A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 41. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. (Folytatás.)

290 A JOG ben megállapított módtól eltérőleg is megállapodhatnak. Ily megállapodáshoz vagy egyezséghez, ha kiskorú van érdekelve a gyámhatóság jóváhagyása feltétlenül szükséges. Való ugyan, hogy ha a kiskorú hagyománya a törvény 82. §-a értelmében a hagyatéki tárgyalás során biztosítva lesz, nem sok értelme van a gyámhatósági jóváhagyásnak. Mert a hagyaték a gyámhatósági jóváhagyás megtagadása esetén is átadható, a kiskorú hagyománya a törvény értelmében biztosítandó, — de ez mar nem alaki, hanem anyagi kérdés, az alaki szabályt ez esetben is meg kell tartani, mert az elképzelhető ezen egyetlen esetre a törvény sehol kivételt nem enged. Amint fentebb mondottam, más a törvényben meg nem határozott mód is létezik, amellyel a hagyományok biztosithatók ; ha kiskorú van érdekelve, ehhez a gyámhatóság minden esetben hozzá szólhat, és ha a jóváhagyást megtagadja, a feleknek a hagyomány biztosítása tekintetben létre jött megállapodása semmis, a hagyaték átadható ugyan, de a hagyomány nem a felek által megállapított módon, hanem a törvény 82. §-ában megállapított módon biztosítandó. Megjegyzem, hogy a törvény 82. £-a nem intézkedik az esetre, ha a hagyaték mind ingóságból áll és a hagyomány készpénz vagy ingó. Ez esetben a bíróság a hagyomány bizto sitása tekintetében csak veszély esetén és csak akkor intéz kedhetik, ha letétileg kezelt vagyon-tárgyak vannak, egyébként nem intézkedhetik. Ily esetekben kétségtelenül szükséges a hagyatéki iratokat átadás előtt az illetékes gyámhatósághoz áttenni. Nem oszthatom cikkíró ur abbeli aggályait, hogy a hagyatéki ügyek gyors befejezését gátolja, ha az iratokat előbb a gyámhatósághoz kell áttenni, nem pedig azért, mert ha a jegyzőkönyvbe foglalt egyezség vapy megállapodás a törvénynek megfelelő, az ügy a gyámhatóság szempontjából is igen egyszerű és tiszta, ilyen ügyek pedig sehol sem hevernek, tehát még a gyámhatóságnál sem; így tehát az a néhány nap, a míg az iratok ott vannak, az ügy húzásának, halasztásának nem tekinthető. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. ' I Folytatás.*! A későbbi jogász-gyűlések már nem foglalkoztak többé az ügyvédi reformmal s bár a kormányok is több izben ígéretet tettek, már több mint két évtizede, hogy az ügyvédi reform vajúdik anélkül, hogy ez irányban máig is komoly lépés tétetett volna. A történeti hűség kedveért azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az 1874. évi ügyvédi rendtartás némely intézkedése azóta módosíttatott, értjük az 1887 : XXVIII. t.-cikket, mely az ügyvéd megrendszabályozásáról intézkedik. Ezen nem is kell csodálkozni, mert a kormány és a törvény hozás, ha nem is talált módot az ügyvédi intézmény felemelésére, — az ügyvédek megrendszabályozása mindig gondoskodása tárgyát képezte; van számos más tárgyú törvényünk, melyben az ügyvéd megrendszabályozására vonatkozó rendelkezések foglaltatnak; a többi közt felemlítjük csak a sommás eljárási törvény (1893: XVIII. t. c.) 205. $-át, mely nemcsak az ügyvédnek hivatása gyakorlásábani teljes önállóságát sérti, amelyet az 1882. évi jogász-gyűlés az ügyvédi reform egyik főirányául jelölt meg, hanem felette sérelmes a jogvédelemre, a jogkereső közönségre. Végül meg kell emlékeznünk arról, hogy az 187 k évi ügyvédi rendtartással együtt életbe léptettetett az ideiglenes törvk. szabályok által eltörölt és teleslegesnek jelzett közjegyzői intézmény teljesen osztrák minta szerint. Evvel nemcsak egy teljesen idegenszerű intézmény oltatott be a magyar jogszolgáltatás testébe, hanem a közjegyzői intézmény behozatala mérte a legnagyobb anyagi csapást a magyar ügyvédségre, a közjegyzői intézménynek a jogélet biztonsága tekintetébeni haszna pedig csak nagyító üveggel fedezhető fel. Rövid történeti visszapillantásunkat evvel be is fejezhetjük. Azoknak, kik a magyar igazságügy és különösen a magyar ügyvédség történetével behatóan foglalkoztak, mindenesetre keveset nyújtottam. Azoknak azonban, kik a magyar ügyvédség történetével egyáltalán nem foglalkoztak, nyújtottam annyit, hogy a következő fejezetet megérthessék és amellett talán sikerült felkeltenem vágyukat, hogy a magyar ügyvédség történetével foglalkozzanak, mert aki a magyar ügyvédség történetét, mult viszontagságait ismeri, az máskép fog az ügyvédség mai állapotáról ítélni, pedig azok Ítélnek a legkeményebben, akik * Előző közlemény a 3-4. számban. az ügyvédség történetében tudatlanok. A n agyar ügyvéd pedig bátorságot és erőt fog meríteni a magyar ügyvédség történetéből ahhoz, hogy az ügyvédi kar tekintélyét és becsülését kiküzdje és megvédje. Mert igaza van Kun-nak (A magyar ügyvédség története 1895.), hogy tisztán e kar tartotta fenn épségben Magyarország alkotmányát és a magyar nemzetnek folytonosan próbára tett jogállami érzetét. A nálunk uralkodó Ugyvcdellenes irányzat okai. Kétségtelen és tagadhatatlan tény, hogy Magyarországon egy határozott ügyvédellenes irányzat létezik. Felette tanulságos ezen határozott ügyvédellenes irányzat okainak kutatása és pedig tanulságos nemcsak azért, mert ezen okokra való rámutatás nélkül szinte megfoghatatlan a majdnem ügyvédgyülöletté fajult ügyvédellenes irányzat, hanem különösen azért, mert csak ezen okok felismerése mellett ítélhető meg igazságosan a magyar ügyvédség helyzete. Ezen okok azon ténykörülményekből állanak, melyek a magyar ügyvédség sorsával szoros összefüggésben állanak és ha ezen tényeket az ügyvédség állapotából kikapcsoljuk s ezeknek figyelmen kivül hagyásával gyakorolunk elitélő kritikát, akkor kritikánk hitelessége és helyessége megszűnik, mert itéle-et egyoldalú tényekre alapítottunk és azt a nagy igazságot figyelmen kivül hagytuk, amelyet az idősebbik Pliniusnak a bevezetésben idézett gondolata fejez ki. És éppen ez a nálunk uralkodó határozott ügyvédellenes irányzat legfőbb akadálya annak, hogy az ügyvédi kérdés mielőbb nagy koncepciókon alapuló megoldást nyerjen. Az ügyvédellenes irányzat hatása alól még a higgadt és előkelő gondolkozásuak sem tudják magukat emanc pálni és azért, több mint egy emberöltő óta egyetlenegy államférfiú ambíciójának sem képezte tárgyát az ügyvédi kérdésnek nagykoncepciókon alapuló megoldása. Az ügyvédellenes irányzat okaira, a megszabott kerethez képest, természetesen csak rámutathatunk, ami azonban a tényekből folyó igazságot nem csökkenti. Az ügyvédellenes irányzatnak egyik oka határozottan politikai természetű és eredetű s bár az ok már a történelemé, az ügyvédellenes irányzat gyökere mégis ott keresendő. Az uj Magyarország megalkotásában az ügyvédi karnak kiváló és jelentékeny szerep jutott. Tudjuk, hogy a 30-as évek elején kezdett Magyarországon a közvélemény és közszellem felébredni és a mozgalom élén Wesselényi Miklóssal az ország legkiválóbb ügyvédei, mint Kossuth Lajos, Bot ka Tivadar, Kölcsey Ferenc, Somogyi Antal, Sracsvay stb. állottak. Amidőn a vármegyék az 1832. dec. 16.-ára hirdetett országgyűlésre követeket választottak, e választásra ekkor már oly irányú erős befolyást kezdtek gyakorolni a szabadelvűek s különösen az ügyvédek, hogy ne a régi szokás szerint járjanak el a választók, mely szerint csak a legtekintélyesebb és a leggazdagabb egyéneket küldték az országgyűlésre, hanem hogy igyekezzék minden párt a legképzettebb jelölteket megválasztani. Első volt Kossuth Lajos zempléni fiatal ügyvéd, ki az ügyvédeknek és a jogász-itjuságnak a szabadelvű párt körül való tömörítését kezdeményezte és a zempléni megyegyűlésen a kormánypártiak és konservativek eljárásának veszélyességét közjogi és szabadelvű szempontból oly fényesen fejtegette, hogy elhatározták, miszerint a konservativ és a kor ébredő szellemével ellenkező gondolkodású egyént követté nem fognak választani. Kossuth fellépése folytán az országban mindenfelé erős reformpárt keletkezett, melynek megalakításában mindenütt az ügyvédek voltak a kezdeményezők. Ennélfogva a felvilágosodott szabadelvű és demokratikus gondolkodás s felfogás az országban mindenütt tért hódított, az ügyvédek nem a kiváltságos osztálybeliekből, a birtokos nemességből kerülvén ki, mindig közelebb állottak a néphez, mint az aristokraciához s mindenütt a nép felszabadításáért s jogaiért küzdöttek. A konservativ aristokrácia és az általa dominált közvélemény ennélfogva az ügyvédben egy veszedelmes demokratát, felforgatót és parasztlázitót látott. A ma»yar társadalom különösen aristokrata és gentry rétegeiben, e balhiedelemtől ma sem ment és ebben keresendő annak oka, hogy a magyar nemzeti társadalom gerince távol áll az ügyvédségtől s mig az angol előkelőség fiai, a haditengerészeti s papi pályán kivül főleg a legmagasabb állami tisztségekhez vezető ügyvédi pályára lépnek, addig nálunk idegenkednek tőle. Miután pedig a mi, még igen erősen aristokrata társadalmunknál fogva, a közéletben és az állami életben főképpen a társadalom aristokrata és gentry eleme viszi a vezető szerepet, mi stm természetesebb, hogy ily körülmények közt az ügyvédség a neki megfelelő közjogi és társadalmi helyzetet el nem foglalhatta, mint azt például Angolországban látjuk. Ahol származás, előjog stb. még mindig jelentékeny sulylyal bir, ott háttérbe szorul annak jelentősége,