A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 41. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

162 A JOG felperes férje S7. M. a felperes nevében árverésen megvett 2 drb] \ ingatlant alperesnek és férjének eladta, alperes és férje jp.edig a vételár íedezctére felperes javára a kereseti 150 koronáról kiállított váltót fogadták el; felperes azonban az eladott 2 drb. ingatlant alperes és férje birtokába nem bocsátotta, sem részükre tulajdonjoguk bekebelezésére alkalmas okiratot nem adott, só't azt a vétefár fedezetére adott kereseti váltó k'fizetése előtt nem is hajlandó, felperes később ugyanezen ingatlanokat eladta M. M.-nek, ki azonban azokat kérésére felperesnek visszabocsátván, ez idő szerint bérben birja. Ezen tényállás szerint az alperes és férje által, a felperes által nekik adott 2 drb. ingatlan vételára fejében elfogadott, ugyanazonosságára nézve nem tagadott kereseti váltó lényegileg fedezeti váltónak tekintendő, mely váltó érvényesithetésének feltételét felperes részéről a közte és alperes között létrejött adásvevési szerződésnek a maga részéről való teljesitése, tehát az eladott ingatlanok átadása képezi, minélfogva fedezeti váltónál az alapügylet teljesedésbe menése a kereseti jogalap lévén, felperes tartozott volna bizony.tani, hogy a maga részéről az adásvételi ügyletben elvállalt kötelezettségének eleget tett, annál is inkább, mert fedezeti váltónál a követelés, jelen esetben az ingatlanok vételárának biztositása csak abban áll, hogy a váltóhitelező a váltóösszeget lejáratkor szükség esetében váltókeresel utján is behajthassa, mikor is a váltón kivül más bizonyítékot szolgáltatni nem is tartozik. Miután pedig felperes az eladott ingatlanokat alperesnek és férjének át nem adta, sőt azokat a vételár fedezetére adott kereseti váltó kiűzetése előtt átadni nem is hajlandó, holott a fent kifejtettek szerint épen a kereseti váltó érvényesithetésének előfeltételét képezné, azért a felperes javára a kereseti váltó alapján kibocsátott sommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítani és a perköltségben is marasztalni kellett. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1903. évi október hó 20-án 2,683/1903. szám alatt) ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, végrehajtás terhével arra kötelezi alperest, hogy az Erzsébetvároson 1901. évi december hó 10-ik napján 150 koronáról kiállított váltó alapján mint elfogadó 150 korona tőkét, ezután 1902. évi április hó első napjától számítandó 6° „-os kamatot, 101 kor. 90 fill. sommás végzési per- és felebbezési költséget felperesnek 3 nap alatt űzessen meg. Indokok: A peres feleknek ez irányban egyértelmű kijelentése szerint a kereseti váltó adásvételi ügyletből származó vételárt fedez, mely adásvételi ügylet szerint felperes, illetőleg ennek megbízásából férje Sz. M.; ingatlanokat adott el alperesnek és férjének R. M.-nak, kik az ingatlanok vételára fejében adták felperes részérc az 19112. évi április első napján lejárt váltót. A váltó tehát fedezeti váltó, melyet a vételár kiűzetésének biztosítására adtak, amely biztosítás épen a váltókötelezettség elfogadásában fekszik, jogot adván azzal a hitelezőnek arra, hogy a váltóöszszeget a lejáratkor behajthassa. Felperesnek mint váltótulajdonosnak, a birtokában lévő váltón alapuló és azzal igazolt eme jogával szemben, az 1868: LTV. t.-c. 152. §-a értelmében, alperest terheli annak, a váltóeljárás szerint kifogás alapjául szolgáló állításának bizonyítása, hogy a beismerten elvállalt váltókötelczcttség az alapügylet felbontása, elenyészte okából megszűnt, a felperesnek az ügyletből folyó követelése nincsen, avagy, hogy a váltó érvényesítésének megállapodásszerű kikötött feltétele volt az, hogy felperes az eladott ingatlant előbb átadja a vevőknek. Ezt pedig felperes tagadása ellenében alperes bizonyítani nem tudta. Nem bizonyította sem azt, hogy felperes az adásvételi ügylettől visszalépett, sem azt, hogy ez az ügylet elenyészett. Az alperes részéről felhívott tanuk vallomásából csak az tűnik ki, hogy felp. az eladott ingatlanokat nem adta alperes birtokába, s hogy felperes férje utóbb az ingatlanokat másnak is eladta, de M. M. tanú vallomásából az is kitűnik, hogy ez az ujabb eladás visszament, és az ingatlanok újból felperes rendelkezése alá jutottak, aki tehát azok átadására képes, s kijelentése szerint a kifizetés ellenében kész is. A tanuk vallomásából tehát sem az, hogy felperes a teljesítésre képtelen, sem az, hogy a vételi ügylet elenyészett, sem a fizetésnek az átadáshoz mint feltételhez való kikötése ki nem tűnik. Az pedig, hogy felperes a maga részéről az adásvételi ügyletből reá háramló teljesítést csak a vételár kiűzetése ellenében hajlandó eszközölni, az optkv. 1,066, 1.062, 1,052 §§-aiban foglalt rendelkezéseknek megfelelő jogos álláspont. A váltó értékének meg nem kapását tartalmazó kifogást alperes sikerrel azért nem érvényesítheti, mert azt, hogy a váltóügylet érvénye az érték megkapásának megállapodásszerű feltételét képezte volna, ki nem mutatta. Minthogy ezek szerint alperes kifogásai ügyelembe nem vehetők, a minden törvényes kellékkel ellátott váltólcvél alapján alperest az 1876. évi XXVH t.-c. 23. §-áhcz képest fizetésre kellett kötelezni. Mint pervesztes az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a alapján alperest az okozott költség megtérítése is terheli. A képviseleti költséget tárgyázó rendelkezés, alapját az 1,881. évi 2,851 számú I. Ü. M. rendelet 31 §-ában találja. A m. kir. Kúria (1904. szeptember (i-án 1,548 1908 v. szám alatt) következő ítéletet hozott.A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben oly hozzáadással, hogy felperes 19 korona 3<i fillér felebbezési költséget is tartozik alperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok : Helyesen mérlegelte ug}an a másodbiróság a perben kihallgatott tanuk vallomásait, mégis ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, a perköltség tekintetében a prts. 251. §-ára alapított saját indokánál fogva, a per főtárgyára vonatkozólag pedig azért, mert felperes ama bizonyított tényével, hogy az alperesnek és férjének eladott ingatlanokat később M. M.-nek újból eladta, az alperessel és férjével kötött korábbi ügylettől elállottnak tekintendő, miből folyóan a vételár fedezetéül adott kereseti váltót alperessel szemben immár érvényesíteni nem jogosult. A futószőnyeg emelése által okozott izomrándulás oly véletlennek tekintendő, melyre a biztosító társaság felelőssége kiterjed. Alperes felperesnek kártérítési igényeit azon az alapon kéri elutasittatni, mert a 2. és 3. alatt csatolt okiratokból kitünőleg felperesnek izomrándulása egy szőnyeg emelése által idéztetett elő, ez a sérülés pedig baleset következményének nem tekinthető és igy a kártérítési kötelezettség sem állapitható meg. Ez a kifogás alappal nem bir. Tekintve ugyanis, hogy a biztosítási feltételek nemcsak nem tartalmaznak kifejezett és határozott rendelkezést arra nézve, hogy az izomrándulás teltétlenül ki volna zárva a biztosításból, sőt ellenkezőleg, a feltételek 3. §-a az izomrándulást egyenesen a biztosítás keretébe sorolja, ha ez a sérülés baleset következménye ; tekintve, hogy a felperesnél beállott izomrándulás egy darab futószőnyeg emelése által következett be és igy a testi sérülés fisikai erő behatásából származott, már pedig az a véletlen, akár közvetlen, akár közvetett fisikai behatás, amely a biztosítottnak testi egészségére kárt okozó eredményt idéz elő, biztosítási jogi szempontból a biztosítás fogalmát megállapítja; tekintve, hogy a jelen esetben, amidőn felperes mint kereskedő, üzleti működése körében egy 25 kilogramm sulyu futószőnyeget felemelt, az adott visszonyok között ama ténykedésben a tulerőltetés esete fenn nem forog és igy a biztosítási feltételek 2. g-ában a tulerőltetés következményeire vonatkozólag meghatározott biztosítást kizáró ok nem állott elő és tekintve, hogy felperes a biztosítási kötvény alapján a baleset következményei ellen volt biztosítva, a fentebb kifejtettek szerint pedig a szenvedett izomrándulás baleset következményének tekintendő : mindezeknél fogva mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatása mellett, alperesnek kártérítési kötelezettségét megállapítani és az eljárt kir. törvényszéket, az esetleges bizonyítási eljárás keresztülvitele mellett, a kár nagysága feletti határozat hozatalára utasítani kellett. (Kúria, 1904. szept. 6-án 805/903.) A kifogást tevő váltóadós addig, mig a váltóperben beadott kifogásait vissza nem vonta, csak azt követelheti, hogy a kifogások beadása után általa teljesített fizetés a váltóra feljegyeztessék s neki arról a váltó másolatán nyugta adassék. (A m. kir. Kúria 1904. június 1. 1,053 903. sz. a.) A kereskedelmi ügyletek ismérvéhez az nem tartozik, hogy azok a kereskedő konkrét üzletével szoros okozati összefüggésben álljanak. (A m. kir. Kúria 1904. június 28. 5,48.'! 903. sz. a.) Ha a vasút az utánvételi összeggel terhelt vasúti árukat az egyik feladó ellen irányuló jogerős birói végrehajtási cselekmény (birói árverés) következtében adta ki birtokából, ezen birói intézkedéssel szemben öt az áru sorsa iránt felelősség nem terheli; s ha a befolyt vételárra a bíróság az igényt megállapította, ugy a vasútnak az utánvételi összegre nézve az elárverezett gabonanemüeket fuvarozás végett a vasútra feladó irányában való felelőssége is megszűnik. (A m. kir. Kúria 1904 május 4. 1,832 903. sz. a.) Roszhiszeinü túlbiztosítás fenforgásának megállapitásara egymagában nem elegendő az a körülmény, hogy a biztosított a biztosított dolgokat sokkal nagyobb értékre biztosította, mint a minővel azok a valóságban birtak vagy bírhattak, hanem ennek elengedhetlen előfeltétele az, hogy minden kétséget kizáró módon megállapittassék az, hogy a biztosítási összeg megállapítása nyerészkedési szándékkal történt. Ezt a nyerészkedési szándékot pedig már eleve kizárja a kereskedelmi törvény 489. fcj-ában foglalt az az intézkedés, hogy változó mennyiségben biztosított árukészletnél a koronként változó mennyiség a biztosított által igazolandó. De kizárja ennek a nyerészkedési szándékból eredő rosszhiszeműségnek — melynek már a biztosítási szerződés megkötésekor kell fenforognia — megállapítását az a körülmény is, hogy még abban az esetben is, ha a biztosítási szerződés megkötésekor a biztositott árukészlet értéke a biztosítási összegen alul is volt, egyáltalán nem tekinthető elvileg kizártnak, hogy a biztositott árukészletének értékét a biztosítási szerződés tartama alatt a biztosítási összegnek megfelelően emelje. Valamely kérdés válasz nélkül vaío hagyása a biztositót csak arra jogosítja fel, hogy a szerződés megkötése előtt a biztosítottól válasz nélkül hagyott kérdésre is határozott feleletet követeljen, a mennyiben azonban a biztosító ezt elmulasztja,