A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 42. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

166 A JOG A másodbiróság ítélete G. J. kivételével a többi nem felebbezö tulajdonostárs részéről is az 1881: LIX. t.-c. 35. §. értelmében felebbezettnek vétetvén: mindkét alsóbiróság ítélete, amenynyiben G. J.-nak tulajdonjutalék állapíttatott meg, — megváltoztattatik és K. A. helyszinelési tulajdonos jogán a paptelki 87. és 295. sz. tjkvi ingatlanokra a B. 3. és 13. s.sz. a. tulajdonosul bekebelezett G. J. részére tulajdonjutalék meg nem állapittatik és ehhez képest a többi jogosult tulajdonos tulajdoni aránya a következően állapittatik meg: I. A paptelki 87. sz. tjkvi ingatlanokra vonatkozóan: 1. S. J. B. 10. sz.jutaléka Vié-ed. ugy annakB. 2. s. sz. jutaléka 2/I4-ed, 2. P. T. B. 11. s.sz. jutaléka Vu-ed, 3. P. Gy. B. 4. s. sz. jutaléka 2 u-éd, 4. P. T. B. 7. s. sz. jutaléka s/u-ed, 5. P.I.B. 8.s.sz. jutaléka i,14-ed,6. G.L.B.9.sz.jutaléka Vu-ed, 7. P. G. helyszinelési tulajdonos (A 10. s. sz. a.) jutaléka 2/u, 8. M. 0. B. 6. s. sz. jutaléka 2/i4-ed, rész. II. A paptelki 295. sz. tjkvi ingatlanra vonatkozóan: 1. G. O. szül. P. helyszinelési tulajdonos (A. 5. s.sz. alatt) jutaléka 2/i4-ed, 2. P. Gy. B. 14. s. sz. jutaléka 2/u-ed, 3. S. J. B. 12. s. sz. jutaléka 2,'14-ed, 4. P. T. a gl. B. 17. sz. jutaléka 214-ed, 5. P. J. B. 18. s. sz. jutaléka \u-ed, 6. G. L. B. 19. s. sz. jutaléka l/u-ed, 7. P. G. helyszinelési tulajdonos (A. 10. sz. a.) jutaléka 2/i4-ed, 8. M. 0. B. 10 s. sz. jutaléka 2/14-ed rész. Ennek folytán elrendeltetitik, hogy ezen itélet alapján a nem részesített tkvi tulajdonostársakra vonatkozó bejegyzések törlésével a többi tulajdonostársaknak ily tulajdoni aránya a telekkvben kitüntettessék. Indokok: Az alsó bíróságok részéről jogerősen megállapittatott, hogy a kérdéses ingatlanokra a helyszínelés alkalmával tévesen vétettek fel határozatlan arányban tulajdonostársul A 1—4. sorszám alatt P. J., Cs. M. szül. P., K. A. szül. P. és F. T. szül. P. és hogy ezen ingatlanok az A 5—11. s. sz. alatt felvett tulajdonosok tulajdonát képezte és pedig egyenlő arányban. Mégis, habár K. N. helyszinelési tulajdonost ezen ingatlanokból mi sem illette meg, az ő jutalékára B. 3. és 13. s. sz. alatt bekebelezett G. János tulajdonostárs részére a jóhiszemű szerzés alapján mindkét bíróság jutalékot állapított meg és a határozatlan arányt a tulajdonostársak közt ennek a számításba vételével állapította meg. Minthogy a határozatlan arányban felvett tulajdonostárs jutalékára nyert tkönyvi jogra nézve jóhiszeműség kérdésbe nem jöhet, mert a szerzett jog csak annyiban hatályos, ha a helyszinelési tulajdonosnak tulajdoni jutalék megállapíttatik ; s minthogy megállapított tény, hogy K. N. tévesen helyszineltetett a kérdéses ingatlanokra határozatlan arányú tulajdonostársnak, kétségtelen, hogy az ő jogán ezen ingatlanokból a B. 3. és 13. s. sz. alatt bekebelezett G. J. tulajdonostársat mi sem illeti meg : erre vonatkozóan tehát mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni kellett, és ennek folytán a tulajdoni arány is mindkét bíróság ítéletének megváltoztatásával a rendelkező rész szerint volt megállapítandó, mert a G. J. kihagyásával a többi tulajdonostárs tulajdoni aránya a most megállapított aránynak felel meg. Az állandóan követett törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a végrehajtató a végrehajtás alá vont tárgyakra a foglalás által több jogot nem szerezhet, mint amennyivel azokra a végrehajtást szenvedő birt; továbbá jogszabály az is, hogy a házasság tartama alatt szerzett ingó vagyon, hacsak az részben vagy egészben a nő külön vagyonából nem szereztetett, a férjnek kizárólagos rendelkezése alatt áll, és a nő a házassági kötelék fennállása alatt a közszerzeményi vagyonnak elkülönítését vagy felosztását nem követelheti, mihez képest a férj által szerzett és foglalásba vett ingók a szerzeményi vagyon elkülönítése előtt a nő adósságának kielégítésére nem fordíthatók ; mert továbbá az a körülmény, hogy az eladó a szóban forgó ingókra a vételár teljes lefizetéséig a tulajdonjogot fenntartotta, csakis a tulajdonjog átháramlására bir felfüggesztő hatálylyal, ellenben nem áll útjában annak, hogy felperes a vételi ügylet alapján szerzett jogait harmadik személy ellenében már a vételár teljes lefizetése előtt is érvényesíthesse; és végül, mert a végrehajtást szenvedő az által, hogy a hátralékos vételár erejéig felperesért váltójogi kötelezettséget vállalt, a felperes által vett ingókra tulajdonjogot nem szerzett és a vételár fizetéséhez hozzá nem járulván, az részben vagy egészben a nő külön vagyonának nem tekinthető. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa düOí. évi március hó 9. G. 611/903. p. sz.) Az osztr. polg. törv.-könyvnek az elévülésre vonatkozó rendelkezései perrel érvényesitendő igényeket tárgyaznak, és ma az elévülés azt eredményezi, hogy akár a hosszabb, akár rövidebb elévülési idő alatt érvényesítendő igények, ha a kitűzött időben nem érvényesíttetnek, többé nem érvényesithetők, de arra az esetre, midőn valaki részére perben valamely jog ítéltetik oda, habár a jog eredetileg természeténél fogva az osztr. polg. törv.-könyvben kiszabott rövidebb elévülési időn belül volt is érvényesithető, ez a perújítással szemben ellen nem vethető, hanem a per, amennyiben erre nézve a törvényes feltételek fennforognak, az 1881 : LIX. t.-c. 69. §-ában kitett határidő alatt, még ha rövidebb elévülési időhöz volt is kötve, a per tárgya akadálytalanul megújítható. Épp oly alaptalan az osztr. polg. törvénykönyv 1,466. §-ára az ingók elbirtoklása tekintetében, valamint a tartozatlan fizetés tekintetében az 1,431. és 1,432. S-okra való hivatkozás is, mert mindezek a szabályok a perújításnál az idézett 69. szakaszszal szemben sikerrel fel nem hozhatók. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1904. évi március hó 3. I. G. 610/1K)3. p. sz.) A kir. Kúria nincs hivatva arra, hogy a kir. ítélőtáblának, mint felülvizsgálati bíróságnak, a felülvizsgálat megengedhetősége kérdésében hozott határozatát felülvizsgálja. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1904. évi március hó 11. I. H. 7/1904. p. sz.) A közalapítványi kir. ügyigazgatóság a magyar vallásalap képviseletében korlátlan perképességgel bir, az általa megindított pert tehát mindaddig, mig azt önmaga le nem teszi, vagy az ő beleegyezésével helyette más személy nem lép a perbe felperesként, folytatni jogosult és keresetével a per tárgyához való jogosultság hiányából vagy egyéb érdemleges okból esetleg csak ítélettel utasítható el ; amennyiben pedig harmadik személy akár mint fő- akár mint mellékbeavatkozó lép a perbe, az eredeti felperes a perből ki nem válik. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1904. évi március hó 18. I. H. 14/1904. sz.) Ha ugyanaz a hitelező ugyanazon adósnak a már meglevő és kezességgel megerősített követelésen kivül később ujolag hitelez, az a kikötés, hogy az adós részről ez után történendő részletfizetések az újonnan hitelezett összegekre legyenek elszámolandók, a kezes hozzájárulása nélkül is érvényes és az ilyen kikötés foganatosítása által a kezes kötelezettsége el nem enyészik. Más kérdés az, hogy az egyenes adósnak, az ilyen kikötés foganatba vételével, a kezességgel megerősített követelésre vonatkozólag engedett fizetési halasztás a kezes kárára szolgált-e az által, hogy az egyenes adós vagyoni visszonyai rosszabbodtak, s a kezesek e miatt az egyenes adósért vállalt fizetés tekintetében a visszkereset utján való kielégítéstől elestek és igy a kezességből folyó fizetési kötelezettségük a hitelező késedelme következtében elenyészett-e vagy sem ? A m. kir. Kúria I. felülvizsgálati tanácsa (1904. évi március hó 1. J. G. Ö80/1903. p. sz.) Építkezéseknél az egy évi jótállási határidő a szerződésszerűen végrehajtott munkálatoknál felmerült hiányokra vonatkozik, de a szerződésellenesen végrehajtott munkálatok helyrepótlását, vagy azért kárpótlást az építtető mindaddig követelheti, mig közte és a vállalkozó között az ügy rendezve nincs. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1904 ápril hó 15, I. G. 685/1903. p. sz.) A nő a férj rendelkezésére bocsátott hozományi pénzen vagy annak jövedelméből a férj által szerzett ingókat természetben követelni nem jogosult, hanem annak joga csak az átadott készpénzbeli hozomány visszatérítésére terjed ki, mert a hozomány jövedelme a férjet illeti, s a házasság tartama alatt főszerzőnek a férj tekintetvén, a nő saját kizárólagos külön vagyonaként csak azokat az ingókat igényelheti, amelyekre nézve kimutatja, hogy ezek saját külön vagyonából vásároltattak, vagy annak kiházasitási ingóit képezték. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1904. évi április hó 16. I. G. 690,1903. p. sz.) Ha a haszonbérbeadó a haszonbérlő részéről elkövetett szerződésellenes cselekmény miatt, amint ez tudomására jut, azonnal nem is szólal fel, ebből egymagából nem vonható jogi következtetés arra, hogy a szerződésellenes cselekményből származtatható jogainak érvényesítéséről lemondott, ha a szerződés megszüntetését még annak a gazdasági évnek a folyamán per utján érvényesítette, mely gazdasági évben a szerződésellenes cselekmény tudomására jutott. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1904. évi április hó 14. G. 126/1904. p. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltó a lejáratig bármikor bemutatható lévén, a váltó kelte arra nézve, hogy az elfogadási nyilatkozat a váltó kibocsátásával egyidejűleg vezettetett a váltóra, jogi vélelmet nem állapit meg. Azzal a vélelemmel szemben is, hogy alperes a váltó aláírása által jogérvényesen kötelezettséget kivánt vállalni, hogy tehát a váltót már nagykorúságának elérte után fogadta el, annak bebizonyítása, hogy az alperes a kereseti váltóra nevét akkor irta, midőn szenvedő váltóképességgel még nem birt, az alperest terhelte. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1904. évi január 19-én 2,517/904) ítélt: Az első bíróságnak Ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért: mert az alperes tagadásával valamint a váltón kitett keltezéssel szemben a felperes tartozott volna bebizonyítani azt az állítását, hogy az alperes a váltót nem a kelet napján, hanem később és pedig már nagykorúságának elértekor látta el elfogadói névaláírásával, a minek az igazolását azonban a felperes meg sem kísérelte. A m. kir. Kúria (1904. évi június 28-án 440,1904 v. sz. a) ítélt: Mindkét elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával az 1903. évi máj. 16-án 1815 sz. a. kelt sommás végzés joghatályának fentartása mellett alperes mint a Rózsahegyen 1900. évi november 19-én 40 K.-ról kiállított váltó elfogadója arra köteleztetik, hogy 40 K. tőkét, ennek 1901. május 19-tő! járó 6% kamatát, 7 K. 36 f. óvási költséget, »/,•/, váltódijat és a sommás végzésbeli költséggel együtt 32 K. 60f. perbeli és felebbezési költséget felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen. Indokok: Alperesnek a kiskorúságból merített kifogása azért