A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 43. szám - Birák titkos minősitése. Harmadik közlemény

Huszonharmadik évfolyam. 4B. szám Budapest, 1904 október 28. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok viss/.a nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAK ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) UP AZ ICAZSÁ^L'CY ítóÉÍ KÉPTISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS ár. - STILLER MOR ár. KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve. Negyed évre 3 korona Fél « ._ 6 « Egész « 12 « üpyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz inttízendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek v^-^V V legcélszerűbben bérmentesen í \ ^ ) postautal vá nynyal »-A J ~0 j küldendők. TARTALOM : Birák titkos minősítése. Irta (iái Lajos, sátoraljaújhelyi tszéki albiró. — Van-e joga a haszonbérlőnek a bérbeadd ellen som más visszahelyezési keresettel föllépni ? Irta Stépán László, szobránci járásbiró. — Belföld (S z a l) ö Miklós ünneplése) — Külföld ijegyzetek a szerződések tárgyának kérdéséhez az angol judikaturában. Irta Zsoldos Berni, zombori tszéki aljegyző. — A XXVII. német jogászgyülés.) — Nvilt kérdések és feleletek. (Adalék a részvényjoghoz. Kérdés*. —Irodalom. iTimon Akos német bírálatban.j — Vegyesek. TÁRCA: Az 1867. évi XII. t.-c. közjogi előzményei. Klőadta Horváth János dr., egyetemi magántanár MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Birák titkos minősítése. Irta GAL LAJOS, s.-a.-ujhelyi kir. törvényszéki albiró. X Harmadik közlemény.*: Azt tudjuk, hogy a bírói pályán többnyire kétféle qualilicatiőval rendelkező egyének vannak, jelesül: a) a kik jogtudományi államvizsga után gyakorlati birói vizsgálatot tettek, b) a kik ügyvédi vizsgálatot álltak ki. Vannak ezenkívül olyanok is, a kik mindkét oklevéllel rendelkeznek; vagy a kik doktorátust szereznek, s azután nem ügyvédi, hanem birói vizsgát tesznek. Az alapképzettség tehát többféle, nagyobb, kisebb, vagy legnagyobb, de mindenesetre a lápképzettség, amely a további képességnek alapját, fundamentumát képezi. Ha már mostan az elnök urak igazságosan akarnának eljárni, természetesen a képzettség megítélésénél mindig a későbbi adatokból kellene kiindulniok, mert — legalább az én szerény hitem szerint - minden bíró később, munkálkodásának, önképzésének erejével, sikerével szerzi meg magának az általános egyéni értéket; vagyis a képzettség mértékét. A birói képzettség tehát mint ilyen, teljesen független elbírálás alá esik, az alap-, u. n. elméleti képzettségtől, mert a birói képzettség gyakorlati munkálkodás eredménye, az elméleti képzettség pedig az előtanulmányokból nyert tudás bizonyos fokát jelzi. Természetes, hogy a kinek nagyobb az elméleti képzettsége, az a gyakorlati képzettséget is könnyebben, s talán jobban fogja elsajátítani. De ez is az illető egyéniségétől függ. Mert az a fiatal ember, aki csak átcsúszott a. szigorlatokon protekcióval (ami, sajnos, nem tartozik a mesék világába) s doktor, majd ügyvéd lesz, bizonyára kevesebbet tud annál az aljegyzőnél, aki nem doktor ugyan, de szorgalmasan képezi önmagát, olvasgat, irogat, szóval tanul és praktizál, — és megfordítva. A képzettség tehát relatíve veendő a bírói pálya kezdetén; de mikor már az elnöki minősítés retortáján megy keresztül, akkor specialiter ítélendő meg az egyéni érték szerint és függetlenül az alapelméleti képzettségtől. Az elnökök azonban (s a többi főnökök is) már ennél a dolognál is a legnagyobb tájékozatlansággal és következetlenséggel járnak el; jelesül: Ha az elnök járásbiró stb. (maga is doktor, a doktori minősítéssel bírókat nagyobb (jelesebb) képzettségüeknek tartja, mint a nem doktorokat. Ha nem doktor, bizonyos előítélettel van a doktorok iránt. Ismerek egy igen magas állású főnököt, akinek az az elve, hogy alügyésznek csakis akadémiai (doktori) fokkal bíró egyén nevezhető ki. Ez a főnök persze maga is doktor ; már mostan, bármennyi nem doktor, de jeles képzettségű egyén pályázott az ő fennhatósága alá eső kir. ügyészségekhez, egy sem lett kinevezve, hanem csakis doktorok, akik között természetes, hogy akadtak gyönge emberek. Igen érdekes következtetést vonhatunk a képzettség minő*) Előző közlemény a 42. számban. Lapunk mai száma sitésére, ha a fenti tapasztalatból kiindulva pl. a kir. törvényszékek elnökeit alapképzettségre nézve sorra vesszük. A legutóbb 1903. évben kiadott összlétszámban a budapesti elnökökön kívül van ugyanis : 1. í) elnök, kúriai bíró címmel, akik nem doktorok és egy doktor. 2. Van a VI. fiz. osztály első fokozatába sorozott elnökök közül egy doktor és 26 nem doktor; végül .'1. Van a VI. fizetési osztály második fokozatában levő elnökök közül 11 doktor és 15 nem doktor, vagyis összesen van a 63 elnök között 50 nem doktor és t3 doktor. A nem-doktor és a doktor-elnökök alatt is túlnyomó számban a nem doktor birák szolgálnak, mert ezek általában véve többen vannak. Csakhogy az elnökök között a doktorátussal bírók közül sokan abban a véleményben vannak, hogy akinek nincs doktorátusa, annak képzettségéből jelese nem lehet. Ez nyilván tévedés, éppen olyan tévedés, mintha valamelyik elnök azt véli, hogy akinek doktorátusa van, — noha gyengébb munkaerő — mégis jeles képzettségekkel kell bírnia. Az elnökök tehát a képzettség megítélésénél téves alapból indulnak ki. De a tévedést tovább folytatják. A személyi rokon- és ellenszenvre majd később térek rá. Az elnökök ugyanis — mivel teljes szabad akaratukra vannak hagyva, mivel titokban megy a minősítés — a hányan vannak, annyiféleképen gondolkoznak. Az egyik elnök abból a feltevésből indul ki, hogy az albirónak 4—5 évig, bárhogyan dolgozik is, nem lehet jelest adni, mert még «fiatal». így történik aztán, hogy jeles képzetségü, irodalmilag ismert, kifogástalan munkásságú albirák egy nyomorult alügyészi állást nem képesek elnyerni, mert viszont az ügyészek humanismusból gyakran adván a «je!es képzettségtt» csakis jeles képzettségű albirákat candidálnak; és akár hányszor olvassuk, hogy aljegyzőket (ügyészségi megbízottakat) neveznek ki alügyésznek ott, a hol 20—30 albiró is pályázik, a mi a legnagyobb arculcsapása az igazságnak és magának az annyira védelmezett szamárlajtorjának is! Némelyik elnök felületesen, csupán jó szivére hallgatva, mindenik bírójának jelest ad a képzettségből, s büszke reá, hogy az ő emberei haladnak. T. i. az igy minősített pályázók pl. előnyben vannak a szigorú felfogású elnökök pályázóival szemben, s elütik azokat. Persze, később kisül, hogy az ipse bizony nem «jeles» ember, s ekkor a levert helybeli versenytárs ellensége lesz, uj elnöke pedig rossz szemmel nézi őt. Az az elnök, aki irodalommal foglalkozik, szereti az irodalmi képzettségit bírákat és a szerint bírálja meg azok képzettségét is. Az az elnök, aki nem iró ember, haragszik a «scribler» bíróra és beminősiti. Holott kérdés tárgyát képezi, vájjon nem lenne-e helyes és igazságos, hogy csakis olyan bírákat nevezzenek ki elnököknek, akik jogirodalmi sikereket is mutathatnak fel. Mert a jeles képzettségnek mi az alapja- Az önnevelés, tanulmányozás, a szakirodalomnak intensivebb ösmerése és müvelése ! Szakirodalom nélkül nincsen szaktudomány ! Judikatura nélkül nincs törvényalkotás ! És mégis, ha végig nézünk Magyarország törvényszéki elnökeinek névsorán, alig találunk köztük néhányat, talán 5 6 embert, akiket a szaklapokból (ismer a jogászvilág. A többi ismeretlen zseni. Nem tudjuk elképzelni, hogy a kulisszák mögött rejlő miféle óriási érdemek alapján jutottak fel arra a nagy magaslatra, ahonnan főnöki gőggel és ellentmondást nem tűrő kevélységgel Ítélnek a bírák képzettsége, felfogása, egyéni értéke fölött! Aki jogakadémiai tanárnak — tehát sokkal kisebb urnák, mint az elnök — pályázik, attól megvárják, hogy irodalmilag is működjék, sőt ha már működött ebben az irányban, be kell neki mutatni irodalmi dolgozatait. Egyetemi magántanár pedig nem lehet addig, a míg arra érdemes irodalmi terméket nem produkál. Ez helyes és bölcs rendszer ; mert mi annak az értelme ? Az, hogy ha valaki pályatársait megbírálni van hivatva: magá12 oldalra terjed.