A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 41. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 41. számához. Budapest, 1904 október 9Köztörvényi ügyekben. Felperes a per érdemében részben pernyertes, és ez jogerőre Is emelkedett. Ebből folyólag, minthogy az 1868. évi LIV. t.-c. 251. íj- szerint a bármily csekély részben nyertes felperes perköltség megtérítésére nem kötelezhető, ennélfogva a perköltség kölcsönös megszüntetése kizárólag alperes érdekében történt, az ellen tehát sikerrel nem panaszolhat. A kassai kir. törvényszék (1".102. évi dec. 10-én 9,196 sz. a.) Fényes Samu dr. ügyvéd által képviselt J. J. felperesnek, Jíalmos Károly dr. ügyvéd által képviselt P. Gy. s társai alperesek ellen ingatlan tulajdonjoga s jár. iránti perében itHt: P. Gy-né szül. I. E. I. f. alperes köteles 250 K. vételár kifizetése ellenében J. J. felperesnek 15 nap alatt oly telckkvi bekebelezésre alkalmas okiratot kiállítani, a minek alapján a kisidai 2-ik sz. tjkvben foglalt ingatlanokból nevén álló jutalékra felperes tulajdonjoga telekkvileg bejegyezhető legyen; mert-ha I. r. alperes ezen kötelezettségének a kitűzött határidő alatt eleget nem tesz, felperes feljogosittatik arra, hogy I-ső r. alperes fent emiitett ingatlan jutalékára ezen Ítélet alapján, de a 250 K. vételár kitizetésének igazolásától feltételezetten, tulajdonjogának telekkvi bekebelezését végrehajtás utján kérelmezhesse. A kereset egyéb részeiben elutasittatik. Felperes köteles végrehajtás terhe alatt perköltséget fizetni. Indokok : A periratokból kiderülő tényállás szerint P. Gy-né szül. I. E. I-ső r. alperes a kisidai 2-ik számú telekjkvben foglalt összes ingatlanát (1,300 frt.) 2,000 K. vételáron eladta felperesés három kk. testvérének, s mely adásvételi jogügyletről kiállított szóbeli szerződés azonban a kiskorúnak gyámhatósága által megtagadott jóváhagyás hiányában telekkvi foganatosítást nem nyert. Felperes kereseti előadása szerint ezen gyámhatósági jóváhagyást nem nyert adásvételi szerződés megkötése után, az ennek tárgyát képező ingatlant egészben ő maga vásárolta meg szóbeli szerződéssel 2,600 K. vételárban I. r. alperestől, és minthogy ezen szóbeli szerződéssel történt vételt követően I. r. alperes a felperesnek már korábban eladott ingatlan »/, részét 11-od és Ill-ad r. alpereseknek ismét eladta: az ezen eladásra vonatkozó szerződés érvénytelenítésével a kisidai 2. számú telekjkben 1. r. alperes nevén állott összes ingatlanra kéri felperes tulajdonjogának megítélését. I. r. alperes tagadásával szemben a szóbeli szerződés létrejöttének igazolására felhívott K. I. és A. E. felperesi tanuk vallomása egyáltalán nem tartalmaz bizonyítékot az állított szóbeli szerződés keletkezésére nézve, sőt utóbbi tanú vallomásában inkább oly adatok találhatók fel, melyek azt a meggyőződést keltik, hogy a felperes által vitatott szóbeli szerződés létre nem jött, a mit még inkább támogat az alperesi részről felhozott és felperes által nem tagadott az a körülmény, hogy felperes a peres ingatlant a gyámhatóság jóváhagyásának megtagadása folytán érvényessé nem vált írásbeli adásvételi szerződés, nem pedig a vitatott szóbeli szerződés alapján vette, és tartja most is egészben birtokában, mely okból a per adatai szerint meg nem kötött szóbeli szerződés létrejöttének bizonyítására a felperes által ajánlott főesküvel való bizonyítás alkalmazhatónak nem találtatott. Jogszabály ugyan, hogy a mikor a felek akarat-megegyezésének valamely fél tulajdonát képező ingatlan egészben való adásvétele képezi tárgyát, az egészre nézve érvényre nem emelkedhetett ügylet bizonyos rész tekintetében sem bírhat érvénnyel, mivel felek jogügyletkötési szándéka szerint a kötelem létesítése az egész ingatlanra irányul. Minthogy azonban I-ső r. alperes azon nyilatkozatára, hogy felperesnek, a gyámhatósági jóváhagyást nem nyert írásbeli adásvételi szerződés folytán, a kisidai 2-ik számú telekjkvben még nevén álló ingatlan tulajdonának bekebelezésére alkalmas okiratot kiállítani kész, felperes válasziratában I. r. alperes ezen nyiiatkozata alapján a jelenleg is ennek nevén álló ingatlan jutalékra nézve a kereseti kérelmének megadását kérte. Minthogy ekként ezen ingatlanrészlet átruházása tárgyában nevezett peres felek akarata egyezik, ebben a vonatkozásban I. r. alperes az ítélet rendelkező része szerint kötelezhetőnek találtatott arra, hogy a kisidai 2-ik sz. tjkvben még nevén álló ingatlanjutalék tkvi bekebeleztetésére alkalmas okiratot felperesnek kiadjon, ennek elmulasztása esetén pedig felperes megítélt tulajdonjogának tkvi feltüntetését ezen itélet alapján eszközölhesse. A jelenleg is I. r. alperes nevén álló és az általa II, III. r. alperesnek eladott ingatlannak a már többször emiitett Írásbeli szerződéssel megállapított vételára 2,000 K. volt, mely összegből a még I r. alperes tulajdonában levő és felperesnek tulajdonába bocsájtandó ingatlan jutalékra 650 K. összeg esik; melyre 400 koronánál nagyobb összeg fizetését felperes bizonyítani nem tudta, a miért is I. r. alperes kötelezése kapcsán itéletilcg kimondani kellett, hogy felperes a hátralékos 250 K. vételárból I. r. alperest kielégíteni tartozik. A kifejtett indokokból következik, hogy mivel felperesnek a szóbeli adásvételi szerződés létrejöttére alapított kereseti jogalapja bebizonyítást nem nyert, a keresetnek egyéb részében helyt adni nem lehetett. A kassai kir. ítélőtábla (1903. ápril 21. 3,374. sz. a.) A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét alperes ingatlan tulajdonjoga kiitélésérc vonatkozó nem felebbezett részében nem érinti, felebbezett egyéb részeiben pedig indokainál fogva helyben hagyja. A m. kir. Kúria (1094. szept. 9-én 5251 sz. a.) A másodbíróság ítéletének, a felperes és az I. r. alperes közt felmerült perköltség kölcsönös megszüntetésére vonatkozó rendelkezése, a többi nem felebbezett része érintése nélkül, helybenhagyatik. Indokok : Az első bíróság Ítélete szerint felperes a per érdemében részben pernyertes, és ez jogerőre is emelkedett. Ebből folyólag, minthogy az 1808. évi LIV. t.-c. 251. §. szerint a bármily csekély részben nyertes felperes perköltség megtérítésére nem kötelezhető, ennélfogva a perköltség kölcsönös megszüntetése kizárólag alperes érdekében történt, az ellen tehát sikerrel nem panaszolhat. A házassági törvény 77. § a alapján a házasság felbontását csak az a házasfél kérheti, aki maga részéről a házas együttélést visszaállítani őszintén és komolyan hajlandó és akit a házastársa szándékosan és jogos ok nélkül hagyott el és ez az életközösség visszaállítására lett kötelezés után a bírói határozatnak igazolatlanul nem tesz eleget. — Nem esik a házassági törvény 77. i}. a) pontjában körülirt elhagyás alá, ha az egyik házastárs egészsége helyreállítása céljából orvosi rendeletre — bár a másik házastárs ellenzése dacára — távozik el. (A m. kir. Kúria 1904 június 22. 2,017/904. sz. a.) A ház falába beakasztott huzalok eltávolítására irányuló kereset elbírálása nem tartozik a bíróság hatáskörébe. (1HHS évi XXXI. t.-c. 14. §.) (A m. kir. Kúria 1904. jun. 7. 590/904. sz. a.) Az állandóan követett birói gyakorlat szerint az a kikötés, hogy az eladó tulajdonjoga a részéről eladott ingóra a vételár kifizetéséig fentartatik, érvényesnek és a vevő hitelezőivel szemben is hatályosnak van elfogadva, ez a hatály pedig csak a vételár kifizetésével szűnik meg; tehát abból, hogy eladó az illető ingót saját vételári követelése behajtása céljából lefoglaltatja és elárverezteti, jogilag még nem lehet következtetni arra, hogy eladó a fentartott tulajdonjogáról lemondott volna. (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1901. G. 645. és 1902. G. 500 számok alatt.) (A m. kir. Kúria 1904. június 22-én G. 80.) A gondnokság alá helyezésre illetékesnek mondatott azon törvényszék, melynek területén a gondnokság alá helyezendőnek — ki Bécsben lakik — ingatlanai vannak. (A m. kir. Küria 1904. ápril. 18. 5,381/904. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes ama bizonyított tényével, hogy az alperesnek és férjének eladott ingatlanokat később újból eladta, az alperessel és férjével kötött korábbi ügylettől elállottnak tekintendő, miből folyóan a vételár fedezetéül adott kereseti váltót alperessel szemben immár érvényesíteni nem jogosult. Az erzsébetvárosi kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1903. évi június hó 24-én 6,083/1903. szám alatt) R. O. ügyvéd által képviselt Sz. M. erzsébetvárosi lakos felperesnek, Z. G. ügyvéd által képviselt R. M-né R. A. szászszentiváni lakos alperes ellen 150 kor. tőke s jár. Iránt indított váltóperében itélt : A kir. törvényszék a 2,866/902. psz. alatt kibocsátott sommás végzésnek hatályon kívül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy alperes részére 126 kor. 50 fill. perköltséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessen. Indokok: Alperes a felperes javára kibocsájtott sommás végzés ellen beadott kifogásaiban kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségben is marasztalni, azon az alapon, hogy ő és Amerikába távozott férje a kereseti váltót a nekik felperes nevében ennek férje Sz. M. által eladott 2 drb. ingatlan vételára fejében fogadták el, felperes azonban az eladott ingatlanokat nékik soha birtokukba nem bocsátotta, sem pedig tulajdonjoguk bekebelezésére alkalmas okiratott részükre ki nem állított, sőt az ingatlanokat egy harmadik személynek újra eladta. A kir. törvényszék H. J., B. J. és M. M. tanuk vallomása, valamint felperesnek részben beismerése alapján tényállásként megállapította, hogy