A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 42. szám - Birák titkos minösitése. 2. [r.]

Huszonharmadik évfolyam. bzerkesziöség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDrKEINEK KÉPfISELETÉRE. A MAGYAR CGTTBDI- RIROI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Előfizetési Helyben, vagy vidékre bármentve küldve: Negyed évre ... " korona Fél « ,ttytt •-, «• 0 Egész « 12 * Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. / Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárna a Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postauta 1 vá ny nyal küldendők. TARTALOM: Birák titkos minősítése. Irta Gál Lajos, sátoraljaújhelyi tszéki albiró. — A Btk. 79. g-ához. Irta E i s e r t h István, lőcsei kir. ügyész. — Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta Oláh Dezső dr., budapesti ágyvéd. — Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta Adraeto Géza dr., budapesti ügyvéd. — Belföld (A polgári törvénykönyv előkészítése.) — Külföld | \ XXVII. német jogászgyülés) — Irodalom (F i n k e y Ferenc dr : 1. Büntetési rendszerünk egyszerűsítése. 2. A börtönügyi jelen állapota és reform kérdései. — Gellér Samu dr: A biztosítási jog kézikönyve. — K é r é s z y Zoltán dr : A jus exclusivae a pápaválasztásnál - Tér fi Oyula dr : A kir. Ítélőtáblák felülvizsgálati határozatai. — Döntvénytári — Vegyesek. TÁRCA : Az orosz politikai börtönök. Közli r. 1. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Birák titkos minösitése. Irta GÁL LAJOS, s.-a.-ujhelyi kir. törvényszéki albiró. X 11 •*) Minpsitö jegyek. Amint már jeleztem, a minősítés éppen ugy, mint az ország középiskoláiban l-es, 2-ös, 3-as és 4-es. Az a külömbség, hogy a zsenge korú diákok ezeket az osztályzatokat nyilvánosan kapják és pedig kétszer egy iskolai évben; karácsonykor és húsvétkor értesítő, az iskolai év végén pedig bizonyítvány alakjában. De a diáknak, ha szorgalmas és törekvő, módjában áll tanulmányi jegyeit kijavítani, míg a bírónak, aki embertársai legféltettebb kincsei felett ítélkezik, ez lehetetlenné van téve, mert titokban történik a klassifikátió. Titokban történik egy jogállamban, amelyben a legkisebb csirkelopási ügy is megtámadható perorvoslattal. Ezt a borzasztó jogtalanságot pedig tűri a törvényhozás, sankcionálja a kormány és gyakorolják a törvény őrei! A minősítő jegyek négy tulajdonságot ölelnek fel a bírónál, jelesül: 1. a felfogást, 2. az ítélőképességet. 3. a szakképzettséget és 4. a szorgalmat. A felfogás az elnök korlátlan belátása szerint lehet: I. gyors, H: jó, III. kellő, és IV. gyenge. Az ítélőképesség I. éles, II. helyes, III. kellő, és IV. gyenge. A szakképzettség: L jeles, II. jó, III. elégséges, IV. elégtelen; végül a szorgalom : L fáradhatatlan, II. buzgó, III. kellő, és IV. elégtelen. Az a kérdés, hogy mindezen jegyek igazságos megállapítására nézve a t. lőnök urak minő kulcsot használnak. Mi képezi az osztályozásnál a kiinduló pontot ? Mily tulajdonságok, minő sajátságok, visszonyok és körülmények, minő egyéni értékelés az, amiből az elnök kiindul, amidőn bíróját a minősítő jegyekkel lefesti? Érdekes volna megtudni, vájjon erre Előző közleménv a 41-ik számban. Lapunk mai száma nézve hogyan gondolkozik egyik másik elnök. Minő alapelvek adják meg neki az impulsust a minősítés ('igazságos és részrehajlat lan» megállapításához ? Mindezen alapelvek, amelyek a bírói kar haladásáról, jövőjéről, kenyeréről vannak hivatva gondoskodni, maguk a birák előtt, de maga a nagyközönség előtt is teljesen ismeretlenek! Ösmeretlenek, mert tényleg nem is léteznek. Az elnökök discretionális joga a minősítés mikénti megállapítása, vagyis magyarul szólva : az elnök egyéni qualitásától függ a bíró sorsa is. S ha az elnök nemes gondolkozású, mély emberismerettel bíró, kiváló műveltségű, higgadt Ítélőképességű és mindenek fölött jeles képzettségű főnök, ugy jól van minden. De ha az elnök szeszélyes, rossz indulatú, gyarló felfogású ember, akkor mi történik a bíró minősítésével ? . . Tessék elképzelni! .. Beszéljünk először a felfogásról? Ki érdemel egyest? Aki az ügyeket gyorsan fogja fel. Jó. Állítsuk fel az esetet, a példát: Az elnök polgári biró. Büntető ügyszakban sohsem dolgozott. Polgári bíráival közvetlenül érintkezik, mig büntető tanácsát alig ősmeri. A büntető ügyekre nézve csak a statistika adataiból vesz tudomást. Hát akkor hogyan itéli meg a büntető biró felfogását ? Mikor, mely eszközökkel szerzi meg a básist, amely zsinórmértéke lehet az igazságos osztályzatnak ? Meghallgat egypár tárgyalást. Jó. De a bírói «felfogás* tulajdonképpen nem a tárgyalási teremben, hanem a visszavonuló tanácsteremben nyilatkozik meg, ahol az eset megfigyelése, mérlegelése, analysálása után a gyors felfogású biró rögtön kimondja véleményét, a lassúbb felfogású pedig lassabban döcög utána. De az elnök nem megy be a visszavonulóba. Hát akkor mi lesz? . . . Vagy mondjuk az elnök eljár elnökölni egy pár főtárgyalásra. Polgári biró lévén, nincs, mert nem is lehet neki büntető routinja. Ha most egy véleményt hall, a mi az övével nem egyezik, nem az fog eszébe ötleni, hogy ő nem büntetőjogász, hanem, hogy a biró nem jól fogta fel a dolgot!.. . s ekkor azután elromlik a felfogás, de vele együtt az ítélőképesség is!. .. És ez aztán igazság lesz ! ? Egy másik példa: Az elnök ugy szerez, a vele nem egy ügyszakban dolgozó tanács tagjairól tájékozást, hogy az illető tanács elnökétől informáltatja magát, A tanács elnöke vén és gyenge tudású ember, a biró — akiről véleményt mond — jeles, szorgalmas jogász. Véleményeik ez okból ritkán egyeznek, s természetes, hogy az informatio kedvezőtlen lesz. S természetes az is, hogy homlokegyenest ellenkezik az igazsággal. Mi lesz akkor? Az ítélőképesség megbirálásánál az elnök mindig önmagából indul ki. Ha az ő véleményével megegyezik a biró véleménye, az szerinte jól ítél, ha nem, az rosszul ítél . . . Megtörténik aztán, hogy a felsőbb bíróság a bírónak ad igazat, az legfeljebb bosszantja az elnököt, de nézetét meg nem változtatja. Tudják ezt a birák és ezért igyekeznek sokan az úgynevezett alkalmazkodás tudományát elsajátítani . . . Régen történt, ha jól emlékszem, egy tanácsban mint jegyző vettem részt. Határozathozatal végett vonultunk vissza, az elnök felszólította az előadót, hogy adja be véleményét; ez — élelmes lévén, — kecsesen meghajtotta magát és udvariasan mondá: — Nagyságod bölcsességében megbízom s hozzá csatlakozom ... Az elnök mosolygott... A másik biró különvéleményt adott Érdekelt az ügy, figyeltem, a tábla a különvéleményt fogadta el. Undorral gondolok erre a farkcsóválásra . Pedi" igen gyakori eset! . . , A farkcsóváló biró — aki egyébként igen ^yencre biró volt, a köztudat szerint — az elnök kedvence volt, s most már előkelő állásban van; a másik egy szegény, nagy családdal biró ember, akit az ügyvédek is kitűnő bírónak ismertek, még most is abban a rangban van! Nem akarom tovább fűzni a példákat. Nem személyek 12 oldalra terjed.