A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 42. szám - A BTK. 79. §-ához - Az orosz politikai börtönök. Vége

294 A JOG ellen irányul az én támadásom, hanem a jogtalanság eilen. Ezért elnyomom keserűségemet és visszakergetem a tollamra toluló «eseteket» a titok rejtekeibe. Pedig igen sokat tudok ! . . Ilyen esetek mételyezik meg a birói kart. Ilyen esetek nevelik a hizelgőket, spionokat, a lelkiismeretlen «haladni akaró» strébereket! Ilyen esetekben élnek vissza az igazi jog gyakorlásával, s ilyen esetekre lehet elmondani Saunders-sel, hogy «A joggal való visszaélés által elvész a jog! . . .» Böngészem a halhatatlan jogász munkáit: Olvasom Csemegit, aki éles látnoki tehetséggel irja egy helyen: «Meg kell győzni nemzetünket arról, hogy sem az alkotmány, sem a közigazgatás, sem a közérdek, sem semníinemü magánérdek nem biztos addig, mig igazságügyi' rendszerünk a polgárosult világ által elismert básison ki nem épittetett és a jog,az önkény táviadásai, a hatalmaskodó féktelenség, s az ügyes ravaszság ellen, egy hivatása magaslatán álló és erős bírósági, szervezetben nem találja meg tétovázhatatlan oltalmát!» (Csemegi Károly müvei I. k. 289.1.) Igen, majd ilyen rendszer mellett lesz a jog megvédve, de nem a titkos minősités uralkodása alatt. A szakképzettségre nézve, mindenekelőtt kíváncsi lennék megtudni, vájjon az illető felügyeleti hatóságok ellenőrzik-e az elnököknek a birói ügyviteli szabályok 73. §-ában körülirt kötelességét; amely így hangzik : «Valamint feladatához tartozik (t. i. az elnöknek) a hivatalszemélyzet egyes tagjainak kiváló képzettségét és különös tevékenységét figyelemmel kisérni és e tekintetben szerzett tapasztalatait a közszolgálatnak és az illetőknek érdekében annak helyén és adott alkalommal érvényesíteni)). Itt mindenekelőtt az a kérdés, mit értenek az elnök urak «kiváló képzettség)) és «különös tevékenység)) alatt? Ezen a téren igen érdekes tapasztalatokkal rendelkezem. (Folytatása következik.) \ A BTK. 79. §-ához. Irta EISERTH ISTVÁN, lőcsei kir. ügyész, W. I. dr. brassói ügyvéd ur a Büntetőjog Tára szeptember 15-iki számában Büntető biráinkhoz cimű felhívásában egy érdekes, a közel múltban Franciaországban történt esetet közöl, mely ott Brassóban egy jogászokból álló társaságban a minősítést illetőleg hosszabb vitára adott okot, mely vitából fogadás történt s mely fogadások eldöntése a folyó évi november hó l-ig beérkező, btö birák által adandó vélemények többségétől függővé van téve. Magát az esetet W. I. dr. ur a következőkben ismerteti: 1904. évi szeptember hó 10-én, a K.-ról este 9 órakor induló vonat egyik első osztályú fülkéjébe egy szőke ur ült be és mivel egyedül volt, a fülke egyik oldalán lefeküdt és elaludott. Midőn a vonat Gy.-re érkezett, hol egy percig állott, egy barna ur szállott fel a vonatra és mert a kalauztól első fülkét kért, ez az utast azon fülkébe bocsátotta be, melyben már a fenn emiitett ur feküdt és elaludott. A vonat már már M.-hez közeledett, ugy éjjeli 11 óra körül, a szőke ur egyszerre csak elkezdi kiabálni: rabló, gyilkos, a helyéről felszökik és mert a kiabálásra a barna ur is felébredt és felszökött s éppen szemben állott, a folyton ordítozó szőke ur torkon ragadja útitársát és ez dulakodás közben a zsebébe nyúlva, az onnan kivett revolverrel főbe lövi megtámadóját, ki holtan rogyott a kocsi padlójára. A lövésre a .kalauz és a szomszéd fülkék utasai összefutottak és csak azt látták hogy a szőke ur halva feküdt a padlón, a barna ur pedig a revolverrel kezében, magából kikelve, ziháló mellel ült a fülkében, mereven nézve a halottat. A fülkében lefolytakat a barna ur, kit letartóztattak, adta jegyzőkönyvre ; a kalauz azt adta jegyzőkönyvre, hogy mikor a barna urat a fülkébe bevezette, a szőke ur a fülke egyik oldalán feküdt és mélyen aludott, és hogy midőn a rabló, gyilkos szavakat hallotta és erre a lövés is hallatszott és ő a fülkéhez szaladt a többi utasokkal, a szőke ur máihalva feküdt, a barna ur pedig a fentirt állapotban ült helyén, mely utóbbi körülményeket a többi utas is a kalauzzal egyhangzóan adott elő. A felhívás directe a büntető ügyekkel foglalkozó bírákhoz van intézve s igy nekem kir. ügyésznek, a brassói fogadást illetően ott nincsen szavam. De hozzá szólok az érdekes esethez, mint ezen lap egykori szorgalmas munkatársa. Rátérve az esetre, mindenekelőtt konstatálom, hogy nem áll rendelkezésemre a gyanúsított, a barna úr vallomása, védekezése, s igy, hogy jogilag helyes véleményt mondhassak, fel kell tennem azt, hogy gyanúsított azzal védekezik: hogy a végzetes lövést ijedtében, álmából felriasztva s magát az ordítozó és őt torkon ragadó sértett támadása elleni védekezése közben, tehát önvédelemből tette. Ezt a védekezését — mely a B. J. Tárában közölt s fent reprodukált tényállásnak megfelel — semmi sem cáfolja meg s ezért ezt egész terjedelmében valónak kell elfogadnunk. Altalános jogszabály az, hogy másnak jogkörébe sértőleg nyúlni tilos, — aki ez ellen vét, törvényileg felelősségre vonandó. Van azonban kivétel ezen, az államban általános, jogszabály vétője ellen; sőt a törvényhozás bűntelenségét biztositólag számba is veszi. A szükség törvényt bont, mondja a közmondás s valóban a szükség befolyása a bűntelenségnek két általános elvi okában van elismerve s a törvény egyaránt megkülönbözteti egymástól a jogos védelmet (jus inculpatae tutelae) és a végszükség jogát (jus extremae necessitatis). A magyar büntetőkönyvnek két szakasza, úgy mint: a 79. és 80. ik öleli fel e kényes kérdést, a melylyel e lap 1898. évi 24-ik számában közölt dolgozatomban bővebben foglalkoztam, most röviden csupán a Btk. 79 §-áról szólok ; mert ezt a TÁRCA. Az orosz politikai börtönök.*) A Jog tárcája. V (Vége.) Klctotsnikof-nál a bélhurut tünetei mutatkoztak. A rossz táplálék és a nedves helyiség folytatták romboló működésüket" A gyengébb szervezetiteknél a skorbut más bajokkal is komplikálódott. Morozof vérhányást kapott, Frolenko-r\Á\ sebek nyíltak stb. Midőn az orvos a skorbutot telismerte, azonnal vasat, tannint, egy korsó tejet, egy citromnak felét és mozgást rendelt,' — ha az utóbbi a betegnél még lehetséges volt. Három-négy hét telt el, a sötétvörös foltok kezdtek lassan eltűnni, az állkapcsok és fogak erősbödtek, — és rögtön eltűnt a tej is ; az orvos erre szigorúan ügyelt. Egy hónappal később a skorbut újból feltűnt; erre ujabb tejadagolás és ujabb beszüntetés következett. Morozof-nál a skorbut tünetei eltűntek, azonban a vérhányás makacsul megmaradt; akkor egy korsó tej helyébe az orvos néki 4 kanál levest, később X kanalat adatott. Langans továbbra is skorbutban szenvedett; már járni sem tudott. Ritkán birta magát a falig vonszolni, hogy velünk közlekedhessék. És nemsokára az is teljesen lehetetlené vált reá nézve. Ha valamit mondani akart, akkor cipőjét fogta és *) Előző közlemény a 41. számban. ágyban fekve, avval néhány ütést tett a földre; szomszédja válaszolt a falat kopogtatva. Augusztus végén kezdődtek a séták. Langans mankókat kért, hogy a tiszta levegőt \ órán át szivhassa. Az orvos meggérte, hogy e kivánatát a parancsnokkal közlendi. A PéterPál erődnek akkori parancsnoka: Ganetzki M. C. tábornokszárnysegéd volt, aki az 1877—1878-iki török háborúban Osman pasát Plevnánál kapitulációra kényszeritette. A parancsnok megtagadta a mankót!!!. . . Emlékszem egy jogtanár szavaira, büntetőjogi előadása kezdetén : «A magán elzárás — úgymond — egyszerű formájában már a legrégibb időben is volt ismeretes. Ez oly büntetés volt, mellyel a politikai foglyok sújtattak, kik valamely sötét földalatti börtönbe zárattak, valamely sötét toronyba, távol a többi világtól. A magánelzárásnak célja ekkor a bosszú és a személybiztonság volt, szemben egy politikailag veszedelmes elemmel.)) Es a tudós tanár szembe állította ezen primitív szempontokat, az általános jól összekombinált modern rendszerrel. Ha ez a tanár csak némileg is ismerte volna az orosz börtönöket a XIX. század végén, akkor aligha viseltetik ily jó véleménnyel a jelenkor iránt! . . Sétáink alatt megismerkedtünk börtönünk külső látképével. Ez egy emeletes, háromszőgalaku épület volt, legalább 20 zárkával. Ezek egy, mind a három oldalra nyúló folyosóra nyilíak és egy kis kertnél végződtek, mely a háromszögön belül feküdt. A kertben egy pár nyirfa, szilfa és bokor nőtt, valamint egy még gyümölcsöt hordó ősrégi almafa. A hagyomány szerint ezen almafa egy forradalmár által lett ültetve. Egy rossz pad és egy homokrakás a kertben azok rendelkezésére állott, kik