A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 40. szám - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Nyolcadik cikk

A JOG 159 kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 2. §-ának rendelkezése szerint, a keresk. perenkivüli eljárásban is, amennyiben az idézett eljárási rendelet eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, az 1868. évi LIV. t.-c. s az ezt módosító 1881: LIV. t.-c. általános szabályai alkalmazandók. Minthogy pedig a fent idézett rendelet a felebbvitelre vonatkozó eltérő rendelkezéseket csak a véghatározati jelleggel biró végzéseket illetően állapit meg; a másodbiróságnak neheztelt végzése pedig, tekintettel arra, hogy azzal a másodbiróság kiegészítő eljárást rendelt és az elsőbiróságot ennek eredményéhez képest az ügy érdemében való uj határozat hozatalára utasította, véghatározatnak nem tekinthető: ennélfogva kétségtelen, miszerint az a kérdés; hogy a másodbiróság neheztelt végzése ellen feifolyamodásnak van-e helye? az általános perrendtartás vonatkozó szabályai szerint bírálandó el, amelyek szerint pedig a másodbirósági végzések ellen további felfolyamodásnak csak az 1881: LIV. t.-c. 59. ij-aban felsorolt esetekben van helye, amely eseteknek ezúttal egyike sem forogván fenn, a felfolyamodás, mint a törvény állal kizárt, hivatalból visszautasítandó volt. A m. kir. Kúriának 56. számú polgári döntvénye szerint a lejárt váltó alapján a tkvi rendelet értelmében előjegyzett zálogjog, ha az a Cs. T. 27. §. 3. pontjában meghatározott válságos időben szereztetett, sikerrel megtámadható, azért, mert a hitelezőnek váltón alapuló pénzbeli követelés lejártával beállott az a joga, mely szerint követelésének kifizetését követelheti, még nem foglalja magában egyszersmind azt a jogosultságot is, hogy azt követelhesse, hogy az adós neki akár ingó, — akár ingatlan vagyonában biztosítást adjon. Ebből pedig következik, hogy a válságos időn belül szerzett biztosítás csak akkor nem esik a Cs. T. 27. ij a 3. pondjának rendelkezése alá, ha a hitelezőnek a biztosításhoz való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen vagy az anyagijogi törvény rendelkezésén alapszik. A pozsonyi kir. törvényszék (1902 évi dec. 3.1-én 12,533/1902 p. sz. a.) Somogyi Bálint dr. ügyvéd mint vb. B. L. csődtömege gondnoka felperesnek, Zipszer Náthán dr. ügyvéd által képviselt D. Sz. takarékpénztár r. t. alperes ellen előjegyzett zálogjog hatálytalanítása és jár. iránti ügyében következőleg itélt: Az alperes javára vb. B. L. ellen a Lögérpatonyi 84., 88. és 89. sz.-u tjkvben C) 6. C) 7. és C) 6. alatt 7,687.1900. tkv. sz. a. 2,000 K tőke s jár. előjegyzett zálogjog a csődtömeggel illetve vb. B. L. csődhiteiezőivel szemben hatálytalannak mondatik ki és köteleztetik alperes perköltséget végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok : Felp. megtámadási keresetet indít annak érvényesítése végett, hogy az alperes javára a vagyonbukottnak a Lőgérpatonyai 83., 88., 89. sz. tjkvben foglalt ingatlanára C) 6. C) 7. és C) 6. alatt 2,000 K tőke s jár. erejéig tkvileg előjegyzett zálogjog a csődtömeg illetve a csődhitelezőkkel szemben érvénytelennek kimondassék. Alperes azzal védekezik, hogy arról, mikép vagvonbukott fizetési képtelenségéről akkor, mikor a zálogjog előjegyzése iránt a kérvényét a tkvi hatósághoz beadta,, tudomással nem birt. Igaz ugyan, hogy nem fekszik elő adat arra, mikép a vagyonbukott ellen akár kereset akár végrehajtás folyamatba tétetett volna és a tömeggondnok által felhozott azon körülményre vonatkozólag, hogy vb. a csődnyitást közvetlen megelőzőleg a hitelre megrendelt nagyobb mennyiségű árut még a vasúti állomásról, illetve azokat Pozsonyba szállítva, potom áron eladta volna, bizonyíték ez idő szerint beszerezhető nem volt, miután a vb. ellen megindított bűnvádi eljárásra vonatkozó iratok, amelyekre fejperes mint bizonyítékra hivatkozik, rövid uton betekintetvén, kitűnt, hogv ezen bünfenyitő-ügy, melyben a főtárgyalás még csak 1908. évi január hó 12 napjára van kitűzve, tehát még befejezve nincsen és ekként a vonatkozó bűnügyi iratok bizonyítékul jelenleg még a jelen perben nem szolgálhatnak és végül habár felperesnek abbeli állítása, hogy alperes a zálogjogának előjegyzésére vonatkozó beadványát illetőleg, annak benyújtásakor azt a kívánságát fejezte volna ki, mikép az ő beadványa az azzal egy időben beadott másik 2 hason beadványt megelőző rangsorozatba jusson, a felperes által hivatkozott és kihallgatott tanuk vallomása által ugyan bizonyítékot nem nyert, mégis miután ezen körülmény, hogy az alperes társaság székhelye ugyancsak Dunaszerdahelyen, vagyis vagyonbukottnak a lakhelyén van és minthogy a zálogjog előjegyzése 1900 évi nov. 20-án történt, holott a csód 1900 nov. 24-én nyittatott meg, igy tehát a zálogjog előjegyzése csak 4 nappal előzte meg a csó'dnyitást, ezen körülmények tehát arra utalnak, hogy alperesnek a vagyonbukott fizetési képtelenségéről tudomással bírnia kellett, aminek alapján a csődtörvény 27. §. értelmében a keresetnek hely adandó volt. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1903 évi ápr. 7-én 644/1903. p. sz. a.) következőleg itélt: Az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy az alperes tűrni tartozik, miszerint a közadósnak a neheztelt ítélet rendelkező részében megjelölt ingatlana az alperes zálogjogára való tekintet nélkül a csődhitelezök kielégítésére fordíttassák és hogy a zálogjogi előjegyzések hatálytalansága a csődhitelezők irányába az illető tkvben feljegyeztessék. Indokok: Az alperes váltón alapuló követelését 1901. évi nov. 20-án, vagyis a közadós ellenében elrendelt csődnek megnyitását 4 nappal megelőzőleg jegyeztetvén elő a közadós ingatlanaira.- ez a jogcselekmény a csődtörvény 27. §-ának 3-ik pontja alá esik ; mert váltón alapuló követelési igény a váltó lejáratával csakis a követelés kielégítésére ad jogot, de nem foglalja magában az ahhoz való jogosultságot, hogy a váltóbirtokos, kielégítési igényének fentartásával, követelésének biztosítását kieszközölhesse. Nyilvánvaló lévén ezekből, hogy az alperes a jelen perrel megtámadott előjegyzés kieszközölésekor kedvezményt nyert a közadós többi hitelezőinek rovására, a már hivatkozott törvényszakaszban foglalt rendelkezéshez képest ugyan ő oly tényeket tartozott volna igazolni, amelyekből megállapítható volna az, hogy az előjegyzés kieszközölésekor nem birt tudomással közadósnak a hitelezőket károsító szándékáról. Ily tényeknek az igazolását azonban az alperes meg nem kísérelte, minélfogva a jelen per eldöntésénél az 1881 évi XVII. t.-c. 27. §-ának 3. pontja volt alkalmazásba veendő s a megtámadott jogcselekmény a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánítandó, miért is az első bíróságnak ítéletét a per főtárgyáról rendelkező részében az itt felhozott indokokból, a perköltséget tárgyazó rendelkezése tekintetében pedig az abban vonatkozóan felhozott indokok alapján helyben kellett hagyni. A m. kir. Kúria (1904. évi szept. 7-én 4,549 904. p. sz. a.) itélt : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A másodbiróság ítélete indokaiból és azért hagyatott helyben: mert a kir. Kúriának 56. számú polgári döntvénye szerint, a lejárt váltó alapján a telekkvi rendelet értelmében előjegyzett zálogjog, ha az a Cs. T. 27. §. 3. pontjában meghatározott válságos időben szereztetett, sikerrel megtámadható azért, mert a hitelezőnek váltón alapuló pénzbeli követelése lejártával beállott az a joga, mely szerint követelésének kifizetését követelheti, még nem foglalja magában egyszersmind azt a jogosultságot, hogy azt követelhesse, hogy az adós neki akár ingó, akár ingatlan vagyonában biztosítást adjon. Ebből pedig következik, hogy válságos időn belül szerzett biztosítás csak akkor nem esik a Cs. T. 27. §. 3. pontjának rendelkezése alá, ha a hitelezőnek a biztosításhoz való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen vagy az anyagijogi törvény rendelkezésein alapszik ; ilyen hitelezői jognak azonban nem tekinthető az, amidőn, miként az a fenforgó esetben történt, a hitelező a telekkvi rendelet pusztán alaki jogot tartalmazó szabályai értelmében a lejárt követelésre nézve a zálogjogi előjegyzést egyszerűen kieszközli, továbbá mert annak a követelménynek, hogy a másodbiróság a megtámadás tárgyává tett biztosítást a Cs. T. 27. §. 3. pontja alapján bírálta el, nem szolgálhatott akadályul az, hogy felperes megtámadási keresetét a hivatkozott szakasz rendelkezésére nem alapította. Annak eldöntése ugyanis, hogy a perben előterjesztett adatok és bizonyítékok nyujtanak-e alapot a megtámadáshoz, a bíróság feladata és igy a biróság e tekintetben a felek előadásához kötve nem lévén, a felebbezés vonatkozó panaszpontja is alaptalan. Bűnügyekben. A vádlott a Bp. 385. §. 1. a) pontjára hivatkozással semmiségi panaszt jelentett be, mert nem érzi magát bűnösnek. Minhogy ez a körülmény nem képez semmiségi okot és a Bp. 385. §, 1. a) pontjára való hivatkozás sem tekinthető a semmisségi ok világos megjelölésének : e semmiségi panasz a Bp. 434. §-nál fogva visszautasítandó volt. Az aradi kir. törvényszék, mint bünfenyitő biróság (1908. évi április hó 7-én 3,666 903. B. sz. a.) lopás büntette alatt foglalt vád fölött H. L. és társai elleni bűnügyben itélt: H. L. (seprősi születésű, pankotai lakos, 1867 december 25-én szül. izr. kovács, nős, 3 gyermekes, vagyontalan népfelkelő) vádlott bönösnek mondatik ki 1 rendbeli a btk. 333. $-ba ütköző s a 336. 4. pontja szerint minősülő lopás bűntettében, mit az által követett el, hogy 1901 november hó 12. és 13-án éjjel T. G. dundi lakos zárt magtárából, álkulcscsal behatolva 1—1 szekér 100 koronán aluli illetve azonfelüli értékű búzát jogtalanul eltulajdonított és ezért a btk. 340., 341., 96. és 99. §. alapján a Btk. 92. §. alkalmazásával összbüntetésül 8 (nyolc) hónapi börtönre és három évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának telfüggesztésére ítéltetik. Köteleztetik sértett T. G. részére a Bp. 488. §. alapján 200 K. kártérítést jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni, mely kártérítés késztörlesztéséül a borosjenői kir. járásbíróságnál 1901 Bv. 207/1. sorsz. alatt kezelt 23 K. 98 fill. készpénz bűnjel jelen ítélet jogerőre emelkedése után sértett részére kiutaltatik, azonfelül magánjogi igényével sértett polgári perutra utasittatik a Bp. 491. §. alapján. Elmarasztaltatik vádlott a Bp. 480. 481. §-ai alapján a 17 koronában felmerült eljárási s a felmerülendő rabtartási költségeknek a m. kir. államkincsár részére az 1890. évi XLIII. t.-t. 9. §-ban körülirt végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésében, melyek azonban az 1890. évi I.XIII. t.-c. 4. §, .2. bek. alapján vele szemben egyelőre behajthatatlanoknak mondatnak ki. A borosjenői kir. járásbíróságnál fenti szám alatt kezelt 77 K. 72 fül. és nagyobb bőrtárca V. O.-nak, ugyanott kezelt egy drb lakat és nagyobbik kulcs bűnjel sértett T. G.-nek a Bp. 488. alapján, előbbi részére jelen ítélet jogerőre emelkedésének bevárása nélkül kiadatni, — ugyanott kezelt egy drb. kisebb kulcs és kisebb bőrtárcza bűnjel a btk. 61. §. alapján