy és a dolog közötti viszonyt, a személynek a dolog fölötti rendelkezési állapotát védi, továbbá hogy a megsértett jogrendet, az előbbi tényleges állapotot, az állam van hivatva az ő birói hatalmával visszaállítani. A személy és a dolog közötti visszony kétféle lehet szait taglaljuk, akkor kell éreznünk legjobban Montesquieu ama tételét: «I1 fant eclairer l'histoire par les lois, et les lois par rhistoire». Számolnia kell az ismertetőnek minden tényezővel, mindazon visszonyokkal, melyek azt létrehozták. — ismerni kell már az 1526-ik évet megelőző száz évre visszamenő eseményeket — különösen azonban az 1Ó26—1867 közt eltelt kor külpolitikai szövevényeit, a nemzetközi váltakozó helyzeteket, belfejlődésünk minden mozzanatát s mindezeknek egymásra való utaltságát és hatását. Ismernie kell a nemzet történelmének, Austria történelmének minden lapját, az 1526 — 1867 közt tartott országgyűlések történelmét, azok iratait s az ott történt nyomósabb nyilatkozatokat — a memoirirodalmat, a brochurök s legújabban a napi sajtó nyilatkozatait, nemcsak a belföldiét, de a külföldiét is. Mindezekből látható, hogy a fölvett anyag szerfölött terjedelmes s bizonyos mérvben : <crudis indigestaque moles», — teljesen műveletlen, sem tanszéki, sem irodalmi rendszeres előzmények nincsenek rendelkezésemre. Második kísérlet ez csekélységem részéről, hogy eme nagy fontosságú jogalapnak előzményeit rendszerezve a nyilvánosság elé hozzam. Megkíséreltem ezt a sajtó utján, töredékes tanulmányaim közzétételével, megkísérlem most a tanári székről. Kísérlet ez — mert tudtomra még egy kiválóbb publicistánk sem foglalkozott irodalmilag e tárgygyal, sem mint önálló kollégium az egyetemen föl nem vétetett, vagyis sem az irodalomban, sem a tanszéken nem kísérletté meg senki ezen jogalapnak, mely valamennyi más intézményeink összhangzó működésének nélkülözhetetlen föltétele, — fejlődését nyomozni, azt közzétenni, — az 1867 : XII. t.-c. legitimitását a történelem evolu1 bójából s a kül- és belpolitika constellatióiból kimutatni.