A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 42. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 42. számához. Budapest, 1904 október 10Köztörvényi ügyekben. Miután alperes a hirdetményileg közzétett egy évi határidő alatt az életközösséget vissza nem állította, a tárgyalásra kitűzött határnapon pedig meg nem jelent, vele szemben nem vélelmezendő, hanem megállapítandó, hogy az életközösséget jogos ok nélkül szándékosan megszüntette. A kassai kir. törvényszék (1904. január 13-án 805. p. sz. a.) Ssafay László dr. ügyvéd által képviselt T. I-né szül. T. K. felperesnek, Halmy Károly dr. ügyvéd mint kirendelt ügygondnok által képviselt T. I. alperes ellen házasság felbontása iránt itélt: A T. I. alperes és neje sz. T. K. felperes között, Kis-Kanizsán 1893. évi okt. :23-án az ev. rcf. egyház hitelvei szerint megkötött házasság, felperes kérelmére, az alperes vétkesnek nyilvánítása mellett, az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §-ának b) pontja alapján felbontatik, s az alperes felperes részére, az ügygondnoki dijjal együtt, a perköltségeknek végrehajtás terhe melletti megfizetésére köteleztetik. A házasságból Kis-Kanizsán 1894. évi aug. '21-én született Margit nevü leánygyermek, tartása és neveltetése céljából továbbra is — a felperes gondviselésére bizatik azzal, hogy amennyiben eme gyermek tartási és neveltetési kötelezettségének eleget nem tehetne, e kötelesség teljesítése az alperest fogja terhelni. Indokok: A házasságnak az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-nak b) p. alapján való felbontását szorgalmazó felperes, a házassági életközösség visszaállítására felhívó birói hirdetmény kibocsátása iránt, 1902 évi június hó 17-én 4,(588 p. sz. a. benyújtott kérvényhez, B. alatt pótlóan csatolt községi bizonyítvánnyal igazolta, hogy férje — az alperes — ót, ezen 1902. évi július hó 10-én kelt községi bizonyítvány kiállítását mintegy 8 évvel megelőzően elhagyta, s ezen idő óta tartózkodási helye ismeretlen; a házasság felbontása iránt becsatolt keresetéhez D. alatt pótlóan csatolt községi bizonyítvánnyal pedig igazolta, hogy a felperes kérelmére 1902. évi aug. hó 0-án 5,030. p. sz. a. kibocsátott, s az iratoknál levő hírlapi példányok szerint a «Bpesti Közlöny* 1902. évi szept. hó 3., 4. és 5-ik napjain megjelent 202., 203., 204. számaiban három izben közzétett birói hirdetmény utján, a házassági életközösség visszaállítására felhívott alperes eme felhívásnak az arra megszabott egy évi határidő alatt eleget nem tett, s ez idő szerint is ismeretlen helyen tartózkodik. S minthogy a birói felhívásnak nem engedelmeskedő s e mulasztást nem igazoló alperesről jogszerűen az vélelmezendő, hogy ö feleségét ezelőtt mintegy 8—9 évvel szándékosan és jogos ok nélkül hagyta el, ennélfogva a felperes keresetének helyt adni, s ehhez képest a peres felek házasságát, az alperes hibájából, s az 1894: XXXI. t.-c. 85. §-a szerint, az alperes vétkesnek nyilvánítása mellett, a most hivatkozott t.-c. 77. §-ának b) pontja alapján felbontani, s az alperest pervesztességének folyományaként, az 1808: LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltség fizetésére kötelezni kellett. A házasságból született kk. gyermeknek, tartás és neveltetés végett, a felperes gondviselésére történt bízása a H. T. 95. §-án alapszik; e gyermek nyilvánvaló érdekéből ki volt mondandó, hogy a mennyiben a felperes a terhére rótt gyermektartási és neveltetési kötelezettségének eleget nem tenne, vagy bármely okból eleget nem tehetne, e kötelesség az alperest fogja terhelni. A kassai kir. ítélőtábla (1904. évi ápril. 25-én 1,070. p. sz. a.) itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, a mely szerint a felek között kötött házasság az 1894: XXXI. t.-c. 77. ij-ának b) pontja alapján az alperes hibájából és az idézett törvény 85. §-a szerint vétkességének kimondása mellett felbontatott, a Margit nevü leánygyermek elhelyezésére és tartására, valamint a jogerős itélet közlésére vonatkozó rendelkezéssel együtt az abban felhozott megfelelő indokokból helybenhagyja, mindazonáltal utóbbi rendelkezését azzal a helyreigazítással, hogy az ítéletet, annak jogerőre emelkedése után, a cél megjelölése nélkül rendeli az 1894 : XXXIII. t.-c. 67. §-a alapján az illetékes állami anyakönyvvezetővel közölni. Ugyancsak az Ítéletnek egyéb része felebbezés hiányában érintetlen marad. A m. kir. Kúria (1904. szept. 13-án 4,167/1904. p. sz. a.) itélt: A másodbiróság Ítélete az abban felhívott indokok alapján hel)benhagyatik, mindazonáltal azokra vonatkozó azzal a helyesbítéssel, hogy miután alperes a hirdetményileg közzétett egy évi határidő alatt az életközösséget vissza nem állította, a tárgyalásra kitűzött határnapon pedig meg nem jelent, vele szemben nem vélelmezendő, hanem megállapítandó, hogy az életközösséget jogos ok nélkül szándékosan megszüntette. A határozatlan arányban felvett tulajdonostárs jutalékára nyert tkönyvi jogra nézve a jóhiszeműség kérdésbe nem jöhet, mert a szerzett jog csak annyiban hatályos, ha a helyszinelési tulajdonosnak tulajdoni jutalék megállapíttatik. A csákigorbói jbiróság (1903. évi január 27-én 283/1903. sz. a.) a S. hitelintézetnek G. J. elleni végrehajtási ügyében következőleg itélt: A paptelki 87. sz. tjkvben A -f 1 f 3, 10—12. rsz. ingatlanok hrzi tulajdonjogi arány l.az A 1. alatti P.J. javára semmiben. 2. a B. 5. alatti P. T. javára semmiben, 3. a B. 3. alatti G. J, javára 7/;i-,-öd részben, 4. a B. 4. alatti P. T. javára semmiben, 5. a B. 11. alatti P. T. javára ';3S-öd részben, 6. a B. 4. alatti P Gy. javára «/L»Sd részben, 7. a B. 2. és 10. alatti S. J. javára e/ife-öá részben, 8. a B. 7. alatti P. T. javára 4 .i-.-öd részben, 9. a B. 8. alatti P. J. javára 2,3,-öd részben, 10. a B. 9. alatti G. L. javára */35-öd részben, 11. az A. 10. alatti P. Gy. javára *7s6-öd részben, 12. a B. 6. alatti M. O. javára */^6Ö részben, a 87. sz. tjkvből időközben a 295. sz. tjkvben A + 1 rvsz. alá átvitt ingatlanhozi arány pedig: 1. a B. 1. alatti P J. javára semmiben, 2. a B. 15. alatti P. T. javára semmiben, 3. a B. 13. alatti G. J. javára 7/35-öd részben, 4. a B. 4. alatti P. T. javára semmiben, 5. a B. 5. alatti G. O. javára */35-öd részben, 6. a B. 14. alatti P. Gy. javára *'35-öd részben, 7. a 12. alatti S. J. javára */3r,-öd részben, 8. a B. 17. alatti P. T. javára 4/35-öd részben, 9. a B. 18. alatti P. J. javára 2/36-öd részben, 10. a B. 19. alatti G. L. javára 2/3r,-öd részben, 11. a B. 10. alatti P. Gy.javára 4/35-öd részben, 12. a B. 16. alatti M. O. javára 4/3rröd részben megállapíttatik. Ez itélet alapján tkvi bevezetés jogerőre emelkedés után fog elrendeltetni. A költségek G. J. végrehajtást szenvedő ellen állapittatnak meg 7 K-ban. Köteles végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: A kihallgatott érdekeltek a tanuk vallomásaival (amelyekkel ellenkezőt csak G. J állított), be lett igazolva, hogy a paptelki 87. sz. tjkvben ingatlanokban s illetve P. M. hagyatékában ennek első nejétőli P. G. és J. M. szabadultak fel és ezek ketten — s illetve P. G. egyedül — használták a kérdéses ingatlanokat a felszabadulás után folytonosan háborítatlanul s így a helyszíneléskor is. Az is be lett igazolva M. T., P. J. az Irényi, P. G. és P. J. az M.-né gyermeke, P. O. kétségbe nem vont vallomásaival és a betekintett paptelki 12., 88. és 114. sz. tjkvi állásával, hogy a felszabadulás és igy a helyszínelés előtt P. G. és J. M.-né megosztoztak és a 87. sz. tjkvben ingatlanok G.-nak jutottak. S minthogy a vérségi összeköttetést felek egybehangzóan adták elő s e szerint P. G. örökösei az 5—11. alattiak voltak s minthogy ezekből láthatólag a 87. sz. tjkvbeni ingatlanok P. G. s illetve az 5—11. alatti P. O. s társait s illetve ezek jogutódait illette és illeti meg és igy csak helyszinelési hibából íettek e tkvbe az A 1—4. alatti P. J., Cs. M. szül. P. és F. T. szül. P. társtulajdonosokként felvéve, ennélfogva az eredeti tkvi állástól eltérően a rendelkező rész értelmében kellett a kiigazítást eszközölni s illetve az arányt megállapítani. Azonban tekintettel arra, hogy az A. 3. alatti K. N. tkvi jutalékára időközben G. J., tehát 3-ik személy, több mint 3 év előtt tkvi tulajdonjogot szerzett, rosszhiszeműségére pedig bizonyíték fenn nem forog, ennélfogva ennek figyelembe vételével a tkvi állásból kitetsző és ezután meghatározott hányadban volt az arány az ő javára megállapítandó. Megjegyeztetett, hogy az A 2. alatti Cs. M. is eladta jutalékát időközben az A 6. alatt bejegyzett P. T.-nak, azonban ezen jutalékre nézve rosszhisszemüsége, tekintettel az eladóhozi mostoha testvérére, — az eredeti társtulajdonosi visszonyra és ez ügyben tett nyilatkozataira, kétségtelen s igy e jutalékra nézve az ö tulajdonjoga s illetve az arány nem volt megállapítható az ő részére. Cs. M. szül. P. tanú uj megidéztetése és kihallgatása, tekintettel a kihallgatott 6 tanú és érdekeltek egyező vallomására, mint felesleges mellőztetett. Meg nem jelent érdekeltek e tényállás közlése mellett szabályszerűen lévén idézve, illetve értesítve, megjelentek nyilatkozataihoz csatlakozottaknak voltak tekintendők. A költségek G. J.-val szemben voltak megállapitandók. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1903 dec. 29-én 238 1904. tk. sz. a.) következőleg itélt: A kir. jbiróság mint telekkvi hatóság Ítéletének az a része, melylyel G. J. részére a K. N. jogán az ingatlanokból tulajdonjoggal részesedés állapíttatott meg, helyben hagyatik. Az itélet egyebekben érintetlen marad. Indokok i Annak előre bocsátása mellett, hogy a felebbezésben felhozott uj körülmények és uj bizonyítékok ezúttal nem voltak figyelembe vehetők és hogy a jutalékok nagysága sérelmezve nincsen : a kir. jbiróság, mint telekkvi hatóság ítélete felebbezéssel megtámadott részében vonatkozó indokai alapján volt helybenhagyandó. A m. kir. Kúria (1904. máj. 19-én 2,760/1904. p. sz. a.) következőleg itélt: